Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-11-04 / 44. szám
Thursday, November 4, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD It A Népszabadság irja: Riport a nyugati határról A levél Budapestről érkezett. Hujber Miklós könyvtáros irta a XI. kerületből, s arra kért választ: "Mi igaz abból a sok híresztelésből, amit mindenfelől hall az ember mostanában nyugati határunk védelmi berendezéseivel kapcsolatban? A különböző nyugati rádiók magyar nyelvű adásai újabban azt állítják, hogy megszűnik a határt védő műszaki zár, más adások meg éppen azt mondják, hogy bár felszedik az aknákat, de magasfeszültségű drótakadály-rendszert építenek. Igaz lenne, hogy teljesen védtelenül hagyjuk a határainkat? Tudom, hogy a kapukat teljesen kinyitottuk, és legálisan, útlevéllel, százezrek közlekedhetnek ki és be, de azért szerintem az sem jó dolog, ha most már az közlekedik oda-vissza határainkon, akinek éppen kedve szottyan, hiszen az államhatárokat a világon mindenütt védik. Várom válaszukat." Hogy mi erre a válasz? Deritsük fel egy határmenti riporttal. HEGYESHALOM. Már itt az ősz, de itt, a hegyeshalmi gépkocsi-határátlépőnél ezt alig venni észre: legfeljebb abból, hogy kevesebb a kiutazó magyar turista, mint a befelé érkező külföldi látogató. De azért még mindkettőből van bőven, nem kevés munkát adva a gyorsaságra törekvő útlevél- kezelőknek. Azt mondják, hogy lassanként már gyorsasági világrekordot érnek el a “pecsételésből”. Az idei év számai megdöntötték minden korábbit, olyannyira, hogy szűknek bizonyult Hegyeshalomnál az eddig sem kicsi hely. Ezért is bővitik most. Persze az emberben önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy vajon kintről, a tisztességes szándékú százezrekkel nem keveredik-e az országba olyan, aki kihasználva a nagy idegenforgalmi lehetőségeket, korántsem becsületes szándékkal lép az országba? — Persze hogy akad. Itt vannak például az útlevéllel érkező csempészek — mondja a határállomás parancsnoka. — Szinte nem múlik el nap, hogy ne akadna fenn a vámvizsgálat hálóján egy- kettő. Vagy előfordul az is, hogy valaki a legális átlépés lehetőségét kémkedésre, olykor ellenséges nézetek terjesztésére használja fel. Ezzel persze számolni kell, viszont ez nem befolyásolhatja a tisztességes százezrek közlekedését határaink átkelőhelyein. S nem véletlenül mondom az átkelőhelyeket, mert előfordulnak kintről is, bentről is kísérletek, amikor az átkelőhelyeket megkerülve, a “keritésen” próbálnak illegálisan be- vagy kijutni egyesek. Érdemes megnézni a határőrség fogdáját, kik azok, akik bentről próbáltak illegálisan kijutni. . . — Előbb egy kérdést szeretnék tisztázni. Nem értem: mi szüksége van, tegyük fel, egy hírszerzőnek arra, hogy illegálisan, a műszaki záron jöjjön át, amikor útlevéllel, hamis néven, kevesebb rizikóval, bármikor bejöhet? — Félreértés ne legyen az összehasonlitásért, de valami ilyesmiről hangoskodnak a nyugati rádió- állomások, újságok is: minek egyáltalán a határt védeni — mondják —, amikor a kém úgyis bejöhet legálisan? Persze ők is tudják, hogy a dolog korántsem igy van. Mert, mondjuk, bejön egy kémjük utveléllel. Annak vizűm kell, az adatai nyilvántartásba kerülnek, s azt például már nem csinálhatja meg, hogy tartósan, esetleg évekre itt maradjon, eltűnjön, állást vállaljon, valahová beépüljön, stb. Ezért alkalmazzák előszeretettel a kémkedésnek azt a formáját, amikor az ügynök hamis papirokkal “felfegyverkezve”, eltűnhet, hosszabb távra települhet, beépülhet az országban stb. Ha mármost illegálisan a határon dobják át emberüket, akkor esetleg tiz—tizenöt évre is “elkeveredhet” az országban az ügynök. Ezért kell szigorúan ellenőrizni végig a nyugati határokat... A FOGDA LAKÓI. A felvilágositás világos, induljunk tovább, s térjünk be a szombathelyi határőr-parancsnokságra. A védekezés külső okairól már beszéltek a határőrök, most halljunk valamit arról: milyen belső okok késztetnek a megfelelő határellenőrzésre, védelemre? Guba Lajos ezredessel beszélgetek. — Beszéljünk világosan: a disszidálás problematikájáról van szó. Az azt hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a kapuk nincsenek lelakatolva, s tulajdonképpen mindenki, akinek tud a bank devizát adni, és az illetőnek van pénze, kiutazhat Nyugatra. Hogy a százezrekből néhány száz nem tér vissza? A múltkor láttam a londoni Times vezércikkének a forditását, amelyből az derült ki. hogy nem túlságosan bölcs dolog Magyarországról Nyugatra disszidálni, vagyis ott letelepedni — s ezt indokolja is: elhelyezkedés, nyelvismeret, kiszolgáltatottság, létbizonytalanság stb. miatt. Szerintük ezért oly kicsi azoknak a száma, akik a tu- ristautjukról, vagy a rokonlátogatásról nem térnek haza. Hangsúlyozom, ezt ők mondják, de szerintem igazuk van. Vannak persze olyanok, akik nem a legális utat választják — ilyen-amolyan okok miatt —, s nekivágnak a határnak. Sajnos túlnyomó többségükben húsz éven aluliak. Sokszor 14—15 éves gyerekek, bukott diákok, szüleiktől megszidott durcás fiuk, stb. Tessék bejönni az egyik kihallgató tisztünkhöz, éppen most beszélget azzal a két gyerekkel, akit reggel fogtak el a határon, amint éppen át akartak “lógni”. Itt van mindkettőnek az édesapja is. Egy álmatlan éjszaka van mögöttük, hiszen csak délelőtt tudták meg, hogy az este eltűnt gyermekeik már jó helyen vannak. S hogy mit éreztek, mit álltak ki az elmúlt éjszakán, amikor mindenütt keresték a két tacskót — az egyik 13 éves, a másik 15! —, azt igazán csak egy szülő tudja megérteni. .. Mészáros Imre egyházasrádóci gyerek az egyik, s a kérdésre, hogy miért is akartak átmenni a határon, igy válaszol: — Megnézni az Alpokat.. . Meg moziba... De egy hét múlva visszajöttünk volna.. . Éretlen kölykök. De a többség nem ennyire zöldfülű. Köböl András 20 éves székesfehérvári fiatalembert — foglalkozása segédmunkás, családi helyzete teljesen zilált! — Kőszegnél fogták el. Hogy miért akart kimenni? — Világot látni. Tengerész akartam lenni. . . Persze ez is egy válasz — kérdés csupán az, köteles-e a társadalom visszatartani egy 20 éves fiatalembert attól, hogy világcsavargó legyen belőle? Szerintem igen! Kajtár István 20 éves szombathelyi lakos könnyei is kipottyannak, amikor arról értesül, hogy a szüleivel éppen most közölték a tényt: fiukat elfogták, büntetés vár rá. Kajtár maga sem tudja, mi lett volna belőle odakinn, s tulajdonképpen miért vágott a határnak. Illetve. . . — Száz dollárért ott már lehet kocsit kapni! Hogy szemétrevalót, az már nem számit... Hogy az élet nem csupán autózás — arra legfeljebb csak most gondol, amikor erre is felhivják a figyelmét ... Szendi József ugyancsak szombathelyi motorszerelő viszont a felelősségre vonás, a büntetés elől akart kiszökni. Ittasan vezetett, jogositványát bevonták, s közölték vele: bírósági eljárás indul ellene. Megijedt, nekiindult a határnak. Elfogták, most már ezért is felelősségre vonják. — Elég gyakori, hogy bűnözők, bűncselekményt elkövetők próbálnak a határon túlra szökni a jogos felelősségre vonás elől — mondja Guba elvtárs. — S mivel az országhatár nem korzó természetesen szigorúan ellenőrizzük, védjük! De nézzük meg, milyen munka folyik most a határon. Az uj műszaki zár. Bozsók határmenti község, Kinn, a határ mellett katonák dolgoznak már hetek óta. Bontják a régi műszaki zárat, s építik az újat. Egy szakaszon lebontják a régi létesítményeket, és felszedik az aknákat. Nem egyszerű munka, nagy hozzáértést, óvatosságot követel. Figyelem a katonákat. Az egyiknek a mellén a KISZ arany koszorús jelvényét látom. “Az árvízvédelemkor kapta Dura József elvtárs”—mutatja be a parancsnoka. “Itt is kitünően dolgozik” — teszi hozzá, aztán sorolja a többi kiváló nevét: Vörös Ferenc tizedes, Lukács József tizedes, Payer Béla, Schrenk Mátyás, Tari András elvtársak. Gépkocsi- vezetők, kőművesek, villanyszerelők, hegesztők, kubikosok, lakatosok vagy éppen földművesek civilben. Itt viszont a nagy szakértelmet követelő régi és uj műszaki zár szerelésén dolgoznak: bontanak és építenek. Mert a technika fejlődésével itt is lépést kell tartani: az uj műszaki zár biztonságosabb, hatásosabb lesz, s a számítások szerint a fenn tartása is olcsóbb. Ugyanakkor jelentős, eddig nem hasznosított termőterületekhez jutnak a környékbeli termelőszövetkezetek. Természetesen engem is kiváncsivá tesz a dolog, vajon mi az uj műszaki zár lényege? — Engedje meg, hogy erről csak ennyit mondjunk: egy korszerű hatásos berendezés, egy műszaki rendszer, amely időben jelzi — jóval benn, magyar területen —, ha valaki meg akarja sérteni a határt, kintről vagy bentről. A jelzés nyomán a kinn levő határőreink gyorsan elfogják a határ- sértőt — ad felvilágosítást az egyik műszaki tiszt. — A többi titok... — Nem magasfeszültség? — kérdem, hiszen ők is tudják, milyen találgatás folyik Nyugaton az uj műszaki zár építése körül. — Menjünk át olyan helyre, ahol már készen van, s tessék megérinteni — invitálnak. Gépkocsival megyünk végig az uj műszaki zár mellett. — Ez már kész. Fogja meg — kapom a felszólítást. Bizonytalanul hozzányúlok — hátha mégis? Persze, hogy nem magasfeszültségű. . . Viszont néhány másodpercen belül már feltűnik két felénk futó határőr. . . Csak amikor meglátják körülöttem a tiszteket, akkor lassítanak. Ez a gyorsaság — hála a technika legkorszerűbb eszközeinek — arra utal, hogy büntetlenül tényleg nem lehet majd megsérteni az ország nyugati határait. .., Meggyőződésünk szerint beválik az uj rendszer! — Mit szólnak hozzá a környékbeliek? — A határ menti falvak lakóival mindig is nagyon jó kapcsolatunk volt, s az igazság az, hogy az ő segítségük nélkül bizony lényegesen nehezebb lett volna eddig is a munkánk. Az itt lakók jól tudják, hiszen naponta tapasztalják, milyen követelményeket támaszt az országhatár őrizete, s ennek megfelelően segítenek is bennünket. BIZTONSÁG. Visszafelé tartunk Szombathelyre. A határőrség parancsnokánál beszélgetünk ismét, aki ugyan készségesen válaszolgat kérdéseinkre, de azért fél szemmel járőröző katonáit figyeli. Szinte végigsimogatja tekintetével ezeket az egyenruhába öltözött, s valóban igen nehéz szolgálatot vállalt fiatalembereket, akiknek az uj műszaki zár melletti szolgálat újabb feladatokat jelent, hiszen, sok olyan technikai ismeretet kell elsajátítaniuk, amelyet a korszerű határvédelem ma már megkövetel. S mint ezt a parancsnokuktól hallottam — lelkesen, a fiatalok uj iránti fogékonyságával vállalták, hogy az ismeretszerzés gyorsaságában és alaposságában nem lesz hiba. Hogy is mondták? “Nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki illegálisan próbálja átlépni országhatárunkat...” Sz. L. 920,000 külföldi turista látogatott 8 hónap alatt Magyarországra Az idén ismét igen sok külföldi kereste fel Magyarországot, bár az időjárás a mostani nyáron nem túlságosan kedvezett a turistaforgalomnak. Az év első nyolc hónapjában mintegy 920,000 külföldi vendég jött Magyarországra, csaknem annyi, mint tavaly ugyanennyi idő alatt. A következő hónapok vendégjárásával pedig várhatóan sikerül elérni az 1964. évi rekordot, az 1.3 milliós turista forgalmat. | Az utóbbi néhány év alatt ugrásszerűen megnőtt Magyarország idegenforgalma, hiszen 1961- ben még csak 336,000, 1962-ben 464,000, 1963-ban pedig 584,000 külföldi vendége volt. Az ez évi vendégjárást a nyugati országokból érkezők arányának növekedése jellemezte. Tavaly még csak 17 százalékkal képviseltették magukat, az idén ez a szám 25-re emelkedett. Legnagyobb számban az orsztrákok és nyugatnémetek érkeztek. Ausztriából 67,000, a Német Szövetségi Köztársaságból pedig 54,000 turista látogatott Magyarországra. Feltűnő mértékben növekedett az átutazók száma, ami azt bizonyítja, hogy a más országokba látogató turisták is szívesen töltenek néhány napot Budapesten, vagy a Balaton partján. 1961 és 1963 években az átutazó forgalom 3Í0,—330 ezer között mozgott, tavaly pedig csaknem 600,000 volt. Ez év első nyolc hónapjában viszont 614.000-en utaztak át Magyarország területén. E tekintetben is a nyugati turisták arányának növekedése a szembetűnő. Tavaly az átutazók 9 százaléka volt nyugati állampolgár, az idei statisztikák viszont 15 százalékról beszélnek. Az idegenforgalom néhány év alatt elért eredményeinek elismerését tükrözi, hogy a közelmúltban Budapesten rendezték meg a világ idegenforgalmi tudományos szakértőinek — az AlEST-nek — kongresszusát. Jövőre ismét négy nemzetközi idegenforgalmi rendezvény színhelye lesz Magyar- ország: egyhangú határozat alapján itt tartják a nemzetközi camping és karaván-szövetség kongresszusát, melyre a világ számos országából körülbelül 5,000 vendéget, idegenforgalmi szakértőt várnak. Í RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 ^ .Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ^ Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország É minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
