Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)
1965-09-30 / 39. szám
Thursday, September 30, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Garay János Obsitosának hajdani olvasói bizonyára jóízűen nevettek a hetvenkedő közvitéz na- gyotmondásain, valahogy úgy, ahogy a németek Münchausenen, a franciák pedig Tarasconi Tarta- rin képzeletbeli kalandjain. A Harsányi—Paulini- féle színpadi változat 1926-os bemutatójának nézőit — miközben Kodály Zoltán csodálatos zenéjét hallgatták — a mese varázsán kívül már bizonnyal egyéb érzések is bizsergették: ime egy szegénylegény, akiben a virtuskodás megfér a királyhüség- gel, aki tudja, hol a helye — “suba a subának, guba a gubának”, nem fogadja el Mária Lujza kezét, visszaadja a marsallbotot Crucifix generálisnak — szerény igényű (csak a törvényesen járó obsitját kéri, s hogy felmentsék a további szolgálat alól), és akármennyit lódít is, csak az derül ki, hogy a magyar a*legkülönb széles e világon. S ime egy sze- retetre méltó, podegrás családatya, foglalkozására nézve császár és magyar király, akinek éppannyi gondja-baja van, mint bármely más halandónak, aki tiszteletteljes bámulója a magyar huszár vitézségének, s meghatottan fogadkozik, hogy ezentúl keblére öleli azt a népet is, amely ily derék katonát szült neki. Kell-e ennél idillikusabb kép, mint uralkodó és alattvaló e felemelően meghitt egysége? Az Operaház akkori közönség jólesően andalodott el a háborítatlan rend színpadról áradó melegében és dagadozott nemzeti önérzete Napóleon csuffátételén. A történelmi körülmények azóta megváltoztak, megváltozott a közönség is, nem vágyakozik pat- riciusi uralkodó után. Szinetár György dramaturg és Szinetár Miklós rendező — a szövegkönyvhöz való kényszerű ragaszkodása ellenére — bőven hinti el a filmben ironikus idézőjeleit: a Háry tói nagylelkűen kegyelmet kapott Ebelasztin lovag “bocsánatkérése” s a hozzá kapcsolódó egész jelenet hangvétele egymagában megteremti a kellő kritikai távolságot, ami lehetetlenné teszi az esetleges anakronisztikus érzelmi azonosulást. Bíráló éllel tálalják a más nemzetbelieket fitymáló részleteket is, de ez már csak igen áttételesen — egy külföldi néző számára alkalmasint észrevétlenül •-----'érvényesül. Háry János a filmen hős lesz. Miképpen? Először is reális történelmi miliőbe helyezik. A megtört öregember, a nagyabonyi csárda borral fizetett bohócának valóságos sorsa három tételben villan fel Szinetár rendezésében. A Tiszán innen, Dunán túl dallamában és szövegében — Tóth János operatőr megejtően szép költői tájfelvételei kíséretével-------a békés, csöndes élet iránti hiábavaló vágyakozása jut kifejezésre. Erre rímel az igazi szolgálatban fáradtan menetelő, ágyút toló, majd a táborozásnál a zokogástól rázkódó katona mellett fájdalmasan elrévedő Háry képe: igy múlhatott el az élete. Ahogy a végén a kifosztott, Ör- zséjét is már régen eltemető Háryt látjuk, megértjük: sok öröme nem volt benne, s nem rajta múlt, hogy nem vihette többre. Hős volt, mert végigküszködte nyomorúságát — véli a furfangos diák, ezért nem prüsszent utoljára, és emeli gúny nélkül poharát a vén obsitosra, akinek álmodozása kétségkívül menekvés, de nem az elmulasztott tett pótléka—az ő osztályabéli akkor és egyedül ugyan mit tehetett volna? Hősködésével Háry kiszolgáltatottságát kompenzálja (ellentétben más társadalmi osztályú elődökkel, kortársakkal és utódokkal, akiknél ugyanez a hősködés palástolta a megalkuvást, a gyávaságot, az árulást, ugyanez a visz- olyogtató nacionalista önérzettultengés pedig — amelynek szólamait és “ideológiáját” Háry is készen kapta — a kisebbrendűségi érzést, a jellemgyenge cselekményképtelenséget). Szinetár Miklós az említett három részletet azzal is elválasztja Háry képzeletvilágától, hogy emitt reális, a fikcióban stilizált díszleteket használ. Az utóbbi megoldás tévedés: amennyire logikus ugyan is, hogy Háry a bécsi Burgot vidéki kúriának látja, annyira bizonyos, hogy a fák, virágok, falusi házak — tehát amit ismer — fantáziájában is valódiak. A természetes háttér is lehet meseszerü: ez helyszínkiválasztás, világítási effektusok és operatőri ügyesség kérdése; a műtermi gyeppel, a papir- massé fákkal a színpadot hozták be feleslegesen a filmbe. — Másutt pedig kitűnő rendezői ötletet bosszantó stiluskitörés kisér: a császár udvarában koronás cicák, koronás ludcsapat, s e valódi állatok mellett egy “élő” kétfejű sast a tollazata alá bujtatott statiszta ügyetlenül mozgat, körülötte felhúzható rugóra működő sasfiókák csipegetik a szemet. Általában elmondhatjuk, hogy szerencsés elgondolások váltakoznak primitiv technikai megoldásokkal, szellemes poének csekély fantáziára valló részletekkel. Lényegében pedig már alapkoncepcióban sem sikerült a daljátékot filmmé lényegiteni, felemás alkotás született, az eredeti műfaj erőteljes tultengésének jegyében. A zenei élvezet tökéletes. A muzsika nem szorul méltatásra, annál is inkább a Ferencsik János vezényelte zenekar, az énekesek (Melis György, Sándor Judit, Mátyás Mária, Réti József) teljesítménye, Rábai Miklós koreográfiája, a táncosok csaknem hibátlan összmunkája, és egyszersmind Szinetár operarendezői munkája A színészek nagyvonalú biztonsággal, finom humorral egyensúlyoznak túlzásokra csábitó szerepeikben — kivált Bodrogi Gyula, Balázs Samu, Márkus László, Kiss Manyi és Torday Teri, Szirtes Ádám megérteti és elfogadtatja a nézővel a rendező árnyalt Háry-elképzelé- sét, kár, hogy a végén, amikor Örzsére emlékezik, túl érzelmes (ami a könnyektől irtózó Szinetár Miklóstól meglepő). A Felszántom a császár udvarát cimü dalhoz kapcsolódó jelenettel sem ő, sem a film készítői nem tudtak mit kezdeni. Háry János zenéje világhírű. A szvitet mindenütt játsszák, a dalokat is hallhatjuk az éterben külön-külön, a daljáték iránt — éppen tartalmának, szellemének ismeretében — már jóval csekélyebb az érdeklődés. Lehet, hogy a filmmel is igy járunk. Ez esetben az okot elsősorban a korszerűtlen szövegkönyvben keressük. Hegedűs Tibor Az utolsó magyar sétapálca-készitő A Nagymező utcában, nagy áruházak közé húzódva szerénykedik egy kis üzlet: a sétabotok boltja. Tulajdonosa Földeák Imre egy fából készült, ódivatú esztergagépen maga készíti, formálja portékáit. Vásárol is régieket, kimustráltakat — de főleg elad. A falon rúdra aggatva az egész bot-történelem. Ő az utolsó pesti botkészitő. Apja 80 esztendeje még kigyófával is dolgozott. Divatos volt akkoriban az ében, kicirkalmazva. Szerették, vásárolták a bambuszt is, mert hajlékony, mégis erős, ruganyos. A gavallérok elefántcsont nyéllel kérték a sétapálcát, úgy hívták: gigerlibot. Az utód bambuszból már nem készít botot, csak gyertyánból, bükkből. Fenyőből sem lehet, nem bírná el a terhet, s a botnak sokat kell kibírni; ha eltörik, nagy szégyen. . . Ki vásárol ma, Budapesten botot? Természetesen a betegek, a fájós lábúak, a nehezen járók, az idősek. Jo, vastag markolatut kérnek, amibe bele lehet kapaszkodni. Nem igényesek, nem válogatósak: a mintát, cifrázást nem nézik, csak a vastagságot. Színpadra is készít a mester; legutóbb Rá- tonyi Róbert és Básti Lajos színművész rendelt nála botot, valami nagyobb szerephez. S ami meglepő: jönnek, mostmár egyre sűrűbben jönnek fiatal vevők is! Először a botkészitő is csodálkozott; régen nem rendeltek tőle gigerlibo- tot, mostanában meg naponta kettőt hármat is. Azt mondják — ez lesz jövőre a divat! Fekete vagy barna szinü sétapálca, olyan, amelyiknek nincs markolgatja csak szép simára esztergályozott gomb ja. Úgy látszik feltámad a régi “gavallérdivat.” — A múltkor is belépett egy fiatalember — meséli még mindig kicsit hitetlenkedve a mester — keménykalapban volt... furcsa látványt nyújtott ... Kiválasztotta a legszebb sétapálcát s úgy vitte, úgy forgatta, mint valamikor nagyapám. Azt hittük, hogy valami szerep, vagy jelmezbál, s kiderült, hogy csak sétálni megy vele a Népköztársaság útjára... Felemelték egyes vetőmagvak, ipari növények, közszükségleti termékek felvásárlási árát A földművelésügyi miniszter az Országos Árhivatal elnökével, az élelmezésügy és a pénzügyminiszterrel egyetértésben utasítást adott ki, amelyben szabályozta a szerződéses növények — ipari növények, zöldségfélék, gyógynövények, vetőmagvak — jövő évi szerződéses termelői árát. A szerződtető vállalatok az 1966. évi termésre már az utasításban foglalt feltételek szerint kötik meg a termelési szeződéseket. Az átvételi árak és az értékesítési feltételek a növények többségénél nem változtak, viszont a belföldi fogyasztási szükségletek, illetve az exportigények fokozottabb kielégítését szolgáló több növényfélénél az eddiginél kedvezőbb átvételi árat állapítottak meg. Az utasítás a következő fontosabb változásokat tartalmazza: A cikória mázsánkénti átvételi árát 58 forintról 65 forintra, a mák árát 2,200 forintról 2,600 forintra emelték, a simitatlan kerti dohány mázsánkénti ára 80 forinttal lett magasabb. A vetőmagvak egy részénél még jelentősebb mértékű az átvételi árak javítása. A pannonbükköny eddigi 405 forintos mázsánkénti árát 700 forintra , a'szöszös bükkönyét 505 forintról 550-re, az őszi borsóét 325-ről 450-re, a fehér virágú édes csillagfürtmagét 375-ről 500 forintra, a vegetativ fajtájú szójabab árát pedig az eddigi 525 forintról 630 forintra emelték.-------------------------------------------LL. Csárdák versengése a Duna mentén Akik Budapestről Szekszárdra vagy Pécsre utaznak, nem sokkal a Paksi Téglagyár után újdonságot vehetnek észre az ut mentén: neoncsövekből formált, kövér ponty köszönti őket. Alig egy hete uj, modern halászcsárdát nyitott itt a Paksi Halászati Szövetkezet. A paksiak terve az, hogy a tágas, teraszos, csinos csárda a hatos müut egyik érdekessége, az autósok, motorosok kedvenc pihenő- és étkezőhelye legyen. A halászati szövetkezet tagjai kellő tapasztalattal fogtak neki ennek a vállalkozásnak. Hiszen több mint egy évtizede hozzájuk tartozik Budapesten a Mártírok úti ismert halászcsárda. Volt még egy üzletük Pakson is, távolabb a Dunától, de az nem volt megfelelő. Ehelyett épült fel mintegy két és fél millió forintos költséggel az uj halászcsárda. Emeletes, korszerű épület, és csárdái hangulatot itt már csak a halászlé és a sült hal illata áraszt ja. De ott látható még az épület mögött a nyílt Ián gon a bogrács. Itt a szabadban is halászlét főznek, mert a konyha már az első héten szűknek bizonyult ... Voltak mégis, akik nem helyeselték az uj csárda megnyitását. Ezek a kívülállók arra hivatkoztak, hogy a közeli dunakömlődi földmüvesszövetkezeti halászcsárdát ugyancsak mostanában bővitették, modernizálták, nincs tehát szükség a paksira. Az uj csárda mégis megnyílt, és vállalaja a versengést a dunakömlődivel. Mert bizony ez versengés lesz a javából. És elsősorban ez a kialakuló verseny emeli figyelemre méltó eseménnyé a paksi csárda megnyitását. A paksiak felkészültek erre a vetélkedésre. Nem is titkolják elképzeléseiket. Ők a változatosságra s a kitűnő minőségre fognak törekedni a halászételekben, és figyelmesek, udvariasak lesznek minden vendéghez. Náluk mindig találhatnak majd az utasok, egy-két ételkülönlegességet. Biztosan sokan megkedvelik majd a helyi recept szerint készülő paksi tésztás halászlét. De kérhet majd a vendég ------a halászszerencsétől függően — pontypörköltet, sült keszeget, rántott süllőt, ősszel angolnapörköltet is. A Paksi Halászati Szövetkezet a 150 hold összterületű halastavaiból és a Dunából évente mintegy 20 vagon halat fog ki, és ebből mintegy 5—6 vagont kíván budapesti és paksi halászcsárdájában értékesíteni. A választék tehát biztosított. Különben a paksi halászok életrevalóságát bizonyítja az is, hogy együttműködést kívánnak alakítani néhány halászati szövetkezettel — például a bajaival, a hódmezővásárhelyivel —:, amelyeknek szintén van halászcsárdájuk, és vannak halastavaik is. A cél az, hogy a szövetkezetek halastavaik lehalászását célszerű sorrendben végezzék, és igy kölcsönösen, állandóan friss halat biztosítsanak csárdáik számára. A forgalommal eddig elégedettek a halászati szövetkezet és a csárda vezetői. Örömükre szolgál, hogy már az IBUSZ is bejelentette hozzájuk halvacsorára az első 110 főnyi külföldi turista-csoportot. Az első vasárnapjuk jól sikerült, délután három óráig csak halászléből 200 adagot adtak el. Pakson és Dunakömlődön is várják a vendégeket, akik e vetélkedésnek akarva-akaratlanul döntőbírói lesznek, és bizonyára a nyertesei is. De a két csárda sem jár rosszul, hiszen vendég mindkettőbe jut, csak most már meg kell szerezni, és meg kell tartani őket. Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1966-os MAGYAR NAPTÁR előállításához. — Mellékelek $................................-t. Kérem, nyomtassanak részemre........... példányt a naptárból, melyért itt küldök $.......................-t. Név:................................................................. Cim: ............................................................... Város:............................................Állam: . A HÁRY JÁNOS FILMEN
