Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-19 / 33. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 19, 1945 BECSTELEN UTÓN BECSTELEN CÉLOK FELÉ... Alant közöljük dr. Carlton Goodlett beszédét, amit az amerikai delegáció vezetőjeként mondott Helsinkiben a békéért és a nemzetek függetlensé­géért tartott világkonferencián. • Mi, amerikaiak nagy elismeréssel tartozunk az­ért, hogy ezen a békéért, nemzeti függetlenség­ért és általános leszerelésért tartott világkonferen­cián nézeteinket nyilvánithatjuk. Nagy figyelemmel hallgattuk más országok dele­gátusainak felszólalásait és sokat tanultunk belő­lük. Éppen olyan undorral és felháborodással szemléljük a vietnami háborút, mint ők. Mi, ame­rikaiak, akik jelen vagyunk e konferencián, fel­ismerjük kötelességünket. A főkérdés az, hogy mi lesz az emberiséggel, ha türjiik, hogy a vietnami háború tovább tartson. Rettegve nézzük, hogyan emésztődik fel lelkiismeretünk. Nézzük csak meg, mit tesz kormányunk? Polgárháborúban támogatja a nép ellenségeit. Brutálisan beavatkozott egy ország belügyeibe, az ország lakossága többségének akarata ellenére. Felállított egy bábkormányt és olyasmiket követ el, amelyek csak pár évvel ezelőtt minden ameri­kait rettegéssel töltöttek volna el. Semmi sem in­dokolja meg ezt a fegyveres beavatkozást. A kon­ferencián mi, amerikaiak félreérthetetlen hangon kiáltjuk a világ felé, hogy a mi kormányunk becs­telen módon próbál becstelen célt elérni Dél-Viet- namban. Követeljük az amerikai hadak azonnali visszavonását. Kormányunk azt állítja, hogy a de­mokráciát támogatja Dél-Vietnamban. A tény azon­ban az, hogy éppen az ellenkezőjét cselekszi. Tekintettel arra, hogy kormányunk lépései ki­hatással vannak arra, hogy a világ népei békében vagy háborúban élnek, igy a mi feladatunk súlyos és jelentős. Fontos az is, hogy a világ népei meg­ismerkedjenek az amerikai békemozgalommal. Nem óhajtjuk, hogy erőnket túlbecsüljék, de" ne becsüljék le lehetőségeinket. A változatos békemozgalom Az amerikai békemozgalom nagyon változatos, nem egységes és nem központosított, mint sok más országban. Nincs politikai orientációja. Legna­gyobb hibája, hogy a szakszervezetek nem vesznek benne kellő részt. Résztvesznek benne minden ré­teghez és a politikai élet minden árnyalatához tar­tozó egyének. Az aktiv részvevőkön kivül van egy hatalmas tömeg, amely kételkedik abban, hogy kormányunk a helyes utón jár Dél-Vietnamban, ellenzi mostani külpolitikánkat és e tömeg egyre nő. A békéért folyó harcban résztvesznek egyetemi hallgatók, egyetemi tanárok, egyházi emberek, in- tfcllektuelek. színészek, szellemi munkások és a különböző politikai pártok tagjai. Vannak, akik nemcsak egy szervezetben működnek, s ezek az egyének csak abban értenek egyet, hogy a békére törekszenek. Még az amerikai delegáció soraiban is nagy nézeteltérések vannak. A "benn-tanitás" Az elmúlt néhány hónapban nagy port vert fel a békemozgalom. A legdramatikusabb megnyilvá­nulásai: a washingtoni tüntetés, több városban megtartott tömegtüntetések, egyetemeken és má­sutt folytatott “benn-tanitások”, melyekben több mint félmillió egyén vett részt és sok millió fi­gyelte a televízión keresztül. Nagy örömmel vesz- szük tudomásul, hogy a “benn-tanitás” kiterjedt már Angliára és Kanadára is. Békemozgalmunk leglélekemelőbb megnyilvánu­lása, hogy a diákok és fiatalok nagy számban vesz­nek részt. Lelkesedésük és buzgalmuk magával ra­gad ezreket és a hidegháború kezdete óta nem volt olyan egység sorainkban, mint most. Érdemes megjegyezni, hogy a hadseregbe önként jelentke­zők száma az utóbbi néhány hónapban lecsökkent. Sokan egy vagy más módon tiltakoztak besorozá- suk ellen. Az egyetemi hallgatók százai tettek foga­dalmat, hogy nyári vakációjukat arra használják Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Ügyvezető Bizottsági Én is résztveszek az idei országos lapkonfe­rencián, Detroitban. Kérem, hogy biztosítsanak szállást..............személy részére. Név:........................................................................ Cím:...................................................................... yáros: ............................ Állam: ..... fel, hogy felsorakoztassák az amerikai polgárokat a vietnami háború ellen. Nyilvánvaló, hogy a nyomor ellen nem lehet si­keresen küzdeni, amig az állam olyan nagy össze­geket költ hadi kiadásokra; nem lehet sikeresen harcolni a polgárjogokért, amig más népek jogait sárba tiporjuk. Ez a magyarázata annak, hogy a bé­kemozgalom és a polgárjogokért folyó harc egybe­olvad. S ezt a jelenséget nem lehet túlbecsülni. A békemozgalom megerősödése azonban nem jelenti azt, hogy nem kell számos problémával megküzdenünk. Az antikommunizmus problémája Kormányunk a kommunista-ellenességre alapoz­za politikáját. Ezt a politikát folytatta mind a há­rom adminisztráció az utolsó világháború befejezé­se óta. Az utolsó húsz esztendőben ezt a kommu­nista-ellenes ideológiát vésték be az emberek agyá­ba. Azonban igaz az, hogy hatása az utóbbi idő­ben csökkent, de még mindig nagyon erős és elterjedt. E politikának két következménye van. Az egyik a világhelyzet eltorzítása, különösen a szocialista országokkal kapcsolatban; a másik nem­zeti megzavarodás, ami a mccarthyzmusban jelent­kezik. Rá kell mutatnom arra, hogy azok, akik a békéért harcolnak, szembehelyezkednek kormá­nyunk politikájával és ezért gyakran üldözésnek vannak kitéve. Ki kell jelentenem azonban, hogy az AMERI­KAI KORMÁNY NEM FASISZTA. Noha a béke­mozgalomban részvevőket üldözik otthon és a kor­mány hadműveleteket vezet külföldön, mégis van lehetőség arra, hogy tiltakozzunk és elégedetlen­ségünket hangoztassuk kormányunk politikája el­len. Lehetőség van arra, hogy a tömegek mozgósí­tásával megváltoztassuk kormányunk politikai irányvonalát. Ezért dolgozunk és ilyen módon akarunk végetvetni a háborúnak Vietnamban. Kormányunk azon az állásponton van, hogy Dél- Vietnamban nem polgárháború folyik, hanem egy ország megtámadásáról van szó. Továbbá, hogy ha ott a “szabadságharc” győzelemmel végződik, akkor csak idő kérdése, mikor fogják a kommu­nisták uralni a világot. Kormányunk látszólagos békejavaslatai sok embert félrevezettek. Ezzel kap­csolatban nem szabad elfelejteni, milyen erőt je­lent, hogy a hírszolgálat a kormány befolyása alatt áll. Tény azonban az, hogy egyre többen látnak át kormányunk hamis érvelésén. A Dominikai Köz­társaságba való katonai behatolás csak meggyorsí­totta ezt a folyamatot. Főköveteléseink Az amerikai békemozgalom főkövetelései a kö­vetkezők: 1. Be kell szüntetni a bombázást. Nincs ok arra, hogy beavatkozzunk Dél-Vietnamban, a Dominikai Köztársaságban, vagy bárhol másutt, mert minden államnak joga van függetlenségéhez. 2. Be kell szüntetni a hadműveleteket Vietnam­ban és tárgyalásokat kell kezdeni a Nemzeti Fel­szabadító Front (NFL) képviselőivel, amit az ame­rikai haderők kivonásának kell követnie. 3. E tárgyalások alapját az 1954-es genfi egyez­mény határozatainak kell képeznie. 4. Nyilvánvaló, hogy fegyveres erővel nem lehet nemzetek közti ellentéteket megoldani. 5. Az amerikai békemozgalom támogatja az Egyesült Nemzeteket, annak ellenére, hogy tuda­tában van annak, hogy e szervezet csak úgy fe­lelhet meg hivatásának, ha minden országnak he­lyet ad soraiban. Ellenezzük, hogy az amerikai kormány megkerüli, figyelmen kivül hagyja az Egyesült Nemzeteket. Azok az amerikaiak, akik je­len vannak ezen a konferencián, örömmel veszik tudomásul, hogy kormányunk résztvesz a genfi le­szerelési konferencián. Az Egyesült Nemzetek tanulmányai rámutattak arra, hogy egy ország jóléte nem emelkedik a ha­di kiadások emelkedésével, sőt ellenkezőleg, az ál­talános leszerelés hozza magával az általános jó­létet és lehetővé teszi, hogy számtalan milliárd dollárt a nyomor elleni harcra fordíthassanak, fel­építsék a Vietnamban lerombolt városokat, falva­kat, melyért az amerikai kormány felelős. A washingtoni kormány védekező állásponton van a békemozgalommal szemben. A külügyi hiva­tal szónokokat küld ki az egyetemekre, hogy ellen­súlyozza a “benn-tanitás” hatását, magasrangu kormánytisztviselők a televízión keresztül próbál­ják a kormány politikáját “eladni.” Az amerikai békemozgalomnak köszönhető az is, hogy egyre több képviselő és szenátor szólal fel a kormány külpolitikája elleti Ugyanakkor a kormány fokozza a békemozga­í lom elleni hajszát és kérdőre vonja a mozgalom részvevőinek hazaszeretetét. Szeretné eltitkolni az országon belül, de különösen külföldön, hogy mi megy végbe az országban. Ha az amerikai béke­mozgalom tovább akar fejlődni, akkor szükséges, hogy a részvevők olyan ajánlatokat terjesszenek a nép elé, amelyek elfogadhatók, figyelembe véve az amerikai nép politikai érettségének fokát. Csak igy lehet kormányunk politikáját megváltoztatni. Míg ez a meghatározás alapvető, ugyanakkor szük­séges az is, hogy a nép politikai meglátásának ma­gasabb nivóra való emelésére törekedjünk. Az eddig történtek nagy buzdítást jelentenek szá­munkra a békemozgalomban, de helytelen volna azt hinni, hogy az amerikai nép többsége részt­vesz benne. * ] Kapcsolat a polgárjogokért folyó küzdelemmel Az amerikai békemozgalom nem forradalmi jel­legű, mint már említettem, nem is politikai moz­galom. Viszont egyre nagyobb azoknak a száma, akik belátják, hogy az amerikai kormány külpoliti­káját csak politikai erővel lehet megváltoztatni. A polgárjogokért folyó küzdelemben elért eredmé­nyek bizonyítják, milyen eszközökre van szükség. A polgárjogokért harcolók belátják, hogy céljuk eléréséhez szükséges, hogy a békéért is síkra szán­janak. Ez a magyarázata dr. Martin Luther King, jr. nyilatkozatának (New York Times, jul. 5), melyben többek között a következőket mondja: “Elérkezett az idő, hogy a polgárjogokért harcolók foglalkoz­zanak a háború és béke kérdésével. Be kell fejez­ni, véget kell vetni a háborúnak Vietnamban.” Több más polgárjogi vezető egyetért dr. King álláspontjával. Ez a fejlemény kihat az ország la­kosságának különböző rétegeire és jelentékeny politikai erő létrehozását teszi lehetővé. Az amerikai békebarátok abban a hitben jöttek el erre a békekonferenciára, hogy a különböző országokban lévő békemozgalmak kölcsönösen tá­mogatják egymást és ezzel olyan hatalmas moz­galmat hoznak létre, amely képes lesz a háborús veszélyt legyőzni. A háború állandó fokozása Vietnamban közelebb hozza az atomháború veszélyét. A békeszerető em­beriségnek módot kell találnia arra, hogy a had­viselő feleket a tárgyalóasztalhoz vezesse. Az ame­rikai delegáció ajánlja, hogy a Világ Békekonfe­rencia vezetősége kövessen el mindent, hogy ez a legrövidebb időn belül megtörténjen és tárgya­lások kezdődjenek a háború befejezésére. Küld­jünk delegációt, amely tárgyal a Dél-Vietnami Felszabadító Front képviselőivel és a dél-vietnami kormánnyal. Ez a delegáció menjen el Washing­tonba, Pekingbe, Moszkvába, Londonba és töreked­jen arra, hogy a békéhez vezető konferencia mi­nél előbb megvalósuljon. Ugyancsak lépjen ösz- szeköttetésbe az Egyesült Nemzetek képviselőivel. Itt ezen a konferencián ismét kijelentjük, hogy minden lehetőt elkövetünk kormányunk külpoliti­kájának megváltoztatására, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombázásának megszüntetése ér­dekében és a dél-vietnami harcok befejezésére. E cél érdekében állandóan hangoztatjuk, hogy az amerikai kormánynak le kell. ülnie a tárgyalóasz­talhoz a Vietcong képviselőivel, mert ők azok, akik a nép szószólói. Minden lehetőt elkövetünk a genfi egyezmény kibővítésére. Végül kihangsúlyo­zom, hogy nem nyugszunk, amig kormányunk és hazánk nem mint a reakció képviselője, hanem — múltúnkhoz hiven — mint békeszerető, háladó szellemű ország lesz ismeretes az egész világ előtt Hisszük, hogy sokoldalú békemozgalmunk kive­zeti népünket a háború posványából. Készek va­gyunk — ha kell — börtönbe menni és szenvedni, abban a hitben, hogy — mint a polgárjogokért harcolók is hangoztatják — “Mi győzni fogunk” (We shall overcome). FORDULJON BIZALOMMAL II A 1 JOSEPH BROWNF’ELD f CÉGHEZ AZ IKKA ÉS IBUSZ KÉPVISELETE J; Repülő- és hajójegyek, mindenféle utazási j ügyek és biztosítások £ * Tudományos és szépirodalmi könyvek, szótá- lg rak, hanglemezek magyarországi beszerzői t Kérjen árjegyzéket! Uj cim: 1484 THIRD AVENUE New York, N. Y. 30028 — Tel.: LE 5-6490 \

Next

/
Thumbnails
Contents