Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-10-21 / 42. szám

Thursday, October 21, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD rtéTVéGiVevéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. ML 'HI SBREtiSHHHHHHHBBV MIFÉLE SZABADSÁGOT VÉDÜNK? Amint azt minden óvodásgyerek bölcsen tudja, valahányszor az Egyesült Államok hadserege be­hatol egy közeli vagy távoli ország területére, az kizárólag azt a nemes és önzetlen célt szolgálja, logy az illető ország népének “veszélyben forgó szabadságát megvédje.” Azt meg még a csecsszopó is tudja, hogy a szabadságot minden alkalommal — kivétel nélkül — egyedül az istentelen, elvete­mült, gonosz kommunisták részéről fenyegeti a ve­szély. Véreskezü katonai junták, kimondottan fa­siszta jellegű kormányzatok, törpe kisebbségek, sőt itt-ott egyes családok vigan folytathatják rém­uralmukat bárhol a világon a nagy tömegek felett — Washington szemüvegén keresztül ezek nem veszélyeztetik senkinek a szabadságát, de amint fel bukkan egy pártucat, párszáz vagy párezer zen- dülő az ilyen terroruralom alatt görnyedő orszá­gokban, aki kaszát-kapát, bunkósbotot vagy éppen gépfegyvert ragad, hogy nyomorgatott népét va­lóban szabaddá tegye, abban a pillanatban fogadott hazánk hadereje a helyszínen terem és a világ leg­nagyobb fegyvertárának minden eszközét latba- veti a szabadságharcok megsemmisítésére, nehogy — Isten őrizz! — az uralmon lévő zsarnoki rend­szer megbukjék és a lázadók — akik ugyebár nem is lehetnek mások, mint külföldről irányított kom­munisták? — átvehessék az ország kormányzását. Ha aztán sikerült hatalmas túlerőnk bedobásával vérbefojtani a lázadást, büszkén és elégedetten kürtöljük világgá: imé, ismét megvédtük egy or­szág szabadságát! De amikor egy alkotmányosan megválasztott és liberális irányvonalat követő kormányt egy-egy katonai junta erőszakkal eltávolít a hivatalából, az országgyűlést parancsszóval szétkergeti, az alkot­mányt egy tollvonással eltörli, akkor Washington a fülebotját sem mozgatja a szabadság megvédése érdekében, hanem ellenkezőleg: segédkezet nyújt a katonatisztek klikkjének és elnökünk gratuláló táviratot küld a “győztes” tábornoknak. . . Lám: az ilyen esetekben a szabadság, aminek Washing­ton az önkinevezett őre és bajnoka széles e vilá­gon, nem forgott veszélyben. . . Ámde a mi kormányunk még a saját népének a jobbik részét sem képes meggyőzni — és a világ többi népeit még kevésbé! — arról, hogy a sza­badságot egyesegyedül csak a baloldalról érheti veszedelem. Hiába erőlködik, nem képes elhitetni a világgal, hogy Diem kényuralma alatt a délviet­nami polgár nagyobb szabadságnak örvendett, mint az északvietnami Ho Chi Minh alatt. Vagy elképzelhető, hogy Diem kilencedik (vagy tize­dik?) utóda, a 150,000 amerikai katonával megerő­sített Ky repülőtábornok “kormánya” alatt a dél­vietnami több szabadságjognak az élvezője, mint északvietnami testvére? Hol az az idióta — Wash­ington legbelsőbb körein kívül — ,aki ilyen bődü- letes hülyeséget el tudna hinni?! Vagy — hogy példáért nem menjünk a világ másik végéig — akad olyan értelmes egyén, akivel el tudjuk hitet­ni, hogy a paraguayi munkásnak különb a sorsa Stroessner tábornok diktatúrája alatt, mint a ku­bainak Fidel Castro alatt? Avagy akad olyan tisz- tafejü ember a földkerekségen, aki elhiszi nekünk, hogy a formózai bennszülöttnek Chiang Kai-shek alatt több joga és szabadsága van, mint a kínainak Mao Ce Tung alatt? És mi mégis — a legkisebb arcpirulás nélkül! — ki merünk állni a porondra és fennen hangoztatni, hogy mi a népek szabadsá­gát védelmezzük, amikor tüzzel-vassal, ármányko­dással, földalatti összeesküvésekkel, megvesztege­tésekkel és minden más elképzelhet eszközzel igyekszünk elnémítani és még bimbóiában elfoj­tani minden néni megmozdít1 ást. amiről washing­toni fantáziával félteim'" b«"” ;s szerepelnek benne. Meödm m-ó'-áiieV mé'* i’ven átlátszó, ostoba daikame'-ékk*1 á’ta+m é- félreve­zetni a saját népünket? A ri'áz tv>í **w már egy szavunkat sem hiszi e1. U-v w-­ton, hogy az amerikai nőn o trbább és trstke- nyebb a többinél? Kormáev’mk mam>tarfá~áfcól ugyanis csak ezt a következtést vonhMiuk le. . . De Washington mé^ a saiát nemink tkületét' és itélőképocségét is félreérnem. Mind tbben és többen — különösen a le^köze^bbről érintett if­júság köréhen — vetik fel a kérdést: M:ért kell nekünk rakásra hullanunk Dél-Vietnamban e«y törpe katonai klikk uralmának a fenntartásáért, ha egyszer a mi célunk a délvietnami nén szabad­ságának a megvédése? Mik azok a szabadságjogok, amelyeket a Vietcong-mozgalom “elrabolhatna” a délvietnami munkástól és polgártól? Sajtószabad­ság? Minden ellenzéki vagy éppen semleges han­gú sajtóorgánum már régen elnémult Dél-Viet­namban. Csak a “kormány” lapjai kerülhetnek a publikum kezébe. Gyülekezési szabadság? A leg­kisebb megmozdulást vérbefojtják, a vezetőket ki- végzik. Politikai ellenvélemény? Egyszerűen nem létezik. Aki nem egyezik meg Ky tábornok elmé­letévelt?), azt elteszik láb alól. Miféle szabadság- jogai vannak tehát a délvietnami népnek? Miféle szabadságot védelmezünk mi ebben a szerencsét­len, innen sokezer mérföldre eső országban? Az egyetemi tanulók tízezrei egyenes választ követel­nek Washingtontól ezekre a kérdésekre. Senkinek több joga nincs, mint ezeknek a fiataloknak, akik­nek az élete forog kockán, ilyen kérdéseket fel­tenni!!! Az ő bőrükre megy a vásár... Ezeket a fiatalokat nem lehet már dajkamesék­kel elhallgattatni. Az ő szemükben az, amit mi Dél-Vietnamban (és egyebütt) művelünk: megbo­csáthatatlan bűn — nemcsak a délvietnamiak el­len, hanem az amerikai nép ellen is. Vágóhidra vinni az amerikai fiatalság szinejavát azért, hogy egy népi szabadságmozgalmat lehengereljünk és egy undorítóan korrupt, vérszomjas, embertelen kis csoport további rémuralmát megerősítsük: er­kölcsi és történelmi nézőpontból szégyenére válik annak az országnak, amelyről ezek a fiatalok azt tanulták az iskolában, hogy fogantatását és szüle­tését éppen annak köszönheti, hogy annakidején akadtak bátor és önfeláldozó őseik, akik egy vé­res lázadás és még véresebb szabadságharc árán kivívták ennek az országnak a függetlenségét. Szé­gyellik ezek a fiatalok, hogy most ugyanez az or­szág minden hasonló megmozdulást igyekszik kö­nyörtelenül elfojtani. Érzik, hogy egy egész világ itélőszéke előtt egyszer majd nekik kell számot adni a mai vezetők viselt dolgaiért. . . Rövid egy­két évtizeden belül ők lesznek ennek az országnak a vezető elemei. Nekik kell majd szembenézniük a világ többi népeivel, amelyek egyre-másra kiáb­rándultán, csalódottan és utálkozva fordulnak el a “szabad világ” mai vezetőjétől. . . Nem csoda, ha a jövőnek ez a képe aggasztja és cselekvésre birja őket. Megmozdulásukkal tudtára adják Wash­ingtonnak és a nagyvilágnak, hogy ők nem vállal­ják a felelősséget mindazokért az előrelátható kö­vetkezményekért, amelyeket kormányunknak a most már húszéves vonalvezetése maga után fog vonni. Bátor fellépésükért minden jóérzésü em­bernek az elismerésére és hálájára szolgálnak rá! Kína egyezkedési ajánlatot tett Indiának Radhakrisnan indiai elnök befejezte romániai lá­togatását és Etiópiába érkezett. A kiadott közös közlemény szerint a román—indiai tárgyalások elő­mozdították a két állam kapcsolatainak fejlődését. Chivu Stoica elfogadta az indiai államfő meghívá­sát, hogy látogasson Indiába. New Delhiből jövő hírek szerint a Kínai Nép- köztársaság kormánya, a román kormány köz­benjárásával ajánlatot tett Indiának a határbeli nézeteltérések elsimítására. Az értesülés szerint India elnöke Sarvepalli Radhakrisnan bukaresti látogatása alkalmával kapta meg Kina kiegyezési ajánlatát. A Román Népköztársaság kormánya fölajánlotta közbenjárását az Ázsia két legna­gyobb országa közötti megegyezésre. India elnöke burkolt diplomáciai nyelven úgy nyilatkozott, hogy az indiai kormány csakis a “colombói ajánlat”-ot fogadja el a kiegyezés alap­jául. Ezt az ajánlatot 1962 decemberében a cey­loni Colombo-ban Ceylon, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, Burma és Kambodzsa közösen dolgozták ki. Ebben felszólították Kínát, hogy vonuljon vissza az Indiával határos vitás területekről. Kina ezen az alapon nem volt hajlan­dó tárgyalni. Bi-litiinfetés Brazíliában A repce r: eg a múlt héten lezárta a brazíliai egyete met, rpiután 4 ezer diák és a tanári kar több tagja ?7(ráikba lépett, egy szociológia tanár elbocsátása miatt. A szeharai francia kísérleti telepen október 9-én egy Saphir tipusu rakétát lőttek fel. cz-s A NATO keretén beiül a nemzetközi atom ütő- erő megvalósítására egyre valószínűtlenebbnek látszik. A tagállamok többsége ellenzi Nyugat- Németcrszág csatlakozását a közös nukleáris flot­tához. Ezt Nyugat-Németországon kívül csak a U S. támogatta. Megmozdult az amerikai nép a békéért (Folytatás az első oldalról) newyorki tüntetésen a feliratok mellett megkapó óriás-bábuk és maszkírozott egyének drámai mó­don mutatták be a vietnami háború embertelen brutalitását és ebben az amerikai imperializmus szerepét. Családok kis gyermekekkel is részt vet­tek és szép számmal voltak gyermek kocsit toló anyák is a menetben. A részvevők zöme az egye­temi fiatalságból állott, de sok idősebb is volt a menetben, sőt bottal járó öregek és tolókocsiban rokkantak is, mert érezték, hogy ott kell lenniök ebben a fontos, mindenkit egyesitő tiltakozásban. A menet végighaladt a Fifth Avenuen a 90-es utcáktól a 68. utcáig, ott keletre fordult a Hunter College-ig. Mivel a tömeg sokkal nagyobb lett, mint amire a rendőrség számított, a rendőrök nem tudták hova tereljék a beláthatatlan sorokban ér­kező tömeget. Egy részét jobbra, más részét balra irányították. A rendezőbizottság a felvonulás vé­gén egy utcasarkon volt kénytelen a nagygyűlést megtartani, mert a park commissioner nem adott engedélyt a Central Park használatára. A gyűlésen többek között I. F. Stone újságíró és Mrs. Donna Allen, a Women Strike for Peace vezetője beszélt és népdalénekesek háboruellenes dalokkal lelkesí­tették a tömeget. A felvonulás alatt a közönség a járdáról a leg­több helyen tapssal üdvözölte a menetet. Itt-ott reakciós csőcselék igyekezett zavart kelteni és pro­vokálni a részvevőket, de a felvonulók fegyelme­zett magatartása és a rendőrség beavatkozása meg­akadályozta a rendbontást. Ebben a gyérszámu ellentüntetésben részvevők majdnem mind Buck- ley-jelvényeket hordtak, mások az amerikai náci párt, az un. Renaissance Párt tagjaiként szerepel­tek. Madison, Wis.-ban, a Truax Air Force Base előtt tüntetők vonultak fel, avval az előre bejelentett szándékkal, hogy “polgárok általi letartóztatásába helyezik Lester Arasmith alezredest, a bázis pa­rancsnokát, azon a címen, hogy “szövetkezik gyil­kosság elkövetésére Vietnamban.” A rendőrség né­hányat közülük rendzavarás címén beidézett. Az Egyesült Államokban nagyobb jellegű tüntetések voltak még a következő helyeken: Salem, Ore., Lancaster, Pa., Boston, Mass., a Williams, a Ben­nington és a Cornell egyetemeken, Philadelphia, Pa., Hempstead, L. I., az utóbbi helyen VI. Pál pá­pa fényképét vitték a tüntetők, a pápa szavaival: “Ne legyen többé háború!” Torontóban tüntettek a Buffalo egyetem növendékei, mert amint mond­ták, saját hazájukban nincs megfelelő, képvisele­tük. Nagy tüntetések voltak a londoni Trafalgar téren, Rómában a Coliseumnál, Brüsszelben, Co- penhágában, Stockholmban és sok más helyen. An­nak ellenére, hogy az amerikai sajtó beszámolója csökkenteni igyekezett a tüntetések méreteit és je­lentőségét, a kormány Washingtonban tudomásul vette a szélesen elterjedt ellenállást a vietnami háborúval szemben, amely nemcsak külföldön, de itt belföldön is ilyen nagy erővel jutott kifejezés­re. A kormány különös aggodalommal szemléli az ellenállási mozgalmat a katonai szolgálat ellen. Még a hírlapok is beismerik, hogy “már sokezer­re tehető” a sorozás elleni mozgalom követőinek a száma. Nicholas B. Katzenbach igazságügyminisz­ter úgy nyilatkozott, hogy hivatala vizsgálatot in­dít e mozgalom ellen, amelynek követői elégetik, vagy összetépik sorozó kártyáikat és többféle mó­don állnak ellen a katonai szolgálatnak. Lapzárta­kor érkezett hírek szerint a mozgalom egyik veze­tőjét már letartóztatták, de ez mégsem fog véget vetni a fiatalok ellenállásának, akik nem hajlan­dók sem magukat lemészároltatni, sem más ártat­lan népeket gyilkolni. A sorozás elleni mozgalmat az egyetemi haladó szellemű diákcsoportok szer­vezik. Tanulmányozzák mindazokat a törvényes és alkotmányos lehetőségeket, amelyeket kimeríthet­nek és felhasználhatnak a katonai szolgálattal szembeni ellenállásban. _____________________________3L ■■■■■■■nnsHnnHRsniiEii A/YNCR1KAI w-//{cLcr&/czr* dSxcy Published every week by Hungárián Word. Inc. 130 East 16th Street. New York. N. Y. 1000.3. Telephone: AL t-OSÍT Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 unaer the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New Yrrk. N Y Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10 00 felevet $5.5u. Minden más külföldi ország- ^^iggjggj^.84 ba egy évre 12 dollár, félévre 96 50

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents