Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-12 / 32. szám

AJÁNDÉK

A MAGYAR IRODALOMNAK

Sajnos körülményeim megakadályoztak abban, hogy mindjárt az első benyomások hatása alatt Írjak, ahogy szerettem volna Rácz László nagyszerű könyvéről, a “Porszem a viharban”. Ha nem emberi életekről és küzdelmekről szólna a könyv és Írójának fáradhatatlan mozgalmi munkájáról, harcairól és élete viszontagságairól, még azt is hozzátenném, hogy érdekfeszitő irás, le sem lehet tenni, amig végig nem olvasta az ember. Olvastatja magát, mint egy jó regény.

Persze egy regény Írójának könnyebb dolga van, mert a papiron maga teremti meg a kalandokat, tetszése szerint válogatja és építi fel mondanivalóját és fokozhatja Írásainak hatását. De olyan őszinteséggel és hűséggel megirt életrajzban, mint amilyen Rácz Lászlóé, az iró feladata sokkal nehezebb volt, hiszen pontosan követnie kellett élete mozzanatait, időpontról időpontra és nem kereshette a különleges hatásokat. Mégis ragyogóan megoldotta feladatát és ezzel elérte azt, hogy nemcsak egy nemes és szociális lelkiismeretű progresszív gondolkodású ember élete munkáját és jellemét adta meg az olvasónak, de mint iró stílusának közvetlenségével, életteljes egyszerűségével komoly és erős irodalmi alkotással ajándékozta meg a magyar irodalmat. A “Porszem a viharban” nagyon megérdemelné, hogy a második kiadása Magyar- országon jelenjen meg.

Rácz Lászlónak őszinte gratuláció jár és ebben részesüljön a Magyar Szó is, amiért ilyen nagyszerű könyvet hozott ki amerikai magyar olvasótáborának. Á nagy sikert teljes mértékben kiérdemelte a könyv, persze elsősorban tartalmával, de valamelyest a kiállítás egyszerű ízlésességével is. Egyben gratulálok Nussbaum Sándornak, aki tudomásom szerint az Ízléses fedőrajzot készítette, s akinek neve tévedésből lemaradt.

Bódog András

MIAMI, Fia. — Én is megkaptam a Porszem a viharban c. könyvet és elolvasása után sok mindent megértettem a régi időkkel kapcsolatban. Ne tegyük le ezt a könyvet azzal a tudattal, hogy Rácz László szenvedéseivel minden el van intézve, mert a fenegyerekekből sokan vannak és hamar szint változtatnak. Meleg kézszoritásomat küldöm Rácz Lászlónak és mindazoknak, akik lehetővé tették a könyv megjelenését. S. P.

C^D

HINSDALE, 111. — Én is megkaptam Rácz László könyvét és soraiból megértettem, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül az igazságért. Vele is úgy bántak, mint Jézussal a keresztfán, de életben maradt, hogy megírja szenvedéseit. Tartsa meg őt a teremtő jó egészségben, hogy sokáig tudjon lapunk javára dolgozni. $5-t küldök a könyvért.

Joe Kozma

| “KÉRI VAGYOK KÉPES...” t

5 ■¥

J TRENTON, N. J. — Pár héttel ezelőtt kér- X

* tem, hogy lapomat ne küldjék többé, mert *

* orvosom eltiltott mindenféle olvasástól. De t

* most arra kell kérnem önöket, hogy indítsák J

* meg a lapot a részemre, nem azért, mintha a *

* szemeim most már jobb állapotban lennének, £ 2 de megpróbálok több időt venni magamnak. £ 2 Mig azelőtt amint megkaptam a lapot, addig ♦

* nem nyugodtam, amig egyszerre keresztül J

* nem olvastam, most — miután időm úgy is *

* van — több időt veszek majd és egy hétig £

2 fogom olvasni, de mégis elolvasom. £

2 Nem vagyok képes megválni lapomtól, hi- £ 2 szén vele öregedtem meg, neki köszönhetem, £ 2 hogy a mai rossz szememmel is tisztán látok £ J a mai helyzetben. £

2 Pár héttel ezelőtt tértem vissza az óhazá- £ 2 ból, ahová azért mentem, mert kiváncsi vol- £ 2 tam az ottani helyzetre, nyitott füllel, nyitott +

* szemmel jártam mindenütt. Nagyon sok jót, £

* de még több rosszat hallottam, persze a rossz- * 2 nak semmi alapja nincs. Szeretnék egy álta- £ 2 lános beszámolót küldeni, gazdag tapasztala- £ 2 taimról a faluval kapcsolatban, de erre sajnos £ 2 képtelen vagyok a rossz szemeim miatt.

2 John Szalay í

HELLERTOWN, Pa. — Küldök Rácz László könyvéért $3-t, s egyben kívánok neki hosszú és boldog életet, kedves nejével együtt, hogy taníthasson bennünket az összetartásra, mert ő a munkásság jobb életéért még az életét is kockára tette. Le a kalappal előtte! Üdvözlöm lapom bel- és külmunkatársait, az újság mindenem, mert abban minden szó értelmes és tanulságos.

Sakovics Zs.

Az IWO-ksivények kérdéséhez

BUDAPEST, julius 16. — A Magyar Szó ezévi április 15-iki számában szóvá tettem egyik olvasónk és régi hívünk panaszát a birtokában levő IWO-Continental kötvény ügyében. Miután április hó 20-án elhagytam az USA területét és azóta immár az ötödik országban vagyok, lapunk azóta megjelent számait nem kaphattam rendszeresen és pontosan. így csak elkésve olvastam az említett cikkemhez fűzött kommentárokat.

Néhány nap előtt a Magyarok Világszövetsége jóvoltából ismét résztvettem egy érdekes autóbusz kiránduláson Visegrádra, Esztergomba és Tata- Tóváros környékére. A két autóbusz utasai között voltak amerikaiak, kanadaiak, bécsiek, párizsiak, csehszlovákiaiak. Útközben rövid pihenőre megálltunk egy eszpresszónál, ahol az egyik női utas, akit nem ismerek, a cikkemben tett állításokat “hazugságoknak” bélyegezte. Sajnos, hogy mialatt az utasok többsége az eszpresszóban feketézett, én az utcán helybeliekkel beszélgettem, életkörülményeik iránt érdeklődtem és igy nem mondhattam meg a túl hangos utitársnőnek, amit röviden az alábbiakban foglalok össze:

Akik Írásaimat immár több mint öt évtizede olvassák, azok tudják, hogy “hazugságok” közlése nem tartozik tulajdonságaim közé. Ellenkezőleg: számtalan esetben lepleztem le hazugságokat, hamisításokat, rágalmakat. Amit Írtam, amiket jelenleg irok és amit a jövőben megírni alkalmam lesz, azokat vagy személyes tapasztalatok, vagy a rendelkezésemre bocsátott adatok alapján irom.

így volt az IWO-Continental cikk esetében is. Ahogyan a szerkesztő megjegyezte lapunk április

29-i számában: a kérdést New Yorkban megbeszéltük és megmondtam, hogy cikkem adatait abból a NYOMTATVÁNYBÓL merítettem, amelyet a Continental küldött olvasónknak és aki azt nekem a cikk megírásáig kölcsön adta. Olvasónk nevét és címét a szerkesztőség rendelkezésére bocsátottam, hogy a nyomtatványt elkérhesse és annak alapján tisztázza a kérdést.

Mint más esetekben, úgy ebben az esetben is, a kérdés felvetése nem ártott, mert annak tisztázása nemcsak a panaszkodó olvasót, hanem bizonyára az olvasótábor más tagjait is érdekli.

E. H. Neuwald

Uj rendszerhez - uj eszközökkel

Lapozgatva a hírszolgálatokat világszerte, fokozódik bennem az a felismerés, hogy a tőkés társadalmi rendszer többé nem alkalmas az országok népei igényeinek kielégítésére. Ezt a meglátást erősiti a tudomány haladása is, mert nyomában mélyül s szaporodik a megosztottság a gazdagság és a szegénység között.

Századunk telítve van már eddig is a rendszer vétkes cselekedeteivel. Életben és értékbeni pusztításai elősegítették, hogy nagy tömegek is megmozduljanak az uj életforma megteremtésére.

A nagyvilág egy ötödrészén folyik ez a törekvés és ha az eredmény lassan mutatkozik, ennek okait nagyon fontos kikutatni és a haladás szolgálatába helyezni.

Nem vitás, hogy a tőkésrendszer összeomlását ezekben az országokban nem a haladás, vagy a fejlődés váltotta ki. Azt is láttuk, hogy az uj rendszerek építése nagy százalékban e munkákhoz keveset értők kezébe került. Örvendetes, hogy nagyarányú intézkedések folynak, a szakszervezetekben, nemcsak a termelés könnyítőkére és tökéletesítésére, de a termelt javak szétositásáfá, a kereskedelemre és az ország irányítására.

Világszerte bebizonyosodik, hogy a tőkésrendszer csődjéért nem kismértékben felelős a rendszer politikai intézménye, valamint a szakszervezeti bürokratizmus. Mindkettő orvoslása hangot is kapott évtizedekkel ezelőtt. Sajnos sikertelenül.

A régi rend megszűnésével meg kell szüntetni a régi eszközöket is. Az országok ügyeinek intéThursday, August 12, 1965

zését, képviseletét azok irányítsák, akik az ország fenntartásához bármily módon hozzájárulnak. A termelést a szakszervezetek ipari alapon irányítsák egy nagy szervezet utján az egész országban. Az irányítók a nép megbízásából végezzék munkájukat, de sohasem hosszabb ideig, mint két terminusban és jövedelmük arányban legygn a termelők fizetésével.

Ez a módszer megérleli a dolgozókban a felismerést, hogy önmagukért, családjukért, az országért és az egész emberiségért dolgoznak. A korlátozott szolgálat véget vetne a bürokráciának, aminek orvoslására nem történnek sikeres intézkedések.

Az uj rendszer régi bűnözéseinek eltüntetése fokmérője lesz a haladásnak.

Lefkovits Lajos, Miami

ftllÉRT SZÖIiEK EL A GYÁRAK?

KINGSVILLE, Ont. — Szabadságom egy részét feleségemmel együtt ebben a városban töltöm a rokonoknál. Lakhelyünk Oakville, mivel a windsori Ford-gyár egy nagyrésze odaszökött. Több ezer munkást súlyosan érintett ez, nemcsak az újakat, hanem azokat is, akik már 15—16 éve a gyárban dolgoztak. Ezrével estünk ki a munkából, mert a Ford után több kisebb gyár is otthagyta a várost, ami úgy megrázta Windsort és környékét, hogy sokunk, amig csak élünk, nem fogjuk elfelejteni. Kisebb részeket készítő gyárak is vagy 250 mérföldre költöztek, Torontó közelébe. Annakidején megnyugtatták a munkásokat, hogy nem kell félniük a változás miatt, az még az újakat sem fogja érinteni. így nem sokan mentek el a gyárrészleggel, mert legtöbbjüknek kis háza volt, amit egy emberöltőbe is betelt, amig az ember a sajátjának vallhatott.

Próbálták a gyárak magyarázni, hogy miért mennek el, de kiderült hamarosan: ezrével vesztették el a munkások a nyujdij-jogosultságukat, mert némelyik úgy intézte az áttelepülési, hogy még az adóhivatal sem tudta, hová szökött. Van olyan, amelyik mégis fizet egy pár dollárt a kidobott munkásoknak, de ez majdnem a semmivel egyenlő. A szakszervezet — bár nem olyan, mint volt —• annyit mégis elért, hogy ha a gyárat vagy gyárrészleget áttelepítik más városba, akkor a dolgozó is velemehessen és megtarthassa jogait. 1963-ban ismét áthelyeztek Windsorról három munkaegységet, s ezzel több mint 300 munkás vesztette el a munkáját. A 300 közül 92-en kértük áthelyezésünket, s a látszat kedvéért 31-en meg is kaptuk az engedélyt. így kerültem én is Oakville-re, a szerelőüzembe 1963 szept. 23-án. Idős koromra uj életet kellett kezdenem, mert Windsorban több ezer más munkástársammal 7 évig nem dolgoztam, mivel arra idős voltam, hogy máshová menjek felvételre. Ha a szakszervezet a II. világháborút megelőző években nem tudta volna megvetni a lábát, igen nehéz volna most a helyzet, mert már igy is szeretnék jogainkat elvenni. Jó hogy még' vannak éber vezetők és remélem, hogy a meglévő jogokat meg fogjuk tudni védeni, sőt még több jogot tudunk kiharcolni magunknak. Most azonban a legnagyobb szükség arra van, hogy közösen küzdjünk a béke érdekében és haladó sajtónkért, melyet követnünk kell és építeni, mert jó utón halad.

Én is nyolc évet éltem a Horthy-rezsim alatt, sok félelmet észleltem az emberek között kis faluhelyeken is. De nem rendelkeztem elég tapasztalattal és nem tudtam megállapítani, hogy mik a hibák, mert hiányos nevelésünk következtében azt hittük, hogy az Isten rendelése, hogy minden úgy legyen. Semmilyen irodalomhoz nem tudtunk hozzájutni, amiből tanulhattunk volna bármilyen gyenge radikalizmust és igy a csendőröknek kevesebb munkájuk volt, mert papjaink le tudták nyomni az embereket, hogy jámborok, hitbuzgók legyünk. Ebből igen jól esett kibontakozni.

Szerény adományommal én is hozzá akarok járulni testvéri lapunk fenntartásához és a Porszem a viharban c. könyv kiadásához. Tudom, hogy igaz testvéri érzéssel a Kanadai Magyar Munkás támogatására ajánlották fel a könyvet, de gondolom, hogy a Magyar Szó helyzete is hasonló az itteni lapéhoz, ezért itt küldök $2.50-t a könyvért és ugyan ennyit a lap támogatására. Ki sem tudom fejezni, milyen benyomást tett reám ez a könyv. Ajánlom, hogy aki még nem olvasta, okvetlenül találjon reá alkalmat, mert ebből tudhatjuk meg azt, hogy kik az ellenségeink, akik ma is ki tudnának békülni a gyilkos, embernyuzó múlttal.

Remélem, hogy a könyv Írója még sokáig írni fog lapunkban, igen sokan várjuk jó cikkeit, melyekből sokat tanulhatunk és jobban megismerhetjük a mai zavaros világhelyzetet.

Ábrahám Sándor

ELLENTMONDÁS:

EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! i

g____________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD