Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 1, 1965 széljegyzetek' \----------------------------------r A “smog”-frontról érkező legújabb jelentés szerint Los Angelesben és közvetlen környékén naponta 13 ezer tonna szenny röpül a levegőbe és onnan a lakosság tüdejébe. . . Az uj javaslat: fogjon össze a szövetségi kormány, az állam, a megye és a város a levegő megtisztitása érdekében. Attól tartunk, hogy ennek a nagy összefogásnak az ei'edménye egy uj bizottság lesz addig, amig azt is leváltja egy még újabb bizottság. Nagy kár, hogy a “smog” nem respektálja a bizottságokat és csökönyösen kitart Los Angeles mellett. C'KS Március 4-én a rádión jelentették, hogy az előző hónapban megint emelkedett a munkanélküliség. A statisztika szerint az amerikai dolgozók teljes öt százaléka munkanélküli, de a valóságban jóval több, mert akik nem húznak munkanélküli biztosítást — és ilyenek milliószámra vannak —, azokról a statisztika nem vesz tudomást. Megint egy hónap, amely nem vitt közelebb Johnson "Nagyszerű Társadalmához." C-fJ> Az országos statisztikai hivatal jelentése szerint 1962-ben az Egyesült Államok területén közel 240 ezer törvénytelen gyermek született. Minden évben több mint százezer olyan gyermek születik, akik testi vagy szellemi hiányossággal jönnek a világra. És még több olyan gyermek születik, akik a sokgyermekes családok amúgy is szűkös helyzetét az addiginál is súlyosabbá teszik. Az újszülöttek, akik e három kategóriába tartoznak, óriási hátránnyal kezdik az életet —, a saját hibájukon kívül. Rájuk mondják: Jobb lett volna, ha nem jönnek a világra! Mrs. Lela Mae Burks nagyon nehezen dolgozott azért a három dollárért, amit Mississippiben, Sunflower megyében a fehér nagysága fizetett naponta takarításért, mosásért, vasalásért és főzésért. Nehezen és becsületesen dolgozott, mert kellett neki a munka, hogy három gyermekét legalább rendes élelemmel ellássa, ha már ruhára, cipőre nem is tellett a napi háromból. Ezért súlyosan érintette őt a váratlan felmondás, amit azzal érdemelt ki, hogy a sheriff besugása szerint, a “Freedom School” hallgatója volt. Mrs. Burks nem esett kétségbe: beiratkozott a legközelebbi “Freedom School”-ba, mert gyermekei jobb jövője érdekében ezt tartotta helyesnek. • • • A louisianai Jonesboro főutcáján levő "M&D" étterem tulajdonosa végre beadta a derekát és először az étterem fennállása óta, megengedte négerek kiszolgálását, akik egy pohár tejre a pult elé ültek. "Rendes ember" — gondolták a négerek. De csak addig, amig fizetésre került a sor. Mert egy- egy pohár tejért — 60 centet kellett fizetniök! A fehér vendégek ugyanott 10 centet fizetnek egy pohár tejért. Ez is egy fajtája a megkülönböztetésnek. • • • Sok ezer embert a szem szaruhártyájának az átültetése ment meg a teljes megvakulástól. Az operációknak gyorsan — legfeljebb hat órán belül —, kell megtörténnie és előfordul, hogy valaki, aki régóta vár az operációra, képtelen hat órán belül a műtét helyén jelentkezni. Ily helyzetek elkerülésére van kilátás, mert meg találták a módját az elhaltak szemének épségben tartására mély-fagyasztás utján. Állítólag most már “hosszú ideig” lehet szemeket tárolni, amelyeket bármikor elővehetnek, hogy valakit megmentsenek az örök sötétségtől. Most már jó lenne, ha feltalálnák a módját, hogyan lehetne a háborús uszitókat megmenteni az örök sötétségtől? • • • Egy évvel az eredeti jelentés után az egészség- ügyi minisztérium ismét jelentett a cigaretta-veszedelemről. Jelenleg az amerikai férfiak 53 %-a cigarettázik az egy év előtti 59%-kal szemben. Az egy év előtt cigarettázók három és fél százaléka abbahagyta a dohányzást és akik abbahagyták — tekintet nélkül arra, hogy hány éven át dohányoztak —, ma valamennyien jobb egészségnek örvendnek. Az ország főorvosa szerint a cigarettahirdetések "öngyilkosságra biztatnak" és a cigarettázás átkos szenvedélyét valóságos "nemzeti csapásnak" bélyegezhetjük. Arról nem beszélt, hogy a "nemzeti csapás" elhárítására vannak-e tervei a minisztériumnak. írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Hősök - és hősök Amikor az angol gyarmati uralom alatt álló amerikai nép közel két évszázaddal ezelőtt fellázadt akkori fogalmak szerint törvényes kormánya ellen, a forradalom vezetői nemcsak örömmel és hálával fogadták, hanem egyenesen meginvitálták olyan külföldiek segítségét ehhez a küzdelemhez, akik szimpatizáltak az amerikai szabadság- mozgalommal. Jöttek is az ilyen rokonszenvezők százával a szélrózsa minden irányából és egyesek: Lafayette, Von Steuben és Kosciuszko — hogy csak a kimagaslóbbakat említsem — olyan dicső nevet szereztek maguknak az amerikai történelemben, hogy azt még ma is áhítattal és hálával emlegeti az amerikai nép. Városokat, nyilvános intézményeket neveztek el róluk; a Kongresszus törvénybe iktatta elévülhetetlen érdemeiket, tekintélyes pénzbeli és földbirtok-adományokkal jutalmazta szolgálataikat, egyszóval: hősökké avatta őket. Amilyen magátol értetődő erkölcsi kötelességnek tartották ezek a külföldiek, hogy — lelkiismeretük parancsszavára hallgatva —- az amerikai forradalmárok segítségére siessenek, éppoly természetes és erkölcsileg meg nem támadható dolognak tartották az amerikaiak, hogy a külföldről jött támogatást elfogadják és kihasználják. Ugyanakkor az amerikai nép a szabadságmozgalom eltiprá- sára átküldött angol expediciós seregnél mélységesebben csak azokat a külföldi zsoldos-katonákat (a hessenieket) gyűlölte, akik az angol haderőknek segítettek a forradalmi tűz kioltásában. Ezekre a mai napig is megvetéssel és undorral emlékezik vissza az amerikai nép ... A hatalmi szóval kettéosztott Vietnam déli felében a népnek egy része fellázadt a reáerőszakolt, idegen érdekek szolgálatában álló, zsarnoki kényuralom ellen és e küzdelmében — nincs mit tagadni! — erkölcsi és fizikai támogatást kap a vele szimpatizáló észak-vietnami néptől. A dél-vietnami nép lázadása az ő tirannuskormánya ellen százszorta jogosabb és indokoltabb, mint volt annakidején az amerikai nép felkelése az angol kormány ellen. Az észak vietnamiak rokonszenve a déliek iránt viszont százszorta érthetőbb és természetesebb, mint a külföldiek részvétele volt az amerikai szabadságharcban, hiszen az északi és déli vietnamiak EGYAZON NÉPNEK A FIAI, tehát amikor az egyik a másiknak a segítségére siet, badarság volna külföldi beavatkozásról beszélni. Az északi és a déli vietnami között faji, nyelvi és kulturális tekintetben talán még annyi különbség sincs, mint teszem fel az alföldi és tiszántúli magyarok között. Tájszólástól és lokális szokásoktól eltekintve, semmiféle különbség sincs közöttük! A dél-vietnami bábkormány — tudván, hogy a saját, igen rozoga lábakon nyugvó haderejével képtelen útját állni a forradalmi megmozdulás győzelmének — körülnézett a nagyvilágban, hol találhatna hesseni zsoldosokra, tehát külföldi haderőre, amelynek a segítségével vérbefojthatná saját népének a szabadságharcát és nem kellett sokáig keresgélnie: megtalálta egy olyan országnak a fegyveres erejében, amely maga is egy forradalmi küzdelemnek köszönheti, hogy megszületett. És ez a forradalmi eredetű ország, amelyet pedig történelme és tradíciója arra kötelez, hogy minden népi szabadságmozgalmat lelkesen és bőkezűen táMVWVVVVVnA/WVWVVVVVVVVVVVVVVVVVVtrtAAA A "Movie TV Secrets" nevű pletyka-magazin egyik számának első oldalán nagy betűkkel ez a cim szerepelt: "Az uj fiatalember Jackie életében" (The new young man in Jackie's life). Aki kíváncsiságból megvette — és ilyenek bizonyára sokan voltak — a magazint, az a belül közölt cikkből megtudta, hogy a tragikus körülmények között elhunyt volt elnök özvegyének "uj fiatalembere" — a fia, a 4 éves John Kennedy. Egy másik pletyka-magazin, az "Inside Movie" első oldalán Mrs. Kennedy arcképe ezzel a nagybetűs címmel szerepelt: "Jackie elutasit királyi házasságot." (Jackie turns down royal marriage.) Belül kiderül, hogy "királyi házasságot" senki nem ajánlott, csupán a cikk irója FELTÉTELEZI, hogy Mrs. Kennedy "hazafiasságból" nem fogadna el ilyen házassági ajánlatot. Két jellemző példa olyan kiadványokból, amelyek a legocsmányabb eszközöktől sem riadnak vissza, csakhogy eladják a szennyet, amelyből élnek. mogasson, vállalta a hesseniek gyűlöletes, szégyen- teljes szerepét: a lázadó nép ellen és a zsarnok mellett vetette latba mérhetellen ere'ét. Mert ne áltassuk magunkat egy percig sem: a vietnamiak (és bizonyára minden jólinformált nép) szemében mi egy jottányival sem vagyunk különbek, mint a hecseni zsoldosok voltak az amerikai szabadság- harcosok szemében. A különbség talán csak abban mutatkozik meg, hogy nem mi kapunk zsoldot, hanem mi fizetünk zsoldot a saigoni bábkormánynak azért a jogért, hogy a vietcong harcosokat kiirthassuk — “országunk biztonsága érdekében...” De ez is csak látszat. A mi zsoldunk e pillanatban még nem nyilvánvaló és első látásra nem nagyon szembeötlő, de ha a mi hesseni vállalkozásunk sikerrel járna (amit kötve hiszek), az egész világ elhülne a benyújtandó borsos számla láttára... Kevesen emlékeznek vissza Eisenhower elnöknek egy nyilvánosan hangoztatott kijelentésére, amely- lyel igazolni kívánta a saigoni bábkormánynak nyújtott támogatást, amikor ezért a költséges gesztusért bizonyos honatyák részéről kritika érte. Hogy’ is szólt csak Eisenhower védekezése? “Nem engedhetjüK meg magunknak, hogy Indokína kommunista kezekbe jusson. Közgazdaságunknak feltétlenül szüksége van az ónra és tungsten- re, ami azon a területen található. Bolondság tehát azt mondani, hogy amikor mi négyszáz millió dollárt költünk ennek a területnek a megmentésére, mi elprédáljuk (give away) a pénzünket. Ez a kiadás semmi más, mint nemzeti önérdekből szükséges költség." Ez aztán őszinte beszéd! Kisebb gondunk is nagyobb annál, hogy az indokínai nép “függetlenségét és szabadságát” védelmezzük a fenyegető veszedelemmel szemben! Ez még propaganda-szólamnak is olyan nevetséges, hogy nincs józaneszü egyén — akár belföldi, akár külföldi —, aki egy pillanatig is hitelt ád neki. Az ónt és tungs- tent akarjuk megmenteni az amerikai nagyipar számára — ez a valóság! Nem kisebb tekintély, mint Eisenhower, tette ezt a kijelentést — igazán nincs okom kétségbevonni a szavait, hiszen nálánál jobban senkisem tudhatja, mi volt a valódi oka vietnami beavatkozásunknak. .. • • • Elnökünk minapi beszéde, amelyben nemcsak állást foglalt a négerek jogai mellett, hanem valóságos dicshimnuszt zengett a négerség hősies és elszánt harcáról, nagy vonalaiban még a legradikálisabb polgárjogi harcost is kielégítheti. A kérdés csupán az, hogy mennyi őszinteség húzódik meg a szépen hangzó szavak mögött; milyen komolyan szándékozik latbavetni nem . csekély befolyását és rábeszélő-tehetségét a renitenskedő honatyákkal szemben. . . Johnson határozott állásfoglalása azonban alkalomként kínálkozik a következő kérdés felvetésére: Hogy’ van az, hogy a déli szellemben felnőtt elnök végre képes volt felismerni, hogy az elnyomott néger, aki a jogaiért halált- megvető elszántsággal harcol, az HŐS, de ugyanakkor nem képes meglátni, hogy a délvietnami forradalmár, aki sokkal nagyobb mértékben kockáztatja az életét, amikor tízszeres túlerővel szemben küzd elemi jogaiért, SZINTÉN HŐS, aki támogatást érdemelne egy forradalomban született országtól, nem pedig napalm-bombák ezreit és tömeghalált??!! Tisztelet-becsület hazánk néger lakóinak, akik végre — elveszítve százéves türelmüket — fellázadtak a brutális, erkölcstelen, embertelen elnyomás ellen: VALÓBAN HŐSÖK ŐK és jólesett hallani, amikor az elnök ezt nyilvánosan hangoztatta. Hogy egy déli beállítottságú politikus ilyen hangnemben nyilatkozzék a négerség harcáról, ahhoz óriási, gyökérig ható átalakuláson kellett neki átesnie. Annak a felismerése, hogy a vietcong szabadságharcos, aki hosszú évek óta küzd legelemibb jogaiért, legalább olyan hős, mint az amerikai néger, sokkal kisebb Pál-fordulást követel az elnök ur részéről. Nem volna ideje már, hogy a délvietnami forradalmárban is felfedezze a hőst? A világ jobbik fele már régen felfedezte. .. mmmmammmmmmammmmmmammmmmmmmmm-y ArfwemKAi w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre §10.00, félévre §5.50. Minden más külföldi ország- ba egy évre 12 dollár, félévre §6.50ll™^ö^5c!D _________________________________' '■
