Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-30 / 52. szám
Thursday, December 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Paál Máthé: PANASZOK, KIFOGÁSOK MAGYARORSZÁGON Az ipari helyzettel foglalkozó cikkeim befejezéseként ismertetni kívánom azokat a panaszokat, kifogásokat, amelyeket bőven lehet észlelni az ipari dolgozók soraiban. Tagadhatatlan ugyanis, hogy vannak panaszok, de a kérdés az, hogy kik a pa- naszkodók? Két csoportra lehet osztani őket. Az egyik csoportban azok vannak, akik ledolgozzák a maguk 8 óráját, csupán saját, kicsinyes sérelmeiket sorolják fel, nem. törődve a közösség érdekeivel. A másik csoportba azok tartoznak, akik tudatában vannak annak, hogy az egyéni jólét szorosán összefügg a közösség jólétével, akik már nem az “egyén” alapján gondolkodnak, hanem a “mienk” kerül előtérbe náluk, a közösség érdekét tekintik a társadalom alapjának, amely gondolkodás jobban megfelel az egyéni jólétnek is. Ezen utóbbi réteget érdemes és szükséges is meghallgatni, de semmi ■ értelme a múlt haszonélvezőinek sírását komolyan mérlegelni. Nemcsak a volt nagytőkésekre gondolok, akikből már kevés van, hanem a volt középosztály és kispolgárság maradványaira, akik ha ma emberségesebb munkaviszonyok között dolgoznak is, még sem tudják elfelejteni azt az időt, amikor “urak” voltak, mint hivatalnokok, ügyvédek, kereskedők, kisiparosok dolgoztak. Ezek közül is a legtöbb megértette Kádár azon jelszavát, hogy “aki nincs ellenünk, az velünk van,” vagyis mindenkinek, aki becsületesen dolgozik, egyforma lehetősége van az elhelyezkedésre. De, akik a munkalehetőségből kiöregedtek, vagy akiknek hiányzik a cseléd és fájlalják, hogy egyedül kell végezniök a házimunkát, azok sírnak, keresik a külföldi turisták azon rétegét, akik szívesen hallgatják a mai rend ócsárlását, no meg azok, akik a külföldi rokonokat akarják továbbra is fejős tehénnek megtartani. Főleg az iparban dolgozó szervezett emberek panaszait volt alkalmam meghallgatni és ha azok nem is mind helytállók, kétségtelen, hogy jóakara- tuak voltak. A panaszokat azután a lehetőségekhez képest próbáltam kivizsgálni. Mérnökök, hivatalnokok, munkások Elég gyakran lehet hallani, hogy sok a nemtermelő munkát végző alkalmazott, de ez csak ritkán vonatkozik mérnökökre és technikusokra, akiknek fontos szerepük van a termelésben, mint tervezőknek és irányítóknak, még olyan helyeken is, ahol több a mérnök, mint amennyire jelenleg szükség van. (Ilyen helyeken bekapcsolják őket a termelésbe, mint részlegvezetőket, vagy brigád- irányitókat, stb.) Az ilyen emberekre a felvilágosodott munkás nem néz, mint parazitákra és általában elég jó viszony áll fenn a műszakiak és a termelő dolgozók között. Amerikában a fehérgallérosok száma már évek óta több, mint a termelő munkásoké. De ez nem lehet irányadó a sokkal alacsonyabb termelési fokon álló Magyarországon, ahol az összes keresők száma 1963-ban 4 millió 857 ezren felül volt. Ebből munkás 2 millió 867 ezer fő, fehérgalléros (ebben benne van a közigazgatási, közegészségügyi és közoktatásügyi személyzet is) egymillió 990 ezer fő. A termelésben és az államapparátusban dolgo- gó fehérgallérosok számát átlagban 20 százalékkal kívánják csökkenteni és az erre vonatkozó lépések máris jó eredményeket mutatnak. Ha az üzemek nagyobb önállóságot nyernek és ezzel sok közbeeső hivatal megszűnik, és a gyárakban is végrehajtják az adminisztrációs személyzet csökkentését, akkor a 20 százalékos csökkentés reálisnak látszik. Az igy megtakarított munkadij 50—70 százalékát a bérek emelésére fogják felhasználni. Egyenlősdi Minden jóakaratu dolgozó boldogan látná annak az időnek az elérkezését, amikor mindenki képessége szerint vesz részt a termelésben és szükséglete szerint a fogyasztásban. De ez az idő még nem érkezett el. Az ipar és a mezőgazdaság még nem tudja kielégíteni korlátlanul a szükségleteket és még messze vannak attól, hogy minden család megfelelő lakásban lakjon. Még sok olyan dolgozó van, aki az egyenlő fizetés mellett kardoskodik, de a termelésben nem erőlteti meg magát. Viszont az ilyen munkás is olyan juttatásokban részesül, mint az a társa, aki becsületes odaadással veszi ki a részét a termelésből. Érthető tehát, hogy az utóbbiak nem lelkesednek az olyan egyenlőségért, ahol nekik kell megkeresni a lusták, hanyagok munkabérét is. Az uj munkatörvény szabályozza ezt is és rövidesen megváltozik a helyzet. Keresik a módját és meg is találják majd, hogy véget vessenek a műszakiak és szakmunkások között uralkodó két müszakiságnak. Senki sem képes egészsége és termelőképessége megkárosítása nélkül két műszakot elvégezni, mint azt egyes mérnökök és szakmunkások teszik. Amikor ezek elvégzik (?) a rendes műszakot, elmennek a magánipari, vagy kisipari szövetségbe dolgozni. Természetes azután, hogy ilyen ember jól él, autót vesz, házat, nyaralót építtet. De az egyik munkán csak látszatra dolgozik, mert nem lehet 16 órán át kielégítően termelni. Az bizonyos, hogy a “maszek”-nél nem bújhat ki, ott állandóan szem előtt van és igy nyilvánvaló, hogy a közösség károsul és jogos a kifogás az ilyen visszaélések ellen. A fiatal műszaki dolgozók és a fiatal mérnökök panaszkodnak amiatt, hogy fizetésük nem áll arányban képzettségükkel és alig keresnek többet, mint a jó szakmunkás. A jó, gyakorlott mérnök az átlagkeresetnél többet kap, újításait, átlagon felüli termelését értékelik és jutalmazzák éppen úgy, mint a munkásokét. Dunaújvárosban büszkén mutatta a vezető főmérnök azt a kohászt és azokat a szerelő brigádokat, amelyek többet keresnek, mint a mérnökök. A Pécsi Bányatröszt vezető főmérnöke dicsekedve említette azokat a vájárokat, akik többet kerestek (4,000 forinton felül), mint ő. De ezek évtizedek óta a legnagyobb szakértelemmel dolgoznak az életveszélyes, gázos bányáKesnzelközi tanácskozás a rákról Budapest. — Korunk egyik legpusztítóbb betegsége, a rák korai felismerésének,- megelőzésének tudományos módszereiről, a legújabb eredmények széles körű hasznositásáról az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodája nemrég tanácskozást rendezett Oslóban, amelyen képviseltette magát az Egészségügyi Minisztérium is. Huszonkét ország onkológiai szakemberei hangsúlyozták: az időben felismert rák ma már gyógyítható. Mégis sokan elhanyagolják a kötelező szűrővizsgálatot, nem fordulnak orvoshoz akkor, amikor még megelőzhető lenne a baj, az eluralkodó kór pedig minden erőfeszítés ellenére, szaporán szedi áldozatait. A szakemberek feladata kettős: egyrészt hathatósabbá kell tenni az egészségügyi felvilágosítást a lakosság — elsősorban a nők — körében, másrészt ki kell szélesíteni a daganatos betegségek korai diagnosztikájával és megelőzésével foglalkozó speciális hálózatot. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a szocialista országok egészségügyi szervezetei igen kedvező feltételekkel rendelkeznek a tömeges, korai megelőzéshez, a különféle speciális szűrővizsgálatok elterjesztéséhez. Az oslói orvosi tanácskozáson elhatározták a kutatási és kísérleti eredmények, a künikai gyakorlat tapasztalatainak fokozott cseréjét. RÖVIDEN ^ Már fűtik az épülő dunaújvárosi papírgyár nagy csarnokát. Tervszerűen halad a szerelés, ehhez sok segítséget nyújtanak a szovjet szakemberek. Az első szovjet papírgyártó gépsor egy része is a helyére került. A 60 közül már 25 száritóhengert felszereltek. v"A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 152, a Debreceni Agrártudományi Főiskolán 92 uj agrármérnök vette át diplomáját. e+» y0 A Borsodi Vegyikombinát PVC-üzeme dec. 18- án virradóra teljesítette évi tervét. Az év végéig még mintegy 150 tonna műanyagot gyártanak. A tervezett önköltséget mintegy 15 százalékkal csökkentették. y0 A Vietnam és Magyarország közötti kulturális szerződés értelmében Hanoiba érkezett Németh Amadé karmester és Balassy László költő. C*-9 V0 Átadták Miskolcon az ország legnagyobb audio- lógiai állomását. Feladata, hogy szűrővizsgálatokat végezzen a hallásszervi megbetegedésekben szenvedők gyógyítására, illetve a zaj által okozott süketség megelőzésére. v0 A legnagyobb magyar uszályt vízre bocsátották a MAHART dunaharaszti üzemében. A 80 méter hosszú és 10 méter széles uszály 130 vasúti kocsi terhét szállíthatja majd egyszerre. Az üzemben jövőre további hat hasonló jármüvet gyártanak. ban és tudásukkal érték el a nagyobb termelést. A hüségpénzből is tekintélyes összeget kapnak, amelynek összege a munkaidő tartamától függ. A fiatal mérnökök panasza sem jogos, mert amint mondták, náluk nemcsak a kellő szaktudás hiányzik, de mérnökké való kinevelésük az államnak óriási összegekbe kerül, amit a közösség teremt elő. Ezt jobban kellene méltányolniok és kellene, hogy szerényebbek legyenek, amig a termelésben, vagy szolgáltatásban nagyobb gyakorlatot szereznek. Ezért kötelező az orvosoknak, tanítók-, nak, hogy képesítésük megszerzése után 5 évet kijelölt helyen, leginkább falvakban, vagy kisvárosokban töltsenek, ami nem büntetés, hanem a közösség érdekében történik. Mellőzések Ilyenfajta panaszok főleg a dolgozók részéről hallhatók, még pedig olyanoktól, akik még a Hor- thy-időkben is megállták a helyüket és ma is kifogástalanul végzik munkájukat, képességük legjavát adva a közösségnek. Mégis az a helyzet, hogy úgy a pártban, mint a szakszervezetben az üzemi tanácsban, stb. háttérbe szorulnak a fehérgallérosokkal szemben. Hivatalos szervek is elismerték, hogy az ilyenfajta panaszoknak van alapja és az utóbbi hónapokban alapos vita folyik a szervezetekben és a sajtóban is erről a kérdésről. Miután ilyen panaszt sok olyan régi harcostól hallottam, akinek szavahihetősége kétségtelen, utánanéztem a dolognak üzemlátogatásaim során és kérdéseket tettem fel ezzel kapcsolatban a vezetőkhöz. Pl. a csepeli üzemekre vonatkozó adatok kétségtelenül igazolják, hogy a panaszok helytállók. A mühelvbizott- ság össztagsága, melyet 135 üzemrészlegben választottak meg, 810 fehérgallérosból, 597 fizikai dolgozóból áll, ebből párttag 454. A szakszervezeti bizottság 254 tagból áll, ebből 193 férfi. 61 nő. fe-, hérgalléros 137, fizikai dolgozó 117, párttag 149. A bizalmi testület 2,010 tagból áll, ebből 1,489 fizikai, 521 műszaki dolgozó, párttag 350. Hasonló a helyzet más szerveknél is, ami odavezethet, hogy a munkásosztály elveszti a vezető szerepét az uj társadalmi rendszer felépítésében. Az a nézet általában, hogy ennek gátat kell vetni, még akkor is, ha ez ma még nem jelenti azt, amit a látszat mutat. Veszélyes csak az lett volna, ha ez 10—15 évvel ezelőtt jelentkezik, amikor még az értelmiség túlnyomó része a régi rendszerből került ki. A helyzet ma az, hogy az értelmiség nagyobb része már az uj rendszer neveltje, melynek nagyobbik része munkás és paraszt-réteg gyermekeiből került ki, másik része pedig olyanokból, akik hosszú ideig dolgozó munkások és parasztok voltak és sok tanulás, képzés után váltak mérnökökké, tanítókká, orvosokká, stb. Ezt saját családomban is tapasztaltam. Sógornőm veje, aki a felszabaduláskor fegyverrel harcolt és ma is tartalékos katonai parancsnok, aktiv tagja a Munkás Őrségnek, a régi időben mészáros-segéd volt. Mint jó szakmunkást és politikailag megbízható embert kinevezték a kőszegi vágóhíd igazgatójává. Tudatában volt annak, hogy a régi rendszerben egy iparos nem nyerhetett kellő kiképzést arra, hogy vezető szerepet töltsön be a termelésben és ezért rögtön megragadta az alkalmat, tanult és — mint ő mondja — házában 12 éven át nem szólt a rádió, tv, csak nagyon ritkán ment színházba, mert minden estéjét, minden szabadidejét tanulással töltötte. De nemcsak ő, hanem felesége is; mindketten érettségi vizsgát tettek, a férj elvégezte az egyetemet. Kőszegről Szombathelyre, majd Budapestre került, ahol a vágóhíd igazgatója lett. Ma pedig mint főmérnök a minisztériumból igazgatja a magyarországi húsipart. Felesége is tovább tanult és még most sem fejezték be a tanulást. Ezzel csak azt akarom illusztrálni, hogy milyen lehetőségek állnak a fiatal munkás előtt, aki hajlandó a sajátmaga és a hazája érdekében erőfeszítésekre. Számtalan ilyen esetről hallottam. De meggyőződésem az, hogy a munkásosztálynak vissza kell kapnia vezető szerepét a termelésben és a köz- igazgatásban is. Ez és sok más jelenség nem azt jelenti, hogy a magyar kormány iránya “liberalizálódott”, mert ha a magyarországi lapokat figyeljük, nemcsak azt látjuk, hogy a vezetők állandóan szoros összeköttetésben vannak a dolgozó osztálynál, időközönként ellátogatnak a gyűlésekre, üzemekbe és termelő szövetkezetekbe. A lapokban állandóan olvashatjuk a dolgozók kritikáját, mert sehol a világon nincs nagyobb lehetőség a nyílt kritikára, mint Magyarországon, ahol mindenki bátran és szabadon elmondhatja a véleményét mindaddig, amig nem áll ki a dolgozók állama ellen. Ha ezt teszi, akkor a törvények értelmében keH felelnie tevékenységéért. De éppen igy kell felelnie annak is, aki vezető állásban van és visszaélve a bizalommal, anyagilag, vagy erkölcsileg megkárosítja a közösséget.
