Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-05-06 / 18. szám

JAL AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 6. 1965 tdJUoUmvoLiu/ és technika Az óriás feléledt Tengeralatti kráterek. Biborfényü alkony Vannak Földünk felszínén “nyugtalan” terüle­tek, ahol szinte mindennaposak a belső erőmükö- tíés gyakran ijesztő formájú megnyilvánulásai: a földrengések és vulkánkitörések. Ilyen terület töb­bek között Izland, amelyet nemcsak a jég, hanem a tűz szigetének is szoktak nevezni az útikalauzok. Alig több, mint egy esztendővel ezelőtt különleges természeti jelenség játszódott le az Izland déli partjánál fekvő kis Vestman-sziget környékén. Morajlás és cikázó villámok kíséretében hatalmas gőzfelhő emelkedett a magasba, nem sokkal a “po­kolbéli” színjáték kezdete után máris felbukkan­tak a tajtékzó vízből azok a szirtek, amelyek egy uj, vulkanikus sziget születését adták tudtul a világnak. Sziget született A szigetet Surtseynek keresztelték el Izland la­kói, egy mitológiai óriás neve után, akit az ókor­ban a tűz isteneként tiszteltek. A “tengeralatti óriás” az első paroxizmus után lecsendesedett, de korántsem véglegesen. Néhány héttel ezelőtt újabb gőzoszlopok törtek fel a kb. 700 méter átmérőjű és 174 méter magas sziget környezetében, világo­san utalva arra, hogy a mélyben újabb kitörések indultak meg. Surtsey helyén a tenger eredetileg 120 méter mély volt. Ebből, valamint más ismert adatokból meg lehet becsülni, mekkora volt a szi­get keletkezésekor felszabadult hőenergia: vala­mivel több, mint amennyi az 1906. évi San Fran­ciscoi földrengés teljes szeizmikus energiája volt. Körülbelül 240 hirosimai atombomba teljes robba­nási energiájának felelt meg. A “tenger alatti óriás” tehát megérdemelte a nevét. Szárazföldi tüzhanyókitörésekről elég sokszor hal lünk, s az a látszat, mintha ezek gyakoribbak len­nének, mint a tenger alatti vagy jég alatti vulkáni kitörések. Valójában a tengerek és óceánok mélye sokkal “forrongóbb”, mint a szárazföldek terü­lete. Ám ha a tenger alatti kitörés ezer méternél is nagyobb mélységekben játszódik le, a felszí­nen, úgyszólván semmi nyoma sincs, eltekint­ve attól, hogy a halak és egyéb tengeri állatok tömegesen elpusztulnak. Számos olyan tűzhányót ismerünk, amely eredetileg tenger alatti vulkán­ként kezdte meg működését, és csúcsa a lávaré­tegek egymásra rakodása következtében magas- lott ki végül a víztükör fölé. Olasz geológusok véleménye szerint a szicíliai Etna is tenger alatti tűzhányó volt — kb. félmillió évvel ezelőtt. Ha­sonlóképpen tenger alatti tűzhányók voltak haj­dan Hawaii nagy vulkánjai is. Indonézia különösen nevezetes tűzhányóiról. A legutóbbi száz esztendő talán leghatalmasabb, de mindenesetre legtragikusabb következményű ki­törése Indonéziában történt. 1883 aug. 26-án, több mint kétszázéves nyugalmi periódus után, minden különösebb előjel nélkül felrobbant a Szunda-szo- rosban levő Krakatau tűzhányó. Kitörése minden képzeletet felülmúló hanghatással járt, a robba­nást' még Ausztráliában is hallották. Tengeri szö- feőárhullám csapott Jáva és Szumatra partjaira; a helyenként 36 méter magasra tornyosuló víztömeg 36 ezer embert sodort magával és pusztított el. A finomabb vulkáni törmelékanyag 80 kilométer ma­gasságig emelkedett a légkörben, és éveken át le­begett a magasban. E törmelékanyag hatására vál­tak bíborvörössé az alkonyok ezekben az években szinte az egész Földön. Félezer év múlva? A Krakatau kráterében ma sincs nyugalom. In­donéz kutatók már 1927 óta észlelik az újjáéledő vulkáni tevékenység jeleit. Szukarno elnök nem­rég megbízást adott az indonéz geológiai szolgálat szakembereinek: vizsgálják meg, nem fenyeget-e ismét katasztrófa. A szigeten járt expedíció vizs­gálatai megnyugtató eredménnyel zárultak a helyi jellegű, robbanásos működés ellenére, nem áll fenn nagyobb kitörés veszélye. Bár a “helyi jelle­gű” robbanások is olyan energiafelszabadulással jellemezhetők, mint egy-egy atombomba robbaná­sa, a Krakataunak még félezer évig kell “növeked­nie” ahhoz, hogy az 1883. évihez hasonló kitörés lehetősége bekövetkezzék. 1952 szeptemberében Japán környékén született egy. vulkanikus szigetcsopor-LvTompa jasetajiáívpfci-.i séretében a víztükör heves hullámzásba kezdett, és a közelben tartózkodó japán őrhajó legénysége erős kénhidrogén szagra figyelt fel. Csakhamar másfél kilométer magasra emelkedő gőzoszlop ala­kult ki a születő vulkán fölött. A felhő alakja meg­lepően emlékeztetett az atombombák gombaalaku felhőjére; nyakrészénél 700—800 méter vastag lehetett. A felhőből izzó vulkáni bombák szóródtak szét. A kitörési sorozat szeptember 18-án kezdődött. Négy nappal később egy amerikai felderitőgép személyzete már látta az óceán mélyéről kiemel­kedett, fekete sziklákat. A következő napon egy oceanográfiai kutatóhajó indult el az uj szigetek irányába. Utasítása úgy szólt: haladjon át a mély­ben levő kráter feltételezett helyén és a lehető­ségekhez mérten igyekezzék megállapítani a krá­ter mélységét a tengerszinttől számitva. E me­rész vállalkozás tragikus véget ért; éppen akkor, amikor a hajó a kráter fölé érkezett, rendkívül heves kitörés kezdődött, amelynek ereje darabok­ra törte a hajót. Az utasok mind egy szálig elpusz­tultak. Nem volt csendes Az utóbbi évek oceanográfiai kutatásai kiderí­tették, hogy valamikor, sok millió esztendővel ez­előtt a tenger alatti vulkánosság sokkalta erőtel­jesebb lehetett, mint jelenleg. Az Atlanti-óceán­ban — főként az Azóri-szigetek környékén — 20— 30 kilométer átmérőjű, nagyjából kör- vagy ellip­szis-alakú mélyedéseket fedeztek fel az óceánfe­néken; minden valószínűség szerint egykori szub- marinális vulkánok maradványai. Kialakulásukat illetően több feltevés van, ezek egyike szerint lehetséges, hogy az óceán alatti lávatartály meny- nyezetrésze beszakadt, oldalfalai beomlottak, ami­kor a lávaanyag jelentős része az óceán aljára ömlött. A nagyszámú egykori óceáni tűzhányó felfedezé­se azért is figyelmet érdemel, mert arról tanúsko­dik, hogy a földtörténeti múltban a Csendes-óceán medencéjének belső része korántsem volt “csen­des”. Napjainkban a nagy földrengések övezete az óceán partvidékére korlátozódik, s egy-két erő­sebben vulkanikus területtől (Hawaii, Samoa-szige- tek, Kermadec, Tonga, Uj-Zéland) eltekintve, az aktiv vulkánosság jobbára a medence peremterü­letein észlelhető. Sarki erupciók A tenger alatti vulkánosság különleges válfaja: a kitörés a részben befagyott tenger mélyén, tehát a jég alatt megy végbe. A Nemzetközi Geofizikai Év folyamán több szovjet kutatóexpedició tele­pült mozgó jégtáblákra az arktikus vidéken, és a résztvevők nemegyszer észleltek kitörésekre utaló jelenségeket. E jég alatti erupciók többnyire az Északi Jeges-tenger mélyén húzódó Lomonoszov- lánchegység területén fordultak elő; ezt a hegy­láncot a Geofizikai Évben fedezték fel. Grönland legészakibb csücskénél kezdődik, majdnem ponto­san a Föld északi pólusa alatt halad el, s az eurá- ziai oldalon körülbélül az Ujszibériai-szigeteknél végződik. Földtani értelemben valószínűleg “fia­tal” lánchegység — erre utalnak a területén be­következő jég alatti vulkánkitörések és a számos, közepes erősségű földrengés is, bár a legerőtelje­sebb szeizmikus zóna középvonala nem esik pon­tosan egybe a hegységvonulattal. Végül is térjünk vissza az Izland-környéki, újra­éledt “tenger alatti óriáshoz”. Izlandnál a tenger alatti vulkánosság nem ismeretlen jelenség. A fel­jegyzések szerint ugyanezen a vidéken már 1211- ben, majd 1240-ben, 1422-ben és 1783-ban is szü­lettek tenger alatti vulkánok, s kitöréseik eredmé­nyeként rövidebb-hosszabb ideig sziklaszirtek is ki­emelkedtek a vízből. Az ilyen vulkáni szigetek azonban többnyibe nem hosszuéletüek, anyaguk túlságosan laza és nem képes ellenállni a hullá­mok pusztító erejének. Néha ugyan akadnak kivé­telek, például az Aleuti-szigeteknél 1796-ban ke­letkezett Bogoszlof-sziget még jelenleg is dacol a tengerrel. Az ilyen hosszuéletü szigetek azonban rendkívül ritkák. Valószínű tehát, hogy a Surt­sey is rövidesen megsemmisül. ........*--------, ———._____1 jljk Pv ­Hogyan élt a paleolit-kor ősembere? Tavaly nyáron egy, a moszkvai és a leningrádi egyetem hallgatóiból álló csoport azt vizsgálta, hogyan élt a paleolit-kor (őskorszak) embere. Szibéria közepén, a Száján hegyekben ütötték fel tanyájukat, és az ősember körülményeit utánozva éltek. Csak olyan eszközöket használtak, amilye­neket az ősember is használhatott, szerszámuk pattintott kő volt, a tüzet pedig ősember módra maguk csiholták. Az expedíció vezetője, A. Doncov archeológus el­mondta, hogy amikor már sikerült megtanulni az ősember “munkamódszerét” mérték az egyes mű­veletek időtartamát. Tüzet rakni és csiholni há­rom órai munkát jelentett. A kőkés “faragása” ki­lenc napig tartott, a baltáé — kezdetleges nyéllel — tizenegy napig. Ezzel a baltával egy 40 cm át­mérőjű fenyőfát félóra alatt döntöttek le. Négy nap alatt ily módon a tiz egyetemi hallgató tisz­tást vágott magának. Három nap alatt félig bar­lang, félig kunyhó jellegű tanyát építettek ma­guknak . GUMIABRONCSÉI METRÓSZERELVÉN YEK A párizsi metró egyik szakaszán (Porte Mail- lot és Chatelet között) gumikerekű vonatok köz­lekednek. A gumikerekek rendkívül kényelmessé teszik a közlekedést; a metró kocsijai, akár va­lami luxusautó, halkan, puhán ringatódznak, nem úgy, mint a többi vonalon, ahol a szerelvények nagy zajjal zakatolnak. Ez fontos, de nem egyetlen célja a kísérletnek. A rendkívüli forgalmas párizsi földalatti vasút­hálózat már rég elérte teljesítőképessége végső határát, s a hagyományos eszközökkel már nem lehetett fokozni a forgalmat, A gumikerekű jár­müvek viszont nagyobb tapadásuk következtében hamarabb gyorsulnak fel, s hamarabb — és lö­késmentesen — fékeződnek le. Éppen ezért két megálló között a szerelvény hosszabb ideig halad­hat a legnagyobb sebességgel, s igy a vonal telje­sítőképessége megnövekszik. Az is fokozza a tel­jesítményt, hogy a gumikerekű kocsik mindegyik tengelyére hajtómotort szereltek, a kocsiszek­rényt könnyitették, befogadóképességét ugyanak­kor növelték. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon a gumikerék esetleges defektje nem okozhat-e balesetet az ala­gutakban. A balesetek megelőzéséről azonban a szerkezet kielégítően gondoskodik. A kocsik tenge lyére ugyanis a gumikeréken kívül könnyű vasúti kereket is szerelnek, s ha a gumiabroncs defektet kapna, ez a kerék kerül érintkezésbe a gumikere­kű pályán is meglevő vágánnyal. A kocsi igy mindössze 1—2 cm-t süllyed, ami az egyensúlyát nem befolyásolja. A szokásos vasúti vágányt már csak azért is meghagyták az átszerelt vonalon, hogy a még nem gumikerekű járatokat is át tud­ják terelni oda, ha szükséges. A gumikerék az állomásokon betongerendán, a vonalon pedig tartón gördül. A kocsik oldalirányú vezetésére négy-négy vízszintesen fekvő gumike­rék szolgál, amelyek korlátszerü, folytatólagos vastartónak fékszenek neki. A gumikerekű metró teljesen üzembiztos. Kí­sérletekkel sem tudták előidézni, hogy a gumike­rekek fékezésével járó súrlódás defektet okozzon. A gumiabroncsok kisérleti szakaszon öt év alatt 280 ezer km-t futottak be, és a forgalmi vágányo­kon egyetlen egyszer sem lyukadtak ki. Az emlí­tet idő alatt nyolc defekt előfordult ugyan, azon­ban kizárólag a mühelyi vágányokon, elszórt szö­gek s egyéb gondatlanság miatt. \ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 130 East 16th Street $ New York, N. Y. 10003 $ Elolvastam mutatványszámként küldött lap- \ ^ jukat és kérem, hogy további mutatványpél- |j / dányokat küldjenek címemre minden köt«- É J lezettség nélkül. ! $ Név:................... .......................................... J 1 Cím: .................................................................. Ej Város:......................................Allem;............ J $ Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre j m (A !:p kedvezményes előfizetési ára uj ölve- | 5 sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.)

Next

/
Thumbnails
Contents