Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-18 / 11. szám

' Thursday, March 18, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ■R Március 15. igazi jelentősége (Folytatás az első oldalról) jobb fiai, élükön a legendás Bem tábornokkal, nyújtottak a magyar népnek. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA És az érem másik oldalán az a tény, hogy a ma­gyar nép akkori katonai és politikai'vezetői még nem fogták fel teljes egészében a nemzetközi szo- lodaritás fontosságát, nagy részben felelős a sza­badságharc bukásáért. Ha Görgey 1848 őszén, majd 1849 tavaszán Bécs forradalmi népe támogatására sietett volna, akkor a szabadságharcnak egészen más, fantasztikusan más lehetett volna a kimenetele és azzal együtt más lett volna Magyarország, Európa és a világ történelme a 19-ik és a 20-ik században. Ép ily súlyos kihatása volt annak, hogy Kossuth nem ismerte fel idejében a magyarországi nemzeti­ségek azonnali egyenjogúsításának fontosságát. Ezzel a magyar forradalom olyan szövetségesektől lett megfosztva, amelyek szintén döntő módon be­folyásolhatták volna a szabadságharc kimenetelét. De mindezeken tulmenőleg, a Magyar Március mindent túlszárnyaló jelentősége a magyar nép­ben rejlő, eddigelé nem is sejtett roppant erő feltárása volt. Mert ugyan ki hitte volna 1848/49 előtt, hogy az a nemzet, melynek állítólagos legjobbjai, a nem­zetvédelem feladatával kérkedő nemesek hadsere­ge jóformán az első puskalövés hallatára szégyen- teljesen és gyáván megfutamodott Győrött 1809- ben Napoleon előőrsei elől, hogy ugyanaz a nem­zet, ezúttal dolgozó népére, parasztjaira támasz­kodva, 40 év múlva nemcsak szembe mert szállni Európa akkori legnagyobb katonai hatalmasságá­val, Ausztriával, nemcsak leverte annak hadsere­gét, hanem felvette a harcot, dicsőséggel Európa és Ázsia második legnagyobb haderejével, a cári orosz hadsereggel is. AZ EMBERI ATOMENERGIA A magyar nép 1848/49-ben megmutatta, hogy mire képes, amikor tisztán látja s megérti a harc, az áldozathozatal szükségességét. És, amidőn rész­ben árulás, részben leküzdhetetlen túlerő vérbe- fojtotta titáni harcát, amikor az idegen, zsarnoki kormány a nagybirtokos osztály áruló elemeivel együtt visszarakta a régi bilincseket a magyar nép­re, akkor annak 1849-ben magasra lángoló élet­ereje korlátok közé lett szorítva, de nem lett meg­semmisítve. Ez a csodálatos életerő, alkotóképesség, a sza­badságharc leverését követő 95 esztendőben rop­pant potenciális energiaként parázslóit az osztrák uralom, a tőkés osztályuralom hamuja alatt. Két világháborúnak kellett bekövetkeznie, hogy elő­ször az osztrák uralom, másodszor az osztályura­lom bénító láncai lehulljanak arról az emberi atomenergiáról, amelyhez a magyar népet — és ami azt illeti, minden szabad népet — lehet ha­sonlítani. A magyar nép a felszabadulás óta eltelt 20 esz­tendő alatt, az 1848/49-iki magyar március logi­kus folyományaként, megmutatta a világnak, hogy A BÉKÉS, SZOCIÁLIS ÉPÍTŐ MUNKA TERÉN ÉPPOLY KÁPRÁZTATÓ EREDMÉNYEKET TUD FELMUTATNI, MINT AMINőKET AKKOR MUTA­TOTT FEL, AMIKOR PARÁNYI NEMZETKÉNT AZ AKKORI VILÁG KÉT KOLOSSZUSÁVAL ÁLLT KI TUSÁRA. Ennek a teljesítménynek, akárcsak 184o, 49 vi­lágraszóló küzdelmének is, meg vannak a maga veszélyei, belsők és külsők egyaránt. Akárcsak a szabadságharcban, ma is vannak olyanok, akik még mindig szeretnének kiegyezni a múlttal. Akárcsak a szabadságharcban, ma is van­nak Magyarországon olyanok, akik az első komoly megpróbáltatás alkalmával készek volnának kitűz­ni a megadás lobogóját és ezzel eltemetni a ma­gyar nép jövőjének reményeit. Bizonyság erre 1956. És, mint innen, a távolból értesülünk, ma is vannak olyanok, akik igyekeznek magukat kivonni a közös harcból, a közös áldozathozatalból, a kö­zös munkából. Bűn volt ez 1848/49 ben, ezerszc-es bűn ez ma, amikor ténylegesen urává és tulajdonosává vált a nép a hazájának. Messze Amerikából, 1848'49 és 1945/65 dicső­ségét egyaránt megértve szeretettel, mondhatjuk úgyis, FÉLTŐ SZERETETTEL küldjük forró üd­vözletünket otthonmaradt véreinkhez a költő sza­vaival: "Ki nagy valál, hol halni kell a hadban. Gyöngébbek most a könnyebb feladat: Alabama kormányzója, George C. Wallace, szombaton személyes megbeszélést folytatott Johson elnökkel, Washingtonban a Selma-i szava­zójogi tüntetésekkel kapcsolatban. Az elnök azt ajánlotta a kormányzónak, hogy nyilatkozatban jelentse ki: támogatja az általános szavazójogot, s megengedi a békés tüntetéseket és összehív­ja a néger és a fehér közösség vezetőit az ellenté­tek kiküszöbölésére. Másnap, vasárnap a Face the Nation televíziós programon és ezt követően sajtóinterjuban Wal­lace kormányzó úgy nyilatkozott, hogy nem fogja megengedni a további, tervezett békés felvonulá­sokat Selma-ban és ha ez mégis megtörténik, tö­meg-letartóztatásokat fog elrendelni. Csak abban az esetben lesz hajlandó megengedni a békés tün­tetéseket, ha a szövetségi biróság erre utasítja, de ezt is csak akkor ha fellebbezés után azt újból helybenhagyja a biróság. Ez legjobb esetben is hosszú heteket vehet igénybe. De kijelentette, hogy még azután sem fogadja a tüntetők delegá­cióját. Johnson elnök hétfőn este előterjesztette a kongresszus mindkét háza előtt a szavazójog biz­tosítására és megerősitésére irányzott törvény- javaslatát. Közben, a Selma-i eseményeket köve­tően, országszerte lavinaszerűen megindult a tüntetések egész láncolata a Selma-i mozgalom támogatására és az ott megnyilvánult rendőrbru­talitás és gyilkosságok elleni tiltakozásul. A mozgalom nagyobb méreteket ölt New Yorkban, a Harlemben a legkülönbözőbb csoportok részvételével több mint 25 ezer főnyi tömegből álló tüntető felvonulás adott kifejezést szolidaritásának a jogaikért küzdő alabamai né­gerek iránt. A polgárjogi mozgalom vezetői és tagjai mellett papok, apácák, rabbik, szakszerve­zeti képviselők és diákok meneteltek. Anyák és gyermekek is nagyszámban vettek részt, sokan gyermekkocsikban csecsemőket toltak. Az apácák és papok, a négerekkel és diákokkal karöltve moz­galmi dalokat énekltek és jelszavakat kiáltottak. Sok apáca CORE gombot tűzött ki. Számos pla­káton követelték, hogy a kormány Vietnam he­lyett Alamabába küldje a katonaságot. Szomba­ton a város különböző más vidékein is voltak ha­sonló, minden eddigit felülmúló felvonulások. A nagyvárosoktól kezdve a kis községekig, nemcsak az északi, hanem a déli államokban is, számos helyen emlékgyüléseket rendeztek a Sel­mái tüntetésben résztvett Rév. Reeb emlékére, aki később fajgyűlölők támadásának áldozata lett. Az emlékgyülések mellett felvonulások és egyéb tüntetések voltak a legtöbb helyen. A napi­lapok a következő helyekről jelentettek tömegde­monstrációkról. Louisville, Ky., Garden City, L. I., Elizabeth, Montclair, Asbury Park, N.J., New Haven, Conn., San Francisco, Cal., New Orleans, La., Tarrytown, N.Y., Boston, Mass., Casper, Wyo., (Rev. Reeb születési helye), Austin- és Dallas Texas., Knoxville, Tenn., Cambrigde Md., néhány floridai város, Little Rock, Ark., Seattle, Wash. Sok más helyen istentiszteletek és felvonulásik voltak, de a sajtó ezekről nem tett részletes jelen­tést. A bírósági tárgyalás megkezdődött ’Montgomery, Ala.-ban múlt csütörtökön meg­kezdődött a bírósági tárgyalás. A néger mozgal­mi vezetők kérelmezték a szövetségi kormányt, hogy tiltsa el az Ala-i állami és megyei rendőr­séget a Selma-ból Montgomery-ba irányuló tün­tetés erőszakos megakadályozásától és egy újabb felvonulás mellett kiadott tilalom visszavonását. Dr. King tanúként jelent meg a kihallgatáson, amelynek folyamán úgy nyilatkozott, hogy nem volt szándékában a keddi felvonulás megszervezé­se és vezetése. Kereste a tiltakozás békés kifeje­zését, de azon a véleményen volt, hogy a négerek felgyülemlett érzelmeinek levezetésére biztonsá­gosabb a tüntetés megtartása, mint annak elha­lasztása. Lét küzdterén rajtad kifogjanak? Nem tudna győzni itt erős karod, A munka versenyén, ha akarod? Világhíres félelmes rohamod Egyszerre lép át egy félszázadot Kit el nem öttek karddal óriások Fogd meg sörényen a kapát az ásót, Dologra is, ha ember kell a gáton Te légy az első az egész világon. Vajda János A polgárjogi mozgalom vezetősége éles ellen­tétben áll dr. King felfogásával, amelyet megal­kuvónak tekint és úgy látja, hogy ártalmára van az életerős néger mozgalomnak. ülősztrájk a Fehér Házban Csütörtökön, márc. 11-én egy csoport fiatal férfi és nő demonstrációt tartott a Fehér Házban a Selmában történt rendőri brutalitás ellen. A középületeket látogató turistákkal együtt jutottak be a Fehér Házba és ott, megfelelő helyen elővet­ték tüntető plakátjaikat és leültek. A rendőrség, hét óra elteltével erőszakkal hurcolta ki őket az épületből. Tíz lányt és két fiatalembert letartóz­tattak. L Astoriái bányászok megrohanták a rendőrséget Spanyolországban több mint 100 asturiai bá­nyász múlt szombaton megtámadta Mieres bánya­város rendőrkapitányságát és összezúzta az épület egyes helyiségeit. A bányászok felháborodása ab­ból indult ki, hogy a bányamunkából eredő szili­kózisban megbetegedett munkásoknak Ígért kárté­rítést a kormány mindez ideig nem fizette ki. Az egészségtelen, védőberendezés nélküli bányákban vannak a bányászok leginkább kitéve ennek a be­tegségnek, ahol a tüdejükre szívják a felőrölt bá­nyaport. A hatóságok a kommunista párt földalatti működésének tulajdonítják a forrongásokat. Meg­neveztek 15 munkásmozgalmi vezetőt, mint akik felelősek a bányászok “felbujtásáért.” Madridban hatósági rendelkezésre bezárták a Madridi Egyetem filozófiai szakosztályát, két hét alatt már másodízben. Előzőleg a diákok gyűlést akartak összehívni önálló diákszövetség megalakí­tása céljából. A diákszövetségek — mint minden más egyesület — csak a kormány felügyelete alatt működhetnek. Számos esetben a technikai szak­iskolák diáksága is csatlakozott az egyetemi diák­ság mozgalmához, amely az akadémikus szabadság helyreállítására irányul. A francia kommunista párt lapja: L’Humanité, márc. 13-i számában leközölte a spanyol KP fel­hívását, amelyben elérkezettnek látja az időt az általános sztrájk megszervezésére Spanyolország­ban. A francia lap idézi: “A jelen körülmények között a diktatúra békés utón való kiküszöbölése, polgárháború megkockáztatása nélkül elérhető az országos, általános sztrájkért folyó küzdelemben... itt az ideje, hogy meginduljanak a közös tárgya­lások más spanyol ellenzéki csoportokkal.” Újból emelni akarják a Blue Gross dijakat Az Associated Hospital Service elnöke, J. Doug­las Colman úgy nyilatkozott, hogy néhány héten belül kérelmezni fogja a Blue Cross kórházbiztosi- tási dijak emelését. A New York és környékén működő kórházbiztositás dijait múlt júliusban már 32.9 százalékkal emelték és ez annyira megdrágí­totta, hogy sokan képtelenek megfizetni a költsé­ges biztosítást. Rockefeller kormányzó figyelmeztetett, hogy csak az általa ajánlott un. Blue Cross-javaslat sür­gős keresztülvitelezésével lehetséges elkerülni az újabb díjemeléseket. A kormányzó mind a Blue Cross, mind a Blue Shield orvosi biztosítás tőke­alapjának felszabadítására azt az ajánlatot tette a jelenleg fennálló szabályok helyett, hogy a tár­sulat az évi jövedelemnek nem 15, hanem csak 5 százalékát legyen köteles szükségalapul félreten­ni. Úgyszintén a külön tőkealaphoz való hozzájá­rulást az évi jövedelem 2%-áról 1%-ra redukál­ná. Másrészt a javaslat azt is előírja, hogy a bizto­sitó társulat az évi jövedelem 30%-a helyett csak 15%-ot fordíthasson adminisztrációs célokra. Az állami képviselőház többségi vezetője, Joseph Zaretski ígéretet tett, hogy a demokrata többség támogatni fogja a kormányzó ajánlatát, amelyet csak ideiglenes, sürgős intézkedésnek tekint. A demokraták vizsgálatokat indítottak az állam kór- házbiztositási költségeibe, különös tekintettel az egyre rohamosabban emelkedő kórházi költsé­gekre. Harminc—negyven száza ékkai csökken4of*ék ter­mesüket a múlt év második fődében az niasz ön­tödék az építőiparban, a "énin-u-Vn é- - «nko- esiiparban bekövetkező-1 rtvnáás kövrt-ko--'év>en. Az olasz öntőipar minié v -5 ezer munkást foglal­koztat. AZ ORSZÁG MEGMOZDULT A NÉGER NÉP JOGAIÉRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents