Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-10-07 / 40. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 7, 1965 ^AjudenrtcLnAf és technika SZÁZ ÉV ALATT: 1837 millióval több ember 15-ezerszeres kőolajtermelés Mire figyelmeztet a számokban elmondott történelem “A történelem a maga idejében majd előáll és beszélni kezd; ha pedig beszélt, minden előzetes fecsegés hitelét veszti” — mondta a költő. Egy clyan könyv került ki nemrégiben a Központi Statisztikai Hivatal egy kutatócsoportjának keze alól, ami a számok nyelvén beszél s olyan összefüggésekre mutat rá az 1860—1960 közötti időszak eredményeit ismertetve, hogy azok súlyosabb szóval beszélnek minden történelemkönyvnél. Különös cime van a könyvnek: Világgazdasági idősorok 1860—1960 (megjelentette a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó). A mü nemzetközi statisztikai fölmérések alapján 50 fontos gazdasági jelenség adatait ismerteti. Fölsorolja 100 évre visszamenően több tőkés és szocialista ország népmozgalmi, mezőgazdasági, ipari stb. adatait — a szerzők szóhasználatával szólva idősorát. A Kenessey Zoltán által szerkesztett kötet legrégibb adatai abból az időből valók, midőn az emberiség még nem ismerte a rádiumot, nem tudta mi ©kozza a tbc-t és a királyi palotákban sem volt még villanyvilágítás. A legújabb adatok pedig abból az időszakból származnak, midőn az ember gyakorlatilag már nem a föld foglya többé. Az emberiség szédületes évszázadát mondják el ezek a számok. A francia megtorpanás Földünk lakossága 1860 és 1960 között 1171 millióról 3008 millióra szaporodott. A vizsgált 100 évben egyes országok népességének gyarapodása ámulatot keltő volt. Argentina lakossága alig több mint 1 milüóról csaknem 21 millióra növekedett. Brazilia lakossága nyolcszorosa lett a 100 év előttinek. Franciaországban szembeötlően csekély volt a népszaporulat: 1 évszázad alatt 36 millióról mind össze 45 millióra nőtt a lakosság száma s volt egy olyan emberöltő (1914 és 1950 között), amikor egy szinten maradt. Magyarország mai területén a lakosság, az első föllelhető statisztika keltétől (1876- tól) 1960-ig lényegében megkétszereződött, kereken 5 millióról 10 millióra gyarapodott a népesség. S vajon hogyan követte a kenyeret adó, mező- gazdaság fejlődése az emberiség csaknem háromszoros növekedését? 1901-től vannak adatok a világ búzaterméséről. Akkor bő 74 millió tonnát termeltek a szántóvetők. Hatvan év alatt kereken a háromszorosára, 243 millió tonára emelkedett a búzatermelés. Feltűnően gyors volt a fejlődés Kanadában és Ausztráliában, ahol fél évszázad alatt a tizenötszörösére nőtt a betakaritott búza mennyisége. A szovjet statisztika szerint 1960-ban a világ legnagyobb búzatermelője a Szovjetunió volt, a világtermelés 26 százalékával. Utána a sorrend: USA, Kanada, Franciaország, Olaszország. 160 millió "szent tehén" A világ szarvasmarha-állományára vonatkozó legrégebbi statisztikai adat 1910-ből való. Akkor 400 milliót tartottak számon. Ez a szám fél évszázad alatt csaknem megkétszereződött: kereken 900 millióra nőtt. Sajátos módon éppen abban az országban van a legtöbb szarvasmarha, ahol vallási tilalom folytán nem élnek a húsával — Indiában. Ott a legutóbbi adat szerint számuk csaknem 1600 millió volt, majdnem négyszerese a marhahúsexportban oly nagy szerepet játszó Argentina szarvasmarhaállományának. Világjelenség a lovak számának csökkenése. Ötven év alatt kb. 94 millióról 69 millióra morzsolódott le a lóállomány. A technikai fejlődéssel egy időben rohamosan csökkent ennek az igavonónak a száma a föld sok országában. Ausztráliában az utóbbi 40 évben negyedére, Kanadában az ötödére sorvadt. Jelenleg a Szovjetunióban használják a legtöbb lovat, 11 milliót, de az is több mint 6 millióval kevesebb az ott nyilvántartott 1920. évi mennyiségnél. A szorgalom költészete Lehetetlen álmélkodás nélkül szemlélni a világ ipari fejlődésének adatait. Emlékszünk? A Föld népessége 1 évszázad alatt alig a háromszorosára emelkedett. A kőszéntermelés viszont 70 év alatt több mint a négyszeresére, a nyersvastermelés a 665-szörösére, a kőolajtermelés 100 év alatt a 15 ezerszeresére nőtt. Aki gondolkodva böngészi a számok garmadáját, az örvendezve látja, hogy mi mindennel vált gazdagabbá az emberiség e 100 év alatt: alig 40 éve ismerik földünkön az aluminiumtermelést, s ma már ez óriási ipar, évi 37 millió mázsányi termeléssel; csak 1923 óta állnak rendelkezésre a cementgyártás adatai (gyártása már 1844-ben megkezdődött) s e 37 év alatt 6 és félszeresre nőtt a cement termelése; 1860-ban a világ sok táján még buzgón használták közlekedésre a postakocsit, s 100 évvel később évente már több mint 12 millió személykocsit és csaknem 4 millió teherautót állitott elő a világ munkássága. A szocialista országok ipari fejlődése viharos sebességű. (Pl.: Lengyelország hajóépitése az utolsó 5 év alatt megkétszereződött; Csehszlovákia 10 év alatt kétszeresére növelte árukivitelét.) örömmel látjuk, hogy milyen hóditóan szorgalmas a földünket benépesitő több mint 3000 millió ember zöme! Hogy milyen hallatlan tömegű iparcikk születik a munkások keze alatt; hogy milyen roppant mennyiségű élelmiszert termel a világ földműves népe, hogy milyen lángelméjü tudósokat nevelt az emberiség a maga szolgálatára! Aki erre gondol, az tüstént meglátja az EMBER egy évszázadnyi teremtő-alkotó küzdelmének költői szépségét a prózai számsorok szótlan rendjében is. B. N. E. A “HARMADIK BAKU” A Szovjetuniónak két nagy terjedelmű, a világ kőolajtermelésében is kiemelkedő olajterületét ismertük. Az egyik régebben feltárt és századunk első évtizedeiben világviszonylatban vezető olajmező az Apseron félszigeten, Baku körül terjeszkedik. A második nagy olajterületet a második világháború idején és az azt követő években tárták fel a Volga és Ural közti területen, főképpen Bas- kiriában. Mai termelése már jóval túlhaladja a Kaukázus-vidéki olajmezőkét. Ezt a Franciaország területével felérő olajmezőt “második Baku” néven ismerjük. Szibéria nyersanyagokban való gazdagsága közmondásos. Csupán egyetlen nyersanyaga hiányzott: a kőolaj. Éppen azért épitették meg a világ leghosszabb kőolajvezetékét a “második Baku” területéről Irkutszkig, hogy a Szovjetuniónak Kö- zép-Szibériában kialakuló kohászati és nehézipari bázisát ezzel az alapvető fontosságú nyersanyaggal ellássák. A szovjet kőolaj-geológusok előtanulmányaik alapján rámutattak arra, hogy az Ural keleti lábánál elterülő óriási, csaknem két millió négyzet- kilométer kiterjedésű Nyugat-szibériai Alföld rétegeiben jelentős kőolaj- és földgázkincsnek kell rejtőznie. Földünknek ez az egyik legnagyobb terjedelmű alföldje. Közepén az Ob folyó kanyarodva halad a Jeges-tenger felé. A folyóvölgyet a sztyeppe övétől kezdve messze északig a tajga rengetege övezi, s azt csak a hatalmas tőzegtelepek, mocsarak, lápok szakitják meg. Északon a torkolatvidék tundra. Ezen a gazdaságilag alig értékesitett, igen gyér lakosságú területen indult meg néhány évvel ezelőtt az olaj geológusok kutató munkája Ervje akadémikus irányitásával. A munka sikerrel járt, s a Nyugat-szibériai Alföldön olyan hatalmas kőolaj- és földgázterületet tártak fel, amelynek terjedelme ötszörösen meghaladja Franciaország területét. A 13 tagú tudós kutatócsoport eredményes munkájáért Lenin-dijat kapott. A felfedezés olyan jelentős, hogy a Nyugat-szibériai Alföldet joggal nevezték el “harmadik Ba- ku”-nak. A földtörténeti középkor üledékes rétegeiben feltárt kőolaj és fö’dgá’7 é~fékü: az olaj könnyű és csekély kéntartalmú, és ez nagy előnye a Volga-Ural között elterülő “második Baku” olajával szemben. Leggazdagabb az olajmező Berjcszovo település környékén. Itt már befejezéshez közeledik az uj olajvárosnak, Nefte-Junganszknak az épitése. Nyolc kőolaj- és földgázvezeték fogja szállítani az ipari nyers- és fűtőanyagot a szibériai nikkel uj sarki kohóvárosába, Norilszkba, azonkívül Novo- szibirszk és a kuznyecki medence vegyi üzemeibe, kohóiba. A földgázkincs sokszáz milliárd köbméterre rúg, úgyhogy Közép-Szibéria és az uráli iparvidék teljesen átállhat erre az üzemanyagra. A “harmadik Baku” ipari hasznosítását 1966-ban kezdik meg. ATOMLÁMPÁK Az atomipar fejlődése következtében az elmúlt évtizedben behatóan vizsgálták a radioaktiv és a lumineszcens anyagok kombinációjából kialakított radiolumineszcens fényforrásokat, az úgynevezett atomlámpákat. Béta-sugárzó radioaktiv anyagokkal úgy “gerjeszthetők” a lumineszcens anyagok, mint a katódsugárcsövekben — de a megfelelő anyag kiválasztásánál és a lámpa szerkesztésénél ezen kívül egész sereg más szempontnak is érvényesülnie kell. így például lehetőleg hosszú felezési idejű radioaktiv anyagokat kell választani, mert igy lesz hosszú a lámpa élettartama, fényereje pedig aránylag egyenletes. A sugárzó radioaktiv anyagok gerjesztésénél az intenzitást és a sugárzás energiáját nagyon gondosan kell megválasztani, mert ha ez túl nagy lenne, a lumineszcens anyag könnyen “beég”, azaz olyan maradandó “sérülést” szenved, amely rohamosan csökkenti világitóképes- ségét. Ez különösen akkor mutatkozik, ha a felhasznált radioaktiv anyag alfa sugarakat is bocsát ki. Az angol Atomenergia Kutatóközpont izotóposztályának vezetője, E. J. Wilson professzor közölte, hogy kutatásaik során a kripton nevű nemesgáz 85-ös tömegszámú, 10.4 év felezési idejű radioaktiv izotópja bizonyult ilyen célokra a legalkalmasabbnak. Az ezzel készített atomlámpákhoz nagy céri- umtartalmu üvegburákat használnak, mert a közönséges üvegek az erős béta-sugárzás következtében elvesztik fényáteresztő képességüket, és igy a lámpa fénye nem jut ki. A lámpák felépítése a következő: Légmentesen zárt üvegbura belső falán helyezkedik el a lumineszcens bevonat, a bura belseje pedig a radioaktiv gázzal van töltve. Az üvegbura nemcsak a gáz visszatartására, hanem sugárvédelemre is szolgál. A sugárforrások aránylag kis energiája miatt ez a legtöbb esetben kielégítő. A Harwell-i Atomenergia Kutató Intézetben készült legerősebb fényforrás — egy lencsével kombinált, 1 Curie intenzitású rakioaktiv anyaggal táplált lámpa — 3000 mikrolambert fénysürüséget adott. A szakásos jelzőlámpák, fényjelzések, feliratok közepes fénysürüsége 50—150 mikrolambert körüli, tehát ez a teljesítmény ilyen célokra még sok is. A kripton-85 töltésű atomlámpák hasznosítható égési ideje több mint öt esztendő. Az atomlámpák világítási területen nem vehetik fel a versenyt a hagyományos izzólámpákkal, fénycsövekkel, mert nem eléggé fényerősek, azonban jelzőfénynek — például lépcső, vagy folyosóvilágításra, utcai, vasúti fényjelzésekhez — már mai fejlettségük mellett is alkalmazhatók. ÜZENET A JÖVENDŐNEK A laboratóriumban tökéletes csend uralkodik. Az asztalon magnetofon áll, mellette pedig műanyagból készült kis hangszigetelő doboz. A doboz belsejében egy tojás fekszik, mellette egy nagyon érzékeny mikrofon, amely tranzisztoros erősítőhöz van kapcsolva. Ennyi az egész. A magnetofon dinamikus hangszórójából, amellyel a mikrofon össze van kapcsolva, hangos csipogás hallható. De hiszen a dobozban levő tojás még teljesen ép! És mégis: ez a tojásban levő csibének a hangja, s ez nyilván még azelőtt hallható, mielőtt a csibe kibújna a tojásból. Erről az érdekes kísérletről számol be a francia sajtó. Megállapították, hogy akusztikai összeköttetés van a kotlóstyuk és a tojásból még ki nem bujt csibe között. Az embrió már a keltetés kilencedik napján válaszolni kezd az anya “kérdéseire”. Cső- röcskéjének ütögetései pontosan ismétlik a kotlóstyuk jelzéseinek ritmusát. És néhány nappal világrajövetelük előtt a csibék kitartóan és szüntelenül csipognak. A tyuk többé nem forgatja a tojásokat, gyakran leszáll róluk, nyugtalanná válik és nyilván készül az eseményre. Érdekes, hogy a es’bék azonnal elhallgatnak,, amint a tyuk jellegzetes figyelmeztető vészjelzéseket ad. Nemcsak a tyúkoknál van meg ez a kapcsolat a ki nem kelt fiókákkal. A természetbúvárok megfigyelték például, hogy amint a darvak és a sirályok megfelelő jelzéseket kapnak a tojásból, csőrük segítségével megkísérlik a fiókákat kiszabadítani. A fajüldöző dél-afrikai bíróság Port Elisabethen összesen 123 évi börtönbüntetésre Ítélt 30 afrikait az úgynevezett “kommunista tevékenységet üldöző” törvény alapján, amelynek értelmében mindenki perbe fogható, aki nem ért egyet az apartheidpolitikával.
