Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-07-01 / 26. szám
Thursday, June 24, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORB 7 aHOGy&n en/ßatont.., X rja.: EH. IT Biztosításban semmi nem biztos Az egykori és jelenlegi autótulajdonosoknak felesleges megmagyarázni, hogy az automobil biztosítása hasznos és szükséges. Akiknek az autóvezetés terén nem volt tapasztalatuk, azoknak elárulom, hogy az amerikai államok legtöbbje és az európai országok valamennyien megkövetelik, hogy az automobilok tulajdonosát biztosítás védje olyan esetekben, amikor a tulajdonukat képező jármű anyagiakban vagy emberéletben kárt okoz. A fentiek alapján hosszú évek óta a Sears Roebuck tulajdonát képező Allstate biztositó társaság kötvényével teszek eleget a követelményeknek. Amikor elhatároztuk, hogy európai látogatásra indulunk, elsősorban ezt a társaságot közelitettem meg azzal a kérdéssel, hogy eladnának-e nekünk Nyugat- és Kelet-Európára érvényes kötvényt? A santa-monicai képviselet erre az egyszerűnek látszó kérdésre nem tudott választ adni, ezért ajánlotta, hogy kérdésünkkel forduljunk a főirodához. A válasz e magas helyről az volt, hogy svájci irodájukon keresztül szivesen eladnak nekünk olyan kötvényt, amely biztosit Angliára és Nyugat- Európára, de Kelet-Európára ilyesmivel nem szolgálhatnak. Miután az Amerika területére szóló kötvényünk abban a percben érvénytelenné válik, amikor az autónkat beemelik a Southampton felé induló hajóba, elsősorban olyan kötvényt kellett vásárolnunk, amely a hatnapos autóutra biztosit. Azután intézkednünk kellett, hogy biztosítva legyünk a 30 nap tartamára, amelyet Angliában szándékoztunk eltölteni. És miután a los-angelesi és környékbeli biztosítóktól nem tudtunk Európára érvényes biztosítást kapni, úgy határoztunk, hogy ilyen kötvényt Angliában fogunk beszerezni, ahol öt év előtt hasonló kísérletünk sikerrel járt. Southamptonban az Angliára érvényes kötvénynyel a zsebünkben léptünk partra és napokon belül kampányt indítottunk az európai országokra érvényes kötvény megszerzése érdekében. Igyekezetünk sikerrel kecsegtetett, mert a biztositó társaságok peterborough-i képviseletének tulajdonosai rokonaink régi barátai voltak és a régi barátság biztosított bennünket ügyünk méltányos, gyors és előnyös elintézéséről. De miután biztosításban semmi nem biztos, kiderült, hogy a Nyugat- és Kelet-Európára érvényes biztosítást csak úgy tudják megszerezni, számunkra, ha az Angliára érvényes biztosítás diját egy teljes évre fizetjük ki —, tekintet nélkül arra, hogy csupán egy hónapra tervezzük ottani tartózkodásunkat. Miután sem Csehszlovákia, sem Magyarország látogatásáról nem akartunk lemondani és Jugoszlávia meglátogatását is tervbe vettük, akarva-nem-akarva kénytelenek voltunk az egy évre szóló dijat kifizetni, ami 54 fontot, kerek számban körülbelül 150 dollárt tett ki és kértük az Európára érvényes kötvény megszerzését. Persze az ilyen összeg feleslegesnek tűnő kiadásába nem nyugodtunk bele és a legközelebbi londoni látogatásunk folyamán felkerestük az AAA amerikai autó klub képviseletét. Tagságunk igazolása után az európai biztosítás után érdeklődtünk és a Klub kész volt ugyanolyan biztosítást eladni, amelyet 5 év előtt vásároltunk, ugyanolyan összegért, amilyet a peterborough-i “barátok” számítottak, de anélkül, hogy megkövetelték volna az angliai biztosításnak egy teljes évre való megvásárlását. A kötvényt hat hónapra azonnal kiváltottuk és másnap a peterborough-i képviseletet értesítették, hogy az általuk ajánlott európai biztosításra nem tartunk igényt. Sőt, miután akkor már tudtuk, hogy Angliában mindössze két és fél hétig maradunk, kértük az Angliára érvényes kötvény megszüntetését és a nekünk visszajáró összeg megtérítését. Miután az Európára érvényes kötvényért már folyamodtunk és ezáltal bizonyos irodai elfoglaltságot okoztunk, két font “büntetést” fizettünk azért, mert lemondtunk arról. Egyben tudomásul kellett vennünk, hogy az egy évre -szóló biztosítás dijából csupán kilenc hónap diját fizetik vissza, mert három hór. api dijat akkor is meg kell fizetni, ha az ottani tar ózkodásunk rövidebb időre szól. Ebbe bele kell itt nyugodnunk, sőt azt is tudomásul kellett vermünk, hogy a visszatérítés csupán akkor fog megtörténni, amikor már elhagytuk Anglia területét é. postán elküldtük azt az okmányt, amely a biztosítás tényét igazolta. Ezt persze Dover-ben a csatornát átszelő hajóra lépésünk előtt meg is tettük. Csaknem három heti budapesti tartózkodásunk után (és Angliából való elindulásunktól számított 40 nappal később) végre megkaptuk a visszatérítést 38 font összegben. így az a két és fél hét, melyet Angliában töltöttünk 16 font autóbiztosításba (45 dollárba) került, de csak azért, mert az ügyet “régi barátok” kezelték. Ha azonnal a londoni autó klubhoz, vagy más idegenhez fordultunk volna, akkor a biztosítás valószínűleg kevesebbe került volna. Csupán valószínűleg, mert biztosításban semmi nem biztos. Olyan barátaink, akik autóval készülnek európai látogatásra, a fentiekből levonhatják a tanulságokat. És befejezésül még elmondok valamit, főként azoknak az okulására, akik azt állítják, hogy a Nyugaton általában kevesebb a bürokrácia és az adminisztráció címén elkövetett pazarlás, mint a kelet-európai köztársaságokban. Telefonhívást kaptunk a minap. Nagy László, New York Yorkville negyedében közismert fiatalember jelentkezett és elmondta, most tért vissza Magyarországon tett látogatásából. Interjút készítettünk vele, mert úgy hisszük, olvasóinkat is érdekli, hogyan látja az uj Magyarországot egy fiatal ’56-os magyar. C'f'S Szerkesztő: Mennyi időt töltött Magyarországon? Nagy László: 18 napig voltam odahaza, abból 16 napot Budapesten, két napot Szegeden töltöttem. Sz.: Látott-e különbséget a mostani és ’56 előtti helyzet között? N. L.: Feltétlenül. Az 1956 óta történt fejlődést szavakkal nem is lehet kifejezni. Nincs nyoma a régi félelemérzetnek, a mai fiatalság életfelfogása, mentalitása egészen más. Ma már az a probléma foglalkoztatja őket, hogy miként tudnak autót és minél szebb lakást szerezni. Sz.: Mint ’56-ost, hogyan fogadták Magyarországon? N. L.: Elmondom a kezdetétől. Repülőgépen mentem Bécsig, onnan a gyorsvonattal. A határnál bejött a fülkébe az utlevélellenőrző tiszt és megkérdezte utitársamtól (egy magyar vasutas volt, aki semmeringi pihenéséből tért haza) és tőlem, hogy milyen útlevéllel utazunk. Megmutattam útlevelemet, ő megköszönte, belenyomta a pecsétet, s mikor visszaadta, ezeket mondta: érezze jól magát, lehetőleg minél több pénzt költsön nálunk, mert Magyarország szegény és szükségünk van a valutára! Azután a vámőr jött be és két-há- rom nyelven is köszönt, mert nem tudta, hogy magyarok vagyunk. Megkérdezte: van-e valami elvámolni valójuk? Nem tudom, mit ért ez alatt — mondtam neki — 9 éve nem jártam itthon és mivel repülővel jöttem, csak 44 fontot hozhattam magammal, saját szükségleteimet. De itt a két bőröndöm, nézze meg. Tessék csak hagyni — válaszolta — nem szükséges, ha csak két bőrönddel jött, akkor biztos a dolog. Csak áruljon el annyit, hány rádiót hozott? Nekem csak egy rádióra van szükségem — feleltem — és csak annyit hoztam. Ezután megkínáltam naranccsal és körtével, de nem akarta elfogadni. Mondtam is neki, hogy ez külföldön udvariatlanságnak számit, mire elfogadta. A kalauz még a vonaton érdeklődött, van-e szükségem taxira, amikor megérkezem? Mondtam, hogy rendeljen taxit, mert nem tudom, várnak-e Budapesten? Senki sem vár és nagy meglepetés volt odahaza, mert édesanyám a küldött táviratot csak érkezésem után két nappal kapta kézhez. Sz.: Hol lakott, mig Budapesten volt? N. L.: A sógoromnál laktam, a Visegrádi utcában. ’56 előtti helyzetükhöz viszonyítva óriási különbséget találtam. 1949-ben jött haza a fogságból, azelőtt szűcs volt, átképeztette magát vasöntőnek. ’56 előtt egy kis üzlethelyiségben laktak, ugyanabban az utcában, most 4 szobás lakásuk van és habár nem párttag, brigádvezető. Nyelveket tanul. Lakásuk az én newyorki lakásomnál sokkal jobb és ha választani kellene, az övékét választanám. Elsősorban sokkal levegősebb, egészségesebb, s berendezésük is van olyan, mint az enyém. A ívtől kezdve a zenegépig, bárszekrényig minden megtalálható, annak ellenére, hogy felesége beteges, nem dolgozik és most fogják a szivére operálni. Moszkvai beutalója volt, de attól való félelmében, hogy nem bírja az utat, inkább odahaza operáltatja meg magát. Van színház- és operabérletük, öt évvel ezelőtt, amikor Londonban angol Ford- autónkat vásároltuk, “koromra való tekintettel” azt javasolták, hogy Írassuk az autó tulajdonjogát a feleségem nevére, aki 20 évvel fiatalabb, mert attól tartanak, hogy a biztosítást “koromra való tekintettel elutasítják.” így is történt és ámbár az Európában eltöltött idő alatt és 14 ország területén körülbelül tízezer mérföldet jártunk be, amely idő alatt állandóan én vezettem, az autó a feleségem nevén volt, aki egyetlen egyszer sem vezetett. Öt évvel később, amikor az angliai biztosítási kötvényt megkaptuk, nagy csodálkozásunkra olvastuk azt a kikötést és feltételt, hogy a biztosítás tartama alatt csak nekem szabad az autót vezetni. Hogy ez a kikötés miért történt 1965-ben, amikor 1960-ban attól tartottak, hogy a biztosítást “koromra való tekintettel elutasítják” —, arra csak. az angliai biztositó társaság tudna választ adni, vagy azok a mesebeli nyugatiak, akik bürokráciamentesen jobban értenek az adminisztrációhoz, mint a keletiek. sógorom állandóan látogatja a Népstadiont, Sala- tonmáriafürdőn van egy kis nyaralójuk, s ezt mind ’56 óta szerezték. Sz.: Milyennek találta Budapestet? N. L.: Sajnos a nyugati városokhoz képest kicsit szürke a város, a Váci utcán kívül a kirakatok nagyon egyhangúaknak tűntek, a kiszolgálók elég udvariatlanok, de ha meghallják, hogy a vevő külföldi, akkor mindjárt udvariasak lesznek. A Kere pesi-uton, Törökőrön teljesen uj városrész épült fel, láttam a volt Mária Valéria telepet, mert meg akartam győződni, igaz-e, hogy nem fogom megismerni. Nem akartam szememnek hinni, hogy a nyomortanyák helyén milyen gyönyörű szép épületeket emeltek. Mondhatom, hogy ’56 óta sok javulást láttam mindenfelé. Minden szórakozóhely, espresso zsúfolva van éjjel-nappal. Sz.: Voltak olyanok, akik szemére hányták, hogy otthagyta az országot ’56-ban? ¥ » N. L.: Udvariasak voltak. A kapitányságon fű. egy percig voltam és csak annyit mondtak, érefe- zem magam jól. Egy ismerősömmel találkoztam ott, aki az Újpest labdarugó csapattal van. Nagy örömmel üdvözölt. Sz.: Érdeklődtek az emberek az itteni helyzetről? N. L.: Mindenkit érdekelt az amerikai helyzet, milyen a kereset, az életforma? Mikor elmondtam, hogy Amerikában egy ember többet dolgozik, mint Magyarországon öt, nem akarták elhinni. Sz.: Találkozott volt ’56-osokkal, akik visszamentek Magyarországra? N. L.: Egy házaspárral találkoztam, akik New Yorkban laktak, két gyermekük.van, ’56 előtt az Ibolya cukrászda udvarában kötődőjük volt. New Yorkban mind a ketten dolgoztak, kb. $200-t kerestek és mégis úgy nyilatkoztak, hogy életükből elveszettnek tartják azt az időt, amit nem otthon, töltöttek. Sz.: Milyen népszerű a magyar kormány? N. L.: Politikáról nem beszéltek velem, csak azt kérdezték, hogy mit lehet itt keresni, mennyiért lehet autót venni, öltönyt vásárolni és hogyan élnek az emberek általában. Politikai vicceket azonban hallottam eleget és szinte nem akartam hinni, hogy bátorságuk van ilyen vicceket elmondani. Sz.: Készül ismét látogatóba menni Magyarországra? N. L.: Szándékomban van jövő év május 1-re hazalátogatni feleségemmel együtt és kb. 3—4 hónapot tölteni. Autót akarok kibérelni és bejárni azokat a helyeket, melyeket azelőtt nem ismertem. Fel akarom keresni Egert, Miskolcot, Göröm- böly-Tapolcát, a Balaton vidékét, a Mecseket, stb. Sz.: Mint aki már jónéhány éve ismeri lapunkat, mi a véleménye róla? N. L.: Szerintem a lap jó, de nem foglalkozik eleget a magyarországi eseményekkel, pedig ez feladata lenne. Jó volna, ha több cikket közölnének a magyar kultúráról, művészetről, társadalmi, politikai kérdésekről, a turisztikáról, a statisztikáról, stb. Ezek a kérdések az itteni magyarok minden rétegét érdeklik és talán olyanok körében is népszerű lenne a lap, akik még talán bizonyos mértékben ellenszenvvel viseltetnek iránta. Szerintem legalább 3 oldalt kellene a magyarországi ügyekre szentelni. Jó lenne pl. tudni, hogy milyen cikkeket exportál Magyarország? Sokan nem is tudják, hogy egyik legfontosabb exportcikkük a gyógyszer. Ujamerikás Magyarországon Szerkesztőségünk interjúja Nagy Lászlóval
