Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-07 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday,, January 7, 1965 6 ŐSZINTÉN SZÓLVA... Aggodalmaim vannak. Aggodalmaim vannak afelől, hogy úgy érzem, nagyon sokan vannak ab­ban a hitben, hogy a néger nép egyenjogúsági küz­delme már idáig is jelentős vívmányokat ért el. Aggadalmaim vannak eziránt, mert ez a meglátás nem felel meg a valóságnak, és ennek a hamis meglátásnak káros következményei lehetnek; még pedig az, hogy egy ilyen hamis kép folytán a küz­delem ereje lelankad épp akkor, amikor legna­gyobb erővel kell ütni a már meleg vasat. Akár­csak egy csatában, ha a parancsnok az ellenfél látszólagos visszavonulását győzelemnek véli és csapatait pihenőre rendeli. A későbbiekben néhány adattal fogom terhelni olvasóimat. Most csak még eiooD rá axarok mutatni, mik azok a körülmények, amelyek ezt a látszatot keltik. Kétségtelen ma már, ‘hogy az ország széliében és hosszában tudomásul 'vtutíK, hogy ez a küzdelem folyamatban van. Két­ségtelen' az is, hogy a lakosság egy része, az elő- •itéletekkel terhelt és szűkkeblű érdekektől haj­tott része, ezt a küzdelmet saját részére károsnak és veszedelmesnek tekinti és ezért azt érzelmeiben, vagy pedig tettekkel is ellenzi. Egy másik része már ráeszmélt, hogy ez a küz­delem jogos, hogy évszázadok igazságtalanságait és kegyetlenségeit akarja orvosolni de még nem jutott az erkölcsi fölháborodásnak arra a fokára, •hogy érzelmeit és meggyőződéseit cselekedetekben ■nyilvánítsa. Ez a réteg talán a lakosság többségét foglalja magában, több-kevesebb fokozati változat­tal. Végül láthatjuk a harmadik csoportot, amely már eljutott az erkölcsi fölháborodásnak arra a fokára, amelyen nem hajlandó tétlenül, tűrni ezt az igazságtalanságot és elszánta magát, hogy tesz va­lamit, akármit, amire képes, hogy ezt a küzdelmet győzelemre segitse s erkölcsi igazának tudatában, eimaradhatatlan győzelem hitében nyugodtan él­vezhesse ennek az idáig elnyomott népnek őszinte barátságát. Összefoglalva tehát azt lehet mondani, hogy a küzdelem idáig elért eredménye alig több annál, hogy a nagy közvélemény előtt napirendre helyez­te ennek az évszázados igazságtalanságnak a ha­ladéktalanul való helyrehozását és annak elke­rülhetetlenségét és szükségességét. És ez végtele­nül fontos vívmány, ami nélkül tovább haladni alig lehet. Mit kell helyrehozni? De ez még nem tett egy falatot sem egy éhező •néger gyermek szájába, még nem juttatott mun­kát egy arra váró néger dolgozónak. Mert egy do­log az, hogy egy munkaadó kijelenti, hogy még sem helyes, ami a négerekkel történik és más do­log, hogy utasítást adjon munkavezetőjének, hogy ezentúl üzemében az üresedéseket arra megfelelő négerekkel töltse be és hogy azoknak előmenetel­re is adjon alkalmat. Utóvégre is, emberöltők bű­neit kell helyrehozni. No már most lássuk csak, mik a valóságos körül­mények? A New York Times november 16-i és december 14-i számaiban egy-egy cikk jelent meg, amelyek fényt vetnek ezekre a körülményekre. Az egyik az 1960-as népszámlálás alapján, 68 ki­szemelt városra vonatkozóan megállapítja, hogy a néger dolgozók 50-től 84 százalékig terjedő arány­ban csak alsórendü munkában vannak alkalmaz­va; ez a szám New York városban magában 63 szá­zalék. A cikk idézi azt a megállapítást, hogy csak egy nagyszabású országos erőfeszítés lesz képes emelni a néger nép gazdasági színvonalát, mert az meghaladja a helyi erők képességét. Továbbá, a 68 városban a néger családok 15-től 62 százalékig terjedő számának a hivatalos körök által megálla­pított évi 3,000 dollár “szegénységi határinál ke­vesebb a keresete. Ez a szám New Yorkban 27 szá­zalék, Los Angelesben, 23%, Pittsburghban 36%, Phoenixben 46% és Atlantában 49%, többek kö­zött. A kevésbé ipari városokban ezek a számok: New Orleans 51%, Memphis 57% és Little Rock íi MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street jl New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $ ......................4 I Cím: .................................................................. ||l Név: ................................................................. I Város:......................................Állam:............ 62%. A néger családok közepes jövedelme a leg­magasabb volt Englewoodban: $5,686, és még csak 5 másik városban haladta meg az $5,000-t. New York város ebben a kimutatásban a 28-ik helyen áll, itt az évi közepes családi kereset $4,484. Ha számba vesszük, hogy a keresők zöme a közepes­nél kevesebbet keres, hát hogyan lehet ilyen kere­setből egy családnak tisztességes módon megélni? A másik cikk a négerek részére megnyitandó munkaalkalmakról és az erre irányuló tervekről szól. Nemcsak nagyon nehéz munkát találni a munkaképes néger dolgozók ezreinek, de felme­rült az a panasz, hogy túl sokat olyan munkában helyeznek el, amelyek alacsonyrendüek, rövid ide­ig tartók, vagy pedig nem vezetnek semmire. Ugyanakkor, amikor ilyen nehéz munkát találni, a különböző segitőszervezetek vezetői tudják, hogy az azt keresők száma egyre nő. A harlemi Haryou- Act szervezet egyik vezetője úgy becsüli, hogy a város 16 éven felüli szinesbőrü lakossága 40%- ának jobb munkára van szüksége és kb. 10,000, 16 és 21 év közötti személynek segítségre van szüksége Közép-Harlemben. A különböző segítő tervek abból a felismerésből indulnak ki, hogy né­gerek kevesebbet keresnek és nehezebben talál­nak munkát. A közepes családi jövedelem Har­lemben kb. $4,000, ami $2,100-al kevesebb, mint N.Y.-ban .Közép-Harlem férfi munkaerejének két­harmada alacsony rendű munkában van alkalmaz­va, mig a város összmunkaerejének csak egy har­mada végez ilyen munkát. A 18—19 éves néger férfiaknak 41%-a dolgozik u.n. magasrendü mun­kában, mig a fehér férfiaknak 61-%a végez ilyen munkát. A helyzet több tanulmányozója kétségbe vonja a különböző tervek hasznosságát. A városi kor­mányzat egyik ilyen szókimondó megfigyelője azt mondja, hogy mindezek a tervek hiábavalók: fel­veszik ezeket a fiatalokat, felépitik reményeiket, aztán nem tudnak jobb munkát találni nekik, mint bus-boy, vagy raktári írnok, és mint ilyen csak arra jók, hogy az automatizálás kitegye őket a munká­jukból. Egyik ilyen fiatal munkás ezeket mondja: Beiratkoztam egyik ilyen tanfolyamra. Kitanitot- tak, hogy jó nyomdász legyek. Jó tanuló voltam, tanítóim azt mondták elsőrangú munkás lett be­lőlem. Elvégeztem a tanfolyamot és most nem ta­lálok munkát. Kérdik tőle: hát most mit csinál? Semmit, válaszolja. A különböző tervek közül egye­sek sikeresek voltak, mások csak kiábrándulást és nem lelkesedést értek el azok között, akiken se­gíteni volt a céljuk. A helyzetet jellemzi egy pá­lyaválasztási tanácsadó, aki azt tanácsolja a néger fiataloknak, hogy a képességükön aluli cél után törekedjenek, mert csak ilyenek állnak majd a rendelkezésükre. Hát ezért vannak aggodalmaim, mert a valósá­gos, kézzelfogható eredmények idáig bizony na­gyon soványak, alig lépték túl a “nesze semmi, fogd meg jól” határait. Még sokkal több küzdelem­re van szükség, mire jelentős eredményt lehet fel­mutatni. nninuiHiinniHi n» írn itti ■ m mm ujj .Hl im rum m «■■■II ■■■■»■ un »w/# MTímmJB Rácz László: KUBA: SPAKVOL-AMERIKA ELHAKKA Január ötödikén ünnepelte Kuba — a szocialista világ testvéri részvételével — győztes forra­dalmának hatodik évfordulóját. Azt a csodát, hogy a félgyarmati elnyomást szenvedő spanyol­amerikai országok közül elsőnek rázta le magáról az imperialista igát, ugyanakkor, amikor e föld­rész iparilag jóval fejlettebb országai: Argenti- ha, Venezuela, Brazília és Mexico, változatlanul az Egyesült Államok imperialistáinak “érdekkö­rébe” tartoznak. Nem volt könnyű a feladat és tengernyi az áldozat, mig sikerült Kubában a vé- reskezü Batista katonai diktatúráját megdönteni és annak utána az Egyesült Államok féktelen gyarmati kizsákmányolásának egyszer s minden­korra végetvetni. Alig nyolc éve, hogy a Fidel Castro vezérlete alatt 82 fiatal diákból-munkásból toborozódott kis csoport, kiindulva a mexicoi Tuxpan kikötőből, hajójával fegyveres betörést szervezett a náluk ezerszer erősebb és az Egyesült Államok-támogat- ta kubai diktatúra ellen. A maroknyi vakmerő tá­madóból csak 11 jutott el élve a későbbi harcok színhelyére a nehezen megközelíthető Sierra Maestra hegycsoportba. Újkori forradalmi gerilla harcok segítségével, főként a környező szegény parasztok hősies támogatásával, a felkelő mozga­lom innen terebélyesedett ki. Lassanként magá­hoz vonzotta a városok-gyárak mindeddig véresen elnyomott ipari munkásait. Csak rövid időbe telt, mig a forradalom, mint futótűz, íángbaboritotta az egész kis szigetországot. Az 1959. év elejére már teljes győzelemről számolhatott be. E rövid idő alatt a forradalom kezdeti vezérka­ra, élén Fidel Castroval, kibővült az addig föld alá szorított kubai kommunista párt vezetőségé­vel. Maga a forradalom eszmei tartalma, célkitű­zése is különböző fázisokon, fejlődési fokokon ment keresztül. Az eredetileg tervezett és nemze­ti felszabadító mozgalomnak indult felkelés győ­zelme, véget vetett Batista katonai diktatúrájá­nak. Ennek utána a nemzeti forradalom szélesebb ideológiai alaphoz jutott. Megszüntette az Egye­sült Államok imperialista gyarmati politikájának összes lehetőségeit. Nacionalizálta: állami keze­lésbe vette az eddig amerikai tőkés csoportok ál­tal bitorolt cukornád-ültetvényeket, ipari és ke­reskedelmi vállalatokat. A gyarmati elnyomás fel­számolását további lépésként nyomon követte a földtulajdon biztosítása a nincstelen parasztság részére. Végezetül a termelési eszközök állami tu­lajdonba való vétele. Ezzel a lépéssel a kubai for­radalom elérkezett a beteljesüléshez. Megkezdhet­te a szocializmus építését, amelynek győztes év­fordulóját most ünnepelte. Hat év igen rövid ahhoz, hogy pontos mérleget vonhassunk az elért eredményekről. Annál is in­kább, mert a kubai proletár-forradalom — akár­csak a többi szocializmust építő országokban •— építés közben elkerülhetetlenül hibákat, helytelen lépéseket is elkövet, melyeket állandóan javít és csiszol. De nem számítva azt a jelentős tényt, hogy Kuba ezen a földrészen győztes előharcosa lett az esedékes társadalmi forradalomnak, már ma is jelentős sikerekről számolhat be odahaza. Elsősorban a kulturális haladás: az oktatás, továbbá az országos egészségügy javítása terén. Ne felejtsük el azt sem, hogy ezt az épitőmunkát a lefolyt hat év során imperialista támadások, üldö­zések egész sorozata akadályozta. Az országból kimenekült ellenforradalmárok: “gusanok“ —■ férgek — különböző fegyveres betörései után, a washingtoni diplomácia egész Spanyol-Amerika lakáj-kormányait mozgósította a forradalmi Ku­ba ellen. Gazdasági s diplomáciai bojkottot szerve­zett a kis szigetország ellen. Parancsára — a me­xicoi kormány kivételével — a többi tizennyolc spanyol-amerikai kormány megszakitotta Kubá­val a diplomáciai- és kereskedelmi kapcsolatot. De még igy is, a félgyarmati kizsákmányolás­ban szenvedő országok lakájai, a kubai győztes forradalomból bizonyos előnyöket húztak. Tagad­hatatlan, hogy a tragikus végű Kennedy elgondo­lása: a Szövetség a Haladásért éppen a győztes kubai forradalom közvetlen következménye volt. Ezzel az akcióval az Egyesült Államok gyarmati kizsákmányolásának szeliditését óhajtják megva­lósítani, természetesen anélkül, hogy magát a kia­dós gyarmati elnyomást megszüntetnék. Hogy a kubai proletár-forradalom hat év el­múltával minden támadás és fordulat ellenére, életerős maradt, az a nagyszerű nemzetközi pro­letár-szolidaritásnak köszönhető. Kuba példája szemléltető bizonyítéka annak a megállapodásnak, mely az első világháborút közvetlenül követő év­ből származik, hogy “Gyarmati vagy fél-gyarma­ti elnyomást szenvedő országokban proletár for­radalmak csak az esetben vezethetnek sikerhez, ha kellő támogatást kapnak olyan országoktól, melyekben már a proletariátus diktatúrája tartja kezében a hatalmat.” Valóban, a kubai dolgozók minden hősiessége hiábavaló lett volna, ha a Szovjetunió és az egész szocialista világ nem állt volna testvéri készséggel az elmúlt hat év során mögötte. Kuba mostani győzelmi ünnepe, egyide­jűleg ünnepe ennek a nemzetközi szolidaritásnak is. A szocialista Kuba ezen a földrészen előharcosa rég esedékes anti-imperialista küzdelmeknek. Eze­ket “gorillákkal” — véreskezü katonai diktatú­rákkal — de a washingtoni diplomácia ravaszul kiagyalt alamizsna-taktikájával: a “Szövetség a Haladásért” akciójával sem lehet elkerülni. Magá­nak Kubának a létezése éleszti-ébrentartja a ket­tős elnyomás alatt nyögő spanyol-amerikai dol­gozók forradalmi erőfeszítéseit. Helytálló és meg­cáfolhatatlan Ernesto Guevara-nak — Kuba egyik forradalmi vezérének — az a megállapítá­sa, amit az Egyesült Nemzetek legutóbbi tanács­kozása alkalmából leszegezett: “Kuba: szabad és szuverén. Mentes minden köteléktől, külföldi tőke- befektetésektől és imperialista helytartóktól, akik politikáját irányítanák. Felemelt fővel beszélhet ezen a gyülekezeten és igazolja annak az elneve­zésnek igaz voltát, amellyel megkeresztelték, mert valóban ő egyedül Amerikának szabad földje.”

Next

/
Thumbnails
Contents