Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-14 / 41. szám
Péter János: 6___________ I. A közgyűlés jelenlegi ülésszakán a felszínen számos kedvező tünet mutatkozik. Mélyen a felszín alatt azonban tovább folytatódik az Egyesült Nemzetek Szervezetének válsága. Az előző ülésszakhoz képest a közgyűlés huszadik ülésszaka valóban a javulás bizonyos jeleit mutatja. Úgy látszik, hogy képes hozzáfogni a normális tevékenységhez. Ez egymagában is nagy eredmény. A Biztonsági Tanács is — legalább is egy bizonyos mértékig — bebizonyította hatékonyságát közbenjárásával India és Pakisztán kormányánál: uj lehetőség nyílik a kasmiri kérdés megközelítésére. India és Pakisztán barátainak aggodalmai enyhültek. Még az is elmondható, hogy az általános vita légköre a küldöttségeknek azt a jóakaratu magatartását tükrözi, amellyel igyekeznek a nézet- eltéréseket kiküszöbölni, a megoldhatatlan ellentétek okait pedig megmagyarázni. A jó eredményeknek és az égető kérdések gondos és óvatos kezelésének ellenére a normális tevékenység felszíne alatt mélyen gyökerező válság húzódik meg, az a válság, amely az előző ülésszak tehetetlenségének okozója volt. Amikor az Egyesült Nemzetek mostani működését vizsgáljuk, csak úgy kaphatunk reális képet róla, ha összehasonlítjuk azzal, hogy a tagállamok az utóbbi években milyen várakozásokkal néztek a közgyűlés mostani, huszadik, jubiláris ülésszaka elé. 1960 óta, amikor a gyarmati rendszer felszámolásáról szóló nyilatkozatot elfogadtuk, ebben a te- Temben újra meg ,ujra elhangzott az a kijelentés, hogy a huszadik ülésszakra az összes gyarmati területeknek vissza kell nyerniük függetlenségüket s szuverénitásukat. S mi a helyzet most? Nemhogy a gyarmati korszak összes maradványait nem számolták fel, hanem egy kifejezetten uj gyarmati háború kezdődött az indokinai félszigeten. Öt évvel ezelőtt, amikor a közgyűlés vitáiban számos állam- és kormányfő vett részt, felhasználva az alkalmat, hogy a nemzetközi együttműködés érdekében személyes kapcsolatokat létesítenek, azt lehetett várni, hogy a jubüáris ülésszak a népek felelős vezetőinek még kimagaslóbb találkozója lesz, amely nagy lépéssel viszi előre az alapokmány rendelkezéseinek valóra váltását, amely alapokmányt húsz évvel ezelőtt azért hoztak létre, hogy a szabad és független nemzetek világát megszabadítsa a háború megpróbáltatásaitól. Nyilvánvaló, hogy a szervezet jelenleg egyáltalán nem képes létrehozni ilyen nagy horderejű találkozókat; sokkal szerényebb távlatokkal is be kell érnie. A mostani világhelyzet veszélyei láttán, még örülnünk is kell, ha ezek a távlatok csak részben is valóra válhatnak. Két évvel ezelőtt, a moszkvai részleges atomcsend egyezmény idején nem látszott irreálisnak az a feltételezés, hogy uj kapu tárult fel és az uj utón fokozatosan fel lehet majd számolni egyszer s mindenkorra a termonukleáris háború veszélyeit. Azóta azonban nincs jelentős előrehaladás, sőt növekedett az atomhatalmak száma, és könnyen elsorolhatnánk akár tiz további olyan államot, amely nyíltan vagy burkoltan már előkészíti atomhaderejét. A Kereskedelmi és Fejlesztési Világkonferencia nyomán azt lehetett remélni, hogy újfajta gazdasági együttműködés alakulhat ki a fejlődő és a fejlett országok között a segítségre szorulók érdekében. Azóta ugyan nem sok idő telt el, de az már világos, hogy nemcsak hogy nem következett be javulás, hanem a helyzet még rosszabbodott is. Amit a fejlődő országok eladásra tudnak kínálni, annak világpiaci értéke csökkent, viszont azoknak a cikkeknek az ára, amelyekben behozatalra szorulnak, emelkedett. Hasznos lehet, ha a dolgok mélyére nézünk és feleletet keresünk ezekre a kérdésekre: Mi a valódi oka a felszínes javulásoknak és másrészt mi az oka a szervezet mély válságának, jobban mondva, az Egyesült Nemzetek alapvető nehézségeiben tükröződő jelenlegi világhelyzetnek? E kérdések megválaszolása ugyanis világosabban feltárja, hogy miAMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD lyen akadályok gátolják az igazi és lényeges javulást a nemzetközi együttműködés terén. Franciaország és a Szovjetunió megvédte az ENSZ alapokmányát A közgyűlés mostani, huszadik ülésszaka azért tudja elkezdeni normális munkáját, mert az egy évik tartó holtpont idején ismét kitűnt, hogy a jelenlegi hatalmi viszonyok között a szervezetre történelmileg feltétlenül szükség van. A Szovjetunió Franciaország és több más állam döntően szilárd és kitartó álláspontja meghiúsított minden kísérletet, amellyel az Egyesült Nemzeteket el akarták téríteni alapokmányától. Az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő országok követeléseiből az Egyesült Államok megértette, hogy semmi jót sem várhat attól, ha továbbra is megbénítja a szervezet normális működését. Következéskép ezeknek a tagállamoknak, amelyek az Egyesült Nemzeteket újból megmentették a pusztulástól, különleges joguk van ahhoz, hogy megmondják, mit kívánnak a szervezettől. Az ő mondanivalójukat különös figyelemmel kell meghallgatnunk annak érdekében, hogy igazi és lényeges javulás álljon be a szervezetben és az egész világon. Azzal kapcsolatban, hogy a Biztonsági Tanács képes volt intézkedni, és rogy az India és Pakisztán ügyében hozott intézkedése — legalább részben — hatékony volt, azt kell megállapítani, hogy a tagállamok együttműködésének, különösen pedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös egyetértésének köszönhető, hogy lehetővé vált az ilyen közös és hatékony fellépés. Az igazi és lényeges javulás kimunkálása a szervezetben és általában a világban tehát csak úgy lehetséges, hogy ha erősítjük az együttműködésnek ezt a szellemét az alapokmány rendelkezéseinek megfelelően. U Thant munkáját dicséri Erről a kérdésről szólva, úgy vélem, helyénvaló meleg elismerő szavakat mondani arról a jószolgálatról, amelyet U Thant főtitkár és az előző ülésszak elnöke, Quaison-Sackey végeztek. Delegációm szeretné köszönetét nyilvánítani Quaison-Sackey urnák, Ghana igen tisztelt külügyminiszterének, hogy oly fáradhatatlanul vezette a múlt közgyűlés munkáját igen különös nehézségek idején és kitartó igyekezetével azon volt, hogy a mostani közgyűlés normális munkáját elősegítse. Delegációm nagyra értékeli igen tisztelt főtitkárunk hűségét az alapokmány elveihez. Kifejezem neki is delegációm köszönetét azért az eredményes közreműködésért, amellyel a súlyos feszültségekkel és veszélyekkel terhelt vitás kérdések jobb megértését biztosította. A kis nemzetek érdekeinek megvédéséért szervezték az ENSZ-t Amiként a kisebb felszínes javulás annak tulajdonítható, hogy a fejlődő népeket meghallgatták és a Szovjetunió és az Egyesült Államok egy bizonyos mértékig együtimüködtek, ugyanúgy a fejlődő országok szükségletei iránti kellő figyelem hiánya és a nagyhatalmait közötti együttműködés igen csekély mértéke az oka annak, hogy a szervezetből fakadó viták oly makacsul tovább tartanak. A nemzetközi béke és biztonság érdekében, vagy pontosabban, a kis nemzetek érdekében történt az, hogy húsz évvel ezelőtt az öt nagyhatalom az alapokmány létrehozásával magára vállalta a legfőbb felelősséget a szervtizet működéséért. Az öt nagyhatalmat úgyszólván egymáshoz kötözi a Biztonsági Tanácsban betöltött állandó tagságuk és az a különleges joguk, hogy csak együttesen hozhatnak érvényes határozatokat a nemzetközi béke és biztonság fontos kérdéseiben. Az alapokmány rendelkezései ebben a vonatkozásban a második világháború tapasztalataira épültek. Az antifasiszta koalíción belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok, szövetségeseikkel együtt, társadalmi rendszerük különbözősége ellenére közös ügy szolgálatára vállalkoztak és ez hasznos volt az egész emberiség jövőjére, nézve. Ezt a szövetséget kell fenntartani egy uj világrend megteremtése érdekében és az alapokmány a nagyhatalmaknak éppen . Thursday, October 14, 1965 ilyen szövetségéről rendelkezik saját érdekükben és egyúttal a világ összes kisebb nemzetei javára. Az egész világ érdekében, tehát az összes kisebb nemzetek érdekében is éberen kell vigyáznunk az Egyesült Nemzetekben, nehogy megengedjük a nagyhatalmak kötelességeinek és jogainak fellazítását a Biztonsági Tanácsban. Ha a nagyhatalmak kötelességeit és jogait a Biztonsági Tanácsban fellazítanák, olyan helyzet állna elő, amelyben egyik vagy másik nagyhatalom a szervezetet a többiek ellen használná fel. Ennek következtében pedig minden remény összeomlana az Egyesült Nemzetek Szervezetével kapcsolatban arra vonatkozólag, hogy konstruktiv nemzetközi együttműködés alakuljon ki egy rendezett világ keretében ennek a szervezetnek a segítségével. Kina meg tud lenni az ENSZ nélkül, de az ENSZ nem tudja munkáját végezni nélküle Milyen lehetőségei és módozatai vannak annak, hogy az öt nagyhatalom összejöjjön egymással a világ rendjéért viselt bizonyos fokú közös felelősség mellett. Nyilvánvaló, hogy amig a Kínai Népköztársaság képviselete az ENSZ-ben megoldatlan kérdés, addig az öt nagyhatalom igazi együttműködésére nincs lehetőség sem az ENSZ-ben, sem a szervezeten kívül. Hangsúlyozni kell, hogy mindaddig az ilyen együttműködés mind a szervezetben, mind azon kívül egyaránt lehetetlen. Vagyis minden leszerelési tárgyalás, akár itt, akár máshol, eredménytelen marad mindaddig, amig magának Kínának a képviselete az Egyesült Nemzetekben nyitott kérdés. Az Egyesült Államok egyáltalán nem csinál titkot abból, hogy a fő felelősség az Egyesült Nemzetek ezen alapvető kérdése megoldásának akadályozásáért magát az Egyesült Államokat terheli. A közgyűlés jelenlegi ülésszakán már hallottunk egyet s mást arról, hogy az Egyesült Államok milyen ürügyekkel ellenzi ennek a kér-, désnek a megoldását, amely kérdés sokkal inkább a szervezet problémája és a nemzetközi élet kedvező alakulásának problémája, mint a Kínai Nép- köztársaságé. Bebizonyosodott, hogy Kina meg tud lenni e nemzetközi szervezet nélkül. A szervezet viszont képtelen meglenni és eredményesen tovább dolgozni a Kínai Népköztársaság jelenléte nélkül. Veszélyben az ENSZ A mostani irreális helyzet fennmaradása a szervezet felbomlására vezethet. Indonéziának az az elhatározása, amellyel a gyarmati hatalmak mesterkedései miatt kilépett az Egyesült Nemzetekből, figyelmeztetés mindenki számára, hogy vizsgálják felül a szervezetben a gyarmati hatalmak tevékenységének bizonyos vonatkozásait. Pakisztán is esetleg kénytelen lesz kilépni az Egyesült Nemzetekből, ha egyes államok ezt a szervezetet továbbra is a népek igazi érdeke ellen használják fel. Kambodzsa igen tisztelt képviselője is igy foglalkozott ezzel a lehetőséggel. U.S.-nek nincs joga kizáratni Kinát Az Egyesült Államoknak jogában állhat bizonyos fenntartásokkal élni a Kínai Népköztársaság magatartásával szemben némely vagy több nemzetközi kérdésben; nincs azonban semmilyen politikai vagy erkölcsi alapja ahhoz, hogy a szervezetben bírálatot hangoztasson annak érdekében, hogy a Kínai Népköztársaság előtt becsukja az ajtót. Az igazság az, hogy az Egyesült Államok tartja katonai fenyegetés alatt a Kínai Népköztársaságot a csendes-óceáni szigetekről, Taivanról, Dél- Koreából, Indokinából azokkal az agresszív katonai szervezetekkel és szövetségekkel, melyeket Ázsia számos részén létesített. Az Egyesült Államok minden jogot elveszített — ha egyáltalán volt neki—arra, hogy kritikával illesse a Kínai Népköz- társaságot. Az Egyesült Nemzetek jelenlegi, huszadik közgyűlésén a tagállamok azzal teszik a legjobb szolgálatot a szervezetnek, ha felemelik szavukat a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli képviseletének egyetlen reális megoldása érdekében. Franciaország nélkül lehetetlen a leszerelés Franciaország jelen van ugyan az Egyesült Nemzetek Szervezetében, de a leszerelési tárgyalásokról való távolmaradása a leszerelés kérdéseinek minden megbeszélését megbénítja. így csak csonka megegyezéseket lehet elérni, akár a szervezetben, akár rajta kívül. Ezért figyelmesen meg kell vizsgálni azokat az érveket, amelyekre hivatkozva Franciaország nem hajlandó részt venni a leszerelési tárgyalásokon. Az öt nagyhatalom Franciaország által javasolt találkozója kétségtelenül megjavíthatná a kilátásokat mind az Egyesült Nemzetek, mind az általános nemzetközi kérdések viAz Egyesült Nemzetek válsága még nem szűnt meg A magyar külügyminiszter mélyenszántó felszólalása az ENSZ okt. 6-iki közgyűlésén
