Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-08-05 / 31. szám

Thursday, August 5, 1965.

AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORft

I*

‘te azokkal az átkozott kerítésekkel” £• H. Neuwald:

NEW YORK. — Mr. C. L. Sulzberger, a NY Times szerkesztőségi beltagja rokonszenvesnek mondható cikksorozatban foglalkozott Magyarországgal lapja hasábjain. Benyomásai kedvezőek voltak a magyar nép nyilvánvalóan növekvő jólétéről, a szabadabb politikai légkörről és Kádár Jánosról, az ország politikai vezetőjéről. Csak egy nem tetszett neki: az osztrák határon felállított kettős drótsövény, őrtornyokkal és aknákkal.

E sorok Írója rég nem járt az osztrák-magyar határ mentén és igy nem állíthatja bizonyossággal, hogy vannak-e, vagy nincsenek drótsövények a magyar-osztrák határ mentén. Nem hinném, hogy Sulzberger ur tudatosan valótlanságot írna egy ily könnyen ellenőrizhető tényről, hát elfogadom, hogy vannak.

Mint magyar születésű amerikai polgár, szintén jobban szeretném ha leszednék, vagy felszednék “azokat az átkozott kerítéseket”. De ugyancsak, mint amerikai állampolgár tudomásom van az úgynevezett CIA szervezet működéséről, amelyről ma már köztudomású, hogy külföldi államok tucatjaiban folytat felforgató tevékenységet. Köztudomású többek között az, hogy ez a szervezet volt az, amely megdöntötte Guatemala törvényes, demokrtikus kormányát, amely meg akarta dönteni Kuba törvényes kormányát és amely azokat a “hamis” adatokat szolgáltatta, amelyek alapján Johnson elnök 40,000 amerikai katonát szállított partra a dominikai köztársaságban megakadályozva az istenadta dominikai népet abbeli szent munkájában, hogy érdekeinek megfelelőbb kormányzatot létesítsen.

Ha tehát Suzberger ur kerítéseket akar dönteni, akkor szerintem illendőbb volna, ha azzal a kerítéssel kezdené, amelyet a mi kormányunk épített Kuba köré a tengeri zárlat formájában. Folytassa annak a bombazáporos kerítésnek megdöntésével, amellyel kormányunk Dél-Vietnam népét szigeteli el más országoktól. És végül követelje a CIA karmainak manikürözését. Akkor talán az a drótsövény az osztrák-magyar határon is egy-kettőre eltűnne. Régi olvasó

MEGFIZETHETETLEN...

OAKLAND, Calif. — Hálás köszönettel vettem Rácz László könyvét. Köszönettel tartozom a szerzőnek, hogy Budapesttől kezdve Kárpát-Alján és Becsen át a saját élettörténetemet adta vissza könyvében, ami ezért részemre megfizethetetlen. Lelki szemeim előtt megelevenedtek az események, éhezésem, nélkülözésem. A kitűnő szerző ezzel az Írásával olyan hatással volt reám, mint ifjúkoromban Hugo Victor könyve: A nyomorultak melyben a jólelkü pap azt mondja a bujdosó rabnak: Megveszem a lelkedet és istennek adom.

A szocializmusba vetett hitem adta meg a lehetőséget, hogy teljesen névtelenül azok sorába lépjek, akik a haladás ügyét szolgálják. A porszemnél is kevesebbre értékelem magam, mert ahonnan származom, ott mindig csak a nyomort és szenvedést láttam. Nem volt alkalmam rendesen megtanulni irni olvasni, mert a budapesti utcán nevelődtem. Kereskedőinas lettem, a Népszava volt a lapom, a budapesti ifjúmunkásokat kezdtem szervezni. Kiküldtek a kereskedelmi alkalmazottak gyűlésére, ahol dr. Ágoston Péter jogakadémiai tanár tartott előadást és nagyszerű gazdasági érveit — ha nehezen is — de már megértettem. A magántisztviselők részéről Schwimmer Róza elnökölt és biztatott, hogy beszéljek. Ez volt életem első beszéde a nyilvánosság előtt. Az ifjúmunkások nevében tiltakoztam a rossz bánásmód miatt és ecseteltem, hogy tanulás helyett cseléd- munkákat végeztetnek velünk.

Nagy tetszést aratott a felszólalásom és dr. Ágoston gratulált a kereskedelmi alkalmazottak titkára pedig meghívott a Király utcai helyiségbe. Ez volt az életemben az első eset, hogy egy jó ebédet kaptam.

Boldognak érzem magam, hogy mint elnyomott, tudatlan munkásember nem csalódtam a munkás- mozgalomban. Egy korban lévén az Íróval, hálás szeretettel üdvözlöm és boldogan szorítanék kezet vele. S. Wand

1 t/Cbi. yfexíhfo, '

í RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA '

1437 Third Avenue, New York, N. Y. tt (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 £

JE Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < £ Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország jj minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 5

«StSSSS3tSOS«S£3tSK*»SJWÍÍ»3Ö«3S3Öt3eSS3e«SS3<3SS6SS3í3£3í3MiX^

“Kádár János napja,,

E sorok írása előtt egy héttel Los Angelesből hozta a posta az Amerikai Magyar Szövetség és annak testvérharcokban tépett zászlaja alatt buz- gólkodó magyar egyházak s intézmények “követeléseit” tartalmazó apellációt a román minisztertanács elnökéhez.

Alig hogy postára adtam a fenti társaságról alkotott véleményemet, im megint levelet kaptam Los Angelesből és abban elküldték az ott megjelenő Californiai Magyarság julius 2-iki számának néhány kivágását. Az egyik cikk cime: “Leáldozott Kádár János napja”. Elolvasása után repülő- postával küldtem köszönetét a levél Írójának, mert alkalmat adott nekem arra, hogy éveken át elkövetett sorozatos tévedéseimért elnézést kérjek és azokat helyrehozni próbáljam, ha ilyesmiről egyáltalán szó lehet.

A tévedéseket akkor követtem el, amikor a múltban a CM ferdítéseinek, tájékozatlanságainak, hazugságainak és a magyarok zsebe ellen irányított törekvéseinek ismételt leleplezései közben ama szerény véleményemnek adtam kifejezést, hogy amit ez a kiadvány és kiadója elkövet, az az arcátlanság netovábbja, a ferdítések és hamisítások csimborásszója és tudatlanság utolérhetetlen iskolapéldája.

Amikor a fentemlitett cikket elolvastam, rájöttem tévedéseimre. Rájöttem, hogy az arcátlanság netovábbját, a ferdítések és hamisítások csim- borasszóját nem a múltban követte el Sabados és az alamizsnáin élősködő u.n. “szerkesztő”, vagy szerkesztők, — hanem most, illetve a julius 2-ikán megjelent cikkben, amellyel egyúttal a tudatlanság és tájékozatlanság iskolapéldáját is nyújtották.

“Leáldozott Kádár János napja” hirdette a hetilap mindjárt az első oldalon és rögtön meg is “magyarázta”, hogy miért “sújtott le őreá a sarlókalapács.” Azért kérem, mert “az uj moszkvai irányzat nem tűr.. . munkaszalagon gyártott százezernyi magyar turistautlevelet, a külfölddel kacérkodó, komázó magyar turistákat.”

A véletlen úgy hozta magával, hogy a fenti kivágással a zsebemben felkerestük a Magyarok Világszövetségének Benczúr utcai helyiségét és mint máskor, ez alkalommal is négyes “libasorban” álltak az emberek a szemben levő épület kapuja előtt. Mint máskor, most is rendőr állt a járda szélén, de dolga nem akadt, mert a százakra rugó tömeg fegyelmezetten viselkedett, a hátulállók türelmesen vártak, hogy rájuk kerüljön a sor az elülálló szerencsésebbek után, akik közül egyszerre 20-25 lépte át a bejárat küszöbét.

A Világszövetség barátságos helyiségeit sok külföldi látogatja és már az ő érdekükben is megkérdeztem, hogy mi az, amiért nap mint nap eny- nyi ember igyekszik bejutni az épületbe? “Ott vannak az osztrák képviselet irodái”, — volt a válasz, — “és ez a sok ember itt kapja a vízumot, hogy a vakációját Ausztriában tölthesse.”

Ilyesmi Budapesten már régen nem feltűnő, mert hasonló tömegek kérnek és kapnak vízumot a jugoszláv, a német, a csehszlovák, a román képviseletektől. Ha nem is ilyen tömegek, de nagyon tekintélyes számú turista, látogató megy a Szovjetbe, a nyugati országokba, Olasz,- Francia,- Angol- és Nyugat-Németországba, sőt az Egyesült Államokba is. Ahol csak megfordulunk, barátoknál, ismerősöknél, üzletekben, üzemekben, éttermekben, kávéházakban, — az emberek arról beszélnek, hogy külföldről jöttek, vagy külföldre készülnek, vagy melyik barátjuk, ismerősük érkezett vissza külföldi vakációjáról.

Mindennek az az oka, hogy ezek a tiz és százezrek nem olvassák a Californiai Magyarság hetilapot és nem vették tudomásul, hogy az “uj moszkvai irányzat” mit tűr és mit nem tűr. Ez az oka, hogy 1964-ben 1,485,712 magyar állampolgár látogatott külföldre és a jelek arra mutatnak, hogy az idén még ennél is több magyar állampolgár tölti vakációját, vagy annak egy részét a külföldön. A CM analfabétái kedvéért közlöm, hogy a kis Magyarország lakosságának csaknem 15 százaléka vakációzott külföldön. Nem hiszem, hogy a nagy Amerika lakosságának 15%-a, — körülbelül 29 millió ember — megengedhette magának azt a luxust, hogy a vakációkat külföldön töltse.

Nyilvánvaló, hogy a külföldiek százezrei sem olvassák a CM világlapot és igy nem tudják, hogy az “uj moszkvai irányzat nem tűr kacérkodó komázó” magyarokat és ezért megvan a kilátás arra, hogy a tavaly Magyarországba látogató 1,302,351 külföldi példájára, az idén ennél is többen töltik vakációjukat azon a földön, amelyen születtünk, amelyet jelenleg mi is látogatunk, hogy a felszabadulás óta immár harmadszor nézzük csodálattal és örömmel a magyar nép teljesítményeit.

Sietek megjegyezni, hogy ellentétben Sabados kiadóval és kiadványával, én a cikkeimben közölt adatokat nem hasból merítem, hanem illetékes fórumok hivatalos jelentéseiből. A fenti számadatokat az Országos Idegenforgalmi Tanács, — tehát az erre hivatott legfelsőbb fórum — bocsátotta rendelkezésemre. És ha már a turistaforgalom számadatainál tartunk, közlöm azt is, hogy a fenti forgalmat szaporította az a körülmény, hogy 497, 581 átutazónak is alkalma volt rövid időre gyönyörködni azokban a szépségekben, amelyeket év- ről-évre többen élveznek s amelyeknek hírét egyre többen terjesztik szülőföldünkről a világ minden részében.

Ha a hazugságok és ferdítések csimborasszóját most követte el a CM, ugyancsak ebben a kirohanásban sikerült bebizonyítania, hogy a tudatlanság iskolapéldáját nem a múltban nyújtotta, hanem most, ennek az egy cikknek a keretében. Azt írja ugyanis a los angelesi harsona, hogy a “budapesti hivatalos jelentés szerint Kádárt felmentették állásából, ugyanakkor megtették a magyar kommunistapárt első titkárává.”

Le kell szögeznem, hogy szemenszedett valótlanság az, hogy ezt a “budapesti hivatalos jelentés" tartalmazta, mert Magyarországon nincs egyetlen egy ember, aki ne tudná és Budapesttől Kaliforniáig még a félig tájékozott embereknek is tudni kell, hogy Kádárt nem tették "UGYANAKKOR" * magyar kommunista párt első titkárává, mert Kádár immár kilenc éve viseli ezt a felelősségteljes tisztséget, amely eddig az ország legfontosabb tisztsége volt, ma is az és a jövőben is az marad. Kádár igenis azért mondott le és lemondását azért fogadták el, mert EGY ilyen tisztség elég terhet jelent egy ember vállán és igenis ezért határoztak úgy, hogy a másik fontos tisztséget a jövőben egy arra alkalmas és hivatott egyén töltse be.

Itt látjuk tehát újabb példáját annak, hogy a los angelesi és a kaliforniai magyarok egy kis hányadát olyan társaság “informálja” (magyarul: bolonditja), amelynek tagjai annyira tájékozatlanok, hogy még azt sem tudják, hogy az utolsó kilenc év folyamán ki viselte a legfontosabb tisztséget abban az országban, amelynek belügyeibe próbálnak sután beleszólni és amelynek rágalmazására minden alkalmat mohón felhasználnak.

No de mindez kismiska ahhoz képest amit a CM szerkesztőségi jászola elé kötözött jószágok elkövettek az említett irásmü utolsó szakaszában. A Sabados száraz kegyelem-morzsáit négykézláb szedegető tintakuli azt mondja ebben a szakaszban, hogy “Kádár... és szövetségese, Kruscsev... nemcsak a magyar szabadságot tiporták le, hanem az egész világét.” Mert, — és most tessék jól idefigyelni, — “amiképpen Budapesten kaszálta le a kommunista sarló a magyar ifjúságot, azonképpen kaszálja le most ugyanaz a sarló az Egyesült Államok ifjúságát Vietnam gőzölgő mocsaraiban, falvaiban, sőt magában 'Saigon fővárosban.”

így adják a CM jobb sorsra érdemes olvasói tudtára, hogy NEM amerikai repülőgépek “napalm” és egyéb bombái “kaszálják le” a vietnami népet, hanem a “kommunista sarló” NEM Johnson elnök fordította meg a választások előtt magáröltött béke-köpönyegét és lett a washingtoni háborús klikk eszköze; NEM ő az, aki “az Egyesült Államok ifjúságát Vietnam “gőzölgő mocsaraiba” dirigálja, hanem “Kádár és szövetségese, Kruscsev.” A CM ütődöttei szerint tehát NINCS “SZABAD VILÁG”, mert “Kádár és szövetségese letiporták az EGÉSZ VILÁG szabadságát.”

Kedves olvasó, ha ezek olvasása közben hitetlenül dörzsölöd a szemeidet, ne csodálkozzál. Elvégre emlékezned kell arra, hogy ez az az újság, ez az a társaság, amely azt irta, hogy ’56-ban “száz ezrek” haltak meg Budapest utcáin, de most (miután a hazugságot ismételten lelepleztük), már csak 30 ezer halottról rebeg, most már megelégszik kisebb hazugsággal. Ez az az újság, amelynek dolláréhes kiadója még pénzért sem fogadta el azt a hirdetést, amelyben a los-angelesi munkásintézmények az 56-os ellenforradalom áldozatainak a segítésére szólították fel a magyarságot.

Emlékezned kell, hogy ez az az újság és ez az a Sabados, AMELY minden alkalmat felhasznál, hogy rágalmazza, gyalázza Magyarországot, a magyar népet és annak vezetőségét. No de mi mást lehet várni olyan egyénektől, AMELYEKET a sors csapás ültetett a los angelesi magyarok félrevezetett kis részének a nyakára, holott a helyük valóban — jászol előtt lenne?!