Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-28 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 28, 1965 1 A délvieinami újoncok megszöknek Időnként, a szokásos beállított tónusu cikkek mellett, a sajtóban olyan hírek is megjelennek, amelyek leplezetlenül megirják a dél-vietnami kor­mányhadsereg demoralizált állapotát. Ilyen cikk jelent meg a N. Y. Times jan. 19-i számában, Jack Langguth riporter tollából. A jelentéshez nem szükséges kommentárt fűzni, alább adjuk azt kivo­natosan: Tram Nien 28 éves krumplitermelő farmer a dél-vietnami hadsereg újonca, nagyon elégedetlen a sorsával. “Már három hete szűkös az élelmezés’’, mondotta. Zord szél fújt a gyakorlótéren, de me­zítláb gyakorolta a céllövést. Világéletébem soha­sem hordott cipőt és a katonai bakkancs véresre törte a lábát. A vele együtt besorozottaknak 30 százaléka már megszökött, mert kibirhatatlannak találták a katonaéletet. A katonaságból való megszökés ilyen aránya megszokott dolog a Phu Bai-nál levő Dong Da ki­képzőtáborban. Egyesek csak rövid időre hagyják ott a katonaságot, hogy ellássák a házkörüli teen­dőket, utána visszajönnek a táborba. Egy másik közlegény, Hoang Ton kétgyermekes családapa, alig várja, hogy minél hamarább otthagyhassa a katonaságot. Ehhez azonban úgyszólván semmi le­hetősége sincs; úgy a besorozattakat, mint az ön­kénteseket a háború végéig a katonaságban tart­ják. A kiképzés az Egyesült Államok katonai kézi­könyve szerint történik és az újoncok azt rendkí­vül nehéznek találják; öt hetes elemi kiképzésből és négy hetes előrehaladott hadgyakorlatokból áll. Az újoncok gyors hadbaállitása miatt eltörölt to­vábbi háromhetes utánképzést most kénytelenek visszaállítani. Csak 12 órát fordítanak a katonák politikai oktatására. Az élelmezésről kifejezett panaszok tovább mennek a szokásos katonai elégedetlenségnél. Az árvizek megnehezítik a szállítást és a városi de­monstrációk miatt sok üzlet zárva maradt Tran Heuu Tu alezredes, a Dong Da tábor parancsnoka, fejenként napi 15 piastert kap (kb. 12 cent) a rek- ruták élelmezésére. Szabadtéri katlanokban, kevés beleapritott hússal rizst főznek a legénységnek, amit órákkal a tálalás előtt kiraknak a deszka- tálalókra. Ezeket néha letakarják a legyek elől. A levest melegítik és mosdó-vedrekben tálalják fel. Köröskörül a hegyekben gerillák bújnak meg, ez­ért a katonaság csak nappal tart járőrséget, ami­kor nem lépnek akcióba a gerillák. A nyugati ta­nácsadók kifogásolják a katonaságban a lelkesedés hiányát, de azon a véleményen vannak, hogy meg­felelő vezetéssel a vietnamiak jó katonákká vál­hatnak. Az is előfordul azonban, amint az egyik katonatiszt mondotta, hogy a mieink közül valaki megragad néhány vietnamit a gallérjánál fogva és azt mondja: “te most velem jössz.” Kern lesz tárgyalás a Wylie gyilkosság ügyében A vádügyészség burkolt kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy a Janice Wylie és Emi­ly Hofiert N.Y.-i fiatal lakótársak meggyilkolásával vádolt George Whitmore Jr. bűnügye nem kerül tárgyalásra és elejtik ellene a gyilkosság vádját. Ebben az ügyben, erőszakos merénylet vádja alapján már előzőleg bűnösnek találta a bíróság, de arra nincs jogerős bizonyíték, hogy a gyilkos­ságban is ő lett volna a tettes. Whitmore ellen már más hasonló ügyekben is eljárás folyik. A körzeti vádügyész szerint Whit­more állítólag bevallotta Mrs. Minnie Edwards brooklyni asszony meggyilkolását múlt áprilisban és bűnösnek mondták ki Elba Barrero erőszakos megtámadásáért. Hazaférfek Varsóból a tárgyalók A Varsói Szerződés országainak kormány veze­tőségi tagjai és pártvezetői néhány napos megbe­szélés után, a lengyel fővárosból hazaérkeztek. A megbeszélések tárgyát a nyugat által tervezett nemzetközi nukleáris flotta elleni védelem képez­te. A szovjet küldöttség még a két országot köl­csönösen érdeklő ügyekről, kétnapos külön meg­beszélést is tartott a lengyel kormány tagjaival. Siovjai tiltakozás U Thanlnál A Szovjetunió ENSZ-képviseleíe jan. 21-én tilta­kozást jelentett be U Thant főtitkárnál amiatt, hogy a főtitkár beszámolójában a Szovjetuniót tör­vénytelenül olyan államnak tüntette fel, mint ame­lyet valamiféle “adósság” terhel. “Ez az állítás — hangzik a nyilatkozat — min­den alapot nélkülöz, és ellentmond az ENSZ-alap- okmány legfontosabb rendelkezéseinek. A beszá­moló voltaképpen az amerikai álláspontot tükrözi. Eszerint az imperialista hatalmak közel-keleti és kongói agressziójának következményeivel kapcso­latos kiadásokat a rendes költségvetés részének kell tekinteni, és a tagállamoknak a rendes költ­ségvetéshez való hozzájárulásából fedezni. Azok tehát, akik a világszervezetet több milliós költség­gel terhelték meg, súlyos pénzügyi nehézségeket támasztva, most a felelősséget igyekeznek mások­ra áthárnani. Jogi szempontból sincs semmiféle alap arra, hogy a tagállamokkal fizettessék meg a közel-keleti és kongói akciókra fordított anyagi eszközöket, mivel ezeket az akciókat az ENSZ- alapokmány megsértésével határozták el és haj­tották végre. A Szovjetuniót nem terheli semmi­féle, a beszámolóban említett adósság. A Szovjetunió — miként ez közismert — ponto­sán teljesiti az ENSZ-alapokmány által előirt pénz­ügyi kötelezettségeit.” Izrael int a Jordán elvezetése ellen Izrael honvédelmi minisztere, Shimon Peres fi­gyelmeztette Libanon kormányát, hogy a Jordán folyó vizének elvezetése Izrael részéről megtorló lépésekre vezethet. Peres miniszter kijelentette, hogy a Wazzani folyó eredeténél tervezett pum­pák felállítása és a Hasbani folyó vizeinek uj me­derbe való átterelése révén “ezek a vizek a jövő­ben a Litani folyóba ömlenének, amellyel együtt hasznavehetetlenül folynának a Földközi-tenger­be.” A Litani folyó a Földközi-tengerbe torkollik. Az izraeli miniszter azt a vádat emelte, hogy Li­banon az Egyesült Arab Köztársaság zsoldosa lett abban a tervben, hogy az arab országok megfosz- szók Izraelt a Jordán vizének használatától. Jelen­leg a Tiberias tóba folyik, ahol Izrael öntözőberen­dezést épit a viztelen területek irrigálására. A Labor-miniszter Tory kijelentései Harold Wilson angol miniszterelnök kormányá­nak munkaügyi minisztere és az angol Labor Par­ty elnöke Ray Gunter, egy londonkörnvéki pártgvii lésen elmondott beszédében kijelentette, hogy az ország gazdasági fejlődése érdekében az an^ol munkások tegyék félre “önző” érdekeiket és lás­sanak munkához. “Jó lesz, ha az ország szembenéz a valósággal”, mondotta. “A nyugdíjazásban, kórházi ellátásban és. lakásviszonyokban megvalósitandó reformokat nagyobb termelékenységgel kell megszolgálni.” Furcsa hangok ezek egy munkáspárti vezér és miniszter szájából; inkább beillene tory-párti mi­niszter kijelentésének. Az angol munkáspárt ha­gyományosan lagymatag politikai álláspontját még tovább gyengítette az a tény, hogy Patrick Gor­don Walker külügyminiszter elvt sztette parlamenti ülését a körzetében, Leytonban megtartott pótvá­lasztáson. Ennek következtében a külügyminiszter kénytelen volt lemondani és a gyér többséggel megválasztott Labor Party további kudarcot szen­vedett. [széljegyzetek] * • Los Angelesben a harmatlelkületü hatósági kö­zegek a magazinok és egyéb nyon'ftatványok töme­gét kobozták el, mert sértette szeméremérzületü­ket. Az elkobzással az ifjúság morális finomságát óhajtották megvédeni a durva befolyásoktól Az elkobzott nyomdai termékekeket a végső bírósági döntésig elraktározták. Az elrak­tározás pénzbe kerül, még pedig arányban azzal, amennyi helyet az elraktározott holmik elfoglal­nak. Miután a szóban forgó erkölcsrontó nyomtat­ványok sok helyet foglalnak el, elraktározásuk is sokba kerül. Az adófizetők pénzét mindig aggódó gondosság­gal óvó hatóságok tehát az elkobzott nyomtatvá­nyoknak árverésen való eladását határozták el. • • • Az adófizető polgárok, akiknek zsebét a szemé­remsértő nyomdai termékek elraktározása, azok­nak elárverezése után, többé nem fogja terhelni, — ugyan mit gondolnak e művelet végrehajtásá­ról? Gondolják-e, hogy amit nem illett kicsiben el­adni, azt illő nagyban elárverezni? Vagy azt, hogy aki megvásárolja, elviheti és áru­síthatja ott, ahol ilyen szeméremsértő nyomtatvá­nyok nem ártanak az ifjúságnak? Vagy gondolják-e, hogy az egész elkobzásnak már kezdettől fogva nem volt értelme? • • • A virginiai Alexandria városban, ahol a Pen­tagon hatalmas épülete terpeszkedik, a szövetségi Nagy Esküdtszék a hadügyminisztérium három hi­vatalnokát sikkasztás vétsége alapján vád alá he­lyezte. A vád szerint ez a három tisztviselő az 1963- mal végződő négy év alatt 66 ezer dollárt tulajdo­nított el, beleszámítva olyan tízezer dollárt, ame­lyet eredetileg “bizonyos vietnami bizalmas célok­ra” szántak. Egyelőre nem nyert megállapítást, hogy miért tartott négy év;g a lopások leleplezése, holott a száz és ezermilliók kiutalása és kezelése — állító­lag — szigorú ellenőrzés alatt áll. Viszont megál­lapították azt, hogy a három sikkasztó közül kettő 20 ezer dollár évi fizetést húzott, a harmadik pe­dig kénytelen volt 17,700 dollárral beérni. Hogy ilyen fizetések mellett miért kellett még lopni, talán érdekli azokat az amerikai polgáro­kat, akik — a CBS legutóbbi tv-riportja szerint — évente 2—300 dollárt keresnek gyapotszedés­sel. • • • Egyre rohamosabban közeledik az idő, amikor az ország vezetőinek csupán egy kvalifikációra lesz szükségük: PÉNZ, VAGYON. Nem lesz fontos a képzettség, a tehetség, a rá­termettség, a megbizhatóság, mert ezek alapján még csak a választó listára sem kerülhet a tiszt­ségre pályázó neve, ha az illető nem vagyonos. Kaliforniában például Alan Cranston-nak 800 ezer dollárjába került, hogy — veszített Pierre Sa- lingerrel szemben, aki ennél is többet költött, hogy az ő neve kerüljön a listára és azután — ő is ki­bukott Murphyvel szemben. R. L. Ottinger, a New Yorkkal határos Westches­ter megyében csaknem 200 ezer dollárt költött, hogy képviselővé válasszák. Robert Kennedynek pedig két MILLIÓ dollárjába került, hogy New York állam szenátora legyen. Nyilvánvaló, hogy az amerikai választásoknál el­sősorban a pénz beszél . . . • • • Robert Kennedyről lévén szó: e sorok Írása köz­ben jelenti a rádió, hogy felesépe újszülöttel aján­dékozta meg az újdonsült szenátort. Ez a házaspár kilencedik gyereke, amire azt mondhatjuk, hogy könnyű nekik. Elvégre ez az a család, amelyben a nagyapa minden újszülött uno­ka nevére EGYMILLIÓ dollárt helyez letétbe. Ez tehát a kilencedik millió, amellyel a dúsgazdag nagyapa ezt a családot szorgalma elismeréséül ju­talmazta. • • • Hogyan állunk a gondosan őrzött és kommuniz­mustól féltett "erkölccsel" abban az országban, amely példamutatóként szeret szerepelni a világ széltében-hosszában? Az FBI hivatalosan jelenti, hogy igy állunk: MINDEN ÓRÁBAN egy öngyilkosság, két betö­rés és 60 autólopás történik (percenkint egy autólo­pás!). Minden évben két és egynegyed millió súlyos bűntényt követnek el országunkban. A lakosság 8%-os emelkedésével szemben a bűntények 40%- os emelkedést mutatnak. Egyedül New York városban, a múlt év folya­mán 13,025 súlyos természetű támadás történt, ebből több mint 75% utcai támadás volt. Egyedül Bostonban egy év alatt 15 kideritetlen gyilkosság történt. Ezzel a "példával" ugyan nem érdemes a világ elé állni! • • • Az országos hirdetők szövetségének elnöke, Fairfax Cone, beszédében éles szavakkal ostoroz­ta a hirdetések stílusát és szövegét. Javasolta, hogy a hirdetés-szövegezők tanúsítsanak önural­mat és eszközöljenek javításokat, mert különben a nagyközönség előbb-utóbb gyanakvással fog MINDEN hirdetésre tekinteni. Ha figyelembe vesszük, hogy a rádió, a tv, a magazinok és az újságok 99 százalékának jövedelmi forrása csaknem teljesen hirdetésekből ered, — nagyon kevés a kilátás arra, hogy a félrevezető hirdetéseket önként beszüntessék vagy korlátoz­zák. “Önkéntes” profitkorlátozásról sem a hirdetők, sem a hirdetés-szövegezők, sem a rádió, sem a tv-társaságok nem nevezetesek. A magazinok és az újságok meg pláne nem!

Next

/
Thumbnails
Contents