Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-22 / 16. szám

HérVéűi fcvéc írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. m._____________ Ismét otthon jártam (I.) Kissé habozva kezdek bele ebbe a cikksorozatba, amelynek a legutóbbi óhazai látogatásom élmé­nyeiről és benyomásairól kellene beszámolnia, mert hiszen e lapnak az olvasói az utóbbi években igazán nem szűkölködtek hasonló természetű je­lentésekben a látogatók tucatjainak a tollából, sőt — ami még fontosabb! — a mi olvasóink jelenté­keny hányadának volt alkalma személyesen meg­ismerkedni az óhazai viszonyokkal — hát mi a csudát mondhatnék én, amit a Magyar Szó olvasói nem hallottak, olvastak vagy láttak volna már?! Jóformán semmit. Legföljebb arról lehet szó, hogy mivel ugyanazt 3 dolgot más és más egyének kü­lönbözőképpen láthatják, talán az én egyéni meg­figyeléseim nem fognak unalmas ismétlésekként hatni. De még ezt sem merem garantálni. . . Ott kezdem, hogy New Yorkból való elindulá­sunk és oda való visszaérkezésünk között lefolyt 17 napnak csaknem minden éber óráját Rosner Sándor társaságában töltöttem. Ezt a kijelentést •— feleségének és szükebb családja tagjainak a ki­vételével — Magyar-Amerikában talán senkisem teheti rajtam kivül. Már-már “sziámi ikreknek” kezdtek csúfolni bennünket odahaza, annyira el- választhatatlanoknak látszottunk. Ennek a csaknem szüntelen együttlétnek — azon felül, hogy igen jól megférünk egymással és mindig találunk érdekes társalgási témákat — megvolt az a hasznos ered­ménye is, hogy mindent, amit tapasztaltunk, ala­pos vita. elemzés és kiértékelés tárgyává tehet­tünk. Ilyenformán a “több szem többet lát” elve is érvényre jutott. S mindjárt hozzátehetem: végső konklúzióinkban lényeges eltérések ritkán merül­tek fel. Mai cikkemben csupán a késő esti megérkezést követő első nap néhány órájának a benyomásait próbálom összegezni. Vasárnap délelőtt volt; a ra­gyogó koratavaszi nap melege élénk tusát vívott a meglehetősen alacsony hőmérséklettel és a via­dal a jó öreg nap győzelmével végződött. Hosszú sétára indultam, szinte céltalanul: mindegy, mer­re járok, csak lássam-figyeljem a járókelőket, hall­jak egy-egy elejtett szót, meglessek egy-egy jelene­tet, egyszóval: beigyam a budapesti utca vasárnap délelőtti hangulatát. Vasárnap lévén, nyilván mindenki a legjobb öl­tözetében járkált az utcán. Ha tehát összehasonlí­tást akarok tenni, más nagyvárosok lakóinak az ünnepi habitusát kell szem előtt tartanom. Valamikor igen könnyű volt öltözködésük sze­rint osztályozni a járókelőket: ez itt egy jómódú kereskedő, vagy egy magasfizetésü tisztviselő le­het; emez határozottan iparoskülsejü egyén; amaz pedig a gyárimunkás szegény-proletár típusa; amott egy Pestre rándult zsirosparaszt ballag kék­beli ünneplő ruhájában, emitt viszont egy szegény­paraszt, akit sorsa Pestre vetett, egyetlen, már S 373 GÉPFEGYVERT • • • találtak Dél-Kalifornia egyik kis városának • • magánházában. Úgy mellékesen néhány száz- • • ezer löveget is találtak, amire feltétlenül « 2 szükségük van azoknak, akik a gépfegyvere- * J két használni szándékoznak. Hogy mire való 373 gépfegyver és néhány 2 2 százezer löveg egy magánházban? Micsoda • • kérdés! A választ mindenkinek tudni illik: • • készülődés a kommunisták ellen!! • • Ide jutottunk, nyájas olvasó. Az évtizede- • 2 ken át folytatott ostoba propaganda a "kom- 2 2 munisták" ellen, alkalmat adott a Birch tár- 2 2 saság tagjainak, a Ku-Klux-Klannek, az anti­• szemitáknak, a bevándorlókat és négereket • gyűlölő szedett-vedett fasisztáknak arra, hogy • a "haza és a köztársaság védelmének" kifo­• gálával, milliomosok és mil’iárdncok bőkezű 2 ar.yagi támogatásával felfegyverkezzenek és 2 akcióba lézerek a:cn a napon és abban az 2 órában, amikor azt a sheer reményével meg­• tehetik. Ide jutottunk, mert bár f-dfeiyve-zett kom­• munistákat soha sehol hazánk területén nem • találtak, fe'fegyverzett fasisztákat vi-zont so­• kát és gyakran, de azért a híjsza mégis azok 2 ellen irányul, akik feqyverte'enek és nem a 2 felfegyverzett lesipuskások ellen. régen elnyűtt és kifakult gúnyájában, amit hajda­nában az esküvőjére vásárolt és amiben fel is fog­ják ravatalozni valamikor. . . Manapság ezeket a különbségeket egyszerűen képtelen vagy felfedezni. Ma úgy öltözik minden­ki, mint valaha a viseletűkre igen kényes, jobb- módú polgári elemek. A hivatalnok és az ipari munkás öltözködésében még árnyalati különbsé­gek sincsenek. Ez persze úgy is történhetett vol­na, hogy a hivatalnok ur kénytelen volt “leszállí­tani” garderób-igényeit az egykori gyárimunkás színvonalára. De nem igy történt! Ellenkezőleg: a gyárimunkás Ízlése és igénye emelkedett az egy­kori tisztviselő ur ruházkodási szintjére. De ehhez nemcsak igény kell — igénnyel nem lehet kifizet­ni a ruha árát. Nyilvánvaló, hogy itt az anyagi te­hetség is megvan hozzá. Élvezet volt szemlélni a jólöltözött papákat és mamákat, amint a még náluknál is finnyásabban kiöltözött rajkókat terelgették nagybüszkén ma­guk előtt. Huncut gazember a nevem, ha minden tiz felöltő közül legalább nyolc nem volt vadonat­új! De ugyanez az arány alkalmazható ruhákra, öl­tönyökre, kalapokra és lábbelire is. E jóleső lát­vány persze arra indított, hogy az üzletek kiraka­tait is alaposan szemügyre vegyem. Főként azok a kirakatok érdekeltek most, amelyekben ruházati cikkeket lehetett látni és azok közt is a férfi-ruha- nemüek kötötték le elsősorban a figyelmemet. Jó- minőségü, kész öltönyt 1,300 és 1,700 forint között lehet kapni. Mérték után, kitűnő szövetből készült, elegáns öltönynek 2,100 és 2,400 forint között mo­zog az ára. De most olyan öltönyről beszélek, amit rajtam kivül a mindig elegáns Fodor Nagy Árpád is büszkén viselne. .. Ünneplő cipőt 240—270 fo­rintért olyant vehetsz, hogy egy bankigazgatónak sincs különb; “strapa-cipőt” pedig sokkal olcsób­ban. Magasak ezek az árak? Lehetséges. De a lényeg az, hogy az óhazai dolgozók meg tudják venni mindazt, amire szükségük van. Szemmelláthatólag futja nekik a tisztességes ruházatra és még csak nem is a táplálkozásuk vagy szórakozásuk rovásá­ra! Mert ama ezrek és ezrek között, akik mellett háromórás csatangolásom alatt elhaladtam, nem volt egyetlen rosszultáplált egyén sem, de tultáp- lált, testes és potrohos annál több. . . Szórakozni pedig Budapesten csaknem ingyen lehet... Hét különböző templom került az utamba: ki­csinyek és nagyok. Ha a hívők sokasága nem is tolongott a bejáratoknál — ez a múltban is elég ritkán fordult elő! — a papok nem az üres padok­nak miséztek vagy prédikáltak. És a hívek nem folytonosan hátratekintgetve, felhajtott kabátgal­lérok mögé rejtőzve, félősen “surrantak” be a templomokba — ahogy azt Magyarország ellensé­gei és rágalmazói szeretnék elhitetni velünk —, hanem a világ legtermészetesebb módján: nyíltan, felemelt fejjel sétáltak be a templomokba, rá sem hederitve, hogy ki láthatja őket... A régi épületek utolsó látogatásom óta termé­szetesen még jobban megvénhedtek, a vakolat- hijjas foltok megnagyobbodtak és még erősebben szembeötlenek. De ugyanakkor feltűnnek az óriási uj, teljesen korszerű lakótelepek — ékes bizonyí­tékaiként annak a lázas igyekezetnek, amellyel a kormányzat próbálja kielégíteni az egyre fokozódó igényeket. De erről és sok minden egyébről majd a következő cikkekben lesz szó. Szavazat az elnök helyettesítésére A képviselőház alkotmánymódositási javaslatot hagyott helyben, amely betegség esetén gondosko­dik az elnöki és az alelnöki hivatal betöltéséről. Eszerint, ha az alelnöki hivatal bármely okból megüresedik, az elnök mást nevezhet ki ennek a tisztségnek a betöltésére. Az elnök, betegsége vagy munkaképtelensége esetén, ideiglenesen nyugalomba vonulhat és an­nak időtartama alatt az alelnök helyettes elnök lesz. Ha az elnök testi vagy szellemi betegsége miatt képtelen önszántából hivatalából visszavonul­ni, az alelnök és a kormány tagjainak többsége munkaképtelennek nyilváníthatja és az alelnök, mint helyettes elnök, veszi át a hivatalt. A módosítási javaslat több pontja gondoskodik arról, hogy az elnök egészsége helyreálltával újra átvehesse hivatalát, valamint arról, hogy vitás ese­tekben a kongresszus többsébe döntsön afelett, hogy az elnök képes-e hivatalát betölteni. WAAAnhW nn/IAIUWVXA. iUVAAA/WWW« » Kai rá Wöze'ében komplett aluminium hengerlő üzemet épit a Német Demokratikus Köztársaság az Egyesült Arab Köztársaságban. Az üzem még az idén termelni kezd. • • • ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Us repülök tovább bombáznak Vietnamban (Folytatás az első oldalról) A hírekből azonban annyit meg lehetett állapí­tani, hogy a kiképzőtáborban talált okmányok sze­rint március utolsó hetében tartottak ott utoljára kiképző kurzusokat. A szintéren egyetlen holt­testet sem találtak. Két amerikai repülő odaveszett A Hsinhua kínai hírügynökség idézte a Hanoi­ból jövő jelentést, hogy a Vinhlinh környéki Tigris sziget elleni légitámadásban két amerikai repülőt lelőttek. Fulbright szenátor a bombázások ellen Johnson elnök husvét napján kijelentette, hogy sajnálatos, de “kénytelenek vagyunk” Észak-Viet- namot tovább bombázni. Dean Rusk külügyminisz­ter pedig elutasította a légitámadások beszünteté­sére különböző körökből tett ajánlatokat. Ezzel szemben Fulbright, Ark.-i demokrata szenátor, a külügyi bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy i légi támadások ideiglenes beszüntetése megnyit­hatja az utat a béketárgyalások felé. Kijelentette, hogy nem szívesen száll szembe a külügyminisz­terrel, de véleménye szerint a bombázások továb­bi ellenállásra késztetik a vietnamiakat és megaka­dályozzák az illetékes országokat, hogy béketár­gyalásokba bocsátkozzanak. Újabb amerikai Halottak Lapzártakor értesültünk, hogy Dél-Vietnambam, a Binhdinh tartományban folyó ütközetben, a nép: erők elhárító tüzelése lelőtt két csapatszállító U.S. helikoptert. Mindkettőnek pilótái és más személy­zete, összesen 9 amerikai meghalt. Egy harmadik helikopter pilótáját is halálos lövés érte, de a re­pülő visszatért a bázishoz. A vietnami nép maga intézze ügyeit A Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak- Vietnam) miniszterelnöke, Pham Van Dong, Ha- noi-ban a nemzetgyűlés előtt kifejtette kormánya álláspontját a vietnami háború kérdésére vonat­kozólag. A Hsinhua kínai sajtóügynökség leközölte a miniszterelnök beszédét, amelyben négy pontból álló békeajánlatot terjeszt elő. Megerősítette Ho Chi Minh elnök korábbi kijelentését, hogy az Egye­sült Államok vonja ki csapatait Dél-Vietnamból, szüntesse be az Észak-Vietnam elleni támadásokat és hagyja, hogy a délvietnami nép maga intézhes­se saját ügyeit. Az elnök azt is mondotta, hogy ezeknek az alapfeltételeknek a keresztülvitele ked­vező körülményeket teremt meg egy konferencia összehívására, az 1954-es genfi konferencia min­tájára. Dong miniszterelnök még további részletekbe bocsátkozott, amikor előterjesztette kormányának ajánlatát: ^ Elismerése egész Vietnam függetlenségének, szuverénitásának, egységének és területi sérthetet­lenségének. A U.S. csapatok kivonása Dél-Vietnam­ból és az Észak-Vietnam elleni támadások meg­szüntetése. ^ Addig is, amig Vietnam békés újraegyesítése megvalósítható lesz, az ország ideiglenes kettévá­lasztásának tartama alatt mindkét oldalon tartsák tiszteletben az 1954-es genfi egyezség katonai ügyekre vonatkozó cikkelyeit, amelyek Indokíná­ban megtiltották a katonai szövetségeket és a kül­földi csapatok jelenlétét. v" A délvietnami nép maga oldja meg saját belügyeit, összhangban a Nemzeti Felszabadító Front programjával, minden külföldi beavatkozás nélkül. v A két zónára osztott Vietnam békés egyesí­tése, minden külföldi beavatkozás nélkül. Washingtonban a kormány egyelőre még tanul­mányozza Hanoi ajánlatát. A/WeRIKAI ^ w P'-hlished every n»>-k bv Hungarian Word. Inc. 13C East 16th Street. Ne«- York, N. Y. 10003. Telephone: AI. 4-0397 Ent 2nd Class a'ih-o- r»'-'- 31 .1952 under the Act of March 2. 1879, to the P.O. of New York. N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre SlO.Oö., félévre S5.50. Minden más külföldi ország- ' ■ 84 ba egy évre 12 dollár, félévre Sfi..V LÍSÍkE nmk i\ i ivesi IllMW I MK JiU -- ClUINCzAKIAN WORD O — “‘“—Jl --- _______ O

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents