Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-03 / 9. szám
Thursday, March 3, 1966 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 könyvszemle NKRUMAH KÖNYVE A NEOKOLONIALIZMUSKÓL Kwame Nkrumah Ghana elnöke uj könyvet jelentetett meg 1965 végén, angol nyelven. Cime: Neokolonializmus, az imperializmus utolsó szakasza. A könyv 280 oldal terjedelmű, s nagy része azoknak a fináctőkés konzorciumoknak a bonyo- nyolult szövevényét ismerteti, amelyek a tőkés világot ma igazgatják. “Ha meg akarjuk érteni, mi történik ma valójában a világon, nélkülözhetetlen azoknak a gazdasági befolyásoknak s kényszereknek ismerete, amelyek a politikai események mögött rejlenek” — írja Nkrumah. Ezt a bonyolult szövevényt egy cikkben ismertetni lehetetlen. A könyv néhány alaptételét és néhány jellemző adatát ismernie kell mindenkinek, aki tájékozódni akar a világeseményekben. Mi a neokolonializmus? A könyv meghatározása szerint “A neokolonializmus lényege, hogy az annak alávetett állam elméletileg független, és rendelkezik a külpolitikai szuverenitás minden külső kellékével; a valóságban azonban gazdasági rendszerét és ezáltal politikai lépéseit kivülről irányítják.” Ez az imperializmus legrosszabb formája, mert mig a gyarmat- tartó országnak közvetlen felelőssége * is volt gyarmatáért; a neokolonialista fejlett tőkésországnak viszont “hatalma van felelősség nélkül” a formailag független elmaradott ország fölött. Példák tömegét sorakoztatja fel a könyv arra, hogy egy-egy világbank és nagy pénzintézetek körül hogyan nő ki több, bizonyos monopólumok egymás közti versenyét összefogással helyettesítő olyan konzorcium, amelynek érdekeltségei behálózzák mind az öt világrészt. Különböző néven szerepelnek, kicserélik egymás közt részvényeik egy részét, igazgatóik ott ülnek egymás vállalatainak vezető szerveiben, ezer arcuk van, s éppen úgy magukhoz emelnek kiszolgált politikusokat, mint ahogy beküldik embereiket nagy politikai pozíciókba. (Olyan neveket említ, mint Stevenson vagy Dean, aki az USA fő leszerelési képviselője, s aki közvetlenül érdekelt az atombombához szükséges urániumércbányászatban stb.) A neokolonializmus — fejtegeti Nkrumah — a fejlett tőkésországok belső társadalmi ellentéteinek, osztályharcának exportálását is jelenti. A második világháború után, a Szovjetunió és a szocialista országok egész rendszere jelenlétében, képtelenség volt visszatérni a gazdag tőkésországokban a tömeges munkanélküliséghez, lehetetlen lett volna tovább növelni a szegény tömegek és a maroknyi gazdag közti szakadékot. A gyarmati extraprofitot nagyobb részben kellett a “jóléti állam” berendezésére fordítani. A nemzeti függetlenségi, a gyarmati szabadságharcok nyomása és a belső osztályharc két fronton fenyegette a tőkés hatalmakat: ahhoz már nem volt elég erejük, hogy mind a két fronton sikerrel harcoljanak. A “jóléti állam” nyugalmat igyekszik vásárolni a belső fronton, a tarthatatlanná vált gyarmati rabság helyett pedig az uj- gyarmatositás módszereivel akarja biztosítani a “jóléti állam” fenntartásához, s a szocializmus, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak elleni fegyverkezéshez szükséges többletprofitot. Nkrumah ismételten rámutat: a neokolonializmus mögött óriási erők állnak, de egészében az imperialista rendszer gyengülésének jele. A könyv adatokkal bizonyítja, hogy a volt gyarmattartó országok tőkeberuházásai a függetlenné vált egykori gyarmatokon megnövekedtek (Indiában például 1948 és 1960 között több mint kétszeresükre nőttek, s ugyanilyen arányban nőtt az országból kiszivattyúzott profit!). Bizonyítja, hogy a tőkeberuházások nagy része azért történik a harmadik világ országaiban, mert ott olcsó a munkaerő, s a gazdag nyersanyagforrások hazai kihasználásra alkalmas ipar kiánya miatt jóval nagyobb profit érhető el, mint a fejlett országokban. Miért az “utolsó szakasz?” . .Nkrumah nemzetközi tőkés szervezet hivatalos statisztikájával igazolja azt az állítását, hogy a függetlenség elnyerése után a fejlődő országok gazdasági kilátásai, a jelenlegi viszonyok fenntartása mellett, katasztrofálisak; e szervezet állapította meg, hogy ha a fejlett ipari országok nemzeti összterméke továbbra is évi 3 százalékkal növekszik (átlagosan), akkor a kevésbé fejlett országoknak 200 évre lesz szükségük, hogy az előbbiek életszínvonalát elérjék; ennek is az a feltétele, hogy évente 5 százalékkal növeljék saját nemzeti összterméküket. Ezzel szemben — írja Nkrumah — “legtöbb afrikai országban a hazai termelés üteme alig tud lépést tartani a lakosság évi 2.5 —3 százalékos növekedésével.” így Afrika, Ázsia, Latin-Amerika tömegei mind szegényebbek lesznek a fejlett tőkésországok életszínvonalához viszonyítva. Ez az állapot hosszú időre tarthatatlan: robbanáshoz, amint egy angol közgazdász kifejezte — Nkrumah őt idézi —, “nemzetközi osztályháboruhoz” vezethet. Ha pedig e harc eredményeképpen — itt nem feltétlenül és mindenütt fegyveres harcról van szó, fejti ki a könyv — a neokolonialista kizsákmányolásnak véget vetnek, a tőkésországokban újra felvetődik a belső osztályharc problémája, s egyáltalán: az imperializmus rendszere összeomlik. Nkrumah sokoldalúan bizonyítja ezt a tételét. Adatokat hoz arra, hogy az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa képtelen bizonyos nélkülözhetetlen fémek, például az acél termelését fokozni, sőt fenntartani, a harmadik világban termelt mangán, a volt gyarmatokból érkező ércek, köztük az urán és az arany nélkül (megjegyzi, hogy e tekintetben csak a Szovjetunió és Kina képes teljes önellátásra). Nem azt állítja, hogy a rendkívül magas neokolonialista extraprofit az egyedüli forrása a “jóléti állam” és a fegyverkezés költségeinek, de bizonyítja, hogy ez nélkülözhetetlen, életbe vágóan fontos hozzájárulás azokhoz. A végső megoldást nem világháború formájában látja (bár ennek veszélyét sem tagadja), hanem arra utal, hogy a régi gyarmati rendszer felszámolása is részben háborúkkal, részben a felszabadulás erőinek szervezettsége és együttes fellépése hatására, tömegnyomásra történt. Neokolonialista módszerek Ez álcázott, képmutató és személytelen “uj- gyarmatositás”, fő eszköze a “balkanizáció” — Írja Nkrumah elnök. — Az országhatárokon átnyúló, bonyolult szervezetű finánctőkés konzorciumokkal, ez óriás világhatalmakkal szemben minél több apró, életképtelen kisállamra darabolták fel az egykori gyarmatbirodalmakat. Ez a rég bevált “oszd meg és uralkodj” elvnek alkalmazása a függetlenség elnyerésével összekapcsolva. Ny ugat-Afrikát például 19 kis államra szab- dolták, nem számítva a két itt levő gyarmatot (spanyol és portugál gyarmatok vannak még Afrikában) és az 56 milliós Nigériát. Ez utóbbin belül azonban az angolok négy önálló övezetet hoztak létre államszövetség keretében. Ezek között épp 1966 januárjában tört ki a harc. Ilyen megosztást ajánlottak a britek Ghánának is: öt területre akarták osztani, mindegyiknek olyan “helyi önkormányzatot” juttatva, hogy megfelelő széthúzó erőt képviseljenek — de Ghánában nem fogadták el ezt a tervet. A 19 nyugat-afrikai ország lakóinak átlaglélekszáma 2.3 millió (Nigériát nem számítva). Ez országokban kevés a szakember, nincs megfelelő tőke az iparosításhoz, igy a volt gyarmatosító országra kell támaszkodniuk. Minél tovább tart a kisállamok elszigeteltsége, annál több helyi előny, pozíció, intézmény köve- sedík meg, annál nehezebben mondanak le előnyösebb természeti feltételekkel rendelkező országok a. maguk földje kincseinek egy részéről szomszéd, természeti kincsekben szegényebb országok javára ; annál nehezebb közös pénz, kialakítása, erőforrások közös kihasználása, átfogó tervezés, annál nehezebb megteremteni a neokolonialista óriás rablószövetkezet ellen a legfőbb védelmet: az egységet. A neokolonializmus azonban nem egyszerűen gazdasági kizsákmányolás politikája. Célja: a hatalom és a politikai befolyás megőrzése a függetlenné vált országokban, s annak megakadályozása, hogy Afrika, Ázsia és Latin-Amerika balra, a szocialista országok felé “lendüljön”. Fő ideológiai eszköze az antikommunizmus! Nkrumah nem kommunista, az egység mellett az el nem kötelezettség politikáját tartja a neokolonializmus elleni harc egyik fő fegyverének. Mégis amikor a neokolonializmus ideológiai-politikai akcióit Írja le, olyan szervezeteket sorol fel, amelyeknek elsődleges célja a “kommunizmus elleni” harc.... A Láthatatlan Kormány A neokolonialista hatalmak legfőbb erőközpontjaként a könyv az amerikai Láthatatlan Kormányt említi, amely valójában a Wall Street, az amerikai nagytőke bonyolult világszervezete. “Laza és alaktalan csoportosulása egyéneknek és ügynökségeknek... amelynek a szive a Cl A... de magában foglal olyan egységeket, szervezeteket és egyéneket is, akik látszatra a hagyományos kormányzat részei. Sőt hozzá tartoznak üzleti érdekeltségek, cégek, s kívülállók szemében magán- intézményeknek tűnő szervezetek is.” 1964-ben ez a Láthatatlan Kormány mintegy 200,000 embert alkalmazott, s billió dollárokat tett ki a költségvetése. Nkrumah felsorolja e világszervezet akciói között az algériai, guatemalai, kongói államcsínyeket, a vietnami háborút, Lumumba meggyilkolását, Kuba, Ciprus, Görögország, Törökország viharos politikai válságait stb. Mindezek általános célja volt— Írja: “megvalósítani a gyarmatosítást, miközben függetlenséget prédikálnak”. Felsorolja a neokolonializmus politikai szervei között a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét, amelyben 1959-ben az amerikaiak szerezték meg a vezetést, de botrányosan lejáratták magukat, s ezért megalakították “házilag” az Afrikai—Amerikai Munkaügyi Központot New Yorkban. Ennek bevallott céljai között szerepel, hogy “bátorítani fogja a munkások és az igazgatóság együttműködését az amerikai tőkebefektetések növelése érdekében Afrika országaiban.” Az “eszmék piaca” A Láthatalan Kormány nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy mindenfajta propaganda-tevékenységben (film, újságok, kulturális intézmények) “biztosítsa az US monopolhelyzetét.” Különösen fontosnak tartja az USIA (United States Informátion Agency) szerepét, amelynek “12,000 főnyi személyzete és évi 130 millió dollár költőpénze van... 110 rádióállomás dolgozik, ebből 60 Amerikán kívül... 120 fiókja működik, kb. 100 országban, ebből csak Afrikában 50... Központi irányitó szerve az Egyesült Államok elnöke nevében cselekszik, terveit a Pentagonnal és a CIA-val, sőt a fegyveres erők kémszervezeteivel összhangban dolgozza ki.” “Az egyetlen hatásos mód — írja Nkrumah az utolsó fejezetben—, hogy szembeszálljunk ezzel a neokolonialista gazdasági hatalommal, és visz- szaszerezziik örökségünket, számunkra is az össz- afrikai méretekben kifejtett akció... A világbékét nem azok akciója fenyegeti, akik véget akarnak vetni a neokolonializmusnak, hanem azok tétlensége, akik megengedik, hogy tovább ér-, vényesülhessen ez a politika.” P. I. tmiiMiiiiiiiimmiiiiimiiiiiiitiiiiimimiiiiHiiiiiiiiiuiiiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiit CLEVELANDI ÜZLETI KALAUZ * Lapodat segittd, ha hirdetőinket támogatod! • flrhan’c ElAivarc TERMELŐK ÉS ELADÓK — uiDan s riowers Teief<m: 721-1500. 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO • Virágok minden alkalomra • Q kirí au I amtilrif BOROSS László, tulajdonét oniriey Laundry leiefon: WA 1.9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljáráaaai saját üzemünkben. AL VAS Shell Service Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service — Tune ups. — GalganyGonfeclionery Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Jakab-Toth & Go. temetésrendezők Két in^ » wm w nes kápolna használata k gyászolók kényelmére.—12014 és 11713 Buckeye Road, Cleveland, O. Tel.: CE 1-0384—LO 1-7524 és WA 1-4421 Louis A. Bodnar & Son “i"?“ 3929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefon: MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és munkásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat. Buckeye Jewelers SÄ“ “ 11611 BUCivbíE ROAD — CLEVELAND, OHIO Lorain Heights Hardware 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Pestékek, viUanyfelszerelési cikkek és építkezési Tatáruk raktára. RICZÖ FUNERAL HOMES, ING. ~ Steven Lukács engedélyezett temetkezési vállalkowó, balzsamozó. — Két kápolna: 12519 Buckeye Road él 17504 Harvard Av«. — Telefon: LO 1-2Ó3Ó.
