Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-07-22 / 29. szám

Ferencváros tiltakozással játszott vasárnap LÁSD A BESZÁMOLÓT A TIZENKETTEDIK OLDALON Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1925 under the Act of March 2. 1879. at the P.O. of N.Y.. N T VOL. XIV. No. 29. Thursday, July 22. 1965.......AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003, Telefon AL 4-0397, flDLfll STEVENSON HALÁLÁRA "Ha pedig az őrtálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a a trombitát és a nép nem kap intést ...vérét az őrtálló kezé­ből kérem elő." Ezekiel 33.6 A modern szocializmus és az ősrégi biblia etikai elvei nem egy ponton állnak közös nevezőn, egyike eme közös ne­vezőknek az, hogy mind kettő ezerszerte nagyobb felelőssé­get ró a társadalom öntudatos, messzelátó tagjaira, mint az átlagos emberre. Öntudatos embernek lenni, a társadalom igazi érdekeit felismerő léleknek lenni, nagy kiváltság, gyakran nagy meg­elégedéssel és nagy örömmel jár, de roppant felelősség is. És akit a sors ujja e kiváltsággal felkent, nem szabadulhat meg felelősségétől halála napjáig. Adlai Stevenson ezek közé tartozott; tehetséges, gondol­kozó, tőkés politikus volt, kétségkívül toronymagasságban állt kortársai legtöbbje: az amerikai imperializmus tudatos ügynökei, mindenre képes, kiszolgálói fölött. De igazi nagyságot soha nem tudott elérni, nem azért, mert polgártársai két Ízben is visszautasították, mint elnök­jelöltet, hanem azért, mert bár "látta a fegyvert jőni, s nem fújta meg a trombitát." Kevés amerikai politikusnak jutott osztályrészül az a példátlan lehetőség, amely Stevensonnak adatott az ötve­nes években, hogy mozgósítsa az amerikai népet a mccarthyz- mus ellen, melynek ideológiai mérgezett füstfellegei mögött az amerikai imperializmus előkészítette az amerikai nép agy­mosását a hatvanas évekre tervezett világarányu ellenforra­dalmi akciókra a Kongóban, Vietnamban, a Dominikai Köz­társaságban és másutt. Stevenson műveltebb, értelmesebb, sok tekintetben embe­ribb volt ama tucatpolitikusoknál, akik politikai fedezőszere­pet kaptak a Wall Street-i imperializmustól, a Pentagon-nagy­ipari agresszív szövetségtől. Stevenson tudta, mire megy a já­ték. És habár szavakban itt-ott "kritizálta" is az amerikai ma- chiavellizmus első megnyilvánulásait de a cselekedetek meze­jére sohasem lépett, nem adott vezetést ama erjedő népi, de­mokratikus, humanista erőknek, amelyek epedve várták a ve­zetést és amelyek mellesleg, most nélküle és talán ellenére, az akadémiai világ és egyéb békeerők nagy békeakcióiban léptek az amerikai közélet csataterére. Adlai Stevenson felismerte a mccarthyzmus fasiszta jel­legét, de langyos kritikákat kivéve, nem lépett harcba elle­ne. Egy féltucat republikánus szenátor volt az, aki nyakát szegte a részeges amerikai führerjelöltnek, McCarthynak. Adlai Stevenson jól tudta, hogy a koreai háború eqyes viszketegmarku amerikai tábornokok szándékai következtében a harmadik világháború veszélyével fenyegette a világot, de azért nem ő volt az, aki nyíltan a koreai fegyverszünetet és I békét tette 1952-es elnöki választási programja központjába, hanem ismét csak a republikánus párt embere: Eisenhower. Nem tette ezt azért, mert miként élete végén egy újságíró­nak kijelentette — ő mindvégig a "csapat tagja" volt. És az ö csapata a "demokrata párt" volt. Miután pedig a koreai hábo­rúba a demokrata párt vitte be az amerikai népet Truman vezetése alatt, ismét leküzdte lelkiismerete parancsát és neiW "fújta meg a kürtöt" ezúttal sem. 1960-ban, amikor az utolsó alkalom is elmúlt arra, hogy valaha elnök lehessen, Stevenson még mindig a "csapat" tag­ja maradt. Külügyminiszter szeretett volna lenni, de Kenne­dy, aki tudott kicsinyes lenni, neheztelésből nem nevezte ki annak, csak Egyesült Nemzetekbeli delegátusnak. És itt azt a számára lealacsonyitó és híveire megszégyenítő szerepet töl­tötte be, hogy takargassa az amerikai imperializmus egyre nyíltabb támadásait a politikai nemzeti és gazdasági önálló­ságra törekvő uj államok ellen. A sors még ekkor is nyújtott uj lehetőséget számára, hogy történelmi hivatást töltsön be, hogy visszadja Amerikát Amerikának, hogy megmentse az amerikai nemzeti hagyomá­nyokat, a nemzeti becsületet, amelyet Johnson külpolitikai téren megválasztása napjától kezdve oly következetesen ti­port a sárba. Meghunyászkodva vette e nagy "liberális" tudomásul Észak-Vietnam bombázását ahelyett, hogy legalább e késő órában lemondott volna és lemondásával országos mozgalmat McNamara Vietnamban még több amerikai katonát ígér A múlt hét végén a dél-viet­nami hadsereg olyan nagyszá­mú katonaságot vetett be egy országút megtisztitására, ami­re a sajtó szerint, ebben a há­borúban még nem volt példa. A katonaság a 19 sz. utat 'tisz- titotta’ meg a gerilláktól, akik előzőleg a központi felvidéken át a Pleiku felé vezető utón több hidat felrobbantottak. Közben a Vietcong támadá­sokra készült a Bienhoa repü­lőbázis ellen, 20 mérföldre Saigontól. Az amerikaiak és ottlévő felszerelésük állandó veszélynek van kitéve, mert a gerillák több esetben hatalmas támadást intéztek már Bien­hoa ellen. Most újabb 7000 ej­tőernyős és gyalogos harci csapat érkezett a repülőtérre. McNamara hadügyminiszter meglátogatta az Independence nevű repülőgép- anyahajót. ahonnan hatalmas bombatá­madást intéztek Észak-Viet­nam ellen. A hadügyminiszter szimbolikus szerepet játszott, amikor katonai öltözetben, a hagyományos Micky Mouse sapkával a fején, megadta a jelt a repülőknek a támadás­ra. McNamara előzőleg két na­pos tárgyalásokat folytatott Saigonban a kormány tagjai­val, amikor Ky generális is­mét több amerikai katonát követelt, mert ő már vietna­mi katonákból kifogyott és kell az ágyutöltelék. McNamara és társai, egv tengerész-gyalogos tiszttől ize- litőt kaptak, hogy mit jelent a Vietconggal harcolni: ’‘Olyan ez, mintha egy meredeket kel­lene megmászni, mely tele van laza sziklákkal — mondta a tiszt — és nagyon kell vigyáz­ni, mert mindenegyes lépés sei talajt veszthet az ember, ahelyett, hogy nyerne.’ Mig a hazai sajtó sok viet­nami és vietcongi halottról számol be és “egynéhány” amerikai elhalálozásáról, addig I Tokióból jelentik, hogy a Viet- I cong rádiója szerint az év el­ső felében a gerillák 90,000 ellenséges csapatot tettek i harcképtelenné, köztük 3.000 amerikai katonát. A legfonto- 1 sabb harcok május 29-31 kö­zött Bagiánál folytak, ahol négy ellenséges zászlóalj pusz­tult el a Vietcong támadásai­nak következtében. | Hogy mennyire hihető ez a Vietcong beszámoló azt nem lehet itt tudni. A náci imádó Ky tábornok folytonos rimán- kodása. újabb amerikai had­osztályok bevetéséért, kétsé- i gén kívül arra mutat, hogy a Vietcong jelentése egyáltalán nem tulóz. Koszigin visszautasítja Harriman próbálkozását W. Averell Harriman. John­I son elnök különleges követe, az elmúlt napokban Koszigin 1 szovjet miniszterelnökkel tár- | gyalt a vietnami háborúról. A j jelentések szerint a tárgyalá- 1 sok nem jártak eredménnyel. Koszigin szovjet miniszterel­nök az elmúlt hétvégén Rigá­ban, Latvia fővárosában be­szélt tízezrek előtt az ország felszabadulásának 25. évfor­dulója alkalmából. Figyelmez­tette beszédében az Egyesült Államokat a vietnami agresz- sziós lépések veszélyére. “Az Egyesült Államoknak be kell látnia, hogy a politi­kában épen úgy, mint a fizi­kában, minden akció ellenak­ciót vált ki. Az amerikaiak minden újabb agressziv lépé­sét a kommunista tábor meg­felelő viszautasitása fogja kö­vetni.” Vilnában, Litvánia főváro­sában Mikhail Suslov beszélt a tömeghez, hasonló értelem­ben. Újból gyilkoltak délen Anniston Alabamában, nem mesze onnan, ahol március 25- én Mrs. Viola Gregg Liuzzo detroiti polgárjogi harcosnőt afehér terroristák lelőtték, is­mét éjszakai gyilkosság tör­tént. A 38 éves Willie Brews- tert lőtték le, aki társaival egész napos gyári munkája után hazatérőben az országú­ton autózott. A vele együtt ülő Mr. Beaver szerint egy ko­csirakomány feher követte őket a gazolin-állomástól, Brewster az információ sze­rint nem vett részt a polgár­jogi küzdelmekben. MEGKEZDŐBÖTT ORSZÁGSZERTE AZ ARATÁS váltott volna ki a johnsoni xatasztrófaoolitika visszaverésére. De lenyelte még a dominikai agressziónkat is. Azt is mente­gette — jobb meggyőződése ellenére — az Egyesült Nemze­tekben csak azért, mert ő a "csapat" tagja, a demokrata párt, a Johnson-kormány "csapatának' 'tagja volt. De amikor a lojalitás ily tragikusan hibás értelmezésé­vel hü maradt a demokrata párthoz, Johnson — valamint Eastland és Wallace meg a többiek — demokrata pártjához, akkor cserben hagyta azt a "csapatot", amely több jogcímet igényelhetett rá: Jefferson, Lincoln és F. D. Roosevelt csapa­tát. De cserbenhagyta az egész emberiség "csapatát" is. A politikai és erkölcsi értékek eme végső fokon való fél­remagyarázása tette Stevenson életét tragikusé önmaga és népe, az amerikai nép számára, amely sokat várt tőle, sokat j kaphatott volna tőle, de amelynek beléje vetett reményét sohasem váltotta valóra, Figyelői Vasárnap estére ismét 8,000 holddal nőtt a learatott terü­let nagysága a megyében. Borsod megye déli, alföldi jellegű vidékén vasárnap is hétköznapi képet mutatott a határ. A mezőkövesdi, a mező- csáti járásban, valamint a Bodrogközben gépek és kézi­kaszások vágták a rendet. A tsz-ek minden ésőtlen órát ki­használnak a gyorsan érő őszi árpa, valamint a viaszérésben levő búza betakarítására. Va­sárnap az iparban dolgozó családtagok is kézikaszával vo­nultak ki a Bükk déli lábánál és a Hejő völgyében gazdál­kodó tsz-ek gabonatábláira, és segítettek a nagy munkában. Csaknem 300 pár aratott va­sárnap. (Folytatás a 3-ik oldalon) álltak a kombájnok és az ara­tógépek. Megveszerte mintegy 300 kombájn. 150 aratógép s I mintegy 10.000 kézikaszás vágta az őszi árpát és a búzát. BUDAPEST, julius 13. — Vasárnap is hétköznapi ütem» ben dolgoztán a Fejér megyei termelőszövetkezeti tagok.' Már kora hajnalban benépe­sültek a földek, s munkába

Next

/
Thumbnails
Contents