Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-22 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 22. 1965. ___________9 Balatoni kirándulás Irta: Vágó Klára A Magyarok Világszövetsége épületében gyüle­keztünk korán reggel, ahol üdvözöltek bennünket és reggeli harapnivalóval vendégeltek meg. Rö­viddel utána elindultunk a kényelmes autóbuszon. Csoportvezetőnk Székely Béla középiskolai tanár volt, aki hozzáértő szakértelemmel magyarázta az utbaeső történelmi érdekességeket és más látni­valókat. Közben humorával felviditotta az egész társaságot. Reggel fél tízkor indultunk, elhaladtunk Buda déli részein, láttuk a budai buszgarázst, egyedül onnan naponta 1200 busz indul. Majd láttuk az amerikai katonai temetőt és Osztjapenko szovjet kapitány szobrát, aki egyike volt annak a két fe­hérzászlós parlamenternek akiket a németek an­nakidején orvul lelőttek. Utunk részben az uj bé­csi műúton haladt, keresztül az ország legjobb őszibarack termő területén. A hegyeknek dolomi­tos talajuk van, amit a gyümölcsfák nagyon sze­retnek, ettől van a gyümölcsnek oly rendkivül zamatos ize. Törökbálint, Érd, Hamzsabég követ­kezik. Az utóbbi helységben, a török világban Má­tyás király a kutyáinak házat építtetett. Ez még a mai napig is fennáll: Kutyavár-nak hívják. Száz halombatta: Attila itt győzte le az ellenséget 1500 évvel ezelőtt. Ezen a helyen a sok halom, ahonnan a nevét nyerte, a vaskorszakban temetkezési hely volt, feltárásuk a jövő feladata. Itt van az ország legnagyobb villamos erőmüve. Martonvásáron ha­ladunk keresztül, itt vonul el a szovjet olajvezeték. Beethoven több alkalommal volt itt és itt született meg a hires “Moonlight Sonata”, amelynek egye­sek szerint Brunswick Teréz volt az inspirálója. Beethoven gyakori vendége volt az itteni Bruns­wick családnak. A kastély ma is fennáll; két ter­mében Beethoven muzeum a többiben agrármu- zeum van. A kastély 120 holdas parkjában levő Szent László tó kis szigetén Beethoven sokat idő­zött. Ott most hangversenyeket rendeznek, ahova messzi helyekről buszon jönnek a zeneimádók, akárcsak az amerikai Tanglewood-ba. Sik mezőkön haladunk el, amely az alföld egyik nyúlványa, búza és más termőföldekkel. Itt van Baracska, ahol valamikor gyékényfonással foglal­koztak: most itt is földművelő terület van. Az utón sok helyen láttuk, hogy katonák segitenek az út­építésben. Munkájukért nemcsak a zsoldot kapják meg, hanem a rendes munkabért is. Elvillant mel­lettünk Kápolnásnyék, ahol Vörösmarty született. Útközben számos gépállomást láttunk, ott vannak a termelőszövetkezetek javítóműhelyei is. Felbuk­kant a Velencei tó, amelynek 26 négyzetkilomé­ternyi vizében nemes kócsagokat és más vizima- darakat tenyésztenek. Külföldi ornitológusok is gyakran látogatják. Halban is gazdag a tó és idő­vel itt nemzetközi horgásztanyát szándékoznak lé­tesíteni. Az itt termett nádat világexport céljára használják fel. Sokoró és Pákozd felé haladunk. Itt nagy csata zajlott le Jellasics ellen 1848 szeptember 29-én. Azt a helyet most nagy emlékmű jelzi. Székesfe­hérvár közelében aluminium-hengermü van. A Magyarországon nagy mennyiségben lelhető bau- xitot külföldön dolgozzák fel és aluminium formá­jában kerül vissza az országba. Megérkezünk a volt koronázó városba. Székesfehérváron a török idők alatt elpusztult a királyi palota és a székes- egyház, a nácik is itt próbálták megállítani a szovjet csapatokat. A harcok alatt a város több­ször gazdát cserélt. A szörnyű pusztulásnak ma már nyoma sincs. Fejér megye volt valamikor a leggazdagabb feudális megye és a jobbágyság itt szenvedte a legnagyobb elnyomatást. A templomo­kat ma már vagy teljesen helyreállították vagy tatarozás alatt vannak. Félórás pihenő után át­haladtunk Lepsény mellett és délután értünk Nagykanizsa környékére, ahol rózsaföldek terül­nek el, a rózsát piaci célokra termelik. Somogy­bán diákok segédkeztek az útépítésben a nyári szünidő alatt. Napi b órát dolgoznak fizetéssel, prima ellátásban részesülnek és szabad idejükben szórakozhatnak és pihenhetnek. A busz repceföl­dek mellett szalad el, Balatonszabadinál megpil­lantjuk a Balaton tükrét majd beérünk Siófokra. A Balatont már ősrégi idők óta csatorna köti ösz- sze a Dunával. Átkelünk a Sió csatornán, melynek zsilipjén keresztül megy le a felesleges viz. Ba- latonszéplak kis falu volt, csak a felszabadulás után kezdték felépíteni. Szántódnál átkelünk a Balatonon és megtekintjük a Tihanyi Apátságot, ami szintén tatarozás alatt áll. A műkincsekkel te­li, csodaszép templomban amellett, hogy műem­lék, még most is rendszeres misét tartanak. A Ba­laton környékén már a rómaiak is szőlőt termesz­tettek és villákat építettek. Az apátságot 1505- ben I. Endre alapította, sírja ma is ott látható Ezen a környéken található “kecskekörmök” a “kongéria” nevű kagylónak a vázai. Balatanfüred volt a reformpolitikusok találko- zóhe'ye a múlt században. Az itteni hires Anna- bálokat ma is megtartják, de most nem arisz- tokrata-kisaszonyokat ünnepelnek, hanem gépiró- r.őket, gyári, vagy agrármunkás leányokat. Az it­teni szanatóriumban gyógyult meg a hires hindu költő Rabindranath Tagore, erről emlékmű áll a parkban. Ott van Jókai háza is. Minden évben ott töltötte a nyarat és nagy regényeit ott irta meg. Téten soha sem volt ott. mé°is csodásán leírta a téli Balatont. Blaha Lujza háza is ott áll. Füred­hez közel van Csopak, amelynek vörös, vulkanikus eredetű talaja elsőrendű borokat termel. Az angol “Camping” meghonosodott, mert az ut mentén itt is, ott is felbukkan ez a felirat, a tipi­kus, színes sátorokkal és a hagyományos felszere­léssel. Hajmáskér táján a talaj meszes, terméket­len, itt hosszú idők óta katonai gyakorlótér volt, ma is ezt a szerepet tölti be. Innen az ut még a rómaiak által készített töltésen vezetett. Ezt az utat a statikusok megvizsgálták és kitünően meg­szerkesztett és ma is jó állapotban levő, modern autóut megépítésére alkalmas töltésnek találták. Elhaladtunk Pét, Inota, Várpalota mellett, ahol nagy ipari komplexum van. A vezetőnk elmondta, hogy Várpalotán sok modern vonalú uj, bérház és sok kis uj családi házat építettek mostanában. Tú­ri György annakidején hősies harcot vezetett itt a törökök ellen. Itt bányavidék van, nagy aluminium kohókkal. A November 7 nevű erőmű látja el a MÓRA FERENC UTOLSÓ NAPJAI Az idő napsütéses volt 1934. február 5-én. Az enyhe téli idő kicsalta a szegedi fiatalokat az ut­cára, sétálgatni a Dóm téri árkádok alól kifutó Boldogasszony sugárúton. A Tömörkény Társaság igazgatósága a sugárút felé vette útját: Lugosi Dö­me, a szinésztörténelem kiváló szakirója, Csertő Ferenc festőművész, Kovács Árpád újságíró kollé­gám és e sorok Írója, mint a Tömörkény Társaság igazgatója. Fent volt még a nap, délután négy óra lehetett. Mi fáztunk, szörnyen fáztunk, kabátunk gallér­ját nyakig felgyürtük. Nagybeteghez készülődtünk. Diszelnökünkhöz. A nagy mesemondóhoz, az Aranyszőrü bárány jó gazdájához, Móra Ferenc­hez, Örömet akartunk szerezni a nagy földmunkás­nak, aki felásatta csatlósával egy régi rézgarasért, vagy kupáért még a legjobb komájának a házatá- ját is. Diszoklevelet vittünk a nagybetegnek. Tud­tuk, hogy néhány hét múlva üres lesz a nagyapa ágya és árva lesz a csengő-bongó tolla. Móra Fe­renc egész életét jellemző békés mosolyát február 8-án reggel 7 órakor kioltotta a halál. Móráné fogadta az előszobában a küldöttséget. Nem is sejtette, hogy a férje milyen súlyos beteg. Csak Panka, a lánya tudta. .. — De jó, hogy eljöttetek — mondotta Móráné -—, nagyon fog örülni Ferikém. Bevezetett bennünket az ebédlőbe. Most Panka jött közénk. Könnyek között panaszolta: nincs mentség. — Nekem már hat hónappal ezelőtt megmond­ta a professzor. Tovább nem beszélhetett visszajött Móráné: — Hoztam egy kis barackpálinkát. — Majd igy foly­tatta: — Beszaladok a Ferikémhez és megmondom, hogy a Tömörkény Társaság elhozta a már régen bejelentett diszelnöki oklevelet. Nfémán, csendben ültünk. Egy perc sem telt és lelkendezve visszajött: — Ferikém várja magukat. Egyenként járultunk az ágyhoz. Melegen ránk­nézett és bágyadtan, mosolyogva mondta: — Adott-e az asszony egy kis barackpálinkát? Adjatok nekem is — fordult az asszony felé. Hoz­ták is tüstént. — Soha nem esett ilyen jól! — Az­tán váratlanul igy folytatta: — Sok időre van még szükségem. Még tiz évre való mondanivalóm van. Csertő aztán elővette a háta mögé rejtett, berá- mázott diszoklevelet, s Móra Ferenc elé tartotta. Móra szeme megpihent az oklevélen, de nekem úgy tetszett, mintha ezer és ezer kilométer távol­ságból nézegetné. Most már én szakítottam meg a csendet: — Feri bátyám, a közelgő tavasz meg fogja hozni a gyó­A Balaton. kohót és más célra is szolgáltat áramot. Este 6-kor újból Székesfehérvárra értünk. Ebben a gyönyörűt városban, amely szinte múzeumnak számit, a sok történelmi épület és műemléken kívül rengeteg uj lakóvidék van, legmodernebb kényelemmel ellá­tott lakásokkal. Még érdekes megemlíteni Agárd községet a Velencei tó mentén, ami útba esett. Itt született Gárdonyi Géza. El ne felejtsem, hogy Balatonszántódon az érdekes, régi boltíves, de tel­jesen modernizált Rév csárdában délben kitűnő ebédet ettünk, amelyhez a cigány a fülünkbe húz­ta a legkedvesebb nótánkat. Igazi magyaros ven­dégfogadásban részesültünk. Hazafelé, vezetőnk kezdeményezésére nótákba, kezdtünk és egész utón énekeltünk. A kedélyes hangulatot magunkkal vittük és még másnap is fülünkbe csengett a nóta és szemeink előtt volt a sok szép, kedves látvány. gyulásodat. Sütni fog a nap... — De nem foly­tathattam, mert közbeszólt: — Sütni fog, de nem lesz kire. A nagybeteg levette rólunk tekintetét. Mintha nyitott szemekkel aludt volna el. Tekintete a mennyezetre szegeződött. Talán a mestergerendá­kat kereste, amelyeket oly gyakran számolgatott kisgyermek korában. Csendben osontunk ki egymásután. Talán el sem búcsúztunk a ház népétől. Árván marad á Tö­mörkény Társaság. Két diszelnökünk volt. Tömör­kény István és Móra Ferenc, az alkonyatba merülő szegedi homoki világ mélységes csendjének meg­hallok Kóró Imre KÓRÓ IMRE A név talán csak azok számára ismerős, akik ré­szesei voltak a huszas—harmincas évek szegedi éle­tének, vagy legalább is szemmel tartották a szege­di ujságekat. 1889-ben született, orvosnak indult, de az iroda­lom iránti szeretete és első világháború vihara megváltoztatta életútját. író, publicista lett. A Déí- Magyarország, a Népszava, a Borszem Jankó ha­sábjain irt a szegedi és Szeged környéki parasztok­ról. Szegeden az irodalmi élet egyik vezetője, a Tö­mörkény Társaság igazgatója. Rendkivül termé­keny, csaknem minden nap megjelenik egy-egy Írá­sa valamelyik lapban, csaknem két évtizeden át. Röviden ir, talán vázlatosan is, amiért Móra Fe­renc, az egyik legjelentősebb magyar iró — egyéb­ként kiváló régész, történész, a szegedi muzeum igazgatója — meg is fedi: “Hiszen — mint mondja — mindegyikből egy regény kitelne.” Móra Ferenchez szoros kapcsolat fűzte. Barátja, irodalmi tanítómestere volt. Ma is fájdalmasan — büszkén tartja számon, hogy utolsó versét hozzá irta Móra. A II. világháború előtti években visszavonult az irodalmi élettől, de nem az élettől. Idős kora elle­nére ma is friss és idejének nagy részét fiatalok­kal, tanítással tölti. 5 130 East Tóth Street jg g MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA g New York, N. Y. 10003 < Tisztelt Kiadóhivatal! * Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN le- | 5j járt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ..........-t 5 í Cim: ........................................................... £ > Név: S <vvv\\v\\\vvmxw\\\vm\\v\v\x\\\vvvvT KIOLVASTAD A LAPOV? ADD TOVÁBB! < MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents