Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-10 / 10. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 10, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Ki keil fizetni a hagyatékokat DETROIT, Mich. — Igazságtalan törvény, de nem is lehet törvénynek nevezni, ha a biró magatartásától függ. Tudniillik a hagyatékok kifizetéséről van szó. Megöregedett magyar testvéreink közül sokan egész életükben gyűjtögették centjeiket, hogy legalább még egyszer megláthassák szülőhazájukat, de a kegyetlen sors ezt nem engedi. Vagy nem elég az összeg az útiköltségre, vagy gyakran, betegség miatt nem mehetnek, hogy még egyszer, utoljára megölelhessék testvéreiket, akik annyira várják a látogatást. Vannak, akik úgy határoznak, hogy ha már nem mehetnek, elküldenék szeretteiknek a pénzt, hagyaték formájában. Olyan fájdalmas, keserves leveleket kaptam,, ami még a legkeményebb szivet is megpuhitaná. Így rimánkodik egy toledói honfitárs: “Kérem, jó asszony, tegyenek valamit a hagyatékokkal. Van egy néhány összespórolt dollárom, de nem adhatom oda, mig élek és nem tudom, mikor fogok meghalni. Szeretném, ha halálom után magyarországi nővéremnek eljuttatnák, de attól félek, hogy nem utalják át neki.” írja, hogy bányász volt és sokféle munkán dolgozott, volt idő, hogy egy időben két helyen is, mégsem lett belőle milliomos. Kevés megtakarított pénz minden vagyona. Szeretné tudni, hogyan hagyhatná azt magyarországi testvérének örökségül? Másvalaki irta, hogy tavaly haza akart menni látogatóba, de az orvos azt mondta, nem birná ki az utat. Nincs már sok idő hátra a számára és szeretett volna otthon meghalni. A kevéske pénzét hogyan tudná rokonaira hagyni, hogy azoknak innen kiutalják? “Hűségesen szolgáltam fogadott hazámat”, írja az illető, “az adómat rendesen megfizettem és nem tartozom senkinek. De hiába vagyok hűséges polgára Amerikának, a végén mégis becsapnak, nem fizetik ki a hagyatékot Magyarországra. Mit csináljak?” Egy itt élő bécsi házaspár 30 ezer dolláros hagyatékát nem utalják ki a Szovjetunióba a hidegháború miatt. Elgondolkodom sokat szenvedett honfitársaink sorsán. A betegségük miatt nem láthatják viszont testvéreiket, akik után oly nagyon sóvárognak. Ha nem láthatják őket, legalább haláluk után, a megtakarított pár dollárjukat szeretnék rájuk hagyni, de fogadott hazájuk még ezt sem engedi meg nekik. Rose Pavloff Egy és más a rablógyilkosságról NEW YORK, N.Y. — Azt akarom kérdezni, mi a rablógyilkosság? Ha egy vagy több egyén rab- lási szándékkal meggyilkol valakit, többnyire felnőttet, az rablógyilkosság. De ha nagy tömegek másik nagy tömeget, esetleg egy egész ország népét nem is saját akaratukból, nem is saját hasznukra, hanem parancs és kényszer alatt gyilkolnak le és rabolnak ki, azt már nem rablógyilkosságnak nevezik, hanem háborúnak, mert az szebben hangzik. A gyilkolás csúnya szó és a háborúban nem “gyilkolnak”, hanem “csak ölnek”. Amellett az uralkodók kisebb csoportjának sokkal nehezebb lenne a többséget rablógyilkosságba kényszeriteni, mint háborúba. “Többet ésszel, mint erővel!” 1 A nagy tömeg tele van a vallás ópiumával és ezt az uralkodó kisebbség jól kihasználja amikor Istenre hivatkozik, sőt Isten segitségét is kéri rablógyilkosságaira és evvel bolonditja el a hívőket. Igaz, e levél Írója nem hisz semmiféle tudatos Teremtőben, mert ha volna ilyen, akkor igazságos irányítás és gondviselés is lenne ezen a bolygón. Ha nem is hiszek a tudatos Teremtőben és ha talán nincs is halhatatlan lelkem, de van lelkiismeretem, józan meglátásom, ember—• sőt még állatszeretetem is. Ha a hatalmon lévő kisebbség egyedül, csak Isten segítségével menne ki ‘rablógyilkolni”, nem is kellene fegyver. De amennyire nem hisznek az isteni segítségben, annyival inkább bíznak a fegyverekben. Közben békét is hirdetnek, csak azt nem mondják ki, hogy a halottakkal való békét akarják, azért kell legyilkolni az élőket. A gyermekek lelövésével talán bizonyítani tudjuk a világnak, hogy milyen magas fokra jutott a mi civilizációnk. így a gyermekek nem bosszulhatják meg szüleiket és különben is, velük szemben könnyű a hősködés, mert nem lőnek vissza. Hirdetjük a-szegénység elleni háborút is, de mindent Vietnamba öntünk bombák és egyéb katonai felszerelések formájában. Kennedyt is azért tették el láb alól, mert Kubában egyezségre jutott a Szovjetunióval és visszavonta Kuba megtámadását. Ez az illetékesek előtt hazaárulásnak számított. Johnson sokkal furfangosabb. Hirdeti a szabadságot, csak azt nem mondja ki, hogy magunkfajta, kapitalista szabadságot gondolunk, Egy nagyasszony emlékére LYNWOOD, Cal. — Minden olyan újítást vagy átalakulást, amely az emberiség életében változást, vagy javulást hoz létre, a fennálló rendszer őrei és erkölcsbirái nemcsak ridegen fogadnak, hanem hirdetőit-követőit üldözik és sokszor börtönbe vetik olyan dolgokért, amelyek később áldást hoznak az emberiségre. 1905-től az első világháború kezdetéig megszületett egy mozgalom, melynek vezetői és követői olyan előrelátóak voltak, hogy már akkor megállapították: a hatvanas évtized kezdetén az emberiség oly nagy problémával fog szemben állni, amely az emberek százmillióinak elpusztítására vezethet. Az éhség, a nyomor és betegség fogja letarolni a fiatalságot élete virágában, az öregekkel egyaránt. És mégis, ezeknek az úttörőknek, akik ezt megjósolták, nemcsak az egyházakkal, a nép erkölcs- biráival kellett megbirkózniuk, hanem a hatóságokkal is. Sokszor a törvény kétélű kardjával csapott le azokra, akik magukra vállalták e gondolat hirdetését és szorgalmazását. Ez az ügy, még mielőtt teljes sikerre jutott volna, már az úttörőknek is meghozta az eredmény diadalát, nem úgy, mint a szocializmus, amelynek az emberiség csak akkor élvezi gyümölcsét, ha már meghonosodott, vagy ha a közvetlen beteljesülés előtt áll. A születés korlátozásáról van szó. Ez a mozgalom azt hirdette, hogy minden családnak csak any- nyi gyermeke legyen, amennyit gazdasági viszonyai megengednek. Ez a mozgalom az 1900-as években indult meg és nemcsak a U.S.-ben és Angliában, de másutt is jó talajra talált. Ennek a mozgalomnak megteremtője és rendíthetetlen harcosa Mrs. Maraaret Sanger volt, aki e fontos ügyért több Ízben börtönbüntetéssel és élete veszélyeztetésével fizetett. A boszorkányüzó' eljáráshoz hasonló üldöztetések ellenére a gondolat gyökeret vert és futótűzként terjedt nemcsak a nincstelen proletár asszonyok között, hanem a polgári értelmiségi asszonyok között is. Meg tudták érteni ennek a mozgalomnak a jelentőségét, amely figyelmeztetett arra, mi fog bekövetkezni az 1960. évet követő időkben. Az segítette elő legjobban a mozgalom sikeres haladását, hogy a szocialista mozgalom (ahol mindig a legmilitánsabb munka folyt) felkarolta az emberiség e nagy és önfeláldozó nőharcosának, Mrs. Margaret Sangernek az ügyét. Párommal együtt nem tudtam felsorolni a még életben lévő magyar munkásnőket, akik szocialista tevékenységük mellett más érdemleges munkát is végeztek. Tudjuk, hogy legtöbbjük nincs már az élők sorában, de talán marad még egynéhány déd- szülő — mint jómagunk is —, akik bizonyára velünk éreznek e sorok olvasásakor, mert mi magját képeztük annak a nagy ügynek, amely most vár a teljes megvalósulásra. Bizony, mi is olyan büszkén és örömmel tekinthetünk vissza a múltra, mint amilyen büszke volt Margaret Sanger az ő harcos, magyar asszonyaira. Szépen haladtunk is abban a nyomorgó világban. Úgy volt, hogy alosztályokat kell majd 'alakítanunk, mert a mi Margit mamánk három titkárral sem tudta elvégezni a munkáját. Egy-két év múlva mi is az ő példájára nevelődtünk, tanultunk és tanítottuk egymást, hogyan lehet célunkat legegyszerűbben megmagyarázni. A vallásosak voltak a legjobb tanulók. Vallási és bibliai szólamokkal és idézetekkel érveltünk, ugyanazon szavakkal, amelyeket ma a latin-amerikai országokban a szocializmus megmagyarázására használnak. Egy-két példát sorolok fel: “Az Isten az embert saját képmására teremtette. Az Isten nem akarhatja, hogy az emberiség éhezzen. Márpedig ha sok a gyerek, akkor bizony valakinek, vagy mindenkinek éheznie kell. A születéskorlátozás segít megszüntetni az éhezést, tehát ez Isten akarata. Aki Isten akaratát követi, az üdvözül”, stb., stb. melynek az egész világon való elterjedéséhez majd drága, jc bombáink hozzásegítenek. A bombák előállítása különben is oly sokba kerül, hogy bolondság lenne használatlanul megrozsdásodni hagyni azokat. Ízelítőt adott, hogy mire vezethet ez a közelmúltban a városok elsötétedése és egyetlen forgalmi sztrájk New Yorkban, amely hihetetlen torlódást és zavart okozott. Mégsem gondoltunk akkor Vietnamra, pedig mi lenne akkor, ha itt is hullanának a bombák, ami bekövetkezhet a tömeg rablógyilkosságra uszítok jóvoltából? P. B. A vegetáriánus 75 éve ELSINORE, Cal. — örömmel látom, hogy a kritikákat felváltották a jóakaratu és őszinte jókívánságok Neuwald 75. születésnapjára. A legtöbb jókívánság Trenton, N. J.-ből jön. Ott ismertem, meg én is Neuwaldot 1915-ben, az akkori S.P. szervezetben. Neuwald valósággal meghipnotizálta a trentoni munkástársakat, kevés vasarnap múlt el, hogy ne jött volna valaki a szerkesztőségtől Tren- tonba előadást tartani, de Neuwald volt a legnépszerűbb, ő tudott a legjobban odaütni, ahol a legjobban fáj. Természetesen azóta sokat haladt a világ. Akkoriban úgy éreztem, hogy túl sokat foglalkozunk a papokkal, lévén a katolikus templom a szervezet tőszomszédságában. Nyugodjunk meg abban, hogy akkoriban nem tudtuk jobban. Mégis sok jó barátot hagytunk Trentonban 20 évvel ezelőtt és akik még ott vannak abban a kis mozgalomban, valószínűleg előrehaladottabb szellemben végzik hasznos munkájukat. Garancia erre Szabó János barátom. Neuwald 50 éves újságírói múltra nézhet vissza, ragyogó karriert ért el, de nincs a világon olyan iró, újságíró, szerkesztő, aki egyszer vagy másszor, akaratlanul is ne követne el tévedést. Ezek emberi tudajdonságok, melyeket meg kell bocsátani. Ami pedig Neuwald 75 évét illeti, bizonyosan tudom, hogy megéri a 95-öt is, mert vegetáriánus emberek, akik úgy élnek, mint ő, nem ritkán túlhaladják még a 95-öt is. Ha már ennél tartok, helyesnek tartanám, ha néha írna erről a kérdésről is rovatában, biztos vagyok benne, hogy az olvasók értékelnék minden betűjét. Nagyon nagy szolgálatot tenne úgy álta- nosságban, mint sok esetben — egyéb téma hiányában — a szomszédasszony macskája. Remélem, hogy nem fog ezért neheztelni, de én ezzel akarom kiugrasztani a nyulat a bokorból. Egyébként remélem, hogy megbocsát a késésért születésnapját illetően, de a feleségem várta, hogy eljön és elsi- nore-i barátok társaságában ünnepli meg születésnapját, ami megfelelő indokolással elmaradt. Schubert J. Bajok is voltak, még pedig elég nagyok. Sohasem felejtem el, mikor Philában feljelentés érkezett valaki ellen. Egy hat láb magas ir rendőrt küldtek az ügy elintézésére. El is intézte, még pedig úgy, hogy egy hét múlva a felesége, aki szintén ir volt, beiratkozott a titkos tanfolyamra. Ugyanis a szegény 5 láb magas, 118 fontos asz- szonyka már nem akart több gyermeket, elég volt neki nyolc is. Kedves olvasók, akik átéltétek ezt a kort, amikor asszonyainkat ilyen ügyre kellett megszervezni, láthatjátok, hogy anyáitoknak, nagyanyáitoknak is voltak bajai. Ma már nem ez a fő problémánk, mert a születés korlátozása ma már az egész emberiség ügye. A világ sokat haladt. A születéskorlátozásban Amerikát túlhaladták Oroszországban, Kínában és a kapitalista országokban is, főképp Svéd- és Franciaországban és Németországban is haladtak ebben az irányban. Hatalmas mozgalom indult meg Indiában, ahol a vallás moguljai vetnek gátat az ügy előrehaladásának. Fogadott hazánkban is újabb erővel terjed el annak a megvalósítása, amiért Margaret Sangert annakidején többször börtönbe vetették, és az elnökünk is komoly szavakkal erről beszél. Kalapot emelhetne elnökünk Mrs. Sangernek és segítőinek, akik már ötven évvel ezelőtt meglátták azt, amit a mai nagyok még most is csak homályosan látnak. Minarik Kálmán és Anna U. I.: Mivel az adatok nagy részét a párom szolgáltatta, aki maga is együtt dolgozott Mrs. San- gerrel, az ő nevét is aláírtam. M. K. I PAUL’S SHELL SERVICE \ GAB, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS \] 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 1 ! I Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonom j
