Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-23 / 38. szám

16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 23, 1965 SPORT TOVÁBB TABT AZ FTC-VASAS VERSEBYFilTÁS Pontot hagyott Győrött a Honvéd BUDAPEST, szept. 13. — Újra visszanyerte jogát a labdarugó bajnokság és a 18. forduló valamennyi mér­kőzését ezúttal vasárnap délután játszották. Egy-két csapatnak az okozott gondot, hogy éppen legütőké­pesebb csatárát kellett nélkülöznie. így például hi­ányzott Győrben a Honvédből Tichy és ózdon az Új­pesti Dózsából Bene. A bajnoki cimre legesélyesebb két csapat közül a Ferencváros otthonában szerepelt és nagyon jó for­mában nyert 4:0 arányban a Dorog ellen. Még érté­kesebb a Vasas eredménye, mert a tavaszi forduló­ban az otthon még veretlen Pécstől is el tudta venni mind a két pontot. Küzdelmesebb mérkőzéseket vívott az MTK és a Honvéd, mindkettőjüknek meg kellett elégedniük a- döntetlennel (a Honvéd az utolsó pillanatban men­tette meg az egyik pontot), de az Újpesti Dózsa is csak szerény l:0-ás győzelemmel térhetett haza ózd- ról. Most gyors egymásutánban következnek egészen ok­tóber 9-ig a bajnoki fordulók. Ezen a héten szerdán is hét mérkőzés lesz, majd — az eredeti tervtől elté­rően —, szeptember 26-án is teljes fordulót játszanak, ugyanis a magyar—szovjet válogatott mérkőzés való­színűleg elmarad. Megszakadt a pécsiek hazai veretlensége VASAS—PÉCS 2:1 (1:0). Pécs, 18,000 néző. Vezette: Kaposi — határozottan. Kellemes idő, laza talajú pá­lya. Gólszerzők: Farkas (14.p. és 82. p.), Török (90. P-). A találkozó heves pécsi rohamokkal kezdődött, és már az első perc végén Rádi lövése után a labda a jobb kapufáról pattant vissza a mezőnybe. A Vasas a nagy nyomás közepette is állta a rohamokat és a 14. percben váratlan góllal vezetéshez jutott. Fister hosszú előreadása után a labda a pécsi kapu előtt pattogott, Móricz késlekedett, Rapp is bizonytalanul indult ki kapujából. Ez elég volt Puskásnak, hogy Farkashoz továbbítson, és a csatár a jobb sarokba lőtte a labdát (1:0). Továbbra is . a Vasas irányította a játékot, gólt is szerezhetett volna, de Molnár lövése a kapufán csat­tant. Fél óra elteltével kiegyensúlyozottá vált a küzde­lem, a pécsiek is több támadást vezettek. Szünet után a pécsiek elkeseredetten rohamoztak s eközben Török lövései veszélyeztették Varga kapuját. Aztán ismét feljött a Vasas, előbb Puskás távoli lö­vése szállt Rapp kapujára, majd a 82. percben Mol­nártól Farkashoz került a labda és a csatár a 16-os- ról védhetetlenül, félmagasan a jobb sarokba bom­bázott (2:0). Rögtön a kezdés után ismét Farkas ke­rült gólhelyzetbe, de a pécsi kapus az utolsó pillanat­ban közbelépett és a labda szögletre pattant. A ta­lálkozó utolsó percében sikerült a pécsi csapatnak a gólszerzés. Miközben már mindenki a játékvezetői sípszóra várt. Török 18 méterről kapura lőtt és a lab­da a kapufáról vágódott a hálóba (2:1). , Küzdelmes mérkőzésen a Vasas fegyelmezett csa­patjátékával rászolgált a győzelemre. Bakos, Berendi, Fister, Farkas, illetve Kincses, Halasi és Török ját­szott átlagon felül. VASAS: Varga — Bakos, Mészöly, Berendi, Ihász — Mathesz, Fister — Molnár, Puskás, Farkas, Pál. PÉCS: Rapp — Hernádi, Móricz, Kincses — Vajda, Halasi — Goór, dr. Dunai, Rádi, Csupák, Török. MÁS MÉRKŐZÉSEK EREDMÉNYEI: Jó formában a Ferencváros FERENCVÁROS—DOROG 4:0 (2:0) — Népstadion 30,000 néző. Vezette: Fehérvári — különösebb hiba nélkül. Gólszerzők: Albert (20. p. és 44. p), Varga (57. p.), Fenyvesi dr. (70. p.). Gyászszalaggal a zöld mezen léptek pályára a fe­rencvárosi játékosok, Albertet tragikus gyász érte (az éjjel testvére váratlanul elhunyt). A dorogi csatársor közepén az újonc Czéh bemu­tatkozását figyelte a közönség kíváncsian, az első percek Fradi-rohamai alatt persze nem sok szóhoz jutott a dorogi fiú. A zöld-fehérek uralták a mezőnyt, aztán a vendégek, megelégedve a hazai rohamokat, egyszer-kétszer sakk-mattá tették a jobb oldali FTC- védelmet, de a lövések gyatrán sikerültek. Rákosi—Varga—Albert—Karába minta-akció volt a válasz, a szélső fölébombázásával (10. p.). Albert gyásza miatt a 15. percben egy percre leállt a mérkőzés. Meglehetősen unalmas mezőnyjáték után góllá érett a Fradi-nyomás. Egy mintaszerű Varga-akció után Karábához került a labda, aki kapásból továbbította a kapu közepe előtt álló Alberthez és a középcsatár mintegy 5 méterről a hálóba fejelte a labdát (1:0). Dorogiak csak a zöld-fehér védők könnyelműsége folytán (Novákkal az élén) jutottak hellyel-közzel szóhoz. A ferencvárosi csatárok a gól után kissé le­fékeztek, bár Lévai ajándék labdáját Rákosi a 16-oson belül értékesíthette volna, de elkapkodták a helyze­tet. Továbbra is a Ferencváros rohamozott, de a vete­rán Ilku a 44. percig még kézzel-lábbal mentette, ami menthető volt. Ekkor azonban már nem kerülhette el sorsát. A ragyogóan játszó Juhász Karábát szöktette', aki szinte megismételve az első gól előtti szituációt, Alberthez játszott, a dorogi középhátvéd elcsúszott, a ferencvárosi center azonban nem hibázott és közel­ről a hálóba lőtt (2:0). Rákosi lapos lövése egy hajszállal elsuhant a Dorog jobb kapufája mellett. Ezzel kezdődött a második 45. perc. Beszorult a dorogi csapat s érett az újabb gól. Az 57. percben a Rákosi—Albert—Varga adogatás után a jobbösszekötő közelről vágta a meglepett doro­gi védők között a hálóba a labdát (3:0). Hogy a túlsó kapu előtt is legyen izgalom, Monos­tori 30 méteres bomba szabadrúgását öklözte Géczi szögletre. A Dorog kissé későn ébredt fel, vezetett egy-két támadást, de ezek az akciók nem jártak ered­ménnyel. A 70. percben ismét a dorogi kapuba került a lab­da. Rákosi szögletét a jól helyezkedő Fenyvesi közel­ről a hálóba sodorta (4:0). Megélénkült a játék és a könnyelmüsködő ferencvárosi védelem a Dorogot is néhány támadáshoz juttatta. Ekkor azonban Géczi bebizonyította, hogy válogatott formában van. A Ferencváros “négyszög”: Orosz, Varga, Rákosi és mindenekelőtt Juhász kitűnő formája nyomta rá bé­lyegét a játékra, uralták a mezőnyt, jobbnál jobb lab­dákkal látták el Albertet és a szélsőket. A dorogiak lényegesen gyengébben, tervszerütlenül elgondolás nél kül küzdöttek. FERENCVÁROS: Géczi — Novak, Mátrai, Horváth — Juhász, Orosz — Karába, Varga, Albert, Rákosi, dr. Fenyvesi. DOROG: Ilku — Lévai, Lakat, Simon — Szűcs, Szántai — Juhász, Monostori, Czéh, Csőri, Virágh. EISENHOWER ÉS fii ATOMBOMBA Az amerikai kormány rendelkezésére álló rop­pant propaganda apparátus közreműködésével Eisenhower ma úgy él a nép többsége tudatában, mint a nagy “béke-barát”, a béke embere. Eisenhowernek, kétségkivül érdemei vannak a koreai fegyverszünet létrehozása terén. A repub­likánus párt az 1952-iki elnökválasztási kampány­ban a legteljesebb mértékben kihasználta a Tru­man által kezdett koreai háború népszerűtlensé­gét. Eisenhower megválasztásában igen nagy sze­repet játszott abbeli ígérete, hogy Koreába fog menni a háború beszüntetése érdekében, amit meg is tett. Kevésbé ismeretesek a nagy “béke-barát” jelle­mének, politikai arculatának más, békésnek ép­penséggel nem mondható oldalai. Ezekre a jellemvonásokra most maga Eisenho­wer, tehát kétségkivül a legilletékesebb személy, vet éles fénykévét a közeljövőben megjelenő poli­tikai önéletrajzsorozata második kötetében, mely­nek “Az 1956—60-iki békekampány” jellegzetesen mellébeszélő címet adtak. A múlt hét végén egy újságírónak adott interjú folyamán Eisenhower ízelítőt adott a könyv tartal­mának egyes közérdekű részleteiről. Önmagát le­leplezve, kijelentette, hogy 1958 őszén főtanács­adójával, a rosszemlékű Dulles külügyminiszterrel írott tervet készített a Kina ellen indítandó atom- bombás háborúról. Eisenhower hajlandó lett volna atombombával válaszolni arra, ha a kínaiak a part­juktól pár mérföldre levő Quemoy és Matsu szige­teket megkísérelték volna visszaszerezni. Ugyancsak beismeri, hogy a koreai fegyverszü­neti tárgyalások folyamán szintén el volt készülve az atombomba használatára Kina ellen, ha a tár­gyalások túl hosszúra nyúltak volna. E beismerések fontos tanulságot tartalmaznak gondolkozó emberek számára. Tanulságokat nem­csak Eisenhower igazi jelleme tárgyilagos értéke­lése, hanem az amerikai imperialista politika 1945 óta következetesen és töretlenül reakciós, agresz- sziv, provokativ jellegének megértésére. Megállapíthatjuk: nem volt véletlenség, hogy Truman 1945-ben színes nép, a japán nép ellen használta először az atombomba borzalmas fegy­verét. 13 év múlva az amerikai államvezetés megint csak egy színes nép, ezúttal a kínai nép elten volt kész és hajlandó azt használni. Megállapíthatjuk azt is, hogy ez az önleleplezés Eisenhowert uj színben, mint a Trumannal egy- ivásu könyörtelen, de még nálánál is felelőtlenebb államférfit mutatja be. Felelőtlenebb volt Trumannál, mert amikor Tru­man használta az atombombát, még nem állt fenn az általános atomháború veszélye. De 1953-ban az amerikai atommonopólium már megszűnt. Az atombomba használata könnyen kirobbanthatta volna a harmadik világháborút. Eisenhower két ízben is flörtölt e kockázattal, mindkét esetben olyan kalandorpolitikával kapcsolatban, amely­nek semmi köze nem volt Amerika védelméhez. Mindkét esetben ázsiai népek önrendelkezési jo­gának kisemmizése volt az amerikai intervenció célja. Éppen úgy, mint napjainkban a vietnami há­borúban. l|IVVVMWWWWWW»/Wia«<WWA/VWWW\fl«VVWAft«^AWA/WWWWWWMW«WIIAiiVWWWWWWUWWVW A BIRCH SOCIETY UJ FIÓKOT NYITOTT WASHINGTONBAN MTK—Salgótarján 1:1 (0:0) Győr—Budapesti Honvéd 1:1 (1:0) Tatabánya—Csepel 3:2 (3:0) U. Dózsa—Ózd 1:0 (0:0) Szeged—Komló 2:2: (1:0) Szeptember 17-én a John Birch Society formá­lisan megnyitotta uj washingtoni hivatalát, a meg­nyitó ünnepségre a sajtó képviselőit is meghívta. A reakciós, szélsőjobboldali szervezet uj arculatot igyekszik magára ölteni, un. civilizált külsőben akar tért hódítani és terjeszkedési programjának egyik jelentős állomása a washingtoni fiók meg­nyitása. Az uj fiók vezetője Reed Benson, az Ei- senhower-kormány földművelésügyi miniszterének Ezra Taft Bensonnak a fia. Egy korábbi interjúban Benson úgy nyilatkozott a N. Y. Times riporterének, hogy hivatalos kong­resszusi kijárónak, “lobbyist”-nak jelentette be magát, amit csak a formaság kedvéért tett meg, de terveiben van a kongresszus tagjainak rendsze­res látogatása. Arra a kérdésre, hogy szervezete melyik függőben lévő törvényjavaslatot igyekszik megbuktatni, azt válaszolta, hogy elsősorban a pol­gárjogi javaslatot. “Ellene vagyunk”, mondotta, “mert kommunista program és a kommunisták cél­ját szolgálja.” Mikor az újságíró felhívta figyelmét, hogy azt a bizonyos javaslatot már törvényre emelték, Ben­son sietve hozzátette, hogy a Taft-Hartley törvény 14. cikkelyére gondolt, ami körül nagy vita van most a szenátusban. A kormány szeretné eltörülni ennek a munkásellenes törvénynek azon cikkelyét, amelyik megengedi, hogy az államok a “closed shop” (zárt üzem) ellen törvényt hozzanak. A John Birch Society Bulletin-jának szeptembe­ri száma majdnem kizárólagosan olyan felhíváso­kat tartalmaz, amelyek sürgetik a tagságot, hogy “leplezze le a polgárjogi csalást és törje meg a kommunista összeesküvést” és mindent tegyenek meg Earl Warren főbíró elmozdítására és a U.S. kilépésére az Egyesült Nemzetekből. Benson azt is mondotta, hogy sok nehézségbe került, mig he­lyiséget tudtak kibérelni, mert sehol sem fogadják be szívesen a Birch Society-t. “Egyesek ajánlották, hogy forduljunk panaszunkkal a Civil Rights Com- mission-hoz. . . de ez elveinkkel ellenkezett volna.” A befolyásos tőkések által támogatott reakciós szervezetnek a New Yorkhoz közeli White Plains- en, Chicagóban, Houstonban és Los Angelesben már régebben felállított központjai működnek és Benson állítása szerint szervezetük újabban nagy fejlődésnek indult Ohioban és New Jerseyben. j JUBILEUMI BANKETT f X LOS ANGELESBEN * A LOS ANGELESI MUNKÁS NŐI Kör * £ í * 35 éves fennállását ünnepli £ í £ október 17-én, vasárnap £ £ * * délután 1 órakor £ * Ebéd, utána jó program és Vissy zenekara J £ ? * A Munkás Otthonban, * £ 1251 S. St. Andrews Place címen £ * x £ Szeretettel vár a Női Kör minden los-angelesi £ £ és környéki jó barátot £-k ■*

Next

/
Thumbnails
Contents