Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1966-03-24 / 12. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 24, 1966 A természet kifosztása A N. Y. Times március 13-i vasárnapi mel­lékletében Harry M. Caudill hosszú cikket irt arról a rettenetes pusztításról, amit a külszíni bányászat óriási területeken előidézett. Mr. Cau­dill ügyvéd, Kentucky-i lakos, Kentucky állam volt képviselője, aki több könyvet irt az Appa­lachia vidék problémáiról. Ö volt a kezdeménye­zője a nemrég megszavazott Kentucky állami természetvédő bányatörvénynek. A cikk megrázó módon tárja az olvasó elé Ame­rika mérhetetlen területein a kifosztott, tönkre­tett föld tragédiáját. Ezt az értékes leírást kis­sé megrövidítve folytatólagosan közöljük. A Green River völgyében az első telepesek le­származottai alapították meg a Paradise, Ky. nevű kis falucskát. Jól ráillett e név, mert szép, zöld vidék volt, a folyó tele volt halakkal. Gazdag va­dászterület volt az ember gondtalanul élhetett, una lomüzésből néha elmehetett a megye székhelyére meghallgatni a bírósági tárgyalásokat, vagy Muh­lenberg County más részéről jövő barátaival el­beszélgethetett. De az idők megváltoztak. Még ma is van Ken­tucky térképén egy hely, melyet Paradise-nak ne­veznek, de Muhlenbergben a múlt évben 17.6 mil­lió tonna szenet termeltek — többet, mint bár­mely más amerikai megyében — és ezt a vívmányt megdöbbentő áron teljesítették. Paradise falu ki­csire zsugorodva, egymagában húzódik meg egy szörnyű sivatagban. Sokezer holdnyi föld van fel­halmozva ijesztő hegyszirtek formájában, amelyek egy helyen a széntől feketék, másutt a kén sárga­ságát mutatják. A halott tájon keresztülkanyargó folyóból kive­szett az élet. Itt, Kentucky nyugati részén, Amerika keleti szénbányáiban, ez az ásvány közvetlenül a felület alatt fekszik és az egész, óriási terület a külszíni bányászat áldozata lett. A külszíni bányászat olyan könnyű, mint amilyen kíméletlen. A földet egy­szerűen rétegenként lehámozzák, hogy a szenet a felszínre hozzák. A hagyományos földalatti bányá­szat a föld felületét alig zavarja meg, de a réteg­bányászat a földet, valamint állat- és növényvilá­gát teljesen töPíkíe teszi. A tipikus Appalachia-i munkában, a fejtés a hegy­oldal különböző magaslatain két vagy több réteg­ben folyik. A legfelsőbb réteget úgy hozzák fel­színre, hogy az egész hegyormot robbantással el­távolítják. Lejjebb bulldózerekkel és dinamittal mozdítják el a szénrétegről a földet és a fákat. A gyökeréből kitépett fákat, a meglazult földet és a kőtörmeléket a lejtőn leeresztik. A szenet is apró robbantással lazítják meg, gépekkel emelik óriási teherautókba, azok szállítják a legközelebbi teher vasúti állomásra. Ahol a föld enyhén emelkedik, vagy vízszintes, a bulldózerek és az ásógépek lekaparják a földet, felszínre hozzák a szén feletti kőréteget. A köve­ket dinamittal robbantják szét, azután óriási ásó­gépekkel halmozzák hegyekké, melyek helyenként 200 lábat is elérnék. Előbb néhány holdon ezt a műveletet hajtják végre, csak azután kezdik gé­pekkel teherautókba rakni a szenet. A Peabody Coal Company-nak van olyan óriási ásógépe, amely 17 emelet magasságú és turista att­rakciónak számit. Sok ezren kerülő utat tesznek, hogy megnézhessék, hogyan pusztítja ez a gép Amerika földjét. Az utazó az uj Kentucky Turnpike-on jön, a Bluegrass vidékről, ahol a földek és a gyep gyö­nyörűen ápolt és a kerítések ragyognak a friss, fehér festéktől. Ott még az első német telepesek hagyományai maradtak életben és a Lexington körüli megyékben látni lehet, hogy az ország örökségét, a földet megvédik és jól gondozzák. A turnpike a kedves, lankás vidéken át Kentucky nyugati síkságára vezet. Itt a föld ellaposodik és egyre vékonyabb lesz. Muhlenberg County soha­sem volt kiváló farmvidék, de kielégítő volt és jó gazdálkodással és felvilágosult erdőműveléssel tar­tós, jóhozamu eredményeket lehetett volna itt el­érni. Semmiképpen sem indokolt az a pusztítás, ami itt végbement. A látogatót még jobban megdöbbenti, ha észre­veszi, hogy a TVA (Tennessee Valley Authority) területén jár. A TVA az országban a föld meg­mentésének, a konzervációnak a szimbóluma. Két­milliárd dollárt utaltak ki a TVA vállalkozásokra, melyeknek érdekében óriási propagandát fejtettek ki. Az amerikaiak sok milliói azt hiszik, hogy a TVA vidékek jó kezekben vannak. Paradise faluban a TVA-nek óriási, szénnel fü­tött villanytermelő állomása van, mely naponta 12 ezer tonna szenet fogyaszt. A modern, automa­tizált, gigantikus méretű gyár kimagaslik a saját kielégíthetetlen étvágya által létrejött pusztaság­ból. A gyár vaskerítésén túl kezdődik a sivatag. A gyárból látni lehet, amint a Peabody gépei felsza­kit ják a megkínzott földet, mialatt az óriási teher­kocsik száguldva viszik a szenet a falánk “cyclone” kemencékbe. A TVA-nek két arculata van. Egyik a Knoxville körüli dombokból áll, ahol a kormány által jutta­tott olcsó műtrágya gazdagítja a földet és ahol a kormány finanszírozta a fenyőerdők ültetését. Ott ragyognak a TVA tavai és pezseg az élet a nagy hasznot hozó uj gyártelepektől, melyeket a kelle­mes kiima, a bőséges vízellátás, az árvizszabályozás és a rendkívül olcsó villanyáram vonzott oda. De a TVA másik arculata már nem ilyen szép. Sokkal több villanyenergiát állít elő szénből, mint vízmü­veiből és tüzelőanyag bevásárlási módszerei már régóta elkeseredett vita tárgyát képezik. TVA ra­gaszkodik a szén potom áron való vásárlásához és evvel elősegíti a külszíni bányászat kifejlődését. A TVA fogyasztja a legtöbb szenet és árpoliti­káját az egész országban követik. Az infláció elle­nére a szénárak nem változtak az utóbbi 15 év­ben. Az egyre emelkedő termelési költségek szá­mos földalatti bánya bezárására vezettek, de a kül­színi bányászat képes volt megtartani az árait és a TVA szükségleteit is kielégíteni. Ebben rejlik nemcsak Paradise, hanem számos más vidék tra­gédiája és ez előbb-utóbb minden amerikai számá­ra helyrehozhatatlan tragédiát fog előidézni. (Jövő héten folytatjuk) MIÉRT TARTJÁK A KÉT KATONÁT OKINAWAN ? December elején a Nemzeti Felszabadító Front két fogoly amerikai katonát szabadon engedett, az amerikai béketüntetések elismeréseképpen. Más­nap Thailandba érkeztek, ahol George E. Smith és Claude McClure nyilatkozatot adott ki. Kijelentet­ték, hogy elég volt nekik a háborúból, szeretnék, ha minél előbb béketárgyalások kezdődnének, mert a vietnami háborút a U.S. úgysem nyerheti meg. Bangkokban a U.S. egyik szószólója a sajtó­nak igy nyilatkozott: “Kétségen kívül karácsonyra már otthon lesznek családjaik körében.,. már út­ban vannak egy Air Force repülőgépen a U.S. felé.” Mind a mai napig sem érkeztek meg az Egyesült Államokba. Smith és McClure katonai szolgálatá­nak időtartama a fogság ideje alatt lejárt, de mind addig nem bocsátják el őket a katonaságból, mig az ellenük emelt vádat ki nem vizsgálják. Ugyanis, mikor a két katona Okinawába ért, a katonaság azt a vádat emelte ellenük, hogy segítették az el­lenséget azáltal, hogy “a Vietcongnak szóbelileg és írásban olyan nyilatkozatokat tettek, melyek ártanak a U.S. érdekeinek.” A katonaság semmit ezzel kapcsolatban nem hozott nyilvánosságra és az egész ügyet a legna­gyobb titokban tartja. A békecsoportok azonban már tiltakozni kezdtek a két katona fogvatartása miatt, de a katonaság szószólói tagadják, hogy az illetők foglyok és érintkezési lehetőség nélkül tartják fogva őket. Az újságírók azonban mindez ideig nem tudták őket megközelíteni. A katonaság azt állítja, saját kívánságuk, hogy nem akarnak senkivel beszélni, hogy Smith és McClure rendes katonai beosztásban működik a hadibázison, hogy szabadon jöhetnek, mehetnek, levelet Írhatnak és kaphatnak, könyvtárba vagy bármely szórakozó­helyre eljárhatnak. Amilyen különösen kezelték ezt az egész ügyet, kételkedünk, hogy a két fiatal­embernek kedve lenne szórakozni, amikor a halál- büntetés lehetőségével néznek szembe. Ha a katonaság, a tárgyalások előtt saját ügyük érdekében tartja távol Smith és McClure katonák­tól az érdeklődőket, miért nem hozza fel ezt érvül megindokolásában? A békecsoportok azt következ­tetik mindezekből, hogy a Pentagon azért tartja a földgolvó másik oldalán a két katonát, hogy a növekvő békemozgalomnak a U.S.-ban ne adhassa­nak támogatást. A Washington Area Committee on Vietnam el­nöke, Mrs. Margaret Russell levelet irt Johnson elnökhöz, melyben kijelentette: “Nem lehet más következtetésre jutni, minthogy nézetük miatti büntetésből tartják ezt a két embert Okinawá- ban... és hogy megakadályozzák az Egyesült Álla­mokba való jövetelüket, ahol sok mindent elmond­hatnának az amerikai népnek.” Evvel az üggyel kapcsolatban fontos, alkotmá­nyos kérdés is fennforog. Arthur John Keeffee. a Catholic University jogi professzora és a katonai törvénykezés szakértője szerint lehetséges, hogy minden törvényes alap né’kül tartják a két kato­nát Okinawában. Az a véleménye, hogv hütlenségi bünperben alkotmányellenes a katonaság eljárása, mert az alkotmány szerint a hütlenségi váci alap­ján csak polgári, szövetségi bírósági körzetekben és zsűri előtt lehet ilyen tárgyalásokat lefolytatni és a kormánynak be kell bizonyítania, hogy nyil­vánvaló árulást követtek el. Keeffee véleménye szerint “ugylátszik, hozzáértő védelemmel meg­nyerhetnék ügyüket. . . de “Habeas Corpus” bíró­sági parancsot kellene kérni McNamára hadügyrni- niszter ellen... a U.S. bíróságon.” Senki sem tételezi fel, hogy a két katona védel­mére kirendelt tisztek ezt megtennék. Az Ameri­can Civil Liberties Union vizsgálatot indított az ügyben, de még ha hajlandó lenne is elvállalni, a kliensek nem állnak rendelkezésére. A két kátona családja pedig nem mer intézkedni, Azt ä tanácsot kapták, hogy jobb ha csöndben maradnák és nem tesznek semmit. Pedig ennek az ügynek minél nagyobb körű szellőztetése adja meg az egyetlen reményt, hogy Smith és McClure igazságos elbánásban részesül­jön. A kormány szavahihetőségén az utóbbi hóna­pok alatt súlyos csorba esett, a törvényszerű eljá­rásra vonatkozó ígéretek senkit sem nyugtatnak meg. A kormány csakis úgy szolgálhatja az igaz­ság ügyét, ha hazaszállítja a két katonát, gondos­kodik védelmükről és megengedi, hogy ügyvédeik jelenlétében sajtóinterjut adhassanak. Koraiamon szerzett élményeimről (Folytatás az 5-ik oldalról) vára kell elkönyvelni, mert én csak segítő kezet nyújtottam nekik. Clevelandon Delbóék, Tarcaiék, Farkasék, Pappék és Tóthék, Akronban Hegedüs- ék, Youngstownban Báthoryék és Nagyék, Detroit- ban Halvakszék, Szőkéék és Miklós György működ tek együtt velem. Köszönet jár nekik és mindazok­nak, akik hozzájárultak a munkához. A körút sikerét tulajdonképpen csak a jövő munkája fogja bizonyítani. Embereinknek kell a munkát tovább folytatniok. Ha a következő napok­ban. hetekben és hónapokban szerzünk uj előfi­zetőket. uj hirdetőket, építjük szervezeteinket és betöltjük a kvótánkat, akkor, s csupán akkor mondhatjuk, hogy a márciusi körutam sikeres volt. Hiszem és remélem, hogy hü olvasóink e négy városban a he'yzet magaslatára emelkednek és eredményes munkát fognak végezni. SUVWWWWtAAJVWWWÁAAA/tA/WWVWWWWW A I\l GYÁR SZÓ EIŐHZEToJE PCV JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE' J<WWVVVV^l»VVVVmVVWWWWW«WWVVVt I Íj JíeA/hfit, I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA \ I 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ! (J (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ] i[ Mignonok születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] '» Mitzvah-tcrták. — Postán szállítunk az ország » jí minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva «tfWMUovvvvvuviflA/vvinn/wnnnnAiwvvvMAi { JOHN K. SOLOSY j ! FUNERAL HOME S • • • Lincoln Park • 5 Telefon: DUnkirk 3-1870 Detroit 2 • Telefon: Vlrtewood 1-2353 • : ; KBBBBHBKHBSlIBBBBEBB&SSKISEBiflBBHEItBBHBHKHB^ KOCHIS JEWELER ‘ DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY ■ ■ v 18810 Allen Rd. — Malvindale, Mich L. ■ ijj Jrhn Kochis watchmaker — Tel.: DU 3-5865 5 ■ n MBRBHBBia333nBK!BEBBflEHHBBEBBflBBBBBBBBflflBi!' 1 PAUL’S SHELL SERVICE | j OAÖ. OIL, BATTERY, TIKE, AUTO PARTS ' i 19505 Allen Road — IMeivinäaie, Miehivari J j Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE FAL, tulajdon««

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents