Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-18 / 11. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, March 18, 1965

ATOMTUDÓSOK VÉLEMÉNYE A SZOVJET-KÍNAI BÉKE ÉS HÁBORÚ VITÁRÓL

Az alanti cikket érdekesnek találtuk, mert rá* j mutat arra, hogy a tudósok mennyire figyelemmel kisérik az atomháború kérdésével kapcsolatos problémákat. A cikk lerövidített fordítását

E. Neuwald végezte. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a cikkben kifejtett vélemények nem feltétlenül azonosak akár a fordító, akár a szerkesztőség véleményével.

Az amerikai atomtudósok közlönyének, a “Bulletin of the Atomic Scientists”-nek 1965 jan. száma hat oldalas cikket közölt a kinai—orosz vita ama részéről, amely főként az atomkérdéssel függ össze. A cikket, amelynek cime: “The Sino-Soviet Nuclear Dialogue, 1963”, (A Sino—Szovjet párbeszéd) Alice Langley Hsieh irta. Az alábbiak, amelyek a cikk főbb részeit tartalmazzák, rávilágítanak olyan mozzanatokra, amelyek nem voltak széles körben ismertek, vagy feledésbe merültek az átlagos újságolvasónál...

A cikk elején írója rámutat arra, hogy 1963- ban, főként az USA és a USSR között létrejött megállapodás után — amely beszüntette a levegőben és vizben az atompróbarobbantásokat — a kinai—orosz viszony erősen rosszabbodott. A vita kiélesedése közben nyilvánosságra kerültek oly adatok, amelyek 1957 óta befolyásolták a két ország közötti katonai viszonyt.

A cikk ugyanakkor óvatosságra Inti azokat, akik ebből a vitából a béke és a háború, vagy Kina atombomba-viszonyának az orosz nukleáris elhárító képességgel, vagy az orosz katonai segítségnek a felmérését kockáztatják. Óvatosságra int, mert a vita még nem ért véget és mert a vita hevében egyik fél sem vonakodott túlozni, torzítani és elferditeni a másik nézeteit. (Az olvasó vegye figyelembe a jelenlegi baráti kibontakozást a két nemzet között. — Szerk.)

A szovjet kijelentések kommunista Kina olyan képmását igyekeztek köztudatba vinni, amely annak vezetőségét a háborús megoldások hivének állította be, szemben a Szovjetunióval, amely a béke hive. Peking viszont a saját álláspontját úgy tüntette fel, mint amely a marxi—lenini elvek alap- feltételeivel megegyezik és amely elvi ellentétben áll az imperializmussal. De ezen kívül is, úgy a kinai, mint az orosz kijelentések számos esetben szöges ellentétben állottak korábbi kijelentéseikkel.

Elkerülhető-e egy világháború?

Az egyik széles nyilvánosság előtt vitatott kérdés Kruscsev vádjából eredt, amely szerint — ellentétben az ő egymás mellett élést és nukleáris háború elkerülését célzó politikájával, — a kínaiak nem hisznek egy uj világháború elkerülésének a lehetőségében; nincsenek tisztában a nukleáris fegyverek pusztító erejével és “az emberek százmillióinak holttestén ezerszerte fejlettebb civilizációt” helyeznek kilátásba.

Ezek a vádak különösen sértették a kínaiakat és magyarázni igyekeztek az 1960 április 19-én megjelent “Soká éljen a Leninizmus!” cimü vezércikk utolsó szakaszát, amely igy szólt: “A halott imperializmus romjain a győzelmes nép hihetetlen gyorsasággal a kapitalista civilizációnál ezerszerte fejlettebb civilizációt és ragyogó jövőt fog teremteni a saját maga számára.”

A kínaiak az oroszokat nemcsak a vezércikk szövegének meghamisításával vádolták, hanem rámutattak arra is, hogy Mao Tse-tung Moszkvában, 1957 szeptemberében hangoztatta “az egyre erősödő lehetőségét annak, hogy az imperialistákat egy uj világháború megkezdésétől el lehet tériteni.” Egy további kijelentés a kinai álláspontot igy ösz- szegezte:

Kina békét akar, nem háborút; az imperialisták azok, akik háborút akarnak; egy világháború elkerülhető; de ha az imperialisták rákényszeritenek egy háborút a népre, nem az emberiség, hanem a kapitalista rendszer fog elpusztulni.

Miután ez az álláspont feltűnően hasonlít a Szovjeteknek az 1950-es évek végén hangoztatott álláspontjához, felmerül a kérdés: egy nukleáris világháború elkerülési, vagy el-nem-kerülési lehetőségének kérdése milyen mértékben választja el a kínaiakat az oroszoktól? A kínaiak jelen és múltbeli kijelentései szerint a szembenálló felek már jó ideje megegyeznek abban, hogy a szocialista és kapitalista táborok közötti világháború elkerülhető.

A két fél abban a kérdésben sem áll messze egymástól, hogy egy nukleáris háború esetén az emberiség mily százaléka pusztulna el? 1954 márciusában Malenkov kijelentette, hogy egy ilyen háború “a civilizáció pusztulását jelentené.” Ugyan az év vége felé, Kruscsev úgy vélekedett, hogy

egy jövőbeli háború a kapitalizmus végét jelentené. 1960-ban Kruscsev már inkább közeledett a Malenkov-elmélethez és 1962—63-ban a PRAVDA ismételten jelentette, hogy Kruscsev szerint egy uj háborúban elpusztulna minden nagy város és 700-tól 800 miihó ember.

A kinaiak az eredeti Kruscsev-elméletet hangoztatták, amely szerint egy jövőbeli háború a kapitalizmus végét jelentené. Éppen ezért a kinaiak elitélték “az emberiség elpusztulását” hangoztató feltevést és nehéz különbséget találni Mao 1957-es állítólagos nézete (amely szerint az emberiséget egy harmad és egy fél közötti veszteség érné) és az orosz 700-tól 800 millióig terjedő veszteségi nézet között.

A kinaiak ama nézete, hogy egy világháború elkerülhető, mutatja, hogy ők bíztak abban, hogy az orosz nukleáris erő visszatartja Amerikát Kina megtámadásától. Még 1963 októberében is, Chou En-lai a volt japán miniszterelnöknek, Tanzan Ishibasei-nak adott interjújában állította, hogy a kinaiak bíznak abban, hogy háború esetén az oroszok Kina segítségére jönnének.

Ha tehát az orosz és kinai vélemények egy nukleáris háborút illetőleg nagyon közel állnak egymáshoz, mi az oka, hogy a viták folyamán erre a kérdésre oly nagy súlyt fektettek? Erre a kinaiak ezt a választ adják:

“A döntő kérdés: mi legyen a politika egy amerikai nukleáris fenyegetéssel vagy zsarolási kísérlettel szemben, — ellentállás vagy kapituláció? Mi az ellentállás hívei vagyunk...”

Másszóval, a Moszkva és Peking közötti kérdés e tekintetben az, hogy milyen legyen az álláspont az Egyesült Államokkal szemben. A kinaiak szerint az emberiség elpusztulásának nézete és hangoztatása, zsarolási kísérlet esetén Amerika kezére játszik és megbénítja a nép forradalmi szellemét, különösen az elmaradt országokban.

Helyi háborúk és azok terjedése

A szovjet álláspont éveken át az volt, hogy olyan helyi háborúk, amelyek a nukleáris hatalmak beavatkozását vonják maguk után, általános háborúk veszélyét hordják magukban. A kinaiak bár beismerik, hogy egy világháború elkerülhető, azt vallják, hogy a nemzeti felszabadító és a forradalmi polgárháborúk elkerülhetetlenek. Főként tagadják, hogy helyi háborúk általános háborút vonnak maguk után. Ebben a kérdésben a szovjet indokolás csakúgy, mint a kinaiak indokolása, időről-időre ellentétes érveket hozott elő. (Itt az iró összekeveri a “helyi háború” és a “népfelszabaditó háború” elgondolását, amely elkerülhetetlen és amelyhez minden népnek joga van. A Szovjetunió számtalanszor kijelentette, hogy a népi felszabadító háború igazságos. Mint tudjuk, mindent megtett, hogy a helyi háborút, mint pl. az izraeli—angol támadást Egyiptom ellen, megakadályozza. — Szerk.)

A szovjetek és a kinaiak megegyeznek abban, hogy a nemzeti felszabadító háborúkat közvetett katonai segítségben részesítsék és mind a kettő óvakodik attól, hogy belső válságokban nyíltan részt vegyen. Az oroszok szerint nyílt támogatás maga után vonhatja az Egyesült Államok beavatkozását; a kinaiak ezt kétségbe vonják és az oroszokkal ellentétben készek nagyobb kockázatra. A kinaiak továbbá úgy vélekednek, hogy az oroszok, — a békés egymás mellett élés politikájával és egy nukleáris háború borzalmainak kihangsu- lyozásával — megbénítják a forradalmi folyamatot és a harcot az imperializmus ellen.

A kinaiak fő törekvése, hogy Amerika erejét és befolyását kirekesszék a Csendes-óceán nyugati részeiből és arra törekszenek, hogy az Egyesült Államokat Ázsiában, Dél-Amerikában és Afrikában lekössék. Az orosz vezetők törekvése viszont az, hogy az Egyesült Államokat a visszamaradt terű leteken semlegesítsék.

Kina és a nukleáris fegyverek

Kina a nukleáris próbarobbantások részleges beszüntetésének ellenzésével kihangsúlyozta törekvését, hogy a saját nukleáris fegyvereit kifejlessze. Ezzel kapcsolatban a múlt augusztus 15-én a szovjeteket azzal vádolta, hogy Amerikával együtt Kina megbilincselésére törekszik. A szovjeteket elitélte az 1957 október -15-én kötött megállapodás egyoldalú felbontásával, amely “a nemzeti védelem uj technikáját” biztosította. Elítélte továbbá, amiért Kínát nem látta el egy atombomba példánnyal és az atombomba gyártásának technikai adataival. Azoknak, akik Kina mellett vagy ellen foglalnak állást a nukleáris fegyverek kérdésében, három pontot kell figyelembe venni. 1. A nukleáris fegyverek elterjedésének kérdése;

2. Kina szükségét önvédelemre és 3. a szovjetek nukleáris védelmére utalást.

Az oroszok Kínát arról igyekeztek meggyőzni, hogy a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása az összes szocialista országok érdeke, beleértve a Kinai Népköztársaságot is, mert főként Nyugat-Németország és Japán nukleáris felfegyverzésétől tartottak. Ezzel ellentétben a kinaiak véleménye, hogy a nukleáris fegyverek szocialista országok kezében biztosíték arra, hogy az imperialisták nem próbálnak nukleáris zsaroláshoz fordulni. A kinai álláspont, hogy “imperialista támadás elleni védekezésben minden szocialista ország elsősorban a saját erejére támaszkodjék és csak azután számítson a testvérországok és a vüág népeinek segítségére.” (A szovjet álláspont, s amely- lyel a legtöbb K.P. egyezik, hogy a Szovjetunió elég erős ahhoz, hogy a szocialista világot megvédje és az atomtámadást elhárítsa. — Szerk.)

Az oroszok lekicsinylik egyes országok támaszkodását a saját katonai erejükre és hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok elsősorban a szovjetek nukleáris erejét vegyék számításba. Úgy az oroszok, mint a kinaiak az ellentétes álláspont mögött önző politikai célokat gyanítanak és azzal nyíltan vádolják egymást.

A szovjetek attól tartanak, hogy Kina kezében, a nukleáris fegyverek emelik az orosz—amerikai szembekerülés veszélyének kockázatát, amit kerülni szeretnének. Kina viszont azt állítja, hogy egy nemzet technikai színvonalát az atombombák,, rakéták és hangnál gyorsabb repülőgépek gyártási képessége határozza meg. Ha ezt Kina a következő néhány év alatt nem éri el, akkor másodvagy harmadrangú nemzetté süllyed.

Kina nem tágít külpolitikájának alapvonalaitól, amelynek része Taiwan felszabadítása hegemónia a Távol-Keleten és Amerika befolyásának eltávolítása onnan. Kina e céljai elérésében csak a saját katonai erejére és a saját nukleáris fegyvereinek kifejlesztésére számíthat és nem akar olyan helyzetbe kerülni, amelyet Moszkva kontrollál.

Orosz katonai segítség Kínának

Mint fentebb idéztük, Kina az 1957 október 15- én kötött megállapodás egyoldalú megszüntetésével vádolja a Szovjeteket. Ezenkívül állítja, hogy

1958-ban a szovjetek kommunista pártjának vezetősége oly követelésekkel állt elő, amelyek teljesítése Kínát orosz katonai ellenőrzés alá helyezte volna.

Kruscsev 1959 júniusában Averell Harriman előtt állította, hogy Oroszország számos rakétát szállított Kínába és más jelentések szerint Kina irányított rakéta lövedékeket is kapott. A jelek és más jelentések arra mutatnak, hogy az oroszok bizonyos segítséget adtak ugyan Kínának saját védelme kifejlesztéséhez, de nem mentek annyira, hogy védelmi közgazdaságát teljesen önálló alapra segítsék. Amit tettek, azt abban az időben tették, amikor az 1956-os közép-európai zavargások idején Moszkvának szüksége volt Peking támogatására.

Az orosz—kinai ellentétek 1959 folyamán kerültek teljes nyilvánosságra. Ebben az évben a szovjetek csökkentették a repülőgépek szállítását és a kinai vezetőségben is változások történtek a szovjetekkel szembeni politika kérdésében. A kinai hadügyminisztert és vezérkari főnököt leváltották és 1960-ban a szovjetek visszahívták gazdasági és katonai tanácsadóikat és technikusaikat.

1961-ben a kínaiaknak be kellett látni, hogy a szovjetektől nagyon kevés katonai segítségre számíthatnak és elhatározták, hogy a saját erejükre támaszkodnak, ámbár ugyanakkor a kinai hadi erők úgy a belső gazdasági helyzet következtében, mint az orosz katonai segítség elvonásával, sok tekintetben nélkülözésnek voltak kitéve.

A jelen helyzetben a két hatalom közötti katonai kooperációt nehéz elképzelni. Kínának választani kellett a katonai elszigetelődés és az oroszok feltételes támogatása között.

Kruscsev eltávolítása az orosz politikai színtérről nem igen hoz változást az orosz politikában, de erre sor kerülhet Kínában Mao halála esetén. Ha annak idejére Kina nem oldotta meg gazdasági problémáit; ha a dinamikus politikát közömbösség váltja fel; ha a nukleáris fegyverek gyártása késlekedik és ha hadi ereje nem fejlődött —, a gazdasági és katonai fronton erős nyomás állhat be arra, hogy a szovjetekkel való viszonyban javulás történjék, még ha csak ideiglenesen is.

Mao utódai oly helyzetbe kerülhetnek, hogy az ország vezetőségének politikáját megváltoztassák Ez nem jelenti azt, hogy a kinaiak saját álláspontjaikat az orosz nemzeti érdekek alá rendelik, hanem azt, hogy azokat más utakon próbálják elérni amely utak egyikén közelebbi megértésre kerülnek a szovjetekkel.