Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-29 / 17. szám
Thursday, April 29, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Muzeum eladó Úgy érzem, hogy európai utam előtt illik őszinte vallomást tenni olvasóim előtt: hosszú idők óta titkos vágyam volt, hogy gyógyszertárt, vegyes kereskedést és kovácsmiihelyt vásároljak. Persze külön-külön három ilyen üzletet vásárolni egyszerű dolog. Nem kell hozzá csak pénz. Ha ez lett volna a célom, már sokszor megtehettem volna pár ezer dollárért, ha lett volna pár ezer dollárom. Én nem külön-külön, hanem egyszerre akartam megvásárolni a gyógyszertárt, a vegyes kereskedést és a kovácsmühelyt, egyszerre mind a hármat. Hogy ezt a titkos vágyamat éppen most, közvetlenül elutazásom előtt teljesíthetném, ha lenne rá pénzem, mutatja az én formámat. Most, amikor napokon belül hajóra lépek, amikor nem három, hanem egyetlen egy kis üzletet sem vihetek magammal, most ér az a szerencse, hogy megvehetnénk egyszerre a három üzletet, a gyógyszertárt, a vegyes kereskedést és a kovácsmühelyt, ha len-, ne rá pénzem. Azt mindig sejtettem, hogy ha egyszer mégis alkalom nyílik a három üzletnek egyszerre való megvásárlására, akkor arra biztosan magyar ember nyújt alkalmat. Ki másnak, milyen más nemzetiséghez tartozónak lenne ilyen képessége?! És íme, igy is van. Magyar embertől vásárolhatnám meg egyszerre a három üzletet, ha előzőleg már nem vásároltam volna meg a hajójegyeket, vagy ha magammal vihetném Európába a gyógyszertárt, a vegyes kereskedést és a kovácsmühelyt. Miután ezt nem tehetem és különben sincs pénzem rá, elszomorodott szívvel lemondok erről a kivételes alkalomról és elárulom, hogy hol, kitől vásárolhatja meg valaki más, akinek szintén régi titkos vágya, hogy három ilyen üzlet tulajdonosa legyen — egyszerre. A három üzlet a long-islandi Middle Island városban eladó körülbelül 1.500 más tárgsval e^vütt a “Middle Island Museum” névvel büszkélkedő fészerben, nem messze Lengyel Emil iró honfitársunk házától. A “múzeumot” Lengyel 1947-ben alapította részben mutogatási, másrészt (és főként) árusítási célzattal, mondhatnék sikerrel, mert hiszen egyedül könyvekből több mint húszezer dollárt árusított ki. Az egész dolognak ez a háttere: Lengyel évekkel ezelőtt rájött arra, hogy mindig akadnak olyan emberek, akik érdeklődnek múlt századbeli különlegességek iránt és ha ilyesmi megnyeri a tetszésüket. akkor azért hajlandók pénzt is adni. Erre az elgondolásra alapította a múzeumot, amelyben kiállította a 30 éven át gyűjtött régiségeket és különlegességeket, amelyeket olcsó pénzen vásárolt azzal a kimondott céllal, hogy amikor alkalom nyílik rá, drága pénzen adja el. Most, hogy Lengyel és a felesége a 70-es éveket tapossák, elhatározták, hogy mindent eladnak, lemondanak a muzeum kezeléséről, ami bizonyos munkát igényelt és a bevételt mindössze azok az 50 centek képezték, amelyeket a kiváncsiak belépti dij címén szurkoltak le. A kiváncsiak száma az utóbbi időben alaposan lecsökkent, különösen a newyorki világkiállítás megnyitása óta, mert — érthetetlen módon — ez nagyobb csábitó erővel hatott, mint a Lengyel-muzeum. Nehogy valaki azt higyje, hogy a gyógyszertár, i vegyes kereskedés és a kovácsmühely képezi az összes eladandó portékát. Távolról sem. Akit ezek az üzletek nem érdekelnek, de egyetlen vágyuk volt, hogy régi fogorvosi széket, borbélyüzletet, kimustrált villamos kocsit, vagy lóerőre berendezett iskolai autóbuszt vásároljanak, mindezt megtalálhatják Lengyel Emil múzeumában. Sőt, még egy régi magasvasuti kocsi is kapható, ha éppen erre vágyik valakinek a hamis fogsora. Ha valaki a 20-ik században 19-ik századbeli szerszámokat akar használni, erre is módot nyújt a végnapjait élő muzeum. Ha valaki unja a vakító villanyvilágítást és barátságos petróleum világítás mellett óhajtja esténkint a szemét rontani, erre i <WW<VtV.tmtWHWWVUWWtWWttW k PAUL’S SHELL SERVICE !; GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS j; 19505 Allen Road — Melvindale. Michigan ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonom 1 WWWWWWwmwWwMWH Bódog András: Ragozzunk rendliagyóan AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD______________ 9 Mindenki, aki más nyelvű országból vetődött ebbe a két óceán közti amerikai világba, mint pl. mi magyarok is, s elkezdi és folytatja a nyelvvel való küszködést, előbb-utóbb hallhat olyan vigasztalásokat, hogy még szerencse, hogy az angöl nem ragozó nyelv, igy legalább a ragozással nem kell bíbelődni. Ez nagyjából igaz is. Még sem úgy van ez, mint a magyarban, ahol kell vigyázni arra, hogy ki kicsoda? Én csinálom-e, vagy te csinálod-e, vagy ő csinálja-e, amit éppen csinál. Az angolnak elég annyit megtanulni, hogy amikor “ő” csinálja, akkor egy “s” betű kerül a szó végére, ha pedig múlt időről van szó, kevés kivétellel egy “d” betű megteszi a végén. Hasonlóképpen a főnevekkel sem kell túl sokat izzadni, hogy asztal, asztalt, asztaloknak, asztalok és ehhez hasonlókat hogyan kell az angolba áttenni, mert majdnem mindent tudunk, ha megtanultuk, hogy “table” az illető, ha egymagában van és csak egy “s” betűvel kell összeházasitani a végét, amikor többedmagával tanyázik. Ennyi az egész, mert a kivétel nem nagyon sok. Ezért nagyjából elfogadhatjuk, hogy a nyelvtan tényleg a kevésbé nehéz része a nyelvtanulásnak. Csakhogy ezzel még nincs vége a dolognak. Ha az angol nem is kimondottan ragozó nyelv és ezért a jó magyar komának nem kell megkinlódnia az igeragozást, meg a főnévhajtogatást, hamar meg kell tanulnia más egyebeket, ha nem is nyelvtani értelemben. Amikor már gügyögné az angolt, lassan felfedezi, hogy ha nem is nyelvtanilag, de másképpen a mi nyelvünk bizony nagyon is ragozó nyelv, még hozzá a ragozás rendhagyó és nem sokra jut, amig ezt a különleges rendhagyó ragozást el nem sajátítja. A nyelvtanban rendhagyó szavakról és ragozásról akkor beszélünk, amikor a szó nem úgy viselkedik, ahogyan elvárnánk tőle, hanem hirtelen ugrik egyet. Például a liba “goose”-nak nevezteti magát Amerikában, de ha többen vannak, akkor nem “gooses”-nak kell tisztelni őket, hanem igy: “geese”. Az amerikai liba mindjárt megugratja magát “geese”-nek, mihelyt saját fajtájával kerül össze. Hasonló nyelvtani rendhagyás az is, hogy amikor az ember megy, akkor “goes”, de ha tegnap tette azt, akkor “went”. Jó, jó, de mindez csak nyelvtan. Ha nem tudod jól, még elnézik neked, mint ahogy elnézik a kiejtésedet is úgy, ahogy. Sokkalta fontosabb dolog az, hogy a politikai nyelvben megtanuld a rendhagyó ragozást, mert ha azt elvéted, akkor az ameri- ka-ellenes ragozás bűnébe kerülsz. Mert ha jó és megbízható polgárnak akarsz számítani, akkor igy kell ragozni hazafiasán: Én szeretek Mi szeretünk Te gyűlölködsz Ti gyűlölködtök ő gyűlölködik ők gyűlölködnek Ez fejezi ki a mi hitünket, mert nem nyilvánvaló, hogy Én és Mi emberszeretők, békések, jóságosak vagyunk, Te és Ők pedig bosszúállók és el akarnak pusztítani bennünket? Hasonlóan kell ragozni például azt hogy Én felszabadítok Mi felszabadítunk Te elnyomsz Ti elnyomtok Ő elnyom Ők elnyomnak így van ez bizony, koma. Amikor beszélsz, csak megfelelően be kell helyettesíteni az angol szavakat és igy kell gondolkozni, akkor megbízható véleményed van a dolgokról és elhiszik, hogy sohasem spekuláltál olyanféle ragozásról, amelyben nemcsak az Én meg a Mi, hanem a Te és az Ők nagyszerű alkalom nyílik, mert Lengyel honfitársunk sok száz petróleum lámpára tett szert, amikor egy városba évtizedekkel ezelőtt bevezették a villanyt és a régi lámpák feleslegessé váltak. Viszont, aki petróleum lámpa helyett inkább régimódi hurkatöltőre vágyik, — menjen bátran a Middle Island Múzeumba, mert ott kocsikerekek, kitömött madarak, katonai egyenruhák és csirkéket tetütlenitő készülékek mellett azt is megtalálja. Még arra szeretném felhívni az olvasók figyelmét, hogy a múzeumi tárgyak kiárusítása április 30-án véget ér. Amit addig el nem adtak, azt azon a napon nyilvános árverésen fogják eladni. És még egyet: ha valaki megvásárolja a gyógyszer- tárt, a vegyes kereskedést és a kovácsmühelyt, legyen szives arról engem értesíteni, hogy vissza- jövet Európából legalább megnézhessem a három üzletet, amelyet én nem vehettem meg, mert magammal nem vihettem és pénzem sem volt rá. is fontosak volnának. Ha pedig ilyesfélére gondoltál valamikor is, akkor sokkal jobb, ha mielőbb elfelejted. Egy ókori görög tudós egyszer igy fejezte ki tanítása velejét: “Belépek a patakba, ugyanaz a patak és mégsem ugyanaz a patak.” Ezzel azt akarta mondani, hogy a világ körülöttünk szüntelenül változó és ha a körülmények azonosaknak is látszanak — lényegében nem teljesen azonosak. Addig azonban a régi bölcs még sem ment el, hogy kimutassa, mennyire különbözik két dolog egymástól aszerint, hogy ki csinálja? Szerencse, hogy mi ezt pontosan meg tudjuk valósítani beszédben és írásban: Mi védekezünk vagy Mi visszaütünk Ők támadnak vagy Ők provokálnak Mi ártalmatlanná teszünk vagy Mi nyíltan bombázunk Ők gyilkolnak vagy Ők alattomosan robbantanak Senki se mondja erre, hogy csak afféle szóbeszéd. A tárgy sokkal komolyabb. Kifejezi életformánkat kormányunktól kezdve lefelé, úgyhogy mindnyájan eltanulhassuk a helyes ragozást. Akad na különben egyetlen értelmes ember is, aki komolyan vehetné az olyan beszédet, hogy amig két kézzel eregetem rád a bombákat, addig nagy kegyesen hajlandó vagyok a szájammal beszélgetni veled? Ha nem fogjuk fel minden képességünkkel és nem tartjuk szem előtt állandóan a nyelv rendhagyó voltát, akkor el vagyunk veszve és teljesen félreértjük a dolgokat. Nemrégiben meg volt az a divat, hogy mi tanácsoltunk, ők pedig beavatkoztak. Ez most már idejét múlta szóhasználat. Helyébe lépett szerencsére oly nyelvjárás, hogy ahová a mi bombáink esnek, azoknak a neve szigorúan katonai célpont, ahová azonban ők lőnek, azok mind ártatlan nők és gyermekek. Amikor egy iskola gyermekei odaerőszakolják magukat egy amerikai bombázó célpontjába — az ellenséges propaganda. Tíz fa-baba is törvényes kormány, ha a mi faragásunk és egy nemzetközi egyezmény is üres papiros, ha nem felel meg tetszésünknek. Amit katonai vezetőink elhallgatnak, az nem létezik, amit pedig hivatalosan hazudnak, az színtiszta igazság. Páros napokon a kínaiak fenyegetőznek, de nem csinálnak semmit, tehát nyugodtan lehet tovább folytatni a háborút; páratlan napokon pedig a kínaiak küldik a sok hadiszert és önkéntes csapataikat, tehát azért nem lehet abbahagyni a háborút. Néhány nap kérdése és Vietnamban megkezdődik a hosszú tropikus eső időszaka. Ekkor pedig nehéz a repülőkről való bombázás. Egyáltalán nem fog meglepni, ha ezért hallani lehet majd rövidesen kormányunk nagylelkű ajánlatát, hogy a bombázások ideiglenes felfüggesztésével haiiandó elősegíteni a tárgyalások megkezdését. Megátalkodott kőszívű legyen az az ember, aki még ebben sem látja meg kegyes békeszeretetünket. Még sok mindenről lehetne igy rendhagyóan elbeszélgetni, de aki ebben igazán ki akarja tanulni a csíziót, az csak olvasgassa szorgalmasan hivatalos nyilatkozatainkat és az újságokat — igy ismeri meg az igazi gyakorlatot, amiben én csak nagyon kezdő vagyok. Jóformán csak annyira vittem benne, hogy elegendő bátorságot szereztem a rendhagyó ragozásból és megkérem a kedves szerkesztő komát: ne dobja a papírkosárba ezt a nagyszerűen sikerült cikket, melyet pocséknak csak azért nem mondok, mert magam Írtam, nem pedig a szomszéd. MEGJELELT ILLÉS BÉLA hires könyve, a KÁRPÁTI RAPSZÓDIA angolul! Mindazok, akik olvasták ezt a kitűnő regényt, most gyermekeik, vagy unokáik kezébe adhatják Angol cime: CARPATHIAN RHAPSODY, a budapesti Corvina kiadásában Angolra fordította: GRACE BLAIR GARDOS A gyönyörű kiadású, vászonkötéses könyv két kötetének ára: $4.00, valamint 25c postaköltség Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában
