Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-05-06 / 18. szám
w.......... *„o. Id. Ihursday, May 6, 1965 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 4-0397. mi mmimutiöiim ELŐLÜNK? Forradalom és intervenció a Dominikai Köztársaságban tanácsadókat” küldtünk nekik. Dominikai beavatkozásunk nál már e fügefaveleket sem használtuk. Nem használtuk azért, mert 1. nem volt már látszat kor mány sem, amely “meghívott” volna bennünket; 2. “tanácsadókat” sem küldhettünk, mert nem maradt a régi rendszernek katonasága, amelyet “oktatni” lehetett volna. A Dominikai Köztársaságban a gyűlölt ellenforradalmi rendszert szétzúzta a dominikai nép forradalmi harca. Csupán egv-két ágyunaszád, néhány repülőgép maradt a régi rendszer képviselőinek kezében. Tad Szüle, a New York Times tudósitója tisztán rámuRagyogó, napfényes tavaszi j időben, szépszámú közönség volt jelen a Union Square-en New Yorkban május elseje, a munkásság hagyományos ünnepének tiszteletére. Az idei ünnepség témája a béke kérdése volt és az ennek jegyében elhangzott beszédek kifejezték az amerikai nép tiltakozását a U.S. vietnami “piszkos háborúja”, az ottani háborút kiterjesztő meredekpolitikája és a U.S. legújabb dominikai, imperialista beavatkozása ellen. A nagygyűlés másik főtémája a megerősitett szavazójogi törvényért folyó küzdelem volt. A szónokok között volt Christopher Kearns, a Catholic Worker munka társa, C. Sutler, a Morning Freiheit; James E. Jackson, a Worker szerkesztője, Henry Winston, a Kommunista Párt vezetője, Esther Caroll és Miriam Bau- mel a szabóipari, ill. kalaposipari munkások szószólója, Mike Stein, a KP newyorki szószólója és mások. Az ünneplő nagygyűlés után nagy felvonulás indult meg a 14. utcai National Guard kaszárnya elé, ahol többszázan piketeltek a vietnami és a dominikai beavatkozás ellen. A május elsejei rendezőbizottság később délután kedélyes ösz- szejövetelt tartott a Union Square-i Marc Bálteremben, ahol a munkásmozgalom régi és uj barátai kitűnő műsor és ennivalók mellett, testvéri szellemben tovább ünnepelték május elsejét. Ifjabb bombázás Mississippiben Indianola, Miss.-ben bombatámadás érte három néger la kos otthonát; melyből kettő teljesen leégett. A Student Nonviolent Coordinating Committee egyik önkéntes munkát végző tagja, Fred Winn azt mondta, hogy Mrs. Irene Ma- gruder — akinek házában szállást kapott — az első néger a városban, aki befogadta lakásába a polgárjogi munkásokat. Éppen az ő nappali szobájában szunyókált, amikor valaki tüzbombát dobott a vendégszobába, ahol rendes fekvőhelye volt. Azt is elmondotta, hogy két polgárjogi önkéntes munkás a Freedom House-nak elnevezett mozgalmi szálláson aludt, amikor fehér egyének “Molo- tov-cocktail”-t (házikészitmé- nyü tüzbombát) dobtak be az ablakon, azután elmenekültek. Súlyos sérülést szenvedett Oscar Giles néger kereskedő ugyanazon házban levő üzlete és otthona, amelybe valaki tüzbombát dobott. Mr. Giles aktivan vett részt -a polgárjogi mozgalomban. Mit hoz a Medicare? Kormányunk egyik jelentésében azt hozta a lakosság tudomására, hogy “egyelőre nem tartjuk szükségesnek az atomfegyverek használatát Vietnamban." Habár nem mondják, mégis kitűnik, hogy a kormány foglalkozott ezzel a gondolattal, aminek jelentősége csakis az lehet, hogy “szükség esetén használni fogják.“ Még egy évvel ezelőtt csak a "tanácsadók" szerepét töltöttük be Dél-Vietnamban, ma már viszont azt mondjuk, hogy az atombombát "csak azért nem használjuk, mert eddig még nem volt rá szükség." így a kör lezárult. , Nyílt titok, hogy a State Department arra törekszik, hogy necsak Észak-Vietnamot vonja bele a háborúba, hanem valahogyan kiprovokálja Kínát, hogy azután megtámadhassa. Mivel konvencionális fegyverekkel nem tudnánk Kina óriási területét és hétszázmilliós lakosságát legyőzni, atomfegyvereket kellene igénybe venni. Hogy kormányunk ezt megtehesse, valamilyen módon le kell törnie az ellenállást, amit ma az ifjúság, az értelmiségiek és kisebb-nagyobb mértékben a munkásság mutat háborús politikánkkal szemben. így azután Dean Rusk és Johnson elnök minden követ megmozgat annak érdekében, hogy a tiIta-1 kozásokat lekicsinyeljék és úgy a vezetőket, mint az egyszerű embereket elriasszák a tiltakozástól. Walter Lippman egyik cikkében rámutat erre és azzal vádolja az elnököt, hogy a vita berekesztését kívánja és azt a gondolatot próbálja elhinteni az emberek agyában, hogy az egyetlen hazafias és biztos ut a vita befejezése és a lakosság felsorakoztatása Johnson mögé. Tény az, hogy a sajtót és a hírszolgálatot korlátozni próbálják. Amint George Beebe, az Associated Press elnöke április 20-án kijelentette: Az amerikai nép nem kap értelmes beszámolót és nincs tájékozva a tényleges helyzetről. Ha figyeljük azoknak a mesterkedéseit, akiknek a hivatása lenne az amerikai közönség felvilágosítása, kitűnik, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a békemozgalmat diszkreditálják. S hozzájuk csatlakoznak olyan "haladók'^ is, mint pl. Norman Thomas, valamint más békeszervezetek "vezetői", akik mindent megtettek a kulisszák mögött, hogy az április 17-i washingtoni béketüntetés ne legyen óriási siker és elijesszék a tömegeket a részvételtől, mert szerintük az ifjúság nem volt hajlandó kizárni a béketüntetők soraiból a baloldaliakat. Annak bizonyítására, hogy az amerikai nép milyen kevés felvilágosítást kap a helyzetről, szolgáljon például ez a kis hir Rómából: — 17 neves orvos felhívást adott ki Rómában, melyben az olasz közvéleményhez fordulnak, rendezzenek akciókat és a bevételből vásároljanak egy tábori kórházat a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére. A felhívás hangsúlyozza, hegy az olasz pártok és szakszervezetek, ifjúsági, kulturális szervezetek politikai és erkölcsi szolidaritása azt bizonyítja, hogy az olasz dolgozók szolidárisak azokkal, akik a függetlenségért és szabadságért küzdenek. Erről és ilyen hírekről az amerikai polgári sajtóban nem olvashatunk. Nem írnak róla, vagy eldugják lapjaik hátsó oldalain. Ugyanakkor lekicsinylik azokat a hireket, amelyek arról jelentenek, hogy milyen ellenszenvet váltanak ki a vietnami bombázások világszerte. Mert ha figyeljük a sajtót, azt olvadhatjuk, hogy a vietnami bombázások alig kerülnek egykét reoülőbe, egy-két halottba az Egvesült Államoknak. A sajtó elhallgatja azokat a hireket, amikről a másik oldal jelentéseket hoz. Itt van pl. egy hir az Uj Kina hirügynckséalől: — Jelentések szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság légvédelmi csapatai 1964 augusztus 5e és 1965 április 21-e között 221 amerikai repülőgépet lőttek le a V.D.K. területe fölött. Ezt a hirt nem közölte a sajtó, de nem is cáfolta adatokkal. hanem egyszerűen elhallgatta. Ha viszont a sorok között akarunk olvasni, akkor kitűnik, hogy nem megy minden ugv, ahogy kormányunk szeretné, mert felhívja a repülőcépgyártó társaságokat, hgqy fokozzák a gyártás temoóját. Valami bűzlik Dániában! Miért kell fokozni a repülőgép-gyártást, ha nincsenek veszteséoek? Miért nem elegendő a rendes termelés a szükségletek ellátására? (E cikk megírásával egyidőben a N.Y. Times végre egy eldugott kis hírben megjegyzi, hogy a kínai hírügynökség ilyen jelentést hozott.) Amikor a reakciós Dirksen szenátor támogatja Johnson elnök háborús politikáját, azt a sajtó, mint fontos hirt tárja az amerikai közönség elé; ugyanakkor elhallgatja a tiltakozásokat, vagy olyan módon ir róluk, hogy hatásuk minél kisebb legyen. Johnson elnök parancsara amerikai katonaság szállt partra a Dominikai Köztársaságban és beavatkozva az ottani polgárháborúba, megtámadta a forradalmi hadsereget, a dominikai szabadságharcosokat. Az emberiség újabb megdöbbentő példáját látta annak, hogy miként értelmezi az Egyesült Államok kormánya a népek önrendelkezési jogát, a demokráciát, a nemzetközi jogot. Dominikai beavatkozásunk cinizmusban kétségkívül felülmúlja vietnami katasztrofális szerepünket is. Ott legalább egy néhány évig azzal próbal| I V sunkat takargatni, hogy az ottani kormány “meghívására” mentünk oda és csak “katonai Sikeres május 1-i ünnepség New Yorkban tat e tényállásra Santo Domin- góból, a sziget fővárosából keltezett helyszini tudósítása e figyelemreméltó szakaszában: “Nem fér kétség ahhoz, hogy Washington ezúttal egy háromtagú katonai klikk (junta) mögött sorakozott fel, mely a fővárossal átellenben. aj Ozama folyam túlsó partja;1, fekvő San Isidro haditelepen működik, de amely már nem (Folytatás a 3-ik oldalon; A Medicare ért folyó sokéves küzdelemben, de különösen most. hogy a közeli megvalósulása előtt áH. egyesek túlzottan rózsás képet festenek arról, amit a javaslat meg valósítása eredményezni fog. Egy biztos, hogy nagy váltó zásokat fog előidézni az egész s é g ü gyi szolgáltatásokban, mert megszabja, hogy a programban résztvevő korházak és intézmények színvonala megfeleljen a hivatalosan felálli tott követelményeknek. Minden kórház, amely részt- vesz a Medicare programban, kell, hogy a legjobb kórházak mintájára ellenőrző bizottságot nevezzen ki. A Me- dicare-javaslat felhatalmazza az orvost, hogy a kórházból lábadozó-otthonba utalhatja a beteget, ahol nemcsak a beteg kap ingyenes pót ápolást, (. e megkönnyíti a túlzsúfolt kórházak terheit is. Hiba azonban az, hogy a javaslat értelmében csak kórházi tartózkodás után mehet a beteg a lábadozóotthonba, holott gyakran csak erre lenne szüksé ,e. Ilymódon az orvosok minimális időre utalják majd a betegeket a kórházba, hogy utána az otthonba utalhassák. Ez (Folytatás a 2-ik oldalon) Kormányunk a meredek szélén táncol és minden nap, amivel a vieinami piszkos háborút meghosszabbítjuk, közelebb viszi népünket és az egész világ népét a katasztrófához. Nem nyugodhatunk addig, amig a washingtoni vezetőket ki nem jó- zanitjuk. Minden ember legyen igazi békeharcos. Olvasóink egyetlen egy napot se mulasszanak el anélkül, hogy valamit tegyenek a béke érdekében, a piszkos háború beszüntetésért. Mindenki tehet valamit! Ha mást nem, terjessze a békeszervezetek szavát. Beszéljen családja tagjaival, rokonaival, barátaival és ismerőseivel és sorakoztassa fel őket is a béke- harc érdekében. írjunk, írassunk leveleket képviselőinkhöz, szenátorainkhoz, az elnökhöz és követeljük a háború beszüntetését. Vegyünk részt a tüntetésekben, a tömeggyüléseken és minden olyan megmozdulásban, amely hozzájárul ennek a szégyenletes emberölésnek a beszüntetéséhez.
