Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-04-15 / 15. szám

REPUBLIKÁNUSOK A VIETNAMI HÁBORÚ ELLEN Az I.F. Stone’s Weekly, politikai kommentátor-fo­lyóirat ápr. 5-i száma érdekes cikket közölt, amely­nek egyes részleteit érdemesnek tartjuk olvasóink figyelmébe ajánlani: A sajtó nem számolt be kellően arról a neveze­tes eseményről, amely a szenátusban március 25- én végbement, amikor három republikánus szená­tor béketárgyalásokat javasolt a vietnami kérdés­ben. A legjelentőségteljesebb beszédet a newyorki Javíts mondotta, aki mindezideig külpolitikában a hidegháborút képviselte, habár belpolitikában liberális volt. Határozati javaslatot nyújtott be, amely kijelenti, hogy a U.S. készen áll a nemzeti becsületet nem sértő béketárgyalásokba bocsátkoz­ni. A javaslatot a szenátus külügyi bizottságához utalták. A szervezetek és polgárok, akik ezt fon­tosnak tartják, követeljék a javaslat megtárgya­lásánál a nyílt kihallgatásokat. John Sherman Coo­per, Ky.ból, aki régi liberális, külön felszólalás­ban csatlakozott az előbbi véleményéhez. Indiá­ban, mint követ képviselte az Egyesült Államokat és igy erősen reagál az ázsiai közvéleményre. A harmadik republikánus a vermonti Aiken szená­tor volt. JAVÍTS: “...A jelen helyzetben nem vonulha­tunk ki. Mást nem tehetünk, mint hogy tisztesség­ben keresztülvisszük, amit elvállaltunk, hacsak a föld ki nem csúszik a lábunk alól és teljesen vilá­gossá válik, hogy megszűnt az ellenállási akarat Dél-Vietnamban. “A határozati javaslat benyújtására még további nyomós okot szolgáltat annak a súlyos veszélynek a tudomásul vétele, amivel a kommunista terjesz­kedés megakadályozása folyamán szembenézünk Délkelet-Ázsiában. Ezt a veszélyt úgyszólván aligha említik meg, talán épp azért, mert evvel kellene leginkább foglalkozni. Arról a veszélyről beszélek, amelyet az amerikai nép részéről a támogatás lany­hulása jelent.. . “A veszedelem nagyságának legjobb fokmérője a kongresszusba beérkező posta és a U.S. News & World Report által nemrég végzett véleménykuta­tás, amelyben a mindkét pártbeli és mindenféle politikai nézetet képviselő szenátorokhoz érkező levelek többsége ellenzi vietnami katonai akción­kat. Már hónapok óta — habár ez túlzottnak hang­zik —, egyes hetekben a hozzám érkező levelek közül 50 levél egy ellenében vietnami működé­sűnk ellen foglalt állást. A választók véleményé­ről máshonnan szerzett információk megerősítik azt a tényt, hogy ez a kérdés sok magyarázatot igényel... “A helyzet zavarosságához hozzájárul, hogy nincs megbízható információnk a vietnami nép akaratát illetőleg. Az utóbbi hetekben egyre in­kább kétségbe vonják a dél-vietnamiak hajlandó­ságát a küzdelem folytatására és arra, hogy tőlünk segítséget elfogadjanak. Hogyan tudhatjuk meg, hogy valóban mit akar a dél-vietnami nép? . . .Biz­tos vagyok abban, hogy az elnök több adatnak és szavahihető információnak van birtokában, mint mi mindannyian. . . Ha az elnök úgy látja, hogy a nép többsége hajlandó ellenállni és a segítségün­ket igénybe venni — ami, ugv látom ottani jelen­létünkből magától értetődik — ennek a meggyőző­désnek a nyilvánosságra hozatala, megfelelő bizo­nyítékok kíséretében, politikánk támogatását ered­ményezné. “A legfőbb oka, hogy politikánkat nem támogat­ják az a tény, hogy az amerikai nép soraiban sokan aggodalmukak fejezik ki és nincsenek tisztában avval, hogy mik a céljaink és terveink Dél-Viet­namban. Megnyugtatást várnak arra vonatkozóan, hogy céljaink elérhetők és a helyes utón haladunk. “Ezt a veszélyt, amelyet az amerikai közvéle­mény támogatásának megszűnése jelent, vélemé­nyem szerint úgy lehetne legjobban ellensúlyozni, ha az elnök szembenézne a kérdéssel: Ha nem a feltétlen megadás a célkitűzésűnk, akkor mik azok A MAGYARORSZÁGI TÁRSASUTAZÁS IRÁNT ÉHDEKLfTÖK FIGYELMÉBE! A szezon kezdetével napról napra nehezebb meg- felelő hajójegyet biztosítani. Kócs István barátunk, aki a junius 9-én induló csoportot vezeti, tudatott bennünket, hogy még néhány he'y kapható a Queen Mary hajón, amelyen az ő csoportja meqy Európába. Azok tehát, akik ez idötájt kiván- nak utazni, jól teszik, ha azonnal jelentkeznek a Magyar Szó kiadóhivatalában. az elvek, amelyekre alapozva hajlandók vagyunk megoldásokat keresni a vietnami helyzetben?... Jól tudjuk, hogy a megtorló légi támadások egy ma­gukban nem eredményeznek megoldást az ilyen komplikált politikai, társadalmi, valamint katonai helyzetben... Az is világos, hogy a déli politikai problémákat nem lehet kizárólagosan az észak elle­ni katonai nyomással megoldani. Az is világos, hogy nem a ‘feltétlen megadás’ céljából harcolunk Dél-Vietnamban; mindenki beismeri, hogy ez a je­len helyzetben lehetetlen követelmény. “Szerintem, az eredményre vezető tárgyalások alapelveinek magukban kell foglalniok: 1. A fegyverszünetet, amely a dél-vietnami har­cok és az Észak-Vietnam elleni bombázások meg­szüntetésére vonakozik. 2. Nemzetközi bizottság felállítását, amely a fegyverszünetet ellenőrizné. 3. Szabadon működő intézményekből álló kor­mány létesítését Dél-Vietnamban. 4. Észak- és Dél-Vietnam között a normális ke­reskedelem és gazdasági kötelékek helyreállítá­sát.” Cooper feltételek nélküli tárgyalásokat ajánl COOPER: “Engedjék meg, hogy egyetlen pontot kihangsúlyozzak: A Pentagon újból határozottan jelentse ki, hogy a U.S. hajlandó tárgyalásokba bo­csátkozni. . . Az a véleményem, hogy kormányunk olyan előfeltételeket szab a tárgyalások elé, me­lyeket nem lehet elfogadni. “A kommunista kínaiak és az északvietnamiak azt a feltételt szabták a tárgyalások elé, hogy a U.S. vonuljon ki Dél-Vietnamból. Ezt a feltételt, Újabb bombázások Birminghamban Birmingham, Ala.-ban, ahol a fajgyűlölő terro­risták már a múltban is számtalanszor bombame­rényletekkel akarták megakadályozni a néger moz­galmat, egymás után újabb bombázások történtek. Április 1-én kora hajnalban, a város északi néger lakóvidékén, mérföldekre hallható, hatalmas robba nás rázta meg a környéket, amint T. L. Crowell néger közjegyző háza mellett 16 rúd dinamit fel­robbant. Mr. Crowell 13 éves fia megsérült és házának egy része romokban hever. Crowellék nem vettek részt a polgárjogi mozgalomban, egyet­len “bünük”, hogy négerek. Ugyanakkor időzített bombákat fedeztek fel Al­bert Boutwell polgármester és Nina Miglionico városi tanácsnok ajtaja előtt. Ezek a bombák elég erőteljesek voltak ahhoz, hogy egy egész házat fel­robbantsanak. Alig két héttel ezelőtt sikerült hat különböző időzített bombát ártalmatlanná tenni, melyeket terroristák a néger vidékeken elhelyez­tek. Wallace kormányzó azonnal Birminghamba re­pült. ahol krokodilkönnyeket hullatott a bomba- merénylet pusztítása láttán. Hogy bebizonyítsa jó­szívűségét, 5 ezer dollár jutalmat ajánlott fel az ismeretlen tettesek kézrekeritésére, amit már fel­háborodott polgárok 50 ezer dollárra egészítettek ki. Mindenki jól tudja azonban — és ezen a fel­ajánlott jutalom sem változtat —, hogy Wallace kormányzó hajthatatlan elvakultsága és feneketlen Shunichi Matsumoto volt angliai követ — akit Eisaku Sato japán miniszterelnök a helyzet tanul­mányozására Vietnamba küldött — azon vélemé­nyének adott kifejezést, hogy nem ért egyet Wash­ingtonnal abban, hogy a Vietcong erői főleg kom­munistákból állanak és hogy az főképpen kommu­nista mozgalmat képvisel. Az Asahi cimü nagybe- folyásu és egész Japánban népszerű hírlapban kö­zölt cikkében. Mr. Matsumoto az amerikai állás­pontot merevnek tekinti abból a szempontból, hogy háborús lépésekkel akarja megoldani a viet­nami konfliktust. Ezt nem tartja célravezetőnek, mert szerinte a U.S. beavatkozás csak elnyújtja és kiterjeszti a háborút. “Japánnak kötelessége. hogy a'b’nnt ^a'á'jon az E^ve^ült. Áramokkal való ino^hes' é'ésekre és a vi!áö közvélemény támoga- 1 áfának megnyerésre” a békés megoldás érdeké­ben. fejtette ki a japán diplomata. Kifejezett véleményének na**v m’en’ősége van Japánban, ahol már eddig is elitélték az Egyesült Államok szerepét Vietnamban. A hmna^vobb na- püapnk. folyóiratok és a közvélemény számottevő szószólói eddig sem voltak lelkes támogatói Sato miniszterelnök és kormánya Amerika felé hajló amint az elnök helyesen mondotta, nem lehet és nem szabad elfogadni. De a mi kormányunk is fel­tételeket szabott — hogy addig nem hajlandó tár­gyalásokba bocsátkozni, amig Észak-Vietnam meg nem szünteti beavatkozását és agresszióját.. . Va­lószínűtlennek tartom, hogy a kommunisták elfo­gadnák ezt a feltételt, éppúgy, mint mi sem fo­gadjuk el az ő feltételeiket. Mindkét oldal feltét len megadást követel... Sem Koreában, sem 1954-ben Vietnamban az ellenfelek nem állítottak fel ilyen feltételeket... “Ha tovább folytatjuk a bombázásokat. .. egyre nagyobb lesz a lehetőség, hogy kommunista Kina vagy a Szovjetunió beavatkozik. És kénytelen va­gyok kijelenteni, hogy az ártalmatlan gázok hasz­nálata a jelen helyzetben helytelen... és csak fo­kozza az ellenállást . . . Néha még a megelőző há­ború régi teóriáját is emlegetik.. . Lehet, hogy egyesek ennek az elvnek a hívei. . . Remélem, hogy országunk határozottan kijelenti, hogy haj­landók vagyunk elfogadni a Genfi Konferencia ha­tározatát, vagy az Egyesült Nemzetek, vagy eset­leg más érdekelt országok javaslatait... Meggyő­ződésem szerint szükséges, hogy az elnök kijelent­se: hajlandók vagyunk tárgyalásokba bocsátkozni mindkét oldalról való feltételek nélkül.” AIKEN: “Úgy hiszem, Észak-Vietnamnak min­den oka megvan arra, hogy ne óhajtson a Vörös Kina csatlósává válni; nem is válna azzá. hacsak az Egyesült Államok nem fogja kényszeríteni erre. Ha tovább folytatjuk a támadásokat Észak-Viet­nam fölött, ha ott továbbra is azokat a fegyvere­ket alkalmazzuk, amelyeket minden válogatás nél­kül eddig is használtunk, arra kénvszerithetjük Észak-Vietnamot, hogy a sokmilliós kínai hadsereg segítségét kérje...” fajgyűlölete az, ami az ilyen terrorcselekedeteket előidézi. v — Birminghamban 1956 óta 23 bombázás, vagy bombázási kísérlet történt. A legsúlyosabb ezek közül 1963 szeptember 14-én volt, amikor a vasár­nap délelőtti hittanórán a 16. utcai baptista temp­lomban négy néger kislány dinamitos bombázás áldozata lett. A tetteseket egyetlen esetben sem büntették meg. Boutwell polgármestert és Miss Miglionicot a néger polgárjogi mozgalom szempontjából mérsé­keltnek tekintik. Néhány héttel ezelőtt a polgár- mester polgárjogi felvonulást engedélyezett, amit ugyan nem tartottak meg, de a fajgyűlölő bigot­toknak már ez is szálka volt a szemükben. Kiterjesztik a néger mozgalmat Dr. Martin Luther King bejelentette, hogy szer­vezete, a Southern Christian Leadership Confer­ence júniusban újabb szavazójogi kampányt indít a legelmaradottabb déli államokban, az un. “Deep South”-on. A mozgalmat kiterjesztik hét déli ál­lam 120 megyéjére, amelynek révén sok tízezer arra jogosult néger neve kerül a szavazólistára. “Evvel foganatosítjuk majd az 1965-ös szavazójogi törvény keresztülvitelét”, mondotta dr. King. Barry Goldwater, volt republikánus elnökjelölt a párt nőcsoportjához intézett beszédében az 1965- ös polgárjogi törvényt alkotmányellenesnek és szükségtelennek nevezte. politikájának a vietnami eseményekkel kapcsolat­ban. A közvélemény hatása alatt egy japán békebi­zottság tagjai előtt a miniszterelnök kijelentette, hogy komolyan foglalkozik a lehetőséggel, hogy Japán az egyeztető szerepét töltse be a vietnami kérdésben. Mr. Matsumoto a cikkében kifejtette: “Ugvlát- szik, az Egyesült Államok alapvető elgondolása az, hogy Kina vagy a Szovjetunió Észak-Vietnammal és a Vietconggal valamilyen gyermek-szülő- és nagyszülő viszonyban van... még a saigoni nép is legfeljebb 30 százalékra becsüli a kommunisták arányát a Vietcongban”. U?v nyilatkozott, hogy a néni erők nacionalistákból adnak és olyanokból, rkik elégedetlenek a jelen'egi kormánnyal. Olyan mozgalomnak lehet nevezni, ame'v hasonló a II. világháború alatt működő francia földalatti moz­galomhoz. India miniszterelnöke, Lai Bahadur Shastri is szándékszik közbenjárni a békés megoldás létre­hozásában májusban és júniusban, amikor láto­gatást tesz Moszkvában és Washingtonban. JAPÁN DIPLOMATA ELÍTÉLI AMERIKA BEAVATKOZÁSÁT VIETNAMBAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents