Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-12-30 / 52. szám

Thursday, December 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 KÖNYVSZEMLE KENNEDY ME3GYILK0LÁSÁRÓL Dr. Herczeg: A Warren-jelentés, és ami mögötte van Egy érdekfeszitő könyv jelent meg magyar nyel­ven, a Gondolat Könyvkiadó kiadásában Két esztendeje röpitették világgá a hirt: Meg­gyilkolták John F. Kennedyt, az Amerikai Egye­sült Államok elnökét. Egy és háromnegyed órával később egy Tippit nevű rendőr megöléséért a dal­lasi rendőrség elfogta Lee Oswaldot, akit nyom­ban azonositottak az elnök gyilkosával. Két nap pal később — november 24-én 11 óra 21 perckor a dallasi rendőrség épületében tv-kamerák, újság­írók, rendőrök sokasága előtt Jack Ruby lelőtte Oswaldot. November 29-én Lyndon B. Johnson az uj elnök Earl Warren (a szövetségi legfelsőbb bíróság elnöke) vezetésével különleges bizottságot nevezett ki az ügy felülvizsgálatára. A világ közvéleményét azóta is érdekli: mit ku­tatott fel és mi felett hunyt szemet a bizottság. Er­re keresi okosan és körültekintően a választ dr. Herczeg István. A Warren-bizottság nem a társadalmi okokat vizsgálta, de tevékenysége során “. . . óhatatlanul társadalmi hátteret is rajzol — Írja a szerző. — Kennedy meggyilkolásával és még inkább Oswald akadálytalan megölésével fellebbent egy fátyol, mely a világ előtt az Egyesült Államok legbensőbb viszonyait, egy állam és társadalom “hálószobatit­kait” takarta. A Warren-jelentés — akarva,.vagy akaratlanul — továbblebbenti ezt a fátylat. Ebben áll. valódi jelentősége.” Megbocsátja, gondolom, az olvasó, hogy eltekin­tek a könyv részletes ismertetésétől. Hiszen egy tartalmi felsorolás nem is pótolhatja azt a sok tényt és érdekes összefüggést, amit a szerző köny­vében nyújt. Inkább néhány vonását, jellemző sa­játosságát említeném a könyvnek. Kitűnő a szerző emberábrázolása. Higgadtan és sokoldalúan jellemzi a “szereplőket”, elsősorban Oswaldot és Rubyt. Röviden áttekinti életútjukat és jellemüket, cselekedeteiket társadalmi és élet- körülményeik tükrében is vizsgálja. Megismerjük a “főszereplők” családtagjait, baráti környezetét, szokásait. Különösen Oswald múltjából tudunk meg sokat. Szovjetunióbeli útja, házassága, fel­ajánlkozásai a rendőrségnek, provokátori hajla­mai, rejtélyes utazásai. . . mind-mind ahhoz segí­tenek, hogy teljesebb kép alakuljon ki bennünk erről a zavaros múltú fiatalemberről. Mindezek a tények (és még sok más) benne van az eredeti — Amerikában megjelentetett—sokszáz oldalas War- ren-jelentésben. A szerző érdeme, hogy többet lát meg és következtet a tényekből. Ugyancsak ötletesen hámozza ki a jelentés el­lentmondásait. Az egyoldalú nyomozás, a fontos tényezők elhanyagolása mind-mind kitűnő alkalom a szerzőnek a háttér bemutatására és a Warren- bizottság bírálatára. Könyve végén 11 pontban foglalja össze kritikai észrevételeit, rámutatva a vizsgálat fonákjaira és jut el következtetéseire: “... a világ közvéleményének ez a változatlan hő­fokú érdeklődése már nem csupán a tettes szemé­lyének és kilétének szól, hanem sokkal inkább mindannak, ami a Warren-jelentés mögött van, Az egyéni elhatározásból eljáró egyetlen tettes el­méleté nem győzött meg egyetlen gondolkodó em­bert sem. Ha Oswald volt a tettes, akkor sem kö­vethette el cselekményét egyedül, felbujtók és ak­tiv vagy legalább passzív segítőtársak nélkül. Mind­ezekről azonban a Warren-bizottság és a hivatalos Amerika hallgat. A Warren-bizottság és a hivatalos Amerika végleges pontot kíván tenni az ügyre. Nem hisszük, hogy a történelem is pontot tett.” A szerző legnagyobb érdeme, hogy jól választot­ta ki és pontosan ismerteti a Warren-jelentés leg­frappánsabb és legellentmondásosabb részleteit. Következtetései is helytállóak, bár néhol lehetne egy kissé bátrabb és szókimondóbb. A húszezer példányos könyv nagyon gyorsan el­fogyott, mintegy bizonyítva, hogy milyen nagy ér­deklődés kiséri az ilyen tipusu könyveket. K. Gy. Meghalt a világ legkisebb királyságának, Tongá- nak királynője, aki viszont a királynők közt min­den bizonnyal a legnagyobb volt: több mint 2 mé­ter magas és 120 kiló súlyú. C-KB Tízezer éves indián házak maradványába bukkan­tak Wyoming állam területén. Ezek az eddig ta­lált legrégibb amerikai házmaradványok. Tűzvész pusztított az NSZK legnagyobb hütőházá- ban, Emmerichben. A többi között 400 tonna mar­hahús és 100 tonna gyümölcs pusztult el. A párizs—lisszaboni gyorsvonat Salamama közelé­ben összeütközött egy portugál helyi járattal, me­lyen portugál munkások utaztak haza Franciaor­szágból. Az összeütközésnek eddig 21 halálos áldo­zata van. ■<:< TERSÁNSZKY J. JENŐ: RÓZSIT ELSIRATOM Rózsival való ismeretségem a következőleg zaj­lott lé. Téli hajnalon vizet hozok a Déli-Vasút rőxft- raá lőtt teherpályaudvarán át. Két nagy vödör huá- za alá karomat. A jobb karom már béna ettől a nap nap melletti vizhordástól. Inrándulás, tetejébe még meg is csípte a fagy a jobb kezemet. De drá­ga kincs ez a két vödör viz. •?. Inni kell és főzni kell. Sőt mosdani és mospi is esetleg. Vízvezeték pedig rég nem szuperál ezen a környéken. Villany? Gáz? El is feledtük, hogy volt. Buda ostroma folyik. A végső szakasznál tart. Csak ezt mi, a benne vergődők, nem tudjuk. Legföljebb számitgatjuk. Az oroszok már a Sas-hegy alatt vannak, három- utcával odébb. A repülőgépeik úgy jelennek meg naponta, akár gyakorlótér fölött berregnének gs süvöltöznének veszélytelen. Német vagy magyar elhárítás rég nincs. A Nap hegy romhalmaz. A pá­lyaudvar romhalmaz. Most is ropogva ég egyik raktár a túlsó végében. Sínek között csetlek-botlok tova a piszkos, .ko­romlepte, lövedék túrta hóban. x Ekkor jön velem szemben Bakó Pál szekerészti­zedes. , v - C\r *■. t Bakó hatodmagával a mi bérházunkban szállá- - solódott el. Hatvan lovuk sínylődik a pályaudva­ron. A raktárakba zárták ezeket a szerencsétlen-' állatokat. Minő sorsra? IVÍég a legirgalmasabb e boldogtalan lovakhoz .a bomba..Azután pedig a szurókés és revolvergolyó volna. Mert az legalább gyors halál. Másként a gyötrelmek gyötrelme környékezi meg őket. Éhen-, szomjan pusztulnak, vagy benne égnek elevenen’ egy-egy raktárzugban. Már hetek óta szűkölködnek ezek a szegény pár rák. Most már napok óta sem egy szem takar­mányt, sem vizet nem kaptak. így találkoztam Bakóval a sínek között. Bakó földim. Odahaza hentes. Tudom, azért jött le a pályaudvarra, hogy egy lónak megadja a kegye­lemdöfést. Aztán a húsa javát, máját fölszállitsa az ■ óvóhelynek. A Megbecsülhetetlen ember most ez a Bakó "Pál: Egy falat hús az életet jelenti itt most akárkinek. Akik legjobban finnyáskodtak előbb, hogy a ló- hust-nem Ízlelik meg, inkább éhen halnak, most már kidülledő szemmel falják. ' -■ — Halló, Pali! Jó reggelt! — Jő reggelt, hadnagy ur! Meg akar embereim ezzel a titulussal a földim. Hallotta, hogy tartalékos tiszti rangom van. Min­dig dühbe gurit ezzel, örülök, hogy elszabotál­tam a behívásomat. Nemhogy most itt, ahol a nyi­las; testvérek házról házra járnak gyilkolni, foszto­gatni, igazoltatni, katonaszökevényt vadászni, na­gyon dobra verjem katonai rangomat. Éppen mérgesen fogalmazom magamban, ho­gyan reccsintek rá földimre: — Ne hadnagyuraz- zon! — de elállitja szavam valami. A reggeli párában, néhány lépésre Bakó háta mögött egy lónak körvonalai bukkannak ki a vas­úti kocsisor mögül. Jó alakú vasderes, hóka is, karmantyúja is van. Azaz fehér csillag fénylik a homloka közepén, és a két mellső lába csülke szin­tén fehér. Csinos jószág. Alig támolyog a kimerült- ségtőL Félő, hogy a sínek közt elvágódik az árva, hpgy az isteni sok szép halálnem közül a fagy végezzen vele.-rr Ahol ni, Pali! Itt a vágóbarom a kése után szalad. Tudja szegény, hogy még a legjobb, ha megöli őt. — Ahá! — fordul vissza Bakó. — Ez Rózsi. Ho­vá tartasz, te szamár? Itt is csak azt kapod, amit a raktárban. Ott áll Rózsi, a csinos lómenyecske, előttünk. Rövideket horkantgat, szagolgat felénk, halvány sugarakban fújja a téli párába gyöngülő lélegzetét. És bizóan, könyörgően veti ránk két barna szemét: segítsünk rajta! Bakó, a hentes, borongóan komoran vonja össze szemöldökét rám. — Hát már ezért is külön istenverése kell érje a mi gazember hadvezetésünket, mi történik ezek­kel az állatokkal. Rózsi, a vasderes, a gebévé aszott fiatal kanca, közben lesunyta nyakát, és nyújtogatja a földnek felém. Persze, kétoldalt ott áll a havon mellettem a két vödör viz. Bennem valóságos vad viaskodás folyik: föláldozzam-e az egyik vödör vizet a szen­vedő állat utolsó gyötrelmes óráinak enyhítésére, és fosszam meg feleségemet és magamat a drága víztől?. t-ti -Odaadom neki az egyik vödröt! — döntök. De Bakó tiltóan tartja mellemnek tenyerét. — Hát hogy tetszik gondolni? Főzni kell otthon ebből márna. És nem biztos, holnap ki lehet-e moz­dulni vízért. A kút is elapadhat. Dé nem bírom nézni, hogyan rimánkodik, fi­gyelje csak! — utalok Rózsira, aki majdnem fel­dől, ahogy nyakát nyújtogatja a sóvárgott folya­dék felé. — Na, várjon — szól erre Bakó. — Maid tar­tom a tenyerem. Löttyintsen belé a vödörből. Az­zal mé ffitatjuk Rózsit, amit igy is kilötyögtetne a vödörből hazáig. Megitattuk Rózsit a viz kevés fölöslegéből. És aztán úgy könyvelem el magamban szegényt, mint aki odaveszett sok más társával együtt a pályaud­var gyehennájában. , Nem kérdeztem meg Bakót sem később felő­le, hogy talán leszurta-e, és mi is lakmároztunk a Rózsi húsából pörköltet? Lovaik pusztulása után Bakóék parancsot kap­tak a távozásra. Bevetették őket a tüzvonalba. , Az orosz fölszabaditókat megelőző napon egy csöndesebb félórát arra használok, hogy levegő** zem, körülnézzek a ház közvetlen környékén. Vannak afféle felejthetetlen, filmszerüleg rész­letesen visszapergethető emlékképeink. Ilyen ez. Amint az alkonyaiban egy falrésből mászom elő** hogy körülnézzek, levegő a sugártöréstől valahogy giccsesen rémes. Lángol és lobog a piszkos hó, a bombalyukakkal tele fal, a szürke, téli ég, a ház­romok ... Gyönyörű ez, és közönséges is. Borzalmas délután befejezése ez a giccseseu gyönyörű alkony. Egyszerre csak az udvar végében Rózsit, a vas- deres, hóka, fiatal kancát veszem észre. Valami szalmaköteget szimatol a havon, és a kiöntött krumplihéjat szemerkéli. Lám, élelmesen ide fura- kodott a bérház oltalmába, nyomorultul elpusztult társai közül. Az ám, de hát most látom, hogy a nyakából vastag sugárban ömlik a vér a hóra. Ugyancsak a farának egyik részén lyuk tátong. Aludt vér szák rád benne. így áll ott, és eszi a krumplihéjat a téli,. csipősödő fagyban. Mégiscsak elérte a végzete, szegényt! Elvérzik itt. £ Nem tudom, vajon ez érzékenyit-e el? Vagy már) az általános, elbirhatatlan lelki vigasztalanság,, ke-‘ serüség, testi-lelki leromlottság, életutálat kész­tet rá, hogy sirás fogjon el, sokat próbált kemény*;- legény létemre? 4 Ott állok és sírok. Agyamban pedig ez ismétlő-" dik: — Ó, be kegyetlen, nyomorult, átkozott, az' élet, és benne az ember! Nyáron, a kánikulában, verejtékezve kutyago­lok át a Szabadság-hidon. A púpjánál elakad előttem egy kocsi. Többen, jóakaratu emberek, nekivetemedünk: hátulról, és toljuk a kocsit. Amint már ott tart..,; hogy a bakon a kocsis a szekér fékjét kallarityuzza,: le ne rontson a hid púpjának túlsó felén a szeke­re, mert már felérkeztünk, és közben hálálkodik; nekünk a segítségünkért, én rápillantok a lovára.)* "Semmi kétség! A ló az én Rózsim! Ott van a sé- -: rülés nyoma a nyakán, ott van a farán is. Nem le-) hét még egy vasderes, hóka, karmantyus kanca.) két ilyen ismertető sebhellyel más. Ejnye az irgalmát! Rózsi te, hát átvészelted, át-) vészeltük mégis a sok borzalmat. Mégiscsak szép - a^, Élet!. Hagyjuk a csüggedést, az átk. -v­A megnőtt Élet cimü antológiából. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1965. t/6bá. Jjesdhte • j RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA 1437 Third Avenue, New York, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 J Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ? Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország V minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents