Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-28 / 43. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 28, 1965 Munkás és szakszervezeti hírek \\ • - (\ .___________ A14B MÉG MINDIG TÖRVÉNY Olvasóink tudják, hogy a Taft-Hartley munkás­ellenes törvény 14B szakasza mit jelent. Megismé­teljük az uj olvasók részére. A T-H-törvény 14B szakasza lehetővé teszi az államok részére olyan törvény beiktatását, mely megtiltja a “zárt üzemet”, vagyis a munkaszerző­dés azon pontját, mely szerint az üzemben dol­gozóknak a szakszervezethez kell tartozniok, ha dolgozni akarnak. Johnson megszegi ígéretét Johnson és a demokrata párt többi képviselői Ígéretet tettek az 1964-es választások folyamán, hogy a T-H törvény e szakaszát törvényen kívül fogják helyezni. Amikor azonban tettre került volna a sor, és amikor Everett Dirksen, a republikánus szenátorok vezére egységfrontra lépett a déli államok néger- és népellenes szenátoraival , a demokrata szenáto­rok vezére, Mike Mansfield, semmit nem tett, hogy a túlsúlyban lévő demokratákat és a progresz szív republikánusokat felsorakoztassa a Dirksen és társai által létrehozott összeesküvés letörésére. Éppen az ellenkezője történt. Clifford Case, New Jersey állam progresszív republikánus szenátora, nyilvánosságra hozta, hogy “néma megértés” jött létre Johnson elnök és Dirksen között, mely sze­rint az adminisztráció támogatói nem fogják való­jában ellenezni a Dirksen által megszervezett, a 14B törvény betartására irányuló mozgalmat. Minden jel arra mutat, hogy ezen “néma meg­értés” mögött az áll, hogy Johnson elnök Dirksen és a republikánusok támogatását óhajtja ezáltal elnyerni vietnami háborús politikája érdekében. Johnson azzal ámítja magát, hogy mindkét párt tá­mogatását meg tudja tartani az 1966-os és az 1968- as választások folyamán is. Az elnök ugylátszik elfelejtette, hogyan használ­ták ki az ország reakciós elemei a koreai háborút és milyen demogógiával kerültek be akkor a Fe­hér Házba. __ A 14B szakasz törvényben maradása nagy vere­séget jelent a szervezett munkások részére. Ha ehhez hozzátesszük azt a tényt, hogy a kongresz- szus sem minimum bér, sem a munkanélküli biz­tosítási törvényt nem változtatta meg, noha mind­kettő lényeges változást igényel —, akkor a mun­kásság ráeszmélhet arra, hogy nem lehet a John- son-adminisztráció háborús politikáját támogatni és ugyanakkor azt várni, hogy népjóléti intézkedé­seket hozzanak létre a kongresszusban. Ha ezt a leckét megtanulják a munkások és kép­viselőik s ennek figyelembe vételével megváltoztat­ják magatartásukat s ellenezni fogják a háborús kiadásokat, követelve a népjóléti intézkedéseket, akkor a vereség csak ideiglenes lesz. í% fél százalékos béremelést kapnak az o’ajEsunkísok DENVER, Colo. — Egy órával a régi szerződés lejárta előtt, a nagy olajvállalatok munkásai és a vállalatok megbízottai között uj szerződés jött lét­re, mely négy és fél százalékos bérjavitást jelent a dolgozók részére. A tárgyalások már a tavasszal elkezdődtek, de a vállalatok képviselői nem voltak hajlandók az engedményekre. A munkások elhatározták, hogy ha nem jön létre uj szerződés a régi szerződés le­járata alkalmával, úgy sztrájkba lépnek. Az uj szerződés 1956 dec. 21-ig marad érvény­ben. A munkások átlag órabére az uj szerződés előtt $3.30 volt. Az olajmunkások a legjobban fize­tett ipari munkások soraiba tartoznak. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1966-os MA­GYAR NAPTÁR előállításához. — Mellékelek $......................-t. — A naptár óra $1.50 Kérem, nyomtassanak részemre .................... példányt a naptárból, melyért itt küldök $......................-t. Név:....................................................................... Cim: ..................................................................... Város:..........................................Állam:............. Rettegnek a szövetségi kormány alkalmazottai az automatizálástól WASHINGTON, D. C. — “Azon a véleményen vagyunk, hogy helytelen lenne egy lépéssel is to­vább menni az automatizálás terén anélkül, hogy átfogó, messzemenő tervet dolgoznánk ki e fontos kérdésben”, mondja a felhívás, melyet az AFL-CIO a szövetségi kormány azon szervéhez intézett, mely felelős az automatizált gépek beállításáért a kormányhivatalokban. A szövetségi kormány 3 millió alkalmazottja ret­tegéssel tekint e gépek beállítására. Mindnyájan féltik munkájukat. A hivatalnokok szakszer vezetei arról panaszkodnak, hogy a gépek által fölösleges­sé vált hivatalnokok képtelenek uj állásban elhe­lyezkedni, hacsak nem hajlandók sokkal alacso­nyabb bérért dolgozni. Letartóztattak 44 sztrájkétól DELANO, Cal. — A környék szőlő szüretelői sztrájkban állnak az utolsó hat hét óta. A munká­sok magasabb bért követelnek és azt, hogy a tár­gyalásokat szervezetük képviselőin keresztül esz­közöljék. A sztrájkolok tömegpiketeléssel óhajtják a sztrájktörőket távoltartani. A minap a rendőrség támadást intézett a piketelők ellen és 44 sztrájko- lót letartóztattak. Köztük volt kilenc egyházi képviselő, akik akti­van segítik a munkások szervezési törekvéseit. Harminc éves a gumi-ipari munkások szervezete AKRON, 0. — A Rubber Workers Union most ünnepli a szervezet megalapításának harmincadik esztendejét. Ez alkalommal a szervezet hivatalos lapja, a “Rubber Worker” külön ünnepi számban jelent meg, melyben a szervezet harcos, múltját méltatják és rámutatnak a jövő teendőire. Szerződést nyertek a bútorgyári munkások COOKVILLE, Tenn. — Több mint egy évig tar­tó sztrájk után, a Southern Manufacturing Co. kénytelen volt munkaszerződést kötni a munká­sokkal, akik a United Furniture Workers of Ameri­ca szervezetébe tartoznak. A sztrájk folyamán, a vállalat minden segítsé­get megkanott a város rendőrségétől és bíróságá­tól — ennek ellenére képtelenek voltak megtörni a munkások egységét. A szerződés 20 cent órabéremelést, két heti fi­zetett szabadságot, hat fizetett ünnepnapot és egyéb juttatásokat biztosit a munkásoknak. Sztrájkban a hajó-rádiósok SAN FRANCISCO, Cal. — Az American Radio Association tagjai, akik a Csendes-óceán menti hajóstársaságok hajóin vannak alkalmazva, sztrájk­ba léptek. A sztrájkolok piketelik a kikötőkben lévő sze­mély- és teherszállító hajókat. Magasabb bért, jobb munkaviszonyokat és mun­kájuk biztosítását követelik. Ä háború kérdése a newyorki közlekedési munkások konvencióján NEW YORK, N. Y. — A közlekedés: munkások konvencióján nagy vita folyt a vezetőség által a konvenció elé terjesztett határozati javaslat fö­lött, mely támogatja a Johnson-adminisztráció viet­nami politikáját. A vita során több delegátus — azzal a magyará­zattal, hogy mi “nem értünk a kii politikához, üsgyjuk ezt és bizzunk Johnson elnökben”, a ja­vaslat mellett foglalt állást. Számos delegátus azonban rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok háborúban áll, anélkül, hogy a kongresszus azt jóváhagyta volna. Masok kihang­súlyozták, hogy nem véletlen az. hogy a múlttól eltekintve, ezt a háborút sokan ellenzik, mert igaz­ságtalannak tartják. Michael Quill, a Transport Workers Union or­szágos elnöke és a konvenció ülésvezetője is hoz­Az autóunió nyilatkozik a békéről A béketüntetések utóhullámai nem simultak ‘ Letagadhatatlan, hogy a minden eddiginél nagyobb megmozdulások a vietnami háború ellen bebizo­nyították, hogy a közvélemény számottevő része eilenzi Amerika beavatkozását. A hatóságok jól tudják, hogy a tüntetéseken részvevő tömegeken kívül még sokkal többen vannak, akik hasonlókép­pen éreznek, de nem akarnak vagy nem mernek tüntetésekben résztvenni. A váratlan fejleménnyel szemben a kormány megindította az üldözést, a jól kipróbált “kommu­nista uszítás” elleni eljárás címén, de a mai fiatal­ság felvilágosult, bátor és nem hátrál meg többé az ilyen szemfényvesztés előtt. Szomorú, hogy az egyik legnagyobb amerikai szakszervezet, a United Automobil Workers veze­tősége ahelyett, hogy csatlakozna az egyre jobban kibontakozó háború-ellenes mozgalomhoz, egyön­tetű nyilatkozatban támogatta a Johnson-kormány vietnami politikáját és ellenezte az amerikai csa­patok kivonását Vietnamból. A szakszervezet pénztárnoka, Emil Mazey bizo­nyos fenntartásokkal fogadta el a határozatot. Kri­tizálta a kormányunk által elkövetett tévedéseket Indokínában, többek között, hogy a katonai diktá­torokat támogatjuk. Véleménye szerint ez idézte elő a két héttel ezelőtti békedemonstrációkat. Alelnökünk, Mr. Humphrey, liberális hírnevé­nek megfelelő dorgáló kifejezésekkel Ítélte el a béketüntetéseket. Úgy nyilatkozott, hogy sokan a demonstrálok közül fiatal idealisták, akiknek » Peace Corps szolgálatában kellene kifejteni erő­feszítéseiket. “Minden kétségen kívül”, sok tünte­tést a kommunisták segítségével szerveztek meg — mondta Humphrey — de “a tüntetők között sokan egyszerűen őszinte, ideálista ifjak, akiknek idealizmusát emberbaráti munkába kellene terel­ni.” Mr. Humphrey elfelejti, vagy nem hajlandó tudomásul venni, hogy a legőszintébb, legfonto­sabb emberbaráti munka a békéért való küzde­lem. Három kimagasló protestáns egyházi vezető me­leg támogatását fejezte ki a vietnami háború elle­ni ifjúsági tüntetések iránt. Nem egyeztek meg mind a hárman abban, hogy a U.S. vonuljon ki Vietnamból, de egyöntetűen sürgették a bombá­zások beszüntetését és a béketárgyalásokat, ame­lyekben a Vietcong is részt vegyen. Ajánlották, hogy az ENSZ-csapatok ellenőrizzék a fegyverszü­netet. A három egyházférfi Harold E. Stassen, Minne­sota volt kormányzója, Rev. dr. John C. Bennett, a newyorki Union Theological Seminary elnöke és Rev. dr. Harold Row, Elgin, IU.-ból, a Church of the Brethren országos szolgálati bizottságának a feje. Kijelentéseiket a National Council of Chur­ches konferenciája után tartott sajtóinterjuban tették. Mindhárman azon véleményüknek adtak ki­fejezést, hogy a háboruellenes tüntetések támaszt nyújtanak a kormányban azoknak, akik tárgyalá­sokkal kívánnak békét teremteni Vietnamban. A béketüntetések és a tüntetők szidalmazásá­ban természetesen a newyorki konzervatív párt polgármester-jelöltje, William F. Buckley Jr. sem maradt hátul. A kampánybeszédében nem mulasz­totta el, hogy ki ne térjen azokra a tőle elvárt jel­zőkkel. Demagógikus, hazafiasságtól csöpögő be­szédében a tüntető ifjúságot “nyafogó fiatal léhü- tők”-nek nevezte. Tipikusan ilyen kifejezéseket használt: “Ezek nemcsak egyszerűen pacifisták... ezek inkább örömünnepet ülnének, ha az elnök, a déli ellenállás eltörlésére kirendelné a tengerész- gyalogságot Alabamába.” Ezt Buckley megveten- dőnek tartotta. Wagner, newyorki polgármester félrevezetett egyéneknek nevezte a béketüntetőket, de kijelen­tette, hogy megvédi jogaikat a békés tüntetések megtartásához. Ezalatt az egyetemeken egy uj országos szerve­zet alakult meg: Americans for Reappraisal of Far Eastern Policy, amely vasárnap, október 24-én 30 különböző egyetemen tartott gyűlést. A csoport vezető bizottságának tagja Allard K. Lowenstein, Humphrey alelnöknek szenátor korában külügyi tanácsadója volt. Mr. Lowenstein kijelentette: “A vietnami kérdést csakis Kina és az egész távolkelet kérdésének keretén be'ul lehet megoldani... azt akarjuk, hogy széleskörű vita legyen külpolitikánk fájának leghalottabb ágáról, amely nem más, mint kinai politikánk.” Rev. William Sloane Coffin, Yale professzor szerint a szervezet célja kizárólag tájékoztatás és felvilágosítás, nem a béketünteté­sek és sorozási ellenszegülések támogatása, «•»•••••••••••••••••••••••••••••••••••a zászólt a vitához; azt ajánlotta, hogy a határozati javaslatot küldje vissza a konvenció a szervezet végrehajtó bizottságához, további megtárgyalásra.

Next

/
Thumbnails
Contents