Amerikai Magyar Szó, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-17 / 7. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 17, 1966 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Fából vaskarika Szerk. megjegyzés: Ezt a levelet Fehér Lajos még azelőtt irta, hogy az Egyesült Államok a UN- hez fordult a vietnami kérdésben. Mivel azonban a levél tartalma közérdekű, érdemesnek tartottuk azt közölni. Miami, Fia. — Olvasom az itteni újságból, hogy Mr. Knight, a Miami Herald tulajdonosa is megelégelte a Johnson elnök által vezetett demokrata kormány “félrevezető” politikáját. A jan. 11-i lapszámban irja “The people has been misled long enough”, vagyis magyarul: Amerika népét már éppen elég régen félrevezetik. Most olvasom, hogy legalább egy féltucat amerikai diplomata repült 40 országba Johnson elnök azon “félrevezető” propagandájával, hogy békét akar. . De azok a rossz vietnami kommunisták nem akarnak bedőlni ennek az újabb félrevezetésnek, nem veszik be a horgot és hogy ez az újabb manőver — őszinte... De hogy nem az, azt a következő logikával próbálom bizonyítani. A vietnami háborút nem Vietnam kezdte, hanem Amerika, még pedig azért, mert el akart venni tőle (vagy mondjuk meg akart akadályozni) valamit. Mi ez a valami? Észak- és Dél-Vietnam egyesülése! Most, hogy Észak-Vietnam nem adta oda “önrendelkezési” jogát csak úgy uk-muk-fuk, hanem harcol érte, az Egyesült Államok 190,000 katonával akarja elvenni tőle. Össze-visszapofozva, véresre veri, felgyújtja házait, öli a gyermekeit, asszonyait, öregjeit, stb. S ezek után azt akarja, hogy ez a nép üljön le vele a tárgyaló asztalhoz BÉKÉRŐL tárgyalni. Hát lehet öntudatos embert a tárgyaló asztalhoz pofozni és vele ott békéről beszélni? S ha már odakényszeritettük, lehet abból igazságos, békés jövőt várni? Különösen, ha az Egyesült Államok elnöke csak mondja, hogy békét akar, de egyetlen lépést sem tesz annak bizonyítására! Szerintem ez fából vaskarika, mert hiába küldi diplomatáit békegalamb-álarcában a világ minden részébe, egyik ország sem fogja az ilyen békére való vágyódást őszinte lépésnek tekinteni. Szerintem őszinte “béke”-lépés az lett volna, ha Johnson elnök azt indítványozza (még most sem késő!), hogy Vietnam ügyét tegyék az ENSZ elé és annak többségi határozata legyen kötelező mindkét fél részére. Ha ezt tenné, akkor legalább halvány remény mutatkozna a békére. Mert ha tovább is azon az utón megyünk, mint eddig, akkor föltétlenül világkatasztrófába döntjük az emberiséget. Mivel az a felfogás, vagyis hazárdjáték, hogy a Szovjetunió nem Kina oldalán fog beavatkozni (ahogy szokták mondani: éhes disznó makkal álmodik), csak a katonai parancsnokok kéjes álma. Mert a becsület, az igaz ügyért való harc, az érdek, a logika mind azt mondja és arra mutat, hogy ennek az ellenkezője fog megtörténni. Aláirom Wayne Morse szenátor szavait, hogy a legveszélyesebb emberek a világon a saját országunkban, a Pentagon nevezetű épületben vannak és nem Oroszországban, vagy Kínában. Ezek az emberek fognak bennünket a háborúk, az atomháború mindent elpusztító borzalmaiba vinni, ha a nép, az amerikai nép nem fogja azt megakadályozni! Fehér Lajos Visszaemlékezés MIDDLESEX, N. J. — Olvastam a lap jan. 20-i számában, hogy Neuwald munkástárs 75 éves születésnapját fogja ünnepelni. Kívánok neki még sok és boldogabb évet, mint amiket eddig átélt. 1915 óta olvasom a lapot, mikor ELŐRE volt. Mindennap vártam, hogy mit ir és jövendöl Mr. Neuwald. Egyszer egy nap nem jelent meg, hiába kértem, seholsem volt és a Népszava a standeken nagy betűvel irta, hogy nincs többé Előre újság. Egyik jó barátom adott egy papirt a kezembe, az «*WVUVXA/V\MSWMWWVWWWWWMVWWWVW»J t/Cbá. ! RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA j! ; 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. || j (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Ji [ Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- J i > Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország i j minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva j1 ’’ArtAAATiMiri'WWWWWVWWUWVWWWWWWWWfc'! volt ráírva: még élünk! Ez az Előre szerkesztőségétől jött ki. A személyzetből többet elvittek Ellis Islandra, közöttük az én jóbarátomat, Neuwaldot is. Azután ismét megjelent a lap, más néven, mint hetilap. Visszaemiékszem az 1915—16-os évekre, amikor egy newyorki parkban, szép meleg nyári napon elbeszélgettünk Fodor Viktorral, Geréb Józseffel és Mr. Neuwalddai, egy kis hordó sör mellett. Neuwald elmondta, hogy hideg showert kapott Ellis Islandon, de örültünk, hogy visszajött és ő maga is nevetett rajta. Én is 78 éves vagyok és jó egészségben. Kérem Neuwaldot, hogy továbbra is tartson ki a lap mellett. Frank Süli összefogásra van szükség KANADA. — Nagyon szeretjük a naptárt és a lapot is, csak a veszekedést nem, ami ugylátszik ki-kiujul, habár most nem a veszekedést kell keresni, hanem az összefogást a békéért, a hős vietnami népért, önmagunkért. A vezető embereknek ezt komolyan kell venniök, hogy mi, munkások összefogást tanuljunk tőlük. S. M. Jó akarattal íródott TRENTON, N. J. — örömmel olvastuk a lap jan. 20-i számában, hogy Neuwald barátom jó egészségben elérte a 75. születésnapot. Kívánjuk, hogy még számos születésnapot érjen el erőben, jó egészségben és békességben. Én és velem együtt sokan több mint 50 éve ismerjük őt, láttuk és tapasztaltuk, hogy mindig a munkásság jobb jövőjéért harcolt és tudjuk, hogy ezután is ezt fogja tenni, élete végéig. Hálásak vagyunk a munkájáért, amit eddig értünk tett és amit még tenni fog. Csak az fáj az embernek, hogy sokszor éjjelt nappallá tett az emberiség érdekében és cserébe nem egyszer hálátlanságot és meg nem érdemelt támadást kap. Amit alább irok, abból Neuwald megért, hogy mire célzok, bár a két munkálkodás között sok a különbség. Mint szolgafiu elvégeztem a rám bízott munkát, de a gazdám mégis megvert. Hogy miért? Azt nem volt szabad kérdezni. Amikor a feleségével valamin nem egyeztek, mindig én kaptam érte. Először a kezével ütött, de a keze fájt és igy csinált egy kötelet és azzal vert. De hogy miért, azt nem tudtam. Néha nem tudom, hogy EHN-t miért ütik, talán ő sem tudja. Sokszor olvastuk a lapban, hogy szeretik az írásait, talán ez nem tetszik egyeseknek. Ezt a levelet az egész Szabó-család nevében írtam és minden jóakarattal Íródott. Szabó János A trentoni lap és a magyar helyzet TRENTON, NJ. —Napról napra megelevenedik lelki szemeim előtt, amit múlt nyáron három heti magyarországi tartózkodásom alatt láttam. A történelem ehhez hasonlót nem tud felmutatni, ily rövid idő alatt. Két világháború borzalmait átélve, mindenből kifosztva olyan előmenetelt tudott az ország felmutatni, ami szinte hihetetlen. Akármerre jártam, mindenütt szép piroscserepes fedelű házak, nincs egy eldugott falu, ahol építkezés ne volna, uj gyárak százai, uj, aszfaltozott utcák mindenfelé. A legjobban meglepett a nagy forgalom, vonatok, buszok állandóan zsúfoltak. Ez semmiesetre sem a megsemmisülésnek a jele. A minap a trentoni újságban egy tintakuli a magyar kommunista gazdálkodás összeomlását jósolta, mert egyes élelmiszerek ára emelkedett. Szerinte összébb kell huzni a nadrágszijat. Persze nem tartotta érdemesnek megírni, hogy a napi bérek is emelkedtek, ami némileg kiegyenlítette az áremelkedést és nem említette az elemi csapásokat, melyek az országot sújtották. Vajon mivel indokolja meg az itteni állandó általános áremelkedést? Pedig itt van bőven minden, s Amerika a két világháborúban csak nyert. Ide nem jött Hitler, innét semmit el nem vitt, mig Magyarországból kivittek minden kivihetőt, pótolni kellett az állat- állományt is. Ezt nem lehet megcsinálni máról holnapra. Ami pedig a nadrágszij -összehúzását illeti, ne fájjon amiatt a feje a tisztelt urnák. A magyar munkásság van olyan öntudatos, hogy tudja, mi a teendője, amikor hazája építéséről van szó. J. Szalay A Magyar Népi Együttes nagy sikere Pittsburghban Városunk rendkívül nagy eseménynek volt a színhelye. Február 1-én, kedden este 8.30-kor olyan előadás vette kezdetét, amilyen Pittsburgh- ban még soha nem volt. Ötven éve járom a színházi előadásokat fogadott hazánkban, de ilyen elő adást még nem láttam sem amerikai, sem nemzetiségi téren. A rendkívüli rossz időjárás ellenére (hóvihar volt) 2,500 néző volt a helyiségben. A helybeli lapok különösen kiemelték ezt és azt írták, hogy jobb időben a Syria Mosque koncertterem megtelt volna. Meg kell említenem egy nagyon megható látványt: öreg magyar nénike botra támaszkodva, egy asszony segítségével jött el az előadásra, hogy meghallgassa a szép magyar dalokat és megnézze a gyönyörű magyar táncokat. Nem tudok szavakat találni arra, hogy milyen érzés fogott el, amikor felment a függöny és a táncosok a “Kállai Kettőset járták a remek cigányzene mellett; gyönyörű magyar ruhájuk csak emelte a hatást. Amikor egy-egy szám folyamatban volt, olyan csend volt a nézőtéren, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. De amikor a programszám véget ért, olyan tapsorkán tört ki, amilyet még soha nem hallottam. A közönség felállva tapsolt és kérte a szám megismétlését, magyar és angol nyelven kiáltva, hogy még egyszer! Ez minden tánc- és zeneszámnál megismétlődött. Mellettem ült egy nő, aki olyan szenvedéllyel tapsolt, amilyenre az én erőmből nem tellett volna, a program végén pedig azt mondta, hogy “nohát, ez volt valami.” (Angolul mondta és igy nem tudom, magyar volt-e, vagy sem.) Ki akarom emelni még, hogy milyen viszontagságos utazása volt az együttesnek Wilkes Barre- tól Pittsburgh-ig, ahol előtte való este szerepeltek. Számításuk szerint délután 3 órakor kellett volna Pittsburghba érkezniük, de ehelyett 6.15-kor érkeztek, mert az idő olyan rossz volt, hogy a Turn- pike-on alig tudtak előrehaladni. Jóformán csak annyi idejük volt, hogy elkészüljenek az előadásra, mely mégis pontosan kezdődött és ezért dicséret jár nekik. Bétartották az amerikai közmondást, hogy “the show must go on!” Nem tudom minden programszámukat külön értékelni, azt talán mások fogják megtenni, akik képzettebbek, mint én, de az bizonyos, hogy feledhetetlen emléket hagytak városunkban úgy az amerikai, mint a magyar közönség részére. Az idő olyan rossz volt, hogy külön figyelmeztették az embereket, hogy akinek gyenge szive van, maradjon otthon. S mégis, a nagy hó ellenére, 30—40 mérföld körzetből jöttek az előadásra. Sok fiatal volt a közönség soraiban, egy öregasz- szony pedig két mankóra támaszkodva jött el. A Kállai Kettős-sel kapcsolatban még eszembe jut, hogy egyszer Budapesten én is résztvettem ebben a táncban és amikor a “kivágó” figurára került a sor, olyan nagy ambícióval jártam, hogy elvágódtam a fényezett padlón és úgy elterültem, mint egy béka a meleg napsütésben. Felsegítettek és újból benne voltam a táncban. Szánd Ferenc, tudósitó Szereti Fodor Erna, Neuwald írásait HAMMOND, Ind. —- Itt küldök kivágásokat az itteni lapokból, melyek bizonyítják, hogy Indiana államban nemcsak a fizetést, de az életet is elveszik az adóba. Máskülönben már régebben szerettem volna megírni, hogy mennyire szeretem Fodor Erna útleírásait, ugyanakkor Neuwald Írásait Erdélyről, Magyarországról. Igen szerencsések vagyunk, hogy annyi jó külmunkatársa van lapunknak. Megegyezem Gencsy Margittal, hogy szeressük egymást gyerekek, mert az élet úgyis oly rovod. A naptárról csak annyit, hogy mi az idén sem tudjuk, hogy mikor lesz karácsony, vagy újév, hiába esik ebben a században háromszor is ugyanarra a napra... Az újságot annyira szeretem, hogy próbálom terjeszteni minden erőmmel. Kochlácsné C^i> Szerk. megjegyzés: A küldött ujságkivágásokat köszönettel nyugtázzuk, a hirt már a múlt heti lapban más forrásból feldolgoztuk. PAUL’S SHELL SERVICE J GAB, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ; 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan j! f Telefon: VVA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonol !|
