Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-07 / 1. szám

Thursday, January 7, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD HérVéGi tevéé írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Két kortárs Ha majd engem egyszer — úgy hetven éves ko­romban — kitessékelnének az állásomból és utána azt látnám, hogy 1., az általam kidolgozott program és irányvonal semmiféle változást nem szenved; 2., az általam kiválasztott két legmeghittebb mun katársamra bizzák azokat a feladatokat, amelye­ket azelőtt én egymagám végeztem, — hát akkor én nagyon megtisztelve érezném magamat és egy­általán nem tartanám a reputációmra nézve sérel­mesnek, hogy kissé szokatlan, de máskülönben tel­jesen korrekt módon tették ki a szűrömet. Sőt: módfelett hizelegne a hiúságomnak... Pláne, ha még tisztességes nyugdijat is kapok életem végéig. Mert e két tényből úgy én, mint a közvélemény arra a jogos és logikus következtetésre juthatunk, hogy az én munkám és irányvonalam nem lehetett olyan csapnivalóan rossz, ha azt a személyváltozás ellenére is épségben tartják és továbbfolytatják. Hasonlóképpen nem lehettem én túlságosan pocsék tanítómester sem, ha egyszer az én tanítványaimat, az én neveltjeimet találják legméltóbbaknak és legalkalmasabbaknak félbehagyott munkám foly­tatására. Hol van az a hétpecsétes, lepedőnagysá- gu működési bizonyítvány, amely ékesszólóbban dicsérhetné munkám minőségét, valamint azt a te­hetségemet, amely a fontos állásokra alkalmas je­löltek élesszemü kiválasztásában és betanításában nyilvánult meg?! Ennél nagyobb elismerést igazán nem is kívánhatnék a legfőbb vezetőségtől, amely­nek a szolgálatában állottam! Ha majd egyszer el­csapnak az állásomból, bizony nem bánnám, ha ilyen módon kötnének Útilaput a talpamra.. . Nos, pont ilyen jóleső érzéseket táplálhat magá­ban Nikita Szergejevics Kruscsev, a szovjet-kor­mány és az orosz kommunista párt nemrég elmoz­dított feje is. Maga az eltávolítás bizonyára velőkig ható sértésként hatott rá az első pillanatban és ta­lán' csak rossz tréfának tekintette az egész dolgot, de később, amikor első döbbenetéből felocsúdott és látta, hogy a fejlemények az ő politikájának a helyességét igazolják és jóformán aláhúzzák — a hiúságán esett sérelem szép lassan elviselhetővé vált. Még később, amikor kissé hűvösebb fejjel tudta szemlélni az eseményeket, nem csekély büsz­keség tölthette el annak láttára, hogy az egész ap­parátus ott folytatja, ahol ő abbanhagyta... Ilyen­formán a hetven éves Nikita Kruscsev, akinél job­ban a nyugalmat és pihenést igen kevesen érde­melték ki, az államférfiaknak ama igen ritka válfa­jához tartozik, akik eltávolításuk vagy lelépésük után is nagy elégtétellel szemlélhetik az általuk elkezdett és föllenditett munkaprogram tovább­folytatását és beteljesültél (Mert szívből remélem; maradt még egy jónéhány évre való életkedve és életereje!) Kruscsev felbukkanása Sztálin után úgy hatott, mint XXIII. Jánosnak a pápai trónra való jutása XII. Piusz után, egy lényeges eltéréssel: mig Jánost nem a saját, hanem elődjének, XII. Piusznak a ta­nítványa követte a pápai trónon, addig Kruscsev két utóda az ő saját neveltjei közül került ki, nem pedig Sztálin egykori kegyeltjei sorából. Ez magá­ban véve még nem garancia arra, hogy a két utód idővel nem érezne hajlamot arra, hogy sztálinista módszerekhez folyamodjék. A garanciát abban lá­tom, hogy amiképpen VI. Pálnak — még ha akar­ná is — lehetetlen volna a jó öreg János által ki­tárt ablakokat újra becsukni és az előrelenditett óramutatót visszafordítani, mert egy ilyen kísérlet az egész katolikus világ viharos ellenállásával ta­lálkozna, azonképpen Brezsnyev és Koszigin — még ha volnának is ilyen elgondolásaik — nem tartanák tanácsosnak szembefordulni az orosz nép félreérthetetlenül kinyilvánított akaratával, amely a sztálinizmus reneszánszát elemi erővel utasítaná vissza. Szinte lehetetlen nem észrevenni a Dárhuzamot a két kortársnak — Jánosnak és Nikitának — mai eszünkkel szinte felmérhetetlen nagy hatását rövid néhánv évi kiemelkedő szerelésük «órán. méö t-Á* .kü^ö—}><*?<> ketten összehasonlíthatatlanul többet tettek egy KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE! Sztrájkba lépett a Közjóléti Hivatal 12,000 alkalmazottja New York Közjóléti Hivatalának 12,000 alkalma­zottja sztrájkba lépett, mert nincs megállapodás uj kollektiv szerződésben. A régi szerződés dec. 31-én járt le és az alkal­mazottak úgy határoztak, hogy: “ha nincs szerző­dés, nincs munka.” képtelenek voltak végrehajtani a sztrájkoló taní­tók és városi alkalmazottak ellen. A szakszervezet álláspontja az, hogy ez a törvény alkotmányellenes. Ha sztrájk esetén a segélyre szorulók kritikus helyzetbe kerülnek, a felelősség a városatyákra hárul. Saigon legnagyobb veresége (Folytatás az első oldalról) Már okt. 15-e óta folyamatban voltak a “tárgyaló sok” az uj szerződés részleteiről a város képvise­lője, Morris Tarshis és az alkalmazottakat képvise­lő két szakszervezet között. A tárgyalásokat azért tettük idézőjelbe, mert Joseph Tepedino, a Social Service Union elnöke szerint a város képviselője, a szakszervezet által fölvetett minden fontos prob­lémára azt felelte: “ez nem tartozik a kollektiv szerződés hatáskörébe.” A közjóléti kivizsgálok (Social Investigators) a jelen fizetés-skála szerint $5.150-t kapnak évente. A szakszervezet uj fizetésskálát nyújtott be. A szakszervezet javasolja, hogy a harmadik év betöltése után a kivizsgálok magasabb kategóriába lépjenek. Magas a fluktuáció A szakszervezetek képviselői azon álláspontjuk­nak adtak kifejezést, hogy az általuk javasolt bér- és munkaviszonyok jóváhagyása sok millió dollár megtakarítást jelentene a város számára. Ezen ál­láspontjukat igy magyarázzák: Jelenleg az a hely­zet, hogy a kivizsgálok 40%-a minden évben ott­hagyja állását és magánvállalatoknál, magasabb fi­zetéssel helyezkedik el. Ennek következtében min­den évben az összalkalmazottak 40%-a uj, gyakor­latlan személyzetből áll, akik nem tudnak megfe­lelően bánni a segélyre szorultakkal. A gyakorlott alkalmazottak sem képesek jó munkát végezni, mert idejük egy részét az újoncok betanítására kell forditaniok. A szakszervezeti vezetők úgy vé­lik, hogy ha a magasabb fizetéssel állandó munka­erőt teremtenének meg, akkor sok ezer segélyre szoruló egyént talpra állíthatnának, ami lehetővé tenné, hogy önállóan eltarthassák magukat. Ezzel leszállíthatnák a segélyösszeget. Egyre nő a közsegély New Yorkban a közsegélyre szorulók száma és a támogatásukra szükséges összeg évről-évre nö­vekszik. íme néhány adat: 1956-ban a kiadás $247,017,811 volt. 1962-ben már $410,592,694. A statisztika azt mutatja, hogy minden hónap­ban a segélyre szorulók száma ezerrel növekszik. Ez rendkívüli terhet ró a kivizsgálok vállára, amin csak úgy lehet segíteni, ha állandó, odaadó, felelősségteljes, képzett munkaerő áll a Közjóléti Hivatal rendelkezésére. Az ilyen munkaerőt csu­pán fizetésemeléssel és a munkaviszonyok megja­vításával lehet létrehozni. A polgármester kérte a sztrájk elhalasztását Wagner polgármester táviratot intézett a Social Service Employees Union és az American Federa­tion of State, County and Municipal Employees szervezethez és kérte, hogy a tervezett sztrájkot halasszák el jan. 4-re. A táviratban ajánlotta egy öttagú bizottság felállítását, mely a tényállás ki­vizsgálása után ajánlatot tenne egyezmény létre­hozására. Mellőzik a Condon-Wadlin törvényt Mindkét szakszervezet tagsági gyűlést tartott vasárnap, jan. 3-án és mindkét szervezet tagságá­nak túlnyomó többsége a sztrájk mellett szavazott. Hétfőn reggel már piketvonalak álltak a külön­böző népjóléti hivatalok előtt. A város ügyvédjei tiltóparancsot kértek ki a Közjóléti Hivatal alkalmazottai ellen. A kivizsgálok azonban nemcsak a tiltóparancsot, de a Condon- Wadlin törvényt is mellőzni szándékozzák. E tör­vény megtiltja, hogy városi alkalmazottak sztrájk­ba lépjenek. A törvényt azonban már a múltban is békésebb és kölcsönös megértésre hajlamosabb világ-légkör megteremtése érdekében, mint összes nyugati vagy keleti államférfi- és diplomata-kor- ‘ársaik Duna-rekesztő sokasága. És tették ezt anél­kül. ho-?y alapetveik lényegéből akár crak egy jot­tányit is feladtak volna! Ezért a későbbi — elfogulatlan — történelem- irás bizonyára mindkettőnek nagy elismeré-sel fog adózni. Mint egyénnek, nekem már most be kell vallanom: kiváltságnak tartom, hogy kortársuk le­hettem! számos sérelem orvoslását követelték. Mi is történt Binh Ghia körül? December 31-én, csütörtökön heves harcok foly­tak Binh Ghia város közelében, Saigontól 64 kilo­méternyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó dél-vietnami háború leghosszabb ütközetévé fejlődött. Noha a kormánycsapatok óriási áldozatok árán visszafog­lalták Binh Ghiát — a partizánakcióknak egyéb­ként nyilvánvalóan nem az volt a célja, hogy tart­sa a várost —, az éjszakai órákban még kemény küzdelem dúlt a térségben. Jelentések szerint a hazafiak újabb helikoptert lőttek le: a gép négy­főnyi amerikai személyzete szörnyethalt. Ezzel az amerikai veszteség a jelentések szerint is négy halottra, hat sebesültre és két elfogott ame­rikai katonára emelkedett. A saigoni kormány egy­ségei kedden szenvedték el a legnagyobb veszte­séget, amikor 175 dél-vietnami ejtőernyős és két amerikai tanácsadó szállt le egy tisztásra. A sza­badságharcosok egységei a környező bokros terü­letről tüzet nyitottak, és az egész egységet meg­semmisítették, vagy foglyul ejtették: itt esett fog­ságba a két amerikai is. Csütörtök délután a kormánycsapatok egyik ala­kulata megpróbálta megközelíteni azt a helyet, ahol az éjszaka a szabadságharcosok lelőttek egy U.S. helikoptert, de heves ellenállásba ütközött és nem tudott eljutni a helikopter roncsáig. Ezzel a helikopteren tartózkodó négy amerikaival együtt 245-re emelkedett a Dél-Vietnamban 1961 decem­bere óta életüket vesztett amerikai katonák száma. A politikai helyzet Saigonban továbbra is tisztá­zatlan. A főváros közelében levő Vung Tau tenger­parti üdülőhelyen véget ért a puccsista tábornokok háromnapos titkos tanácskozása. A megbeszélések után Nguyen Khanh tábornok, hadsereg-főparancs­nok visszatért a fővárosba. A tábornokok kompro­misszumos javaslatot dolgoztak ki a politikai vál­ság megoldására. Állítólag támogatásukról biztosí­tották Nguyen Khanh tábornokot, de egyben hang­súlyozták annak szükségességét is, hogy “fel kell oldani a saigoni amerikai hatóságokkal támadt fe­szültséget”. Mint ismeretes, a puccs óta Khanh tá­bornok és Taylor nagykövet között súlyos nézetel­térések állnak fenn. A fővárosba érkezett hírek szerint, december 29-én Danang közép-vietnami városban a buddhis­ták békés kormányellenes tüntetéseket rendeztek. A tüntetések a város egész életét megbénították. MWWVWVWWWHWV »MMWWWWWVW A MAGYAR TÁRSASKÖR január 17-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel társasjátékkal egybekötött ÖSSZEJÖVETELT tart a Yorkville Temple-ben, 157 E. 86th Street, New York, N. Y. címen lévő klubhelyiségében !> ■’ .; Szép nyereménytárgyak. Finom sütemények ;! ;1 és kávé. — Kellemes szórakozás Hozzájárulás 99 cent a/wem kai ^ r Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street. New Verk \. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1379. to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden j , más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.5C *■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents