Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-12-23 / 51. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 23, 1965 NAPTÁRUNKRÓL Mire e sorok lapunkban megjelennek, 1966-os naptárunk már olvasóink kezében lesz. íme alább közöljük az első levelet; az abban foglalt tanácsot mindenkinek meg kell szivlelnie, mert a naptárból csak korlátolt mennyiség áll rendelkezésünkre. Itt kivánjuk megköszönni azoknak a hozzájárulását, akik a naptár sikeréhez bármivel hozzájárultak. Ugyancsak külön köszönet jár Kócs István, Sallay István és Vörös József newyorki olvasóinknak, akik lehetővé tették, hogy a naptár minél előbb olvasóink kezébe kerülhessen. A Kiadóhivatal SANTA MONICA. — Az idei Magyar Naptár tartalmáról Írtam beszámolót annak alapján, amit New Yorkban, a szerkesztőségben tett látogatásom alkalmával láttam. Akkor nem a Naptár volt a kezemben, hanem a különálló oldalak és nem is próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz összeállítása után. Nem tudom, én vagyok-e az első, aki az idei Naptárról ir, de sietek jelenteni, hogy az 1966-os Magyar Naptár technikailag is megüti azt a magas mértéket, amelyet az előzőleg kiadott naptárak évek óta megszabtak és a szépet becsülő olvasók megköveteltek. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez a Naptár a legkényesebb ízlést is kielégíti. A nyomása tiszta, a betűk nagyon könnyen olvashatók, amit az idős olvasók mindig meg is kívántak. Nem tudom, az idei Naptár hány példányban jelent meg, de számomra nagy csalódás lenne, ha valamennyi rekord idő alatt el nem fogyna. Én a megérkezése napján megmutattam a Naptárt egyik ismerősünknek, aki figyelmesen átlapozta s utána rendelést adott nem egy, hanem KÉT naptárra Az egyiket saját magának, a másodikat a közelben lakó fivérének szánta. Amint találkozom a helybeli lapkezelővel, megveszem számukra a két Naptárt. Nem csodálkoznék, ha az olvasótábor részéről is gyors rendelések érkeznének a kiadóba. De azon sem csodálkoznék, ha az idén gyorsan kifogyna a Naptár-készlet. Ezért javaslom, hogy az olvasók figyelmét idejekorán hívjátok fel arra, hogy a Naptár-rendelések beküldésével ne késlekedjenek, nehogy a késlekedőket a végén csalódás érje azzal a jelentéssel, hogy — elfogyott a készlet. Engedjétek meg, hogy köszönetét mondjak azért, hogy a Naptár egy példányát gyorsan hozzám juttattátok és hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki úgy az ügyvezető Bizottsággal és azokkal szemben, akik szellemileg, technikailag és anyagilag hozzájárultak az 1966-os Magyar Naptár megjelenéséhez. Mint évtizedek óta mindig, úgy az idén is az amerikai magyar munkás sajtó jelentős kul- turmunkát végzett a Naptár kiadásával. Szívből kívánom — és az olvasók nagy többsége biztosan velem kívánja —, hogy ezt a munkát még sokáig tovább végezze, mindannyiunk örömére és élvezetére. E. H. Neuwald Helyreigazítás Rácz László cikkéhez, amely 1966-os naptárunk 32, 33, 34 és 35 oldalain jelent meg. Rész László külmunkatársunknak az 1966-os naptárban megjelenő cikkébe két sajnálatos sajtóhiba csúszott, melyért itt kérünk bocsánatot úgy az írótól, mint az olvasóktól. Az egyik sajtóhiba a címben van, a másik a 33. oldalon megjelenő szövegben. A cikk címe helyesen a következő: "ÉHSÉG NYOMOR VELÜNK..." A 33. oldal első hasábjában, alulról az 5-ik sorban a FEJLETLEN szó helyet a FEJETLEN szónak kellett volna megjelennie. Kérjük a naptár olvasóit, hogy javítsák ki a hely télén sorokat, amint a naptárt kézhez kapják. Egy orvos fiának tragikus haláia Megrázó tragédia érte Dallasban dr. Louis Spencer orvost, aki késő éjjel azt vette észre, hogy 19 éves fia Louis rosszul van. Megtapogatta pulzusát, amely nem vert és megállt a szívműködése. Gyorsan masszírozni kezdte a fiú szivét, felébresztette a többi családtagokat és utasítására a fiatalabb fia Richard mesterséges lélegzéssel próbálta sikertelenül Lóuist magához téríteni. Az orvos felesége mentőkért telefonált. Dr. Spencer borotvapengével nyílást vágott fia mellébe és ujjaival kezdte masszírozni a fiú szivét, amely lassan működni kezdett. Éjjel 2 órakor megérkezett a mentőkocsi, akkor oxigén váltotta fel a mesterséges légzést. Amint a fiút a menetőkocsiba emelték, szívverése újból megállt. Dr. Spencer tovább masszírozta fia szivét és a szívverés megindult, majd újból megállt. Az apa megint visszaállította a szívműködést. Közben megérkeztek a kórházba, ahol hat orvos és öt ápolónő vette át a fiú kezelését. Lélegző géppel és a szívbe adott injekciókkal kísérleteztek, hogy a szív működését elősegítsék, amely csak nagyon gyengén lüktetett. Végül operációhoz folyamodtak, amely reggeli 5.30-ig tartott. Szívverése már alig volt észlelhető, mikor onnan másik terembe vitték. Az önkívületi állapotban levő fiú kezét az apa órák hosszat tartotta, de reggel fél 9- kor a fiú szive végleg megállt. A kimerült apa és orvos, dr. Spencer lesújtva távozott halott fia ágya mellől. Az emberfeletti küzdelem a halállal sikertelen volt. Ciklon pusztított Pakisztánban Pakisztán sűrűn lakott keleti vidékén óránként 100 mérföld sebességű ciklon és szökőár pusztított, amelynek következtében, hozzávetőleges számítások szerint, 15 ezer ember elpusztult, de lehet, hogy az áldozatok száma 25 ezret is kitesz. Egy év alatt ez a második eset, hogy a Bengáli-öböl forgószelei végigszántottak Kelet-Pakisz- tánon. Hét hónappal ezelőtt egy ciklon 17 ezer halottat, 600 ezer sebesültet és legalább 5 millió rombadőlt házat hagyott maga után. Baktériumok ellen — oxigén Már régóta ismeretes, hogy az oxigén elpusztítja a veszélyes kórházi üszköt okozó baktériumokat. Két glasgowi (Skócia) klinikán most megpróbálták ezt a.tényt a baktériumok okozta fertőzések leküzdésére gyakorlatilag hasznosítani. A kutatók a "Lancet” cimü orvosi folyóiratban három olyan esetről számoltak be, amelyben a sebfertőzéseket úgy akadályozzák meg, hogy a betegeket oxigénnyomásos kamrában helyezték el. Az oxigénkamrában, ahol kb. 2 atmoszféra a nyomás, a beteg vérében, tehát a sebben is, annyira feldúsul az oxigén, hogy a baktériumok megsemmisülnek. Az orvosok nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy ez a kezelési módszer csak akkor lehet hatásos, lia előzőleg sebészi beavatkozással az elhalt szövetrészeket gondosan eltávolították. ^Tcl/cCxx Tudományos- fantasztikus film Irta: ART BUCHWALD — Főnök, óriási tudományos-fantasztikus filmötletem van! — Oké, halljuk. New York Cityben játszódik a cselekmény. Délután öt óra harminc perckor váratlanul az egész város sötétségbe borul. — Na, na, ne menjünk ennyire messze! — Ó, főnök, ez még távolról sem az egész. A villanyok nemcsak New York Cityben, hanem Bostonban, Vermontban, Maine-ban, New Hampshire- ben és Kanada egyes részeiben is kialszanak. Az egész északkelet sötétségbe borul. — Charlie, magában igazán vad fantázia dúl, de folytassa. — Kiderül, hogy valahol a Niagara-vizesés közelében rövidzárlat támadt, de nem tudják megtalálni a hibát. Az emberek felvonókban meg földalattikban rekednek, nem tudnak hazajutni, Hitetlenek a házak, nem működnek a televíziók. Az egyetlen kapcsolatot a külvilággal csak telepes rádiókkal tartják. El tudja ezt képzelni? Harminc- millió ember villany nélkül! — Na, na, várjon csak egy pillanatig, Charlie. Ebben valami hiba van. A közönség nem fogja bevenni, akár tudományos-fantasztikus film, akár nem. Hogyan képzeli, hogy egyetlen kis rövidzárlat a Niagara közelében az áramszolgáltatásban, és megszűnik az Egyesült Államok egész északkeleti részén a világítás? Olyan ember még nem született, aki ezt elhinné. •— Persze, hogy elhiszik. Az emberek mindent bevesznek. A film pikantériája az lesz, hogy az elektromos müvek nem találja hibát. Ez az izgalmas benne. Charlie, maga is tudja, és én is tudom, hogy a XX. században az Amerikai Egyesült Államok a világ technikailag legfejlettebb országa, és egy ócska kis hiba valahol az áramszolgáltatásban nem okozhat egyiptomi sötétséget az egész városban, még kevésbé az Egyesült Államok egy részén. Ha valahol megszakad az áramszolgáltatás, üzembe helyezik a tartalék áramszolgáltató telepeket. Ha nem igy történik, akkor egyetlen orosz egyetlen fejszével az egész országot elintézheti. — Tudom, főnök, de mégis tegyük fel, hogy ez lehetséges. Nem látja, milyen film lesz ez? Minden eddigit elsöprő rémtörténet! — Megmondom magának, hogy mit csinálok. Felhívom az elektromos müveket és megkérdezem, lehetséges-e, hogy a maga ötlete bekövetkezzék. Ha azt mondják, igen, nekilátunk a forgatásnak. “Miss Darling, szeretnék beszélni az elektromos müvekkel... Helló, egy kérdésem lenne. Elképzel- hető-e, hogy egyetlen rövidzárlat miatt a keleti partvidék féltucatnyi nagyvárosában megszűnik a villanyáram-szolgáltatás?... Ez az ember nevet, Charlie. Azt hiszi, hogy valami tréfáról van szó. .. “Nem, uram. Komolyan beszélek. Még sose hallott valami ennyire nevetségeset?. . . Megvannak a kész terveik egy ilyen szükséghelyzet megoldására? ... Ez az Egyesült Államok és nem a Szovjetunió? ... Well, köszönöm, nagyon köszönöm. Én sem hittem el, hogy ez lehetséges, de mégis biztosra akartam menni...” Na, most láthatja, Charlie. Bolondoknak néznének minket, ha valaha is ilyen filmet forgatnánk. — Főnök, hívja fel a hadügyminisztériumot. Kérdezze meg tőlük, hogy megtörténhet-e ez? — Oké, Charlie. . . “Halló tábornok, volna egy kérdésem. Előfordulhat-e, hogy egyetlen áramszolgáltatási hiba sötétbe boríthatja az Egyesült Államok északkeleti részét és Kanada, egyes részeit? ... Mit mond? A hadügyminisztérium torkig van a minden alapot nélkülöző rémfilmekkel?... Köszönöm tábornok.” Látja, Charlie, valami hihetőbbet kell kiötlenie. — Talán igaza van, főnök. Amikor megírtam, éreztem, hogy még mint tudományos-fantasztikus filmötlet is kicsit túlzott. Jobb, ha megmaradok a szörnyeimnél. Azokban legalább hisznek az emberek. Megjelent a New York Herald Tribune- ban. AGRÁRSZAKOKTATÓK országos tanácskozását rendezték meg Budapesten, nagy sikerrel. EGRI LAJOS: Az élet martalóca Szélre éhes vitorlám kibontom, És daccal, erőtől duzzadón, Élet-elszánt martalócként, Háborgó, fekete vizedre kirontok: A kacagó öröm után, aki fut előlem, A lihegő vágy után, akit mindig vágytam, A boldogság után, akit kergettem, Dühödten a nyomát vertem, És eddig még meg nem találtam. Most hajrázva kiáltok a szélnek, Örvényen kacagva siklok át: Hajrá csak, utána! A szökevény hadat én megtalálom, Ha minden veszély utamba torkolna, Utamba állna. Hajrá! Csak előre! Repedjen vitorla, árboc! Dagadjon égre piszkos hullámod; Minden veszélynek fittyet hányok, Mert engem semmi meg nem állít: Én már meg nem állok! Hiába vicsorít halál rohadt inje, Hiába tart tarajos hullámkar vissza — Ha a mélybe lök le: Én a tetőre pattanok újra vissza. De örömöm, én osztályrészem, Hiába futsz; szemem biztos, Fejem nem szédül... Hiába bújsz vérző korállok közé, Én, az élet vad martalóca, Fölrángatlak a biztos mélyből. Hiába siklasz előlem, fáradni nem tudok Mig remény, százszinü álomban felém ízen, Én vissza rablom, ami engem illet, Vagy meghalok----------De akkor is majd halálra hülve, A távolt kémlelve, az árbochoz dűlve, Fehér, duzzadó vitorlákkal, Sikoltó sirályként örökké szállók, Keresni a boldogságot, A vértől biboros fekete vizen. (1935) Saudi Arábia királya Faisal, megtiltotta a külföldön élő diplomatái feleségeinek, hogy hivatalos, vagy nemhivatalos mulatságokon megjelenjenek. A diplomata-feleségeket kellemetlenül érintette a tilalom.
