Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-22 / 16. szám
JÓLELKÜSÉG - ITTHON ÉS VIETNAMBAN Az amerikai nép nagy többsége alapjában véve igazság- és emberszerető és többnyire jóindulattal van embertársai iránt. A vallási hagyományok kultúrájában felnőtt amerikai magánéletében jó érzésű, aki nem kívánja embertársainak vesztét, hanem békességben óhajt élni veiük. Ha az utcán bármelyik járókelőt megszólítanánk és megkérdeznénk tőle, milyen vezérelvek irányítják a mindennapi életben, bizonyára azt válaszolná: "Live and let live". (Éljünk és hagyjunk másokat is élni.) Az ország vezetői is ebben a kultúrában nőttek fel és ennek eszményképeit igyekeznek visszatükrözni hivatalos minőségükben. Hogy mindinkább megfeleljenek ennek az ideálnak, gyakran tesznek fennkölt, nemes érzésekről tanúskodó kijelentéseket és a politikai érvényesülés szempontjából úgyszólván elengedhetetlen követelmény, hogy az elnök és a kormány tagjai, mint templombajárók és bibliát idézők szerepeljenek a köztudatban. Gyakran látunk képeket az újságokban, amint az elnök ebből, vagy abból az alkalomból éppen a templomból jön, vagy oda megy. Most újabb alkalom nyílt az elnök számára, hogy emberbaráti érzéseit bebizonyítsa, amikor a rertenetes tornádó végigszántott a középnyugaton, óriási pusztulást hagyva maga után mind emberéletben, mind anyagiakban. Johnson elnök személyesen beutazta a sújtott területeket me-'ek'nfet ■=* i rombauőlt épületeket, városrészeket, falvakat. Elszörnyülkö- césének adott kifejezést a szörnyű pusztulás láttán. Szóba elegyedett a lesújtott emberekkel és biztosította a kárt-szen- vedettskef, hogy a kormány minden lehetőt megtesz, hogy segélyt nyújtson a lakosságnak az elemek csapásai által tönkrement vidékek helyreállítására. Johnson elnök kijelentette: "Ehhez fogható pusztulásnak világéleíemben még nem voltam szemtanúja", majd úgy nyilatkozott, hogy a nemzet akarata az, "hogy ennek a jóindulatú és r.emesíelkü népnek a kormánya kell, hogy készen álíjon — és készen is áll — megadni minden szükséges segítséget." A lapok mindenütt beszámoltak arról, hogy az elnök milyen mélységes részvéttel szemlélte a pusztulást, melyben sckszáz nő, férfi és gyermek életét vesztette. A N. Y. Times is beszámolt ezekről az első oldalon április 15 én. Amikor azonban egyet lapoztunk, a harmadik oldalon egy Vietnamból jövő cikk került a szemünk elé. Ebben a cikkben Seymour Topping a N. Y. Times riportere jelentést tesz arról, hogy az amerikai bombázások Vietnamban milyen nagy SIKERREL járnak. Leírja, hogy Dél-Vietnamban a Viet- ccng csapatok bombázására a U.S.—saigoni közös erők újfajta hadi technikát próbálnak ki, amelynek pusztító erején kívül pszichológiai hatása is van. "A U.S. erők által használt egyik újfajta módszer az un. 'lazy dog' szórógolyós lövedés alkalmazása — mondja a cikk. Ezeket néhányezer láb magasságban gyújtják be, mire a főszerkeiet szárnyas lövedék-esőt áraszt szerte. Akit egy ilyen eltalál, az .45 kaliberű puskagolyónak megfelelő lövést kap, amellett a golyó jármüveken és kisebb épületek falán is áthatol." "A másik technikai újítás az un. 'magvetés'. A Vietcong által megszállt területekre százával szórják a késleltetett működésű bombákat, amelyek két óra múlva, vagy esetle-g két nap múlva robbannak fel. Ez a 'magvetés' kiterjedt alkalmazást talált a központi felvidékeken, közel a laoszi határhoz, ahol azt gyanítják, hogy észak-vietnami katonák szűrődtek be." "A Vietcong elleni légitámadásoknak a hivatalos statisztika szerint múlt november óta havonta több mint 1,000 áldozata van. Azelőtt, havonként csak 200—300 Vietcong katona esett el a harcokban. Az amerikai vezetőség kijelentette, hogy a halottak között csak felnőtt férfiak vannak," jelenti az újságcikk. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy a szórógolyós lövegek és a földekre ledobott késleltetett működésű bombák valahogyan megérzik, ha nők, vagy gyermekek jutnak a közelükbe és abban az esetben nem robbannak fel. A U.S. vezetőség azt hiszi, hogy az otthoni, amerikai lelkiismeretet valamennyire megnyugtatja, mert ha CSAK férfiakat talál el a bomba, azokért ugyebár nem kár, hiszen CSAK VIETNAMIAK, nem magunkfajta, fehér emberek. Ott, azon a vidéken, a keleti nép bőrén ki lehet próbálni a különböző gázokat és más, újfajta hadi eljárásokat. Más hirek azonban már többször beszámoltak arról, hogy a bambák iskolákat, kórházakat, i falvakat értek és nem tagadták, hogy a polgári lakosság is áldozatul esik a támadásoknak. Az évek óta folyó vietnami háborúnak és az újabb ÉszakAz amerikai fiatalság tüntetett a háború ellen Monstre demonstráció Washingtonban a vietnami háború ellen. —Több mint 25 ezren vettek részt Vasárnap minden eddigit felülmúló tiintelés volt Washingtonban az Egyesült Államok véres, vietnami agresz- sziós háborúja ellen. Az ország legkülönbözőbb részeiből érkező autóbuszok öntötték magukból a fiatal tüntetőket, akiknek többsége az egyetemi hallgatóság soraiból került ki. Még a déli államokból és Kaliforniából, sőt még Kanadából is jöttek résztvevők. A Students for a Democratic Society szervezésével, és a Women Strike for Peace és más I békecsoportok támogatásával megrendezett demonstrációban az ifjúságon kívül szép számmal voltak képviselve az egyetemi fakultások és a tudományos és művészvilág tag jai, a newyorki kórházi mun-! kások szakszervezetének nagy csoportja és a kereskedelmi, alkalmazottak (Local 65) szervezetének tagjai is. A polgár- jogi mozgalomban megedzett néger nép is szép számmal volt képviselve, tanujelét adva politikai érettségének. Pompás tavaszi idő volt és a buszokon, vonatokon és privát autókon érkező tömeg egyre nőtt a Fehér Ház előtti és melletti piketvonalakon. A plakátokon feltünteti jelszavak követelték: A vietnami háború azonnali beszüntetését! Azonnali kivonulást! Béketárgyalásokat! Háborút a nyomor ellen, nem más népek ellen! Vietnam a vietnamiaknak! Feltételek nélküli tárgyalásokat! Nem vagyok hajlandó Vietnamban harcolni, stb. Délben a menet megindult (Folytatás a 2-ik oldalon) KOSYGIN FIGYELMEZTET A VAKMERŐ AGRESSZIÓ KÖVETKEZMÉNYEIRE Moszkvában, a Kremlinben, az ott )átogató Yumzhagiin; Tsedenbal mongóliai minisz-' terelnök tiszteletére rendezett gyűlésen, Aleksei N. Kosygin szovjet miniszterelnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok vakmerő politikája, mely- lyel kiterjeszti a katonai beavatkozást Vietnamban, lépés- ről-lépésre egyre közelebb ve-, zeti a meredek széléhez. Johnson elnök baltimore-i beszédét “erőszakolt manőverezés”-nek J nevezte, tele üres Ígéretekkel, amelyek senkit sem vezetnek félre. A szovjet kormányfő megerősítette a Szovjetunió már előbb kifejezett álláspontját, hogy addig nem lehetnek megbeszélések Vietnamban, amig be nem szüntetik az amerikai légitámadásokat ÉszakVietnam ellen. “Senki se felejtse el, hogy az Egyesült Államoknak nincs j monopóliuma modern fegyverekben”, tette hozzá Mr. Kosygin. A mérges gázoknak a Fehér Ház beleegyezése nélküli használata még nagyobb j aggodalomra ad okot, mondotta, majd kijelentette: “Az hogy a támadók ehhez a módszerhez és hasonlókhoz folyamodtak, a hasonló módszerek-1 kel való megtorlást vonja maga után.” Mialatt Washington “feltételek nélküli” tárgyalásokról beszél, a valóságban mindenféle feltételeket köt az ! ajánlathoz. “Mi értelme van' ígérgetéseknek, ha ugyanakkor tovább folytatják a bombázást Észak-Vietnamban és kijelentik, hogy a háborút csak a győzelem elérésével fejezik be”, mondotta Kosygin. A múlt héten az észak-vietnami kormány és a párt ma- gasrangu delegációja egyhetes látogatáson volt Moszkvában és az ottani megbeszélések után kiadott nyilatkozatban mélységes hálát fejezett ki a felajánlott szovjet segítségért. Hétfőn az észak-vietnami kormány a vietnami helyzetre vonatkozólag megbeszéléseket folytatott Pekingben a kínai kormánnyal, ahol előreláthatólag hasonló támogatásra számíthat. Hétfőn több mint 50 ezer, főleg fiatalokból álló tömeg gyűlt össze Londonban, tüntetve az atomfegyverkezés és a vietnami háború ellen. US REPÜLÖK TOMSB BOMBÁZNAK VIETNAMBAN Fulbrigkt szenátor a bombázások beszüntetéséért. — Veszteségek érik a U.S.-t. — Észak-Vietnam békeajánlata Vasáranp a Hetedik Flotta' egyik anyahajójáról inditott r e p ü lök újból bombáztak észak-vietnami célpontokat. A jelentések szerint elsüllyesztettek egy utasszállító hajót s lövéseket adtak le katonai barakkokra. Nem tudták megállapítani, hogy mennyi kár- tettek azokban. Két vadászre pülőgép eljutott az észak-viet nami főváros, Hanoi-hoz 60 mérföldnyi távolságig. Dél-Vietnam ban Tayninb környékén a U.S.—saigoni erők abbahagyták a támadást és Dél-vietnami bombázásoknak már sokezerszer több ártatlan áldozata van, mint volt a középnyugaton pusztító vihar nak. Megesik a szivünk az elemi csapás áldozatainak tragédia ján és osztozunk Johnson elnök emberbaráti jóérzéseiben, amikor az ország segítségét ajánlotta fel a szerencsétlen embereknek, akiknek hozzátartozóik és sok esetben minden egye bük odaveszett. De ajánljuk, ho^y Johnson elnök ugyanezt az embsrbaráti érzést lobbantsa lánara a vietnami nép iránt. Ne mérje kettős mértékkel az amerikai és a vietnami életevet. Az emberbaráti érzés nevében ajánljuk, sürgetjük, hogy ->z elnök és a kormány mutasson jóindulatot, szüntesse be a bombázásokat Vietnamban és kezdjen béketárgyalásokba az illetékes felekkel. A dzsungelban rejtőző Vietcong gócpontra az előző héten több mint 1,000 tonna bombát szórtak. A dél-vietnami gyalogság áttekintette a területet, hogy megállapítsa milyen “sikeres” volt a bombázás. A felderítő vizsgálatokból megállapították, hogy középnagyságú kiképző-központot ért az ott lezajlott légitámadás, de semmi jelét nem találták annak, hogy evvel bármennyire meggátolták volna a népi csapatok működését. A U.S. katonai vezetőség szószólói nem voltak hajlandók nyilatkozni sem a bombázás eredményéről, sem az előzetes kémszol^álati jelentésről, amely a támadásra vezetett. (Folytatás a 3-ik oldalon) Voí. XIV. No. 16. Thursday, April 22, 1965 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon AL 4-0397.
