Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-14 / 2. szám

Thursday, January 14, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 én/Cátam... z rjCL :EHH Utó-gondolatok karácsonyra A szeretet ünnepének nevezett karácsony min­denkinek mást jelent. Akik Mississippiben feléget­nek egy néger templomot, azoknak mást jelent, mint a fiatal diákoknak, akik azt épségük és éle­tük kockáztatásával segitenek felépíteni. Akik Mia­mi Beachen napi 120 dolláros lakosztályban élve­zik a téli nyaralás örömeit, azoknak mást jelent, mint a három huligánnak, akik Deerfield Beach-en autójukkal golyózáporral árasztották el az épüle­tet, ahol karácsony előestéjén négerek szórakoz­tak. Karácsony mást jelent a katonáknak, matrózok­nak és repülőknek, akik Észak-Kaliforniában és Oregonban az árvíz elől menekülteket meleg taka­rókkal és ennivalóval látják el és mást a katonák­nak, matrózoknak és repülőknek, akik Dél-Viet- namban “napalm”-bombákkal és gépfegyver-tüz- zel ártatlan nőket és gyermekeket gyilkolnak ha­lomra. Mást jelent a lelkészeknek és rabbiknak, akik Mississippi államban testi épségüket kockáz­tatják a négerek melletti kiállásukkal s mást Spell­man bíborosnak, aki karácsonyi üzenetében tiszte­letét és háláját fejezi ki olyan csapatokkal szem­ben, akik idegen országokban védik “határaink” biztonságát. Karácsony mást jelent az orvosnak, aki a pol­gárjogi küzdelem zászlaja alatt emelkedik hivatása magaslatára és mást az orvosnak, aki rendelője ké­nyelmében számolja a pácienseket, mert mind­egyik legalább hét dollárral növeli a jövedelmét. Mást jelent az ügyvédnek, aki anyagi áldozatot hoz, hogy jogi védelemben részesítse a faji megkü­lönböztetés szenvedőit és mást a jogtanácsosnak, aki csavaros észjárásával növeli hatalmas trösztök (és a saját) vagyonát. Karácsony mást jelent a két los-angelesi ács­nak, aki a mississippi-i Mileston-ban a saját erejé­ből és anyagi hozzájárulásával művelődési közpon­tot épit elnyomott négereknek és mást a rakodó munkásoknak, akik elutasítják hajók kirakását, mert élelmet és gyógyszert szállítanak a kubai népnek. Mást jelent újságíróknak, akik jó pénzért kulimunkát végeznek, hazudnak, ámítanak, hami­sítanak és mást az újságíróknak, akik a dolgozók jobb jövője érdekében az igazságot hirdetik. A karácsony mást jelent azoknak, akiknek már "mindenük van" és törni kell a fejüket, hogy mit lehetne még vásárolni, amivel elkényeztetett sze­retteiknek kedveskedhetnek Jézus születése nap­ján és mást jelentett azoknak, akiknek semmijük nincs, akiknek karácsonyát az NBC televízión fes­tette le két nappal az ünnep előtt. Az olvasókat bizonyára érdekelni fogja az a néhány adat, ame­lyet sikerült megjegyeznem: Az egykor forgalmas, élénk kis város a szegény­ség és nyomor megdöbbentő képét mutatta. Áz emberek olyan viskókban laknak, amelyekhez ha­sonlókat időnkint délamerikai, ázsiai, afrikai fény- képfelvételek varázsolnak a szemünk elé. A város üzleti részét évekkel ezelőtt végleg feladták, mert nincs kivel üzletet kötni: a hátramaradt lakosság munkanélküli, kiöregedett, pénztelen, vásárolni képtelen. Egyszóval: üzleti szempontból hasznave­hetetlen. Hogyan élnek, helyesebben: hogyan tengődnek az emberek? Minden család élelmiszer-utalványo­kat kap, havi 56 dollár értékben. Aki tudja, hogy a mai árak mellett mennyi élelmet lehet vásárolni 56 dollárért havonta, az tudja, hogy egy család, ahol esetleg 4—5 gyerek is van, ennyi élelemből egyszer sem lakhat jól. A gyerekek közül az a szerencsés, akinek még van cipője és a kegyetlen téli hidegben iskolába járhat, mert ott a kormány jóvoltából ebédet kap. Olyan gyerekek — és ilyenek számosán vannak — akiknek nincsen lábbelijük, elesnek ettől az ál­dástól és kénytelenek beérni azzal, ami otthon van, vagy — nincs. A fiatalabb emberek közül, akinek még van munkája, egész napon át szenet csákányoz, mert a gép-munka itt még ismeretlen. Ha erős és simán megy a munka, naponta kicsákányozhat két tonna szenet, amiért kap HAT dollárt. Akit csákányozás közben a tv bemutatott, fiatal ember volt, talán még innen a harmincon. Fényesre izzadt teste mu­tatta, hogy nagyon igyekezett kivágni a két ton­nát. Később, amikor a családját is láttuk, megér­tettük, hogy miért: négy gyereke van és az ötö­dik útban. Újév táján várták az újszülöttet. HÉT tagú családot napi HAT dollárból táplálni, ruház­ni nehéz, majdnem lehetetlen. Iskolára, kényelem­re, szórakozásra ezen a tájon már nem is gondol­nak. A kis gyerekeket, akik olvasni még nem tudnak, de Jézuska eljöveteléről és a szent karácsonyról már hallottak, illik ilyenkor szórakoztatni. Játék nincs, ami volt már régen darabokra törött, igy hát az anyák a kicsiket az ölükbe veszik és vala­melyik nagy áruház katalógusát lapozgatják, ab­ból mutatják, hogy “majd egyszer” milyen játéko­kat fognak kapni, milyen ruhát, kabátot, cipőt fog­nak rendelni. A nézőnek belefájdult a szive és könnyes lett a szeme, amikor az ártatlan gyerme­keket nézte, akiknek acra felragyogott arra az ÍGÉRETRE, hogy “majd egyszer” ők is kapnak já­tékot, uj ruhát, uj cipőt. . . “We all live in hopes” — remények tartják bennünk az életet —, mondta az egyik sokgyerme­kes anya. Évek óta élnek nyomorúságban és re­ményben. Meddig lehet ezt csinálni kellő élelem, kellő ruházat nélkül?! A környék egyetlen értéke: a szén. Nincs már sok, de ami van, az egyetlen érték. Ezt csákányoz­zák, akik még tehetik, ezt szállítják ki a szomorú völgyből a hosszú tehervonatok. Az emberi erő, az ember itt már évek óta nem érték. Egy érték: a szén, — azt is viszik oda, ahol megfizetnek érte. Az egykori üzleti részből elvitték az ajtókat, az ablakokat és minden egyebet, amit használni lehe­tett. A roskadozó épületeken keresztül süvít a de­cemberi szél. A viskók, amelyek nyomorúságos fe­delet nyújtanak a szegényeknek, düledezőfélben vannak. így várták a karácsonyt, akik “remény­ségben élnek”, akikről jóllakott szent emberek ezekben a napokban áhítattal prédikálták: “Boldo­gok a szegények, mert övék a mennyek országa.” (És ennek a siralomvölgynek minden szenvedése!) Nem akarom itt befejezni ezt az Írást és az ol­vasó találgatásrára bízni: HOL élnek igy az embe­rek, HOL szakadt rájuk a karácsony ilyen szomorú körülmények között? Ha a tv nem mutatta volna a nyomorúságos vá­ros kopott posta-épületét, a nézők hiába találgat­ták volna: HOL élnek igy az emberek? Indiában, Brazíliában, Kongóban, vagy Hong-Kong nyomor­tanyáin? A postaépület felirata minden kétséget kizáró­lag mutatta, hogy hol élnek, hol tengődnek igy az emberek karácsony ünnepének napján, minden nap egész éven át — évek óta. A tábla felirata ez volt: ROXANA, Ky. Igen, tévedés nem lehet: a világ leggazdagabb országának egyik államában, Kentucky-ban van Roxana és ebben a városban kiált az égre a nyo­mor! Roxana csak EGY a sok hasonló kis város kö­zül, ahol igy élnek, igy tengődnek, igy nyomorog­nak, igy várták a karácsonyt AMERIKAIAK. Mert a kép cime ez volt: "Christmas in Appalacchia." Vajon Johnson elnök látta-e ezt a képet? Vagy talán túlságosan elfoglalta őt az interjú, amelyet éppen akkor adott a —szegénység elleni nagy hadjáratról? Valóban, a karácsony mindenkinek MÁST je­lent. Az elnöknek is. MADÁCH IMRE, A LÁNGELMÉJÜ MAGYAR KÖLTŐ Faragó Margit előadása Los Angelesben Halálának századik évfordulóján emlékszünk meg Madách Imréről, a világszerte ismert nagy költőnkről, az örökké élő magyar klasszikusról. Több müve közül főleg az “Ember trgédiája” ma­radt ránk örökségül, melyben a magyar haladás problémája, sorsa, kilátásai kerülnek felszínre, az egész emberiség fejlődésének mértékével mérve Az “Ember tragédiájáét mind több és több nyelv re fordítják le és a világirodalom nagy alkotásai közé tartozik. Madách ezt a 4100 sorból álló filo­zófiai drámai költeményt egy év leforgása alatt irta meg. 1861-ben a Kisfaludy Társaság Arany János ajánlatára kiadta a müvet és a siker olyan nagy volt, hogy elimerésül a Tudományos Akadémia tagjává választotta Madáchot. Madách Nógrád megyében született 1823 jan. 21-én, ugyanabban az évben és hónapban, mint Petőfi Sándor. Jellemző, hogy e két tüneményes egyéniséget a külföld is együtt említi. Az egyikben a magyar érzés, a másikban a magyar gondolat leg­kiválóbb képviselőjét vélik felfedezni. Fiatalsága a szabadságharcot megelőző nemzeti fellendülés, deli férfikora pedig a szabadsághar­cot követő idegen zsarnoki uralom idejére esik. Átélte a nemzeti elnyomatás időszakát, sokat szen­vedett egyénileg is. Eleget látott a nemzeti dicső­ségből és a szolgaságból ahhoz, hogy megírhassa politikai és társadalmi költeményét, az “Ember tragédiá”-ját. Már 4—5 éves korában Írni és olvasni tanult, nemcsak anyanyelvén, de franciául is. A gimná­zium hat osztályát magánúton végezte el, vizsgáit a piaristáknál tette le kitűnő eredménnyel, majd Pestre került. A nagymultu család sarjadékának nevelésére nagy súlyt fektettek. Már egyetemi hallgató korában irt lírai verseket, sőt színdarabot is, melynek azonban nyoma veszett. Húsz esz­tendőn keresztül egyetlen költeménye, drámája sem látott napvilágot. 22 éves korában elvette Frater Erzsikét. Felesége nem volt túl szépnek mondható, de azon nők közé tartozott, kik társaság ban magukra vonják az érdeklődést és lebilincselik az embert. A kor színvonalán álló műveltséggel rendelkezett. A házasság látszólag boldog volt, a fiatal pár a csetvei birtokon gazdálkodott. A bol­dog házasság és a falusi gazdálkodó élet realista művészt kezdett kifejleszteni az eszményeket kere­ső forradalmárból. Egy évi házasság után mégis úgy érezte, hogy a küzdőtérre kell lépnie és politi­kai tisztséget vállalt; 1846-ban nagy többséggel megválasztották főbiztosnak. De a forradalom vi­hara közelgett és a Madách-családnak bőven kiju­tott a balsorsból, amikor 1849-ben Windischgraetz bevonult és Nógrád megye is behódolt neki. A költő öccse, Pál, aki 19 éves korában szerezte meg az ügyvédi diplomát és 21 éves korában már Nógrád megye alispánja volt, nem akart behódol­ni és Kossuthnak ajánlotta fel szolgálatait. A gyenge testalkatú ember futári megbízatással ló­halálában vágtatva teljesítette feladatát, közben tüdőgyulladást kapott és az őt halálra kereső zsan- dárok már csak a haldoklóra találtak. De közvetlenül is kijutott a sors csapásaiból a költőnek. Egy bujdosó hazafinak, Kossuth titkárá­nak adott házában menedéket és ezért keserűen kellett lakolnia. 1852-ben egy augusztusi estén, amikor gyermekei már aludtak, fegyvercsörgést hallott; csendőrök léptek be és a költőt foglyul ej­tették, amivel hét esztendei házasságának vége is szakadt. Birtokát elkobozták, a ház gazda nélkül, az asszony férj és támasz nélkül maradt két kicsi gyermekével és a harmadikkal, amelyet már akkor szive alatt hordott. Madách 1853-ban kiszabadult fogságából, de Pes­tet nem hagyhatta el. Itt látogatta meg a felesége, akinek Pesten találkája volt udvarlójával. Az asz- szony teljesen elvesztette erkölcsi egyensúlyát, egyre kevesebbet törődött férjével és csak a szó­rakozás, a vidám társaság után vágyott. Elválásuk után Madách 800 pengőt biztosított neki egész éle­tére. Jóval Madách halála után a nagyváradi kór­házban halt meg. De az “Ember tragédiájában, mint Éva él tovább és gyengesége egybeolvad az­zal, ami nőben örökké vonzó és szerelemre méltó marad. A sors iróniája, hogy az igazi költő akkor tá­madt fel Madách Imrében, amikor már a családi boldogsága romokban hevert. A mérges kétségek nem nyűgözhették le lelkét tartósan, sőt ellenke­zőleg, hatalmas erkölcsi és szellemi erőfeszítésre sarkallták. Éppen élete romlásából merített erőt a nagy alkotásokra ez a kiváló egyéniség. Fiatalon, 41 éves korában halt meg a magyar irodalom láng- elméjü költője. • v" Ferenczy Béni nyerte el a VIII. Miskolci Orszá­gos Képzőművészeti Kiállításon a Miskolc Városi Tanácsa 8,000 forintos nagydiját Fiú cimü bronz­szobrával. KÉS KELL CSOMAGOLNI! - ’'"J NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ! , A legrövidebb időn belül segithe- * ► ti rokonait IKK A-csomag okkal! " ► ; , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” * y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- * veit Magyarországból kihozhatja általunk < ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET " ; JOSEPH BROWNFIELD : 15 Pfairk Row New York 38, N.Y. J ‘ Mindennemű -biztosítás. Hajó- és repülőjegyek 1 ► Telefon: BA 7-1166-7 A + Jt» A. A. ét A ^ A- A A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents