Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-03-03 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 3, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztöseg álláspontjává!. KANADA. — A naptárt megkaptuk, nagyon jónak tartjuk. Mi is voltunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a múlt év nyarán 6 heti látogatásra mentünk az óhazába, amiből 4 hetet Romániában töltöttünk. A bánáti részen, Lugos, Temesvár, Facset Buziás és Resica-i részen a magyarság egyenlő számban van a románokkal. Vannak külön magyar iskolák, aki külön akarja a gyermekét iskoláztatni, az oda küldheti, de a fiatalok a nyelv elsajátítása végett inkább a közös iskolákba mennek. Sok az összeházasodás is. Ha már munkába kerülnek, mégis csak a román az állam hivatalos nyelve. Magyarul beszélhet az ember bárhol, senki meg nem szólja érte, de a Bánátban sok más nyelvet is beszélnek a románon és magyaron kívül, mint szlovák, bulgár, szász, német. Románia ipara nagyon szépen fejlődik, de a mezőgazdaságnál ugyanaz a lanyhaság áll fenn, ami a legtöbb magyar termelőszövetkezetben is. Itt még nagyon sok a tennivaló. A fiatalja elszállingózik az iparba, ahol több pénzt lát, ha ugyan nem is marad meg neki több a végén. De aki a földmunkát végzi, nagyon öreg és fáradt, már nem érdekli a jövő. Nem ritka, sőt sok a 70 éven felüli ember, s ezek, még ha akarnak, sem bírják az ütemet. Ami a legrosszabb a dologban, hogy az ilyen öregeknek nem adnak nyugdijat a romániai termelőszövetkezetek. A más munkán dolgozók mindenütt megkapják a nyugdijat aszerint, hogy hol dolgoznak. A nők a nehezebb munkán már 55 éves korban, a legtöbb férfi 60 éves korban megkapja a nyugdijat. A munkásra nagy szükség van mindenütt. Még rengeteg javítani való van, éppen úgy, mint Magyarországon is. Sokat tudnék Írni a két országban tett látogatásról, de ezek döcögnek a saját útjukon, nem sokan siratják már a múltat, jobb jövőjük lesz. Tudják, hogy helyzetük máris sokkal jobb mint volt. Koldust nem láttam sehol, nem úgy, mint Rómában, ahol a templomok körül még mindig sok az alamizsnakérő, mintha csak a templom és a nvomor összetartozna. Sokkal többet kellene az amerikai népnek tiltakoznia a most folyó öldöklés, a kormány külpolitikája ellen, ártalan gyermekek, asszonyok megölése ellen. A másik kérdés a világ éhezőinek a feljátszása, a másik oldalon pedig az élelem felégetése. Sokkal fontosabb volna ilyesmiről Írni, mint a clevelandi egyházakban történő dolgokról, amire szerintem túl sok helyet fordítanak. Egy munkáslap melyet a munkások tartanak fenn, nem lehet tele egyéni kérdésekkel. A haláleseteket is elég lenne néhány sorban megírni, ezt minden lapolvasó meg érdemli. A halál természetes dolog, előbb-utóbb meghal mindenki, aki él, de erről túl hosszú cikkeket irni nem szükséges, azzal úgy sem segítünk. Viszont sokkal aktuálisabb dolgok azután helyszűke miatt kimaradnak a lapból. Czukár Mihályné Hogy lapunk ne szűnjön meg TRENTON, N. J. — Én is megértettem, hogy lapunknak ismét segítségre van szüksége. Ezt könnyű megérteni, mert nincs a lap hirdetéssel tele, mint a többi, no meg valótlanságokkal sem. Ezért én is küldök néhány dollárt, amint lesz több. Ismét küldök. Attól őrizzen meg mindnyájunkat az Isten, hogy a mi lapunk megszűnjön. El sem tudom képzelni, milyen csapás volna az a munkásnépre. Nagy baj az, hogy nem mindenki olvassa és hogy a fiatalság nem érdeklődik iránta. Mi öregek pedig mindig ritkulunk. A lap soha nem volt jobb, mint most, habár mindig ez volt a legjobb lap. íróink, a külmunkatársak nagy megbecsülést érdemelnek, mert remek munkát végeznek. Szivemből kivánom, hogy E. H. Neuwaldnak még sok boldog születésnapja legyen és tanítson bennünket remek Írásaival, úgyszintén a többi íróknak is jó egészséget kívánok, a szerkesztőséggel együtt és békés életet, mert ez az emberirtás nemcsak rengeteg pénzpocsékolás, de igazi vétek. Mrs. S. Sule A lap az imádságos könyve WEST VIRGINIA. — Én is megkaptam a naptárt, már át is olvastam. Olvastam azt a cikket, hogy “Találkoztam az Istennel”. Én is találkoztam itt Roosevelt és Kennedy istenekkel, mert ha Kennedyt el nem pusztítják ezek az ördögök, ő segített volna a nép sorsán. Én bizony hiába imádkozom az istenhez, nem veszem annak semmi hasznát, inkább imádkozom a lapomból, az én imádságos könyvemből, ebből tanulok és tudok meg mindent a magam és családom sorsáról. Az egyik fiunk már katona a hidászoknál, a másikat is besorozták, májusban be kell vonulnia. Most elviszik tőlünk és vagy látjuk, vagy nem látjuk még- egyszer, pedig már én is 85 éves vagyok, 1907 óta olvasója a magyar munkás sajtónak, melyet amikor tehettem, mindig segítettem. J. Roth Ne sajnálják pénzüket... MISTATIM, Sask.—Küldök 2 dollárt a Magyar Szó kampányára, sajnos többel most nem tudok segíteni. De bízom abban, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő Magyar Szó olvasók adományukkal hozzájárulnak a lap fenntartásához. Mi nem sajnáltuk vérünket, életünket a dolgozókért, igy azok a dolgozók, akiknek van, ne sajnálják pénzüket a Magyar Szótól. Mikor e sorokat irom, nálunk 48 fok van zéró alatt, elég hideg, de a májusi meleg napsugár elviszi majd a havat és zöldet fakaszt. Kozma Dénes Nyugdíjon van - nyugdíj nélkül NIAGARA FALLS, Ont. — Küldök két dollárt a naptárért, bár részemre többet is megér. Már hamarább kellett volna beküldeni, de az embert az anyagi helyzete is irányítja és azzal én is úgy állok, mint sokán mások, kik nyugdíjban vagyunk. Már második éve vagyok nyugdíjon és ha hiszik, ha nem, nyugdíj nélkül, mert a kanadai kormány csak 69 éveseknél kezdi a nyugdíjazást, én pedig csak 67 éves vagyok. S mivel több helyen dolgoztam az elmúlt négy évtized alatt, úgy jártam, hogy ahol volt 13 éves munkaidőm, ott 15 év után adnak nyugdijat, az amerikai N. Y. Central Railroadnál pedig 104 hónapot dolgoztam, ott viszont 120 hónapra van szükség, hogy 85 dollárt adjanak, pedig 1939 és 1941 között lefogták a társadalombiztosítási adót, vagyis öt éven át és még sem adnak semmit. Jártam már odaát ebben az ügyben, de azt mondták, hogy dolgozzak még vagy két hetet, akkor kaphatok 40 dollárt havonként. De hát hol adnak munkát ma már, amikor 67 éves vagyok? Vinné el az ördög a jenki- monopóliumokat. A. B. A naptár mini családi Biblia LOS ANGELES, Cal. -— Meg akarom köszönni a Magyar Szó kedves vezetőinek, hogy elküldték részemre azt a gyönyörű naptárt, melyet óvok, csomagolok, a portól védek, mert részemre ez nem naptár, hanem családi biblia, melyben a család minden egyes fia, leánya felemeli szavát és leírja élményeit, mindnyájunk meggazdagodására. Köszönet ezért a csodás, értékes, gazdag irodalomért. B. Bányay Köszönet Bárdos Mariskának PERRIS, Cal. Mi is nagyon szeretjük a magyar- országi Magyar Híreket, nagyon örültünk, hogy olyan szépeket írnak szülővárosomról, Sátoraljaújhelyről. Már 56 éve elhagytam és ha láthatnám, sokat tudnék a múltról beszélni, mivel valamikor a szivargyárban dolgoztam, ahol most a Kossuth cigarettát csinálják. Nem tudom elfelejteni azt az esetet, amikor mint fiatal leány elmentem a szocialista körbe táncolni és egy nap eljött az igazgató a gyárba és ezt mondta: leányok, ide figyeljetek, amelyiknek a szeretője odatartozik, az a leány itt nem dolgozhat. Ilyesmit csináltak az úri világban, de most mégis megvalósult, amitől féltek. Amit ma tudok, azért köszönet jár Gárdos Mariskának, mivel az ő tanításai tettek öntudatossá. Kivánom, hogy éljen sokáig. Ilona és Joe Tóth ROEBLING, N. J. — Mi is akarunk hozzájárulni a 65 éves évfordulóhoz, hiszen nem is tudnánk a lap nélkül meglenni, mert nincs sehol az országban lap, amely úgy Írna, mint a mi újságunk. Küldünk 5 dollárt, ami ugyan nem sok, de férjem már a 80. évében van. Hadaricsék Vessünk végei ai egyenetlenségnek AVENEL, N. J. — Az egyenetlenséget, ha csak lehet, ki kell küszöbölni, egységet kell teremteni minden körülmények között a sorainkban, az igazságnak élnie kell. A magyar munkásmozgalom Vezetői, irói, akik ezt a rengeteg munkát elvégezték és még mindig végzik, s akiket mi nagyrabecsü- lünk, továbbra is dolgozzanak a mi megelégedésünkre és okulásunkra. Ablonczyék Lai Bahadur Shastri emlékére ONTARIO, Kanada. — A helyi újságban láttam a hirt, hogy Shastri nincstelen emberként halt meg, mert a 630 dollárt kitevő havi fizetését oda adományozta egy 30 tagból álló szervezetnek, amelyhez még fiatal korában csatlakozott és melynek elnöke és életfogytiglani tagja volt. “India Szolgái” az egyesület neve és az a célja, hogy segítse az ország társadalmi és gazdasági előmenetelét. Shastriék 8 szobás házat béreltek, a felesége főzött a 21 gyermeknek és unokának. Mikor Shastri iskolába járt, mérföldeket gyalogolt és közben oda- vissza, egy folyón is átúszott, mert nem volt hid; könyveit a feje tetejére kötötte, hogy el ne ázzanak. Mikor miniszterelnök lett, egy maharadzsa kastélyát ajánlották fel neki lakóháznak, de ő nem fogadta el. Kicsit elgondolkoztam, hogyan lehet az, hogy ilyen magasztos ideállal és ilyen vasakarattal ilyen kevés eredményt tudott elérni. Akkor kevesebb volt a lakosság és angol uralom alatt voltak. Az akkori hírek szerint oda jártak a tehetősek elefántháton tigrisvadászatra. Mikor Rita Hayworth férjhezment Ali Khan-hoz, mellesleg megemlítették, hogy Aga Khan (a vőlegény apja) a születésnapjára annyi súlyú arany és gyémántékszert kapott híveitől ajándékba, amennyi a saját testsúlya volt. Mivel sok eféle maharadzsa és főpap van ott, biztosra veszem, hogy az ő nagy vagyonuk okozza a nép nagy nyomorát. Miután az angolok nem tudták elnyomni a Gandhi által vezetett függetlenségi mozgalmat, megengedték az önállóságot, de India a British Commonwealth tagállama maradt (nem tudom, saját akaratából-e, vagy kényszer alatt?), de az önálló kormány úgy kezdte működését, hogy abban nem volt köszönet. Pl. az akkori újsághírek szerint 1947 és ’50 között a katonaság és a rendőrség 1982 esetben lőtt bele a tüntető tömegbe, aminek következtében 3784 embert öltek meg, 10 ezret megsebesítettek és 5 ezret zártak börtönbe, stb. Nem lehet kétségbe vonni Gandhi, Nehru és Shastri őszinte jó szándékát, de mennyivel sikeresebben tudtak volna a cél felé haladni, ha a 30 tagból álló szervezetüket 30—40 év alatt ki tudták volna bővíteni 30 millióra, vagy többre? Nekem úgy tűnnek fel, mint Dávid Góliát mellett, mikor rájuk és a Swatantra nevű tőkés, úri pártra gondolok. Csak az a baj, hogy a bibliakori csodák mind ritkábban ismétlődnek meg. És végül, az 1917-es forradalom előtt tudtommal nem volt nagy különbség az orosz nép tudatlansága, nyomora és az indiai népé között, mégis az oroszok, a világ összes nagyhatalmának inváziója, blokádja, gáncsoskodá- sa ellenére, óriási haladást tettek meg, mig az indiaiak, a tőkés világ támogatása, sőt némi szovjet támogatás mellett is csak egy helyben topognak a nyomor felszámolásában. Nem nehéz megtalálni ennek az okát. Az uj miniszterelnök Mrs. Indira Gandhi lett. Ő is ült politikai fogolyként az angolok börtönében. Valószínűleg 5 is az el-nem-kötelezettség politikája mellett marad. Egy kanadai farmer Élvezi a lapot CLEVELAND, O. — Régen olvasom lapunkat, valamikor még W. Va.-ban ismerkedtem meg a magyar munkás sajtóval, ahol több • előfizetőt is szereztem és itt Clevelandban is megtettem a lap érdekében, amit csak tudtam. E lapot Rev. Gross szerint nem nyugdíjba kell küldeni, hanem buzdítani, hogy még sokáig taníthassa, nevelhesse a magyar dolgozókat és szorgalmasan kell érte dolgozni, hogy még sokáig fennmaradjon. Gratulálok Lusztig Imrének, mint lapunk munkatársának, akinek felvilágosító, tárgyilagos Írásait mindig élvezettel olvasom. Özv. Tóth Andrásné MILWAUKEE, Wis. — Látjuk lapunkban a kvótánkat és próbálunk mindent megtenni, hogy be- töltsük. Dolgozunk egy összejövetel érdekében a közeljövőben. Bödéné Romániában jártak
