Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-02-04 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 4, 1965 in ; _ I ' mi TökTmK«* NYOLC HÓNAP ALATT 2.S MILLIÓ FORINT Hogyan tömörült csempészbandába Harminckét ember kerül egyszerre a vádlottak padjára. Szinte valamennyien egy házból, a X., Bihari utca 12-ből valók. Vegyes társaság: törékeny fiatalasszony és idős anyósa, vézna fiatalember és tagbaszakadt, kétméteres óriás, akinek kö- teges izmai az ügyészségi fogdában szétfeszitették á szűkre szabott kabátot. Ez is, az is kerülte a munkát, s csaknem egy évig csempészkedésből, üzérkedésből élt. Az első "kirándulás" Az ügyész asztalán aktacsomó. Harminckét ember bünlajstroma, legfelül Rinkó Sándorné ügyiratai. Az asszonyt a fogdából vezetik kihallgatásra. — Én igazán nem értem. . . Nem tudom, hogyan kerültem ide. . . Jaj, de borzasztó. . . Nem is tudom, mit mondjak — hebegi. Aztán mégiscsak elmond mindent, ahogy történt. Vallomásából kiderül, hogy Rinkóné, édesanyja biztatására — aki használtcikk-kiskereskedést folytat — 1963 márciusában Bratislavába utazott. Vasárnap este ült vonatra, hajnalban érkezett a szlovák fővárosba, délre az áruházakban minden pénzét elvásárolta, majd a legközelebbi vonattal visz- szajött Pestre. — Mit hozott magával? — Melegitőt, gumicsizmát, olyasfélét, amit mások is hoztak. — Például kik? — Hát a házbeliek. Ha jól emlékszem a Pozsárné és a Szakállasné mondta, hogy mit érdemes hozni. Rinkóné jól emlékszik. Tőlük, Pózsárnétól és társaitól kapta azt az ötletet is, hogy a melegitőket, a gumicsizmákat nem érdemes árulni az ócskapiacon, mert az uj holmiért a bizományi áruházakban többét fizetnek. A hiteles számlák tanulsága szerint Rinkóné csaknem háromezer forintot keresett első, rríárciusi ‘kirándulásán’. Ez ébresztette fel benne a kapzsiság ösztönét, amely újabb és újabb utazásokra sarkallta. — Hányszor járt Bratislavában? — Nem tudom... Sokszor! A rendőrségen, ahol felfigyeltek a különös turizmusra, Rinkóné negyvenkétszer kapott kiutazási engedélyt. De a rendőrség arról nem vezet nyilvántartást, hogy ki miért utazik a szomszédos országba. Tudják, hogy legtöbben azért, mert találkozni akarnak rokonaikkal. Mások meg azért, mert az utazás mindig maradandó élményeket kinál. Rinkó Sándornénak nincs hozzátartozója Csehszlovákiában, a látnivaló sem érdekelte. Egyszer sem Volt kiváncsi a négytornyu ősi város nevezetességeire, bár csaknem ötvenszer fordult meg benne. Nem érdekelte az óváros megannyi érdekessége, nem járt múzeumban. Hogyan élnek, boldogulnak az emberek? Mindez hidegen hagyta Rinkónét. Annál inkább figyelte az áruválasztékot és az árakat, összehasonlitott és összeadott, kivont és szorzott, és ha hasznot remélt, egyfajta áruból akár három tucatot is megvett. Hasonlóan gondolkoztak Rinkóné társai, csaknem egy egész ház. Rá se ránts, öcsém! A csempészláz magával ragadta Virág Gyulát, a 22 esztendős esztergályost is. — Rinkóné, a szomszédasszony beszélt rá az utazásra. Mindig mondtam neki, hogy ebből még baj lesz. Ttá se ránts, öcsém, mondta ő. Az esztergályos jól értette a szakmáját, mindenki szerette a gyárban. Nem iszik, nem kártyázik, nem dohányzik. Általában olcsó időtöltései vannak. Televizió, esetleg egy mozi. Rinkóné biztatására mégis otthagyta a gyárat, előbb csak két hétre, majd végleg. Eleinte csodálkozott a többiek mohóságán, de az ötödik ut után, amikor 2500 forint haszonra tett szert, erre az életre rendezkedett be. De megmaradt szolgálatkésznek, s ezt a tulajdonságát társai jól kihasználták. Lótott, futott, mások pénze után is. Sőt... Hamis bélyegző a vámcédulán A Bizományi Aruház csak bélyegzővel hitelesített vámcédula felmutatásával veszi be a más országokból származó uj árut az. engedélyezett 4000 forintos értékhatárig. Előfordult azonban — főleg Rin- kónéval —, hogy a vámvizsgálatot kijátszva, jóval egy kőbányai ház harminckét lakója? több eladnivalót hozott magával. Ilyenkor a fiatal esztergályos hajtott fel egy-egy üres vámcédulát, és a maga fabrikálta pecséttel hitelesítette, majd tetszés szerinti árukat és értékeket tüntettek fel a hamis papiron. — Ez csak háromszor történt meg — szabadkozik Rinkóné. — A Bizományiban az egyik lány vámcédula nélkül is átvette a holmikat. — Melyik lány? Megmondja a nevét, csupán azért nem Írjuk le, mert a csempészáruk értékesítésének körülményei még eléggé homályosak. Annyi azonban bizonyos, hogy Rinkóné és 31 társa 8 hónap alatt több mint 2.5 millió forint értéket adott el a bizományi áruházaknak. A csempészek listáján 51 fajta áru szerepel. Rinkóné neve fordul elő leggyakrabban, mintegy 100 ezer forintos forgalommal. De Pózsár Sándorné sem panaszkodhat: ő 275 tételben 93 ezer forint értéket árult ki. Egy másik asszony, Gecze Pálné pedig arról hírhedt, hogy egymaga 36 pár gumicsizmát csempészett át a határon. Végre nem hajtott rendelkezés Ezek után joggal kérdezheti az olvasó: honnan volt ennyi valutájuk a csempészeknek, és hogyan uszták meg a vámvizsgálatot? Mielőtt érdemben válaszolnánk a kérdésre, idézzük a Magyar Nemzeti Bank 4-es számú tájékoztatóját, amely az 1964. évi valutakiadásokat szabályozta. A tájékoztató szerint a Csehszlovákiába utazók évenként 6,000 koronát kaphatnak. “Ismételt Egyházi iskolák Magyarországon A Magyarországon megtelepedett katolikus tanító-szerzetes rendek ezidőszerint nyolc középiskolát tartanak fenn az országban. A bencések Pannonhalmán és Győrött, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesrendiek Esztergomban és Szentendrén, a Notre Dame iskolanővérek pedig Budapesten és Debrecenben tanítanak az önálló egyházi kezelésben álló iskolákban. A katolikus gimnáziumoknak csaknem 2500 tanulójuk van. Ezekben az iskolákban a teljes tantestület paptanárokból, illetve apáca-tanárnőkből áll, akiket mindenben ugyanazok a jogok illetnek meg, mint bármelyik más gimnáziumban tanító állami alkalmazásban levő tanárokat. Fizetésük egy részét az egyházközségtől kapják, s ezt az összeget egészíti ki az állam a korosztályuknak megfelelő illetményre. Az egyházi iskolákban állami tankönyvekből és az állami iskolák tantervei szerint oktatnak. Azokban a tantárgyakban, ahol világnézeti eltérés van az állami tankönyvekben lefektetett elvek és a vallásos elvek között, az egyházi iskolák tanárai kifejthetik és taníthatják vallásuk álláspontját. Ezekben az iskolákban hetente két órát fordítanak vallásoktatásra. — Iskolánknak több mint 300 tanulója van — mondja Balogh Ferenc főtisztelendő a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója. — Állíthatom: az kiutazás alkalmával — folytatódik a tájékoztató —, a Csehszlovákiába érvényes személyi igazolvány-betétlapok vizsgálatánál megállapítandó, hogy a betétlap tulajdonosa az előző kiutazás alkalmával milyen összegű (hány napra szóló) csehkorona- ellátmányt vett fel, hogy ténylegesen hány napot töltött külföldön...” Ez a rendelkezés gátat szabhatott volna a visszaéléseknek, ha megtartották volna, helyesebben ellenőrizték volna rendszeresen, hogy mikor melyik IBUSZ-kirendeltségen ki mennyi valutát kapott. De nem ellenőrizték és nem is tartották nyilván. Ezért történhetett meg például, hogy Rinkóné a megengedettnek legalább a dupláját vette fel valutában. — Ha nem kaptam az egyik kirendeltségen, elmentem a másikhoz. Néha pedig a feketepiacon jutottam koronához — vallotta az ügyészségen. Mi több: a vizsgálat során az is kiderült, hogy Rinkó- nénak és több társának már Lengyelországba szóló betétlapja is volt, s miután ezekre a betétlapokra is cseh koronát kértek és kaptak, még könnyebb dolguk volt. Végső soron tehát az ugrásszerűen megnőtt turistaforgalom zavarosában halásztak. Mindig vasárnap utazott a társaság, amikor hömpölygőit a látogatók tömege innen Csehszlovákiába, onnan ide És hétfőn szintén a nagy áradattal indultak vissza, Budapestre. Ezért kerülhették el a tüzetes vám- vizsgálatokat is. Am a csempészbanda kapzsiságát a hivatalosan beváltott és a feketepiacon vásárolt pénz sem elégítette ki. Ha kellett, csencseltek is. A példa közismert. Nyáron a siófoki piacon, ősszel a Corvin Áruházban láttunk olyan csehszlovák turistákat is, akik nem vásároltak, hanem eladtak. Különböző ruházati cikkeket árultak, hogy a törvényesen átváltható összegnél több forintot szerezzenek. Rinkóné és társai pontosan igy árulták Bratislavában a szalámit és a barackpálinkát — hasonló célból. Kinyíltak a határok, nem csukhatjuk be az üzletek ajtaját. De a devizarendelkezések kijátszóit, a csencselőket be kell csukni. egyetemeken a tőlünk kikerülő fiatalokat semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri a felvételeknél. Nem véletlen, hogy gimnazistáink nagyrésze a középiskola után egyetemen, főiskolán tanul tovább. — Ami bennünket, paptanárokat illet — fűzi tovább a szót — ugyanezt mondhatom el; fizetésünk 60 százalékát, az állam, 40 százalékát pedig az egyház biztosítja. Ingyenes orv.osi ellátásban, kórházi ápolásban részesülünk — éppúgy mint az állam gimnáziumok tanárai, s nyugdijunkat is ilyen alapon állapítják meg. A magyar egyházak teológiáin, ahol a papi utánpótlást nevelik, magasszintü oktatás folyik. Vannak például olyan katolikus hittudósok — mint például Radó Polikarp —, akiknek tankönyveit külföldön is kiadják s más országok teológiáin is tanítják. A két református teológiai főiskola európai hirü hatalmas könyvtárral rendelkezik s tanárainak munkái az országhatárokon túl is ismertek. Budapesten működik Európa négy rabbiképző szemináriumainak egyike is. Az egyházi iskolák tanárutánpótlásának érdekében az állam és az egyház közötti megegyezés alapján minden első egyetemi évfolyamra két paptanár jelöltet vesznek fel az országban működő tanitó- szerzetesrendek ifjai közül. A nyolc katolikus egyházi iskolán kívül Debrecenben református, Budapesten pedig zsidó gimnázium működik. Nyerges János kereskedelmi főtanácsos a kubai külkereskedelmi minisztérium meghívására Havannába érkezett, ahol előadásokat tart a nemzetközi kereskedelmi szervezetekről, tevékenységükről. t* Országos konferencia kezdődött Salgótarjánban, az Acélárugyár Művelődési Házában, a fémek hidegalakításáról. A három napos konferencia programján a hideghengereléssel kapcsolatos szakelőadások szerepelnek. 5cm vastag jég borítja a Velencei-tavat, amely az idei télen a szakásosnál majdnem egy hónappal később fagyott be. A Séd völgye az apátsággal *> a viaduktról K. F.
