Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-29 / 17. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 29, 1965 Két évtized: Dokumentumok, szemelvények, adatok és tények alapján a felszabadult Magyarország történetéből MERRE TOVÁBB? 1945—46-ban a helyreállítással és az újjáépítéssel szerves egységben folyt a politikai harc: tulajdonképpen milyen utón induljon meg a társadalmi fejlődés. A régi rendnek a háborús vereségből felocsúdó hívei nem tettek le arról a reményről, hogy biztosítják a kapitalizmus megerősítését — legfeljebb Horthy s a Horthy-fasizmus legpromi- nensebb képviselői nélkül. Az 1945-ös választások eredményei átmenetileg lovat is adtak ez elemek alá, mert a legtöbb szavazatot a Független Kisgazdapárt kapta meg. Az FKP — bár soraiban jelentős kispolgári demokratikus tömegeket tömöritett és balszárnya haladó erőt képviselt — gyüjtőmedencéje volt ebben az időben a minden rendű és rangú reakciónak is. A baloldaliak felismerve a veszélyt, amely a jobboldali kisgazdák törekvéseinek érvényesülése esetén fenyegetné a demokráciát, leleplezték ezeket a kísérleteket, s a tömegek mozgósításával meg állásra kényszeritették a reakció erőit. A Baloldali Blokk — amelyben az MKP vezetésével részt vett a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Paraszt Párt, a szakszervezetek és kívülről támogatta a Kisgazda Párt legjózanabb csoportja is — keretében ennek a tömegmozgalomnak jó vezetője támadt. Merre tovább? Ez volt az a kérdés, amelyről 1945 nyarán a romokból újjáépülő ország népének döntenie kellett. Az ország felszabadulása óta eltelt időszakban ugyanis a kormányzásban részt vevő demokratikus pártok, az antifasiszta koalíció pártja a legfontosabb kérdésekben teljesítették a magukra vállalt programot. A háború befejezésével lekerült a napirendről a fasiszta Németország elleni harc, megindult az uj élet. A helyzet vetette fel tehát a kérdést: mi legyen tovább? A legfontosabb a munkásegység Az MKP Központi Vezetősége nevében Révai József az 1945. május 14-én tartott bányászkongresszuson kifejtette, hogy a nemzeti egységfrontra nemcsak a fasizmus elleni harcban volt szükség, hanem szükség van rá a romba dőlt ország újjáépítésében is. A burzsoázia bevonása nem jelenti azt, hogy a kapitalizmust állítjuk vissza: “Ma olyan kapitalizmussal állunk szemben — mondotta Révai József —, amelyben üzemi bizottságok vannak, amelyben a termelési terv nem egyszerűen a kapitalisták dolga, hanem beleszól az üzemi bizottság és a demokratikus állam is, olyan kapitalizmus, amelyben a termelést az a demokratikus állam ellenőrzi és irányítja, amelyben döntő szava van a szervezett munkásságnak. Ezen az alapon kell együttműködni a burzsoáziával, bevonni a termelésbe, az ország újjáépítésébe.” (Párttörténeti Intézet, Archívum.) A nemzeti összefogásnak, az előrehaladásnak azonban csak a munkásosztály harci egysége lehetett az alapja. 1945 április végén a két munkáspárt közös nyílt levélben fordul szervezeteihez és tagjaihoz, amelyben rámutat a szoros együttműködés történelmi fontosságára. “Minél gyorsabb, közvetlenebb az összefogás, annál gyorsabban irthatjuk ki a reakciós s a nyilas métely gyökereit; takaríthatjuk el a romokat, s annál biztosabban foghatunk az uj, erős, népi Magyarország felépítéséhez. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a két munkáspárt minél szorosabb együttműködése a magyar demokrácia döntő tényezője." De nem mindenki helyesli ezt a politikát. A Szociáldemokrata Párt jobboldali erői is mozgolódni kezdenek, s már a párt 1945 augusztusi kongresszusán napirendre kerül a “középpárt”-kon- cepció. Azt a lehetőséget mérlegelik, hogy a Szociáldemokrata Párt afféle közbülső, kompromisz- szumos, kiegyenlítő szerepet töltsön be a kommunisták és a burzsoá pártok között, külpolitikában pedig a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között, vagy ahogyan a Népszava irta a választások előtti időben: “A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT A MAGYAR POLITIKAI ÉLET MÉRLEGNYELVE LEGYEN.” A szociáldemokrata jobboldal tevékenységét jól jellemzi az alábbi visszaemlékezés: "Október 28-án, az SZDP pápai választási nagygyűlésén, ahová a nevelőtanfolyam hallgatóit is elvittük, Peyer Károly szónoklatát is tüntetéssel kellett megzavarnunk, mert nem is saját pártja, hanem teljes nyíltsággal Sulyok Dezső (a legreakció- sabb polgári politikusok egyike. A szerk.) mellett agitált, külpolitikailag pedig a nyugati munkásarisztokrácia életszínvonalát ecsetelte élénk és vonzó színekkel. A helyi szociáldemokrata párt- szervezet baloldali erőivel azonban a kommunisták jó viszonyban voltak." (Dr. Elek Tibor visz- szaemlékezése A szabadság hajnalán cimü kötetből Kossuth Kiadó, 1965. Budapest a dolgozóké? A munkástömegek egységtörekvésének eredményeképpen a Szociáldemokrata Párt közös listán indult az MKP-val az 1945. október 7-i budapesti törvényhatósági választásokon, amelyeket a novemberi országgyűlési választások főpróbájának tekintenek. "A nagy-budapesti választás az országos választás főpróbája! — A nemzet jövőjéről a demokrácia sorsáról, a magyar újjáépítés sikeréről van szó! A magyar reakcióra kell megsemmisítő csapást mérni, amely befurakodva a demokratikus pártokba, igyekszik megdönteni a nemzeti egységet, alá akarja ásni Magyarország megszilárduló nemzetközi helyzetét, zavart és rendetlenséget akar előidézni, hogy elgáncsolja az újjáépítés müvét!" (Az MKP és az SZPD 1945. szept. 26-i közös választási kiáltványa.) A budapesti választások megmutatták, hogy a két munkáspárt a fővárosi munkásság bizalmát bírja. A munkáskerületekben jóval több mint 50 százalékot kap a közös lista, az egész fővárosban a választók 42.8 százaléka szavaz a két párt listájára. Kiderül azonban az is, hogy a burzsoázia befolyása még nagyon jelentős. A Kisgazda Párt 50.6 százalékát szerzi meg a szavazatoknak. A választások eredménye felbátorítja a reakciót: Budapest utcáin, a Rákóczi utón, a Nagykörúton, politikai tüntetés zajlik fasiszta provokációkkal tarkítva. A jobboldali tüntetők az FKP Semmelweis utcai székházához vonulnak, hol nagy a sürgés-forgás, a párt jobboldali politikusai a főpróba sikerén felbuzdulva bizalmas tárgyalásokba kezdenek a Nemzeti Paraszt Párt és a Szociáldemokrata Párt néhány jobboldali politikusával. A demokratikus erők a provokációkra gyors választ adnak. "Kedden este a pártnapok után ismét elöntőt- ték a dolgozók tömegei a pesti utcákat... A tömeg kétfelé oszlott: az egyik csoport a Belvárosba, a másik a Tisza Kálmán térre vonult az MKP székháza elé. Mikor az első tüntetők a Belvárosba érkeztek, a menet vége még a Nemzeti Színház előtt hullámzott. "Hova tették a búzát? — Elvitték a kisgazdák" — harsogták a kart karba öltve haladó kopott ruhás munkások és aktatáskás értelmiségiek. "Dolgozóké Budapest!" — harsogta a felvonuló tömeg. A Független Kisgazda Párt Semmelweis utcai székháza elé érve az egyébként fegyelmezetten felvonuló munkástömeg egy tagja elragadtatta magát. A rendőrség riadóautóval azonnal a helyszínre robogott. Mire a rendőrség megérkezett, a tüntetők élén haladó rendező gárda tagjai kordont vontak a Kisgazda Párt székháza köré, hogy minden felesleges erőszakot megakadályozzanak." (Szabad Nép, 1945. október 10.) A tüntetést vidéki baloldali megmozdulások, a budapesti nagyobb üzemekben figyelmeztető sztráj kok követik. Vidéken is erőteljesebb akciókba kezdett a reakció. Az akkori időkre jellemző az alábbi eset: "A kapuvári járásba tartozó Hövej községben megjelent egy amerikai egyenruhát viselő, magyarul jól beszélő férfi, és parancsot adott a községházán, hogy dobszó utján hívják össze a lakosságot. Megindult a népvándorlás a községháza elé, és miután elparancsolta a gyülekezetből a kommunista párti tagokat, közölte, hogy az országban más párt nem működhetik, csak a Kisgazda- párt." (Uj Szó, 1945. október 24.) A párt a tömegek mozgósításával, harcos fellépésével azonban gyorsan lehervasztja a reakció reményeit. Sikerül elérnie, hogy a Függetlenségi Front négy pártja: az MKP, SZDP, FKP és az NPP közös felhívást adnak ki a november 4-i országgyűlési választásokra. "Az ország helyzete súlyos, de tőlünk függ, hogy kivezessük a nemzetet a szakadékból, amelybe a reakció és a fasizmus döntötte. Már ráléptünk a fölemelkedés útjára. A megkezdett utón tovább kell haladnunk abban a biztos tudatban, hogy ha megőrizzük és szorosabbra fogjuk a demokratikus erők egységét, és egyesült erővel megtesszük mindazt, amit hazánk helyzete megkövetel, akkor az elkövetkező évben jobb napok virradnak sokat szenvedett nemzetünkre." (A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front négy pártjának kiáltványa a magyar néphez. — 1945. október 30.) Kenyeret! Jó pénzt! Rendet! A választások előtti plakát-, röpcédulaözönből, a romházak falaira és az úttestre, a járdákra rámeszelt tengernyi jelmondatból két jelszó emelkedett ki. Az egyik igy hangzott: Kenyeret! Jó pénzt! Rendet! Ezt hirdették a kommunisták. Gazdasági stabilizációt, az újjáépítés következetes folytatását, a forradalmi rend megszilárdítását követelték. Isten, haza, magántulajdon! Ez volt a Független Kisgazda Párt választási jelszava. Nincs benne szó sem újjáépítésről, sem forradalmi rendről. Homályosan ugyan, de az ellenforradalmi frazeológián nevelkedett polgári-kispolgári rétegek számára érthetően közli, hogy kommunistaellenes, klerikális, nacionalista, és hogy a kapitalizmus fenntartásához ragaszkodik. Előállott tehát az a helyzet, hogy a koalíció közös fellépésén belül az FKP ellenzéki agitációt folytatott. “Mindent el kell követni, hogy ez a nagyszerű magyar újjászületést eredményező forradalom ne jusson a permanens, önmagukat megemésztő forradalmak sorsára.” “A reakció elleni harcnak mielőbb be kell fejeződnie.” (Kis Újság, a Kisgazda Párt lapja vezércikke, 1945 őszén.) A Kisgazda Párt tehát, amely a felszabadulás előtt a demokratikus érzelmű birtokosparasztság, a németellenes középburzsoázia, az antifasiszta értelmiségi elemek pártja volt, most, hogy a “merre tovább?” kérdése felvetődik, mindazoknak a pártjává lesz, akik sokallják a demokratikus vívmányokat és megállítanák a fejlődést. így özönlik be ebben az időszakban a Független Kisgazda Pártba minden rendű és rangú reakció, igy kerül egy táborba rendkívül rövid idő alatt a demokratikus polgár, az antifasiszta kispolgár a horthysta reakcióval, a nácibarát fasisztával, a dolgozó paraszt a földjét vesztett dzsentrivel. A november 4-i országgyűlési választások a következő eredményt hozzák: FKP .............................. 57 százalék MKP.............................. 17 százalék SZDP ............................ 17 százalék NPP .............................. 7 százalék A maradékon a Polgári Demokrata Párt és a Polgári Radikális Párt osztozik. Bebizonyosodik tehát, hogy a burzsoázia még igen jelentős befolyással rendelkezik, a “gyűjtő párt” megszerezte az abszolút többséget. (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..........-t Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:...................................... Állam:............ HA AZ IGAZAT TUDNI AKARJA, FIZESSEN ELŐ A MAGYAR SZÓRA! ,nlHWiiii 1 íiibiim ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < (, 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-lk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < y SSipnonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar» < * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j ► minden részébe. — Este 7.30-íg nyitva '! * A /J '
