Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y Vol. XX. No. 2. Thursday, January 13, 1966 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telefon AL 4-0397. M A MUNKÁSKEZEK MEGÁLLNAK TOVÁBB TART A KÖZLEKEDÉSI SZTRÁJK A kapitalista lapok általában azzal ijesztgetik a népet, ha tőkés munkáltató nem lenne, mi lenne a sok munkára szorult emberrel, akiknek a "bószok" adják a megélhetést. Ezt annyira beleidegzették az emberekbe, különösen itt Amerikában, hogy már el is hiszik, hogy nem ök, az ő munkájuk az életadó erő, hanem a Fordok, a Rockefellerek, hogy ezekből az istenekből többet ne is említsünk. Néhány napja New Yorkban, ebben a hatalmas metropolisban a közlekedési munkások levették kezüket a földalatti vasút és az autóbuszok kormánykerekéről és érdemes megnézni, hogy a mai modern világban milyen hiányt okoznak ezek a tétlenségre Ítélt kezek. Már az első napon, közvetlen újév után valósággal megbénult a város. Minthogy hihetetlennek tűnt annak lehetősége, hogy nem lesz subway és bus közlekedés és ha lesz is, alig tarthat egy napnál tovább, sokan az első nap nem mentek dolgozni. Az iskolákat is zárva tartották, igy a káosz nem jelentkezett mindjárt az első nap. A másodikon mór mindenki elővette az autóját (már akinek van), amelyet eddig nem használt munkábamenésre és elindult ve'e; az uptowni downtown- ra, a brooklyni Bronxba, a long-islandiak, az upstate-iek, a connecticutiak, ki-ki merre. Jöttek? Jöttek volna, ha a forgalom nem torlódott volna össze annyira, hogy az utakon mozogni sem lehetett. A taxik is szorgalmasan vitték a munkába igyekvőket, de jó eredménynek számított, ha reggeli 9 óra helyett délre beérkeztek. Délben pedig okos volt arra gondolni, hogy jó lesz már menni, ha nem akarnak az éjjeli órákban hazaérni. És mindez azért van, mert néhány ezer munkás abbahagyta a munkát. Abbahagyták a munkát, mert a nem nagy darab kenyerükhöz még kértek egy kicsit, mert az ö gyermekeiknek is joguk van rendes ruházkodáshoz, étkezéshez és iskoláztatáshoz. A közlekedést intéző városi Transit Authority azzal az ürüqqyel, hogy a közlekedési jövedelem nem enoedi meg az emelést, hogy ráfizetnek, nem hajlandó a munkások követelését megadni. Sőt odáiq is elmentek, hony Mike Quillt, az unió vezetőjét börtönbe záratták, aki ott szívrohamot kapott. Ebben a hatalmas városban a subway és bus-járatok már nem is fő ütőerét jelentik az életnek, hanem uqyszólván szivét. Tíz millió ember számára létkérdés és azok számára is, akik a dolgozók munkájából teremtik jólétüket. Mi lenne, ha New York város ráfizetne a közlekedésre? Amint látjuk, Budapesten ráfizettek az elmúlt évben a közlekedésre 600 millió forintot, azért, hogy a nép olcsón utazhasson. Ezen most javítani szándékoznak, hoqy a ráfizetést felére csökkentsék, de 300 millió forint méq mindig ráfizetés lesz. A közlekedés szükséglet és a városnak éppen úgy szolgáltatni kellene azt, mint az utcai világítást, mint a vizet. Ha nediq ehhez fedezetet akarnak, adóztassák meg erősebben a hatalmas irodaéoületeket és a luxusházakat. De ne akarják kivenni a naovon rehezen dolgozó, felelős munkát végző munkások száiábcl és ne nyúljanak a közúti köz'ekedé*i eszközök használatába szorult szegény emberek sekély zsebébe a viteldij feleme!é'ével. Amikor a szövetségi kormánynak a háborús költekezéskor van szüksége, akkor nagyon könnyen megszavaztat 700 millió dollárt és módot talál arra is. hoov újból 13 milliard dolláros eme*ést javasoljon a költségvetésben. De amikor a munkások megélhetésének biztosításához kell pénz, akkor rém tudják, honnan vegyék azt elő. De bezzeg van pénz, amikor a nagy vasuttársasáqok sírnak. hogy deficittel működnek (vaqy nem tudnak elég nagy oszta’ékot kifizetni a részvényeseiknek). Ilyenkor az áüami és szövetségi kormány talál pénzt, hogy a nagytőkéseket kisegítse. Végre-valahára a közlekedési munkások é«r*-o..o*+ék mindezt és 30 évi szervezkedés után szembe mertek szállni az elnyomó Condon-Wadlin törvénnyel és minden más elnyomó intézkedéssel. A közlekedési munkások olyan nagyfokú megértést tanúsítanak ebben a helyzetben, hoqy New Yorkban nincsenek sztrájktörők és a szervezett munkásság vezetősége is — mely egy ideig ingadozott — kénytelen volt segítséget nyújtani a közlekedési munkásoknak. A közlekedési munkások sztrájkja bebizonyítja, hoov New YA-u-an az egész országban és az egész világon a munkáskéz az éltető erő. Ha ezt az erőt a béke érdekében is felhasználná, akkor egészen más képet mutatna a Johnson-kormány háborús törekvése. Miközben New York városának lakossága minden módot felhasznál arra, hogy munkahelyére jusson és a városi autóforgaiom hajnaltól késő éjszakáig valósággal eltorlaszolja az utakat több mint 15 ezer sztrájkoló közlekedési munkás tüntetett hétfőn, dec. 10-én a newyorki Városháza előtt, tudomásul adva a polgármesternek, hogy száz százalékosan kitart a szakszerve-1 zet vezetősége mellett. Az őri- j ási tömeg plakátokkal jelent1 meg a Városháza előtt, melyeken követelte, hogy “Lndsay polgármester — kevesebbet sétálj, többet beszélj!”, “Quillt akarjuk!”, “Pénzt akarunk!” Mrs. Quill férjének üzenetét adta át a tüntetőknek, aki bebörtönzését követőleg beállott szívrohammal még mindig a Bellevue kórház paciense. “Tartsatok ki, tartsátok fenn a piketvonalat, ragaszkodjatok elhatározástokhoz, hogy kitartotok jogos követe- lésteik mellett”, mondotta Mrs. Quill, aki soha azelőtt nem beszélt egy sztrájkgyülé- sen. John V. Lindsay, New York uj polgármestere közben meg- j fenyegette a sztrájkolókat és I kijelentette, hogy a “város nem adja meg magát egy csoport törvénytelen követeléseinek” és a subway- és buszsztrájk azonnali beszüntetését követelte. “A legfontosabb kérdés ma az, ami ennek a városnak a kormányzatát fényé(Folytatás a 15-ik oldalon) A SZENZÁCIÓS D.S. “BÉKEKERESÉS” ÁLTALÁNOS KÉTSÉGET TÁMASZT A U.S. bombázások felfüggesztése Észak-Vietnamban és Johnson elnöknek a világ különböző kormányfőihez menesztett béke-kiküldöttei általános kétséget támasztanak a washingtoni kormány békeajánlatának őszintesége iránt. Az Egyesült Nemzetekben a szocialista országok diplomatái Was hington próbálkozásait “reklámtrükk”-nek nevezték, amelyekből a komoly megfon-1 toltság teljesen hiányzik. A diplomáciai tapasztalatok azt mutatják, hogy békekisérletek csak a legnagyobb diszkréció és gondos tapintatosság szem előtt tartásával kelthetik a siker reményét. 1 Nemcsak a szocialista, hanem Drew Middleton, a N.Y. Times tudósítója szerint az úgynevezett “baráti” diplomaták is rosszaló megjegyzéseket tettek a szenzációs békeküldöttségek menesztéséről, és egyikük a béke-offenzivát “vándorcirkusz”-nak nevezte. ÍFolvtatás a 2-ik oldalon) A LÄPKÖRLLI NEHÉZSÉGEK ÉS A KAMPÁNYINDITÓ BANKETT Ez a felhívás az olvasótáborhoz, de különösen a New York és környéki olvasinkhoz és barátainkhoz szól. Mint köztudomású, az elmúlt héten a newyorki közönség 100 százalékos közlekedési sztrájk közepette tudott csak munkahelyére eljutni, sőt, sokan egyáltalán nem tudtak munkába menni, mert vagy nem volt, aki vigye őket, vagy túl messze kellett volna gyalogolniuk. A Magyar Szó kiadóhivatala, szerkesztősége és nyomdája is alaposan megsínylette ezt a helyzetet és az amúgy is kis személyzetből, egy kettő képtelen volt egész héten át bejönni irodánkba. Hogy az olvasóknak fogalmuk legyen a nehézségekről, megemlítjük, hogy Bronx, N. Y.-ból a lap helyiségébe, amely New York downtown körzetében van és vissza, öt órai utazásra volt szükség egy-egy nap. Ha ehhez hozzátesszük a napi munkaidőt, akkor fogalmat alkothatnak arról, hogy milyen keserves körülmények között láthatott ez a lapszám napvilágct. Ehhez méq met kell említeni, hogy ha leveleikre, vagy kéréseikre nem kapnak rövidesen választ, bocsássanak meg, de a fenti körülmények miatt az is késést kell, hogy szenvedjen. Ezek az akadályok éppen azokban a napokban jelentkeztek, amikor január 23-án, vasárnap tartandó KAMPÁNY-NYITÓ BAN KETTŐNK megszervezését komolyan el kellett volna indítani. Ilyenkor meghívót szoktunk kiküldeni az olvasókhoz és a lapbarátokhoz, kérve őket, hogy jegyeztessék elő magukat és ismerőseiket a bankettre, mert mint a múltban is szokás volt, ebben az esetben is tudnunk kell, mennyi vendégre számíthatunk. Arra kérjük tehát olvasóinkat, hogy vegyék tekintetbe ezt a súlyos helyzetet, könnyítsék meg kissé a lap munkáját és ne várják meg, amig meghívó levelet kapnak, hanem azonnal ennek a cikknek az elolvasása után emeljék fel a telefonkagylót, hívják fel rokonaikat, barátaikat és ismerőseiket, beszéljék meg velük, hogy menynyien jönnek el a bankettre. Ezt követően pedig telefonáljanak lapunk szerkesztőségébe (ALgonquin 4-0397 számon) és jelentsék be, mennyien vesznek részt a sajtó-, banketten, JANUÁR 23 ÁN, VASÁRNAP 1 ÓRAKOR, a CASTLE HARBOUR CASINO nagytermében, 1118 HAVEMAYER AVENUE, BRONX, N. Y. címen. A részvételi dij személyenként négy dollár. Lesz csirke-ebéd, minden jóval, utána a bronxi műkedvelők szép programja és jó szónok. Tehát várjuk telefonhívásukat, vagy levélbeli megrendelésüket. A MAGYAR SZÓ SZERKESZTŐSÉGE Csaknem félmillió dolgozót érint JANUÁR ELSEJÉTŐL: UJ PRÉMIUMRENDSZER MAGYARORSZÁGON Részletek — A Munkaügyi Minisztérium tájékoztatója Csaknem félmillió dolgozot; érint az az uj prémiumrendszer, amely január 1-én az állami ipari és építőipari vállalatok többségénél életbelép. Elkészült már a végrehajtási utasítás is. Ennek fontosabb rendelkezéseiről a Munkaügyi Minisztériumban a következő tájékoztatást adták: — A vállalatot megillető prémiumösszeg felhasználását s a vállalaton belüli jutalmazás rendszerét az igazgató, a szak szervezeti bizottsággal egyetértésben állapítja meg. 1966. január 1-től már prémiumban részesíthetők azon műszaki és adminisztratív dolgozók is, akik munkakörüknél, beosztásuknál, hatáskörüknél fogva előre lendíthetik és előre is lendítik a vállalat műszaki és gazdasági tevékenységét. — A Végrehajtási utasítás előírja, hogy a jövőben az egész munka, vagy a munka (Folytatás a 10-ik oldalon)
