Amerikai Magyar Szó, 1965. július-december (14-19. évfolyam, 26-52. szám)

1965-09-23 / 38. szám

Thursday, September 23, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 INDIA, PAKISZTÁN ÉS A KASMIRI KÉRDÉS Történelmi tények és adatok utat a pakisztániak előtt, 1953 augusztusában ezért leváltották, bebörtönözték, s csak 1963 novemberében bocsátották szabadon. Ekkor a három állam, India, Pakisztán és Kasmír konfö­derációját ajánlotta. A kasmiri kérdés egy idős a független India és Pakisztán születésével, s azóta újabb szövődmé­nyei keletkeztek, most pedig háborús konfliktus­ba sodorta a két országot. Alább csupán az ügy történetének főbb mozzanatait elevenítjük fel, hogy megkönnyítsük a tájékozódást a legfris­sebb eseményekben. Az angol gyarmattartók az indiai császárságot az “Oszd meg és uralkodj!” elv alapján kormá­nyozták. A megosztásnak egyik legfontosabb mód­szere mindig is a hindu és a muzulmán vallási kö­zösségek szembeállitása volt. Angol kormánytiszt­viselők bátoritották a Muzulmán Ligát, amely val­láspolitikai alapon állott az egységes India függet­lenségéért harcoló Nemzeti Kongresszus Párttal és más haladó erőkkel szemben. De ugyancsak a vallási fanatizmust kihasználva és szitva a hindu lakosságot is nemegyszer belehajszolták a muzul­mánok üldözésébe, sőt gyilkolásába. Mikor az angolok a második világháború után nem tudtak többé ellenállni az indiai függetlenségi mozgalomnak, még egy utolsó “Oszd meg és ural­kodj!” mesterfogást alkalmaztak. 1947-ben válasz­út elé állították a függetlenségi mozgalom vezető­erejét: vagy beleegyeznek az indiai császárságnak vallási alapon való kettészakadásába, vagy nincs függetlenség. A nyomás annál is inkább nagy volt a függet­lenségi harc vezetőire, mert 1946 szeptembere óta rendkívül súlyos összetűzések sorozatára került sor a hinduk és a muzulmánok között. Ezeknek a villongásoknak félmillió—egymillió ember esett ál­dozatul. (Az öldöklésnek csak Gandhi tragikus meggyilkolása vetett véget, a függetlenség elnye­rése, vagyis India kettéosztása után.) A vallási há­ború következménye egyébként a modern idők leg­nagyobb népvándorlása lett, 15—20 millió ember menekült egyik országrészből a másikba. A kettéosztás A kettéosztás elveit az India utolsó alkirályáról elnevezett Mountbatten-terv irta elő. Ez a terv nem volt tekintettel a lakosság nemzeti, nyelvi összetételére, gazdasági adottságokra, de még ele­mi földrajzi tényezőkre sem. Egyetlen szempont a vallási megoszlás, illetve pontosabban: a muzulmán mozgalomnak az a követelése volt, hogy külön álla­mot alkosson a mohamedán közösségnek. Ennek köszönheti PAKISZTÁN azt a páratlan sajátossá­gát, hogy földrajzilag két olyan részből áll (Nyu­gat- és Kelet-Pakisztán), amelyeket egymástól 1500 kilométeres indiai terület választ el. Nem érdemtelen utalni arra, miképpen jött létre a Pakisztán megteremtéséért indított moz­galom, illetve honnan származik az uj államnak a neve. Cambridge-ben 1933-ban egy muzulmán diák, Choudhri Rahmat Ali formálta ki a Pakis­tan szót, Pandzsab, Afgánia, Kasmír, Irán, Szidnh, Tukharistan, Afganisztán és Beludzsisz- tán kezdőbetűiből, illetve végszótagjaiból. A Most vagy soha cimü röpiratában használta elő­ször a Pakistan szót. Magyarul különben azt je­lenti: a tiszták országa. A Muzulmán Liga már 1940-ben hivatalos programjában célul tűzte ki Pakisztán muzulmán állam létrehozását. Pakisztánnak (két része együttesen 934 ezer négyzetkilométer) összetartó “cementje” a vallás, bár a 101 millió lakosból mintegy 10 millió nem mohamedán, hanem hindu. S hogy milyen furcsa, bonyolult helyzet teremtődött Pakisztán létrehozá­sával, arra két példa: A Pakisztánban létező mohamedánizmusnak is több, egymástól rendkivül távoli válfaja van. A szunniták és egy másik csoport — mindkettő mo­hamedán! — 1953-ban Lahoreban valóságos há­borút vívtak egymással. A szunniták azt követel­ték, a másik szektát ne is tekintsék mohamedán­nak. Keleten, ahol tizmillió hindu él, pedig az a hely­zet, hogy mig a vallás a lakosságot elválasztja, a nemzetiségi és a nyelvi hovatartozás összekapcsol­ja a hindukat és a muzulmánokat. India — Pakisztán vallási állam felépítésével ellentétben — világi államként alakult meg. Tizen­négy nagy és sok kisebb nemzetiség lakik a 3 millió 272 ezer négyzetkilométernyi területen. A 472 millió lakos ennek megfelelően sokféle nyel­vet beszél és több vallást követ. Érdemleges megjegyezni, hogy egy fél Pakisz­tánra való muzulmán, 50 millió mohamedán él töb- bé-kevésbé tömbökben az Indiai Köztársaságban. Viszont más, nem muzulmán vallásu népi-nemzeti csoportok néprajzilag azonosak vagy rokonok a pakisztáni lakosság bizonyos részével. Az indiai állam a függetlenség kivivása óta küzd a soknemzetiségű, -kultúrájú, -vallásu lakosság ál­lami egységbe ötvözéséért. Indiában—nem utolsó­sorban a gyarmati uralom káros örökségeképpen — ellentétekre, vallási villongásokra került sor, amelyekről nemegyszer esett szó a nemzetközi saj­tóban. (Legutóbb például a hindi vagy angol ál­lamnyelv körüli vita.) Háború Kasmír miatt Hogyan keletkezett a kasmiri kérdés? A Mountbatten-terv értelmében az indiai csá­szárságot alkotó 560 kisebb-nagyobb fejedelem­ségnek 1947-ben, három héttel a hatalom átadása előtt döntenie kellett: Pakisztánhoz vagy Indiához csatlakozik-e vagy pedig független marad. A ha­táridőig három állam: Janagadh, Haiderabad és Kasmír ingadozott. Kasmír maharadzsája a függet­lenség felé hajlott, s egyaránt jó viszonyt akart fenntartani Indiával és Pakisztánnal. (A maharad­zsa egyébként hindu volt, a lakosságnak 70—80 százaléka pedig mohamedán.) A másik két fejedelemségtől — amelyek végül az Indiai Köztársasághoz csatlakoztak — eltérően Kasmírnak földrajzi fekvésénél fogva rendkívüli stratégiai jelentősége van Közép-Ázsiában. A Muzulmán Liga politikusai, mint a pakisz­táni koncepció is utal rá, vallási alapon igényt tar­tottak Kasmírra. A maharadzsa határozatlansága provokálta őket. Pakisztán területéről pathan tör­zsi harcosok támadtak Kasmírra 1947 aug. 22-én. Egyes források szerint a pathanok azért hatol­tak be Kasmírba, hogy támogassák a Punch tar­tományban kitört parasztfelkelést, amely a feu­dális maharadzsa uralma ellen robbant ki. De azt ezek a források is leghatározottabban állítják, hogy ebben a parasztmozgalomban semmiféle vallásos meggondolásnak nem volt szerepe — ez szociális megmozdulás volt. Az is érdekes egyébként, hogy a muzulmán támadók, nem is­mervén a Kasmírban használatos nyelveket és népviseletet, fatális tévedést követtek el: muzul­mánokat támadtak meg, s a lakosság pániksze­rűen menekült a hegyekbe. A kasmiri maharadzsa ebben a szorult helyzet­ben, népi követelésre, Indiához fordult katonai védelemért. Nehru indiai miniszterelnök — bár származását tekintve kasmiri pandit volt — közöl­te: az indiai csapatok nem hajlandók idegen föl­dön harcolni, és csak a fejedelemségnek az Indiai Köztársasághoz való csatlakozása esetén nyújtanak katonai támogatást Kasmírnak. Ezt követően hatá­rozta el Kasmír fejedelemség Indiához való csat­lakozását. 1947. október 27-én légi utón indiai katonaság érkezett Kasmírba, és harcba szállt a pakisztáni behatoló erőkkel. Ezt követően indultak meg a pa­kisztáni reguláris alakulatok is, és háború robbant ki Kasmírért. Miután az angolok gyarmati uralma, majd prak­tikái elvetették az ellentétek magvát, nagyon jel­lemzően, a csapatok főparancsnokai mindkét olda­lon angol tisztek voltak. Ők vezényelték a pakisz­táni, illetve indiai támadásokat. . A másfél évig tartó harcok során Kismir területének egynegyed része pakisztáni ellenőrzés alá került. ENSZ-határozat és további vita India 1947 decemberében az ENSZ elé terjesz­tette a kasmiri kérdést. Hosszú vita és huzavona után 1949 januárjában az ENSZ közbenjárására fegyverszünet jött létre, s megállapodtak a tüz- szüneti vonalban, amelynek hosszúsága 800 kilo­méter. A harcok elcsitultak. A felek megegyez­tek, hogy Kasmir demilitarizálása után lakossága népszavazással dönt hovatartozásáról. A pakisztániak azonban nem vonták vissza csa­pataikat az általuk elfoglalt kasmiri területről. Az indiaiak sem demilitarizálták Kasmir másik részét. Az Indiához tartozó részen Abdullah sejk ala­kított kormányt. Pártja, a Nemzeti Konferencia Párt, 1938 óta együttműködött az Indiai Kong­resszus Párttal. Mivel a több évi, sok tárgyalás után is kilátás­talan volt a vita rendezése, 1953-ban a kasmiri la­kosság körében agitáció kezdődött az Indiával való szorosabb kapcsolatokért. A választott kasmiri par­lament 1954-ben be is jelentette: az Indiához tör­tént csatlakozás megmásíthatatlan. Abdullah sejk, miniszterelnök egyébként el­lenezte Kasmir integrációját Indiával. Önállóso­dási törekvéseket fejezett ki, az indiai csapatok kivonását követelte, s ez megnyitotta volna az 1963-ban sor került a kínai—pakisztáni ideig­lenes határegyezményre. Ezt az egyezményt Ali Bhutto pakisztáni külügyminiszter pekingi láto­gatása alkalmából kötötték. A Kínai Népköztársa­ság Kasmir északi, Tibettfel határos részén határ- kiigazitást tart szükségesnek; ez mintegy 12 ezer négyzetkilométer területet érint. India azonnal tiltakozott a kínai—pakisztáni megállapodás ellen, mondván: Kasmir indiai terület, a kérdés vitatott, Pakisztánnak nincsen joga határkiigazitásba bele­menni. A tüzzszüneti vonal mentén többször kiújultak a csatározások a pakisztáni és indiai erők között. 1947-től 12 jelentősebb összecsapásra került sor. A két állam vezetői sokszor próbálkoztak tárgyaló- asztal mellett a vita megoldása érdekében. Ezek nem jártak eredménnyel. Ez évben súlyosbította a helyzetet, hogy Kas­mírnak a Pakisztán által ellenőrzött részében ka­tonákat képeztek ki azzal a céllal, hogy áthatolja­nak a tüzsszüneti vonalon. (A New Statesman a gerillák számát százezerre becsüli.) Májusban és júniusban nagyobb arányú beszivárgás történt pa­kisztáni részről. Augusztus végén kirobbantak az összetűzések. A pakisztáni területen működő kas­miri rádióadó bejelentette a “forradalmi tanács” megalakulását. Augusztus 25-én indiai csapatok átlépték a fegy­verszüneti vonalat, szeptember 1-én pedig pakisz­táni csapatok törtek be az Indiához tartozó kasmi­ri területre. Szeptember 6-án az indiai hadügymi­niszter közölte, indiai csapatok átlépték Nyugat- Pakisztán határát. Ezt azzal indokolta, hogy igy kívánják megakadályozni Pakisztán India ellen ter­vezett támadását. Hadüzenet nélkül, de valójában háború folyik az indiai szubkontinens két nagy ál­lama között. Miért nem került sor népszavazásra? Sok szó esik a kasmiri kérdés kapcsán a népsza­vazásról, amelyet 1949-ben az ENSZ-határozat irt elő, s amellyel annak idején az érdekelt felek egyetértettek. India időközben megváltoztatta álláspontját: el­lenzi a népszavazást. Indokai a következők: 1. Kas­mir a függetlenség elnyerése után a Mountbatten- terv követelményeinek megfelelően az Indiai Köz­társasághoz csatlakozott; 2. Kasmir 1'954-ben meg­erősítette ezt az államjogi státusát; 3. a népszava­zás feltétele lett volna a demilitarizálás, amelyre pakisztáni részről nem került sor. Természetesen latba esik az is, hogy India mint világi jellegű állam, valamint már csak a terüle­tén lakó, mintegy 50 millió mohamedán vallásu tö­meg létéből eredően integritása elleni lépésnek tekinti, ha a kasmiri kérdésben az ország hovatar­tozásáról a vallás, a muzulmánság döntene. G-KS A kismiri kérdést — ezt az újra és újra lángot vető parazsat — a gyarmatosítók hagyták öröksé­gül az egykori angol birtok, az indiai császárság utódállamainak. Csaknem két évtized alatt száz- és százezrek pusztultak el a felekezeti és nemzetisé­gi ellentétek áldozataiként. A most kirobbant kon­fliktus egyaránt tragikus következményekkel fe­nyegeti mindkét érdekelt felet. Az események előzményei azt tanúsítják, hogy a kismiri kérdést fegyveres utón lehetetlen végérvényesen megol­dani. Sem Indiának, sem Pakisztánnak nem érde­ke a háború: csakis a józan tárgyalások hozhatnak megnyugvást a világnak ebben a zaklatott részé­ben. M. S. Sztrájkban a kanadai favágók CHICOUTIMI, Que. — A Price Bros. and Co. 1,200 favágó alkalmazottja sztrájkba lépett. A munkások követelik a heti 54 órás munkaidő 50- re való leszállítását és 50 centes órabér-ja vitást. A munkáltató 10-12 centes javítást ajánlott, amit a munkások elvetettek. A jelenlegi fizetés $1.25 és $1.80 között van. | \ \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 3 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 * 3 Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- 5 5 Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország $ minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva j

Next

/
Thumbnails
Contents