Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1965-03-04 / 9. szám
Thursday, March 4, 1965 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 A háborús párt színvallása U. S. repülők nyíltan bombáznak Dél-Vietnamban (Folytatás az első oldalról) Johnson elnök, aki ép a múlt héten ismételte meg (kántálta) egy országos televízión közvetített sajtókonferencián kormányunk hivatalos álláspontját, hogy mi csakis azért vagyunk Dél-Vietnamban, hogy segítsük a délvietnamiakat "szabadságuk fenntartásában", bizonyára hálás lesz Bald- winnak E NYÍLT MEGHAZUDTOLÁSÉRT! Hanson szerint azok, akik azt javasolják Amerikának, hogy tárgyalás utján vessen véget a reménytelen, kilátástalan, viszont roppant veszélyessé válható további harcoknak Dél-Vietnamban, a VERESÉG, KÉTSÉGBEESÉS, ÓVATOSSÁG ÉS FÉLELEM SZÓSZÓLÓI! Tárgyalás helyett Baldwin (és azok a magasran- gu tábornokok és diplomaták, akiknek nézeteit visszatükrözi e cikkében) Észak-Vietnam további bombázását követeli. Beismeri, hogy ez a háború kiterjedésére vezethet. Ennek azonban Mr. Baldwin csak örül: "ENNEK NAGY ELŐNYEI VANNAK: Észak-Vietnam erőmüveit és iparát könnyen el lehet pusztítani ... KÍNA PEDIG ELAVULT LÉGIFLOTTÁJÁVAL ÉS ÓCSKA HAJÓIVAL NEM TUDNÁ MAGÁT MEGVÉDENI elszánt légi és tengeri támadásunkkal szemben. Ha erre Észak-Vietnam, sőt Kina beküldené hadseregét Dél-Vietnam- ba, EZ SEM VOLNA BAJ! JÓL ÉRTESÜLT SZAKÉRTŐK SZERINT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MEG TUDNA NYERNI EGY KOREAI TIPUSU HÁBORÚT DÉL-VIETNAMBAN ÉS LAOSZBAN A KÍNAI KOMMUNISTÁK ELLEN." hogy előbb-utóbb meg kell majd vivnunk egy atomháborút Kínával és jobb most megvívni azt, amidőn nagy fölényben vagyunk, tiz évvel ezelőtt a Szovjetunió elleni támadásra használtak ugyanilyen érveket. Az a felfogás, hogy . .. minden kommunistát el kell pusztítani, UT AZ EGÉSZ VILÁG ELPUSZTÍTÁSÁHOZ. "A józan ész azt diktálja, hogy használjuk fel U Thant, az Egyesült Nemzetek titkárának és De Gaulle-nak kezdeményezéseit Vietnam és Délkelet- Ázsia semlegesítésére. Egy év óta állandóan azzal halogattuk e lépéseket, hogy katonai helyzetünk túl gyenge. De az minden héten gyengébb lett. Hogy most mi amerikai fiuk százezreit küldjük Dél-Vietnam őserdeiben harcolni és meghalni, SOKKAL BIZTOSABB UT A VILÁGÉGÉSRE, MINT EGY OLYAN GYŐZELEMRE, AMELYET FEGYVERREL EGYIK FÉL SEM ÉRHET EL." A New York Times-nak nem ez volt az egyetlen vezércikke, amely visszautasította és cáfolta a "héják", a háborús párt uszításait, vagy amelyben kritizálta Johnson elnök hallgatását; csaknem minden nap erőteljes cikkekben sürgette a tárgyalások megkezdését és főleg azt, hogy Johnson elnök őszintén tárja fel az amerikai nép előtt a helyzetet és a kormány szándékait. De még a vezércikkénél is hatásosabbak voltak azok a levelek, melyek a Times levélrovatában jelentek meg a vietnami háborúval kapcsolatban. Idézzünk némelyikből. Henry Edgerton, a washingtoni Szövetségi Fellebbezési Bíróság tagja ezt irta többek között: Jegyezzük meg, hogy Baldwin e pontnál már r.em számit Dél-Vietnam hadseregére. Ezt a háborút egy 200,000-től egymillióra tehető amerikai hadsereggel számítja megvívni Baldwin! Arra az aggodalomra, hogy egy ilyen nyílt, brutális agresszió a szocialista államok ellen belekény- szeritheti a Szovjetuniót is a háborúba és ezzel megnyílik a lehetősége az egész világra kiterjedő hidrogén bőm bás háborúnak, Baldwin azzal válaszol, hogy bizony erre nincsen biztos válasz, de azért egy ilyen háború "nagyon valószínűtlen." ÉS HA TÉVED BALDWIN UR? McNAMARA HADÜGYMINISZTER A MÚLT HÉTEN JELENTETTE A KONGRESSZUS KATONAI BIZOTTSÁGÁNAK, hogy termonukleáris háború első órájában, minden valószinüség szerint 140 MILLIÓ AMERIKAI FOG LÁNGBAN ÉS ROBBANÁSBAN ELPUSZTULNI! És mégis egy ilyen világban, melyben tizezer- számra vannak felhalmozva a hidrogénbombák az Egyesült Államok és a Szovjetunió arzenáljaiban, Hanson Baldwin ezt javasolja BEVEZETŐNEK katonai pozíciónk megjavítására Dél-Vietnamban: "Állandó erőteljes légi és tengeri támadás katonai bázisok, szállítási útvonalak, üdülőtelepek ellen. SZÜNTELENÜL bombázni kell Észak-Vietnam erőmüveit, gyárait, hídjait, iparát, országutjait, kikötőit és olajraktárait." Baldwin azzal zárja "érveléseit", hogy Vietnam "csúnya hely" harcolni. De: "sokkal jobb harcolni Vietnamban, Kina küszöbén most, mint néhány év múlva Hawaii-ban, saját határunkon." Ez a leplezetlen háborús uszítás a New York Times hasábjain jelent meg. A N. Y. Times, amely, le kell szögeznünk, következetesen korrekt kritikai álláspontot foglalt el Johnson elnök eddigi provokációs politikájával szemben, nyilván roppant nyomásnak volt kitéve, hogy helyet adjon e gyújtogató cikknek. De a lap vezércikkoldalán a szerkesztőség ezúttal is igyekszik megcáfolni Baldwin érveit: "Akik azzal érvelnek — írja a Times —, \ AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 130 East lóth Street . 5 í New York, N. Y. 10003 5 Elolvastam mutatványszámként küldött lap- £ ? jukat és kérem, hogy további mutatványnál- ^ jj dányokat küldjenek címemre minden kö*s- ^ /, lezettség nélkül. : 5 S Név:............................................................. 5 S / \ Cim: ................................................................ J 1 Város:......................................Áik»m. .... / A f 3 Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre ^ r ÍA lop kedvezményes előfizetési ára uj olva- Ü 2 sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) "Bár (Johnson) azt mondta, hogy nem akarja kiterjeszteni a háborút, kiterjeszti azt... A tények ellentmondanak annak, hogy a nép szabadságát védjük Dél-Vietnamban. Dél-Vietnam népe soha nem választotta meg azt a kis csoportot, amely a hadvezetőség engedélyével ideig-óráig uralmon van Saigonban. Ml EZEKET AZ .EMBEREKET VÉDJÜK EGY POLGÁRHÁBORÚBAN. Walter Lippman már a múlt nyáron kijelentette, hogy a saigoni kormánynak nem több mint a lakosság egyharmada fölött van hatásköre. Addig, amig be nem avatkoztunk, Dél-Vietnamot nem fenyegették külföldről. Most is a mi hadseregünk az egyedüli idegen hadsereg az országban. "Senki sem jogosított fel bennünket arra, hogy rákényszeritsük a világra a mi elképzelésünket a szabadságról . .. ENGEDNÜNK KELL, HOGY DÉL- KELET-ÁZSIA NÉPEI MAGUK OLDJÁK MEG PROBLÉMÁIKAT. Hogy ha azok a népek kommunista diktatúrát akarnak, nem bízott meg bennünket senki, hogy megakadályozzuk őket ebben. Ezzel ők nem növelik a nukleáris háború veszélyét. Ml VAGYUNK AZOK, AKIK NÖVELJÜK EZT, A HÁBORÚ KITERJESZTÉSÉVEL. Ha ez a háború nem nukleáris világégéssel fog végződni, akkor tárgyalással lesz befejezve." Robert S. Browne, aki közel négy évet töltött Dél-Vietnamban, mint az Egyesült Államok gazdasági küldöttségének tagja, ezt Írja többek között feb. 8-i levelében: "Az a tény, hogy a Pleiku-i amerikai repülőbázis elleni támadásban a közeli falvak lakói közül egyetlen egy sem figyelmeztette a délvietnami vagy amerikai őröket a támadásra, bár a gerillák a falun mentek keresztül . . . újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai csapatok kivonása az egész délvietnami nép kívánsága. "Lehet, hogy Mr. Johnson küldöttje, Mr. Mc George Bundy három és félnapi látogatása alatt jobban megismerte a dél-vietnami helyzetet, mint én, aki három és fél évet töltöttem ott, de nem va lószinü. Ö főleg csak az ottani amerikaiakkal tanácskozott, akik az eddigi események alapján nagyon szomorú eredménnyel vizsgáztak az ottani helyzet kiértékelése terén." Jerome B. King, a Williams College politikai tanszékének professzorát 1914-re és Vilmos császárra emlékeztette McNamara hadügyminiszter sajtókonferenciája, melyen, mint tudjuk, Észak- Vietnamot okolta a délvietnami gerillák halált- megvetö bátorsággal végrehajtott sikeres támadásaiért az amerikai bázisok ellen: "McNamara konferenciája arra a gondolatra készteti az embert, hogy washingtoni vezetőink a politikai vakság egy rendkívül ves7edelm><,»s fajta jától szenvednek oly helyzetekben, amidőn katonai és politikai kérdések annyira összekeverednek, mint Dél-Vietnamban. McNamara rajtókonferenciájának szövege azt az érzést váltotta ki belőlem, mintha a mi ázsiai politikánkat az olyfajta bürokratikus tehetetlenség uralná, amelyet Miss Tuch- rrvan irt le "Augusztus ágyúi" c. müvében." (A központi hatalmak, II. Vilmos császár és Berchtold U Thant béketárgyalásokat sürget Az Egyesült Államok dél-vietnami követsége a múlt héten bejelentette, hogy amerikai katonák és amerikai jet-repülők bombázták a Vietcong állásokat. A támadásokat F-100 és B-57 tipusu repülőkkel hajtották végre. Az utóbbi típus napalm bombázásra is alkalmas. A washingtoni kormány hallgatólagosan beismerte, hogy a dél-vietnami beavatkozásban a U.S. formálisan megváltoztatta eddigi szerepét. Mindez ideig ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai katonaság csak szakértői és tanácsadói minősítésben vesz részt a dél-vietnami harcokban és csak önvédelemből emel fegyvert. Evvel a változással a kormány kihangsúlyozza hajthatatlanságát a béketárgyalások iránt egyre jobban megnyilvánuló véleményekkel szemben. Az Egyesült Nemzetek főtitkára, U Thant, mult szerdán azt az ajánlatot tette, hogy az érdekelt felek kerékasztal-tárgyalásokkal igyekezzenek szilárd alapokon nyugvó kormányt létesíteni Dél- Vietnamban és módot találni a U.S. csapatok kivonulására “abból a világrészből”. Mr. U Thant sajtókonferencián úgy nyilatkozott, hogy határozott ajánlatokat nyújtott be az illetékes nagyhatalmaknak, amelyek Dél-Vietnamban közvetlenül érdekelve vannak, beleértve az Egyesült Államokat is. Az ENSZ főtitkára elismételte előbbi figyelmeztetését, hogy amint az idő múlik, egyre kevesebb lehetőség marad a békés megoldásokra, de még mindig nincs késő, hogy diplomáciai és politikai megoldásokat találjanak. Úgy nyilatkozott, hogy Johnson elnököt, mint államférfit nagy tiszteletben tartja, de ugyanakkor kijelentette: “Biztos vagyok abban, hogy ha a derék amerikai nép tisztában lenne a valóságos tényekkel és a dél-vietnami fejleményekre vezető eseményekkel, egyetértene velem abban, hogy szükségtelen a további vérontás. Egyedül a diplomáciai tárgyalások és egyezkedések teremthetik meg azokat az előfeltételeket, amelyek mellett az Egyesült Államok minden tekintély-vesztés nélkül kivonulhat abból a világrészből. Jól tudjuk, hogy háborúk és viszályok idején az igazság az első áldozat.” A kormány szószólója nem óhajtott nyilatkozni Mr. U Thant kijelentésével kapcsolatban. Mr. U Thant példának említette saját országát Burmát, mint ahol élénk kommunista mozgalom fejlődött ki az ország függetlenné nyilvánítása idején, 1948-ban. Kifejtette, hogy ott a Kommunista Fárt most sem működhet törvényesen és a kormány mindent megtesz, hogy elnyomja a mozgalmat. Mégsem látta szükségét annak, hogy külföldi segítséget hivjon a mozgalom leverésére. Burma jóviszonyban van minden szomszéd állammal. Az országnak ezer mérföld hosszú közös határa van Kínával. Mi történt volna, ha külső segítséggel próbálták volna leverni a kommunista mozgalmat? Mr. Thant megállapította. “Az ország vagy már régen két részre oszlott volna, vagy pedig az országban kommunista uralom lenne.” Majd hozzátette: “Egyetlen amerikai sem halt meg és egyetlen amerikai dollárt sem költöttek Burmában az «tol- só 17 év alatt.” osztrák külügyminiszter végzetes magatartását 1914 nyarán. — Szerk.) ★ Roppant tusa van folyamatban Washingtonban a kulisszák mögött e napokban. A háborús párt — melynek álláspontját Baldwin fent ismertetett cikke képviseli és melynek főfészke a Pentagonban és a REPUBLIKÁNUS PÁRT VEZETŐ KÖREIBEN található — roppant nyomást gyakorol Johnson elnökre a háború kiterjesztése érdekében. Ezzel szemben a "tárgyalás pártja" U Thant, De Gaulle közvetítésének elfogadására igyekszik rábeszélni Johnsont. Úgy a szenátus, mint a képviselőház demokratikus tagságának többsége — értesülésünk szerint — visszahököl a háborús párt álláspontja veszélyeitől. Programjukat eddig leghatározottabban Morse és Church demokrata szenátorok fejtették ki, vezércikkileg pedig a New York Times juttatta kifejezésre. Ajánljuk minden olvasónsk ho-y irjarsk e két szenátornak, Wayne Morse, oregoni é' Frank S. Church idahoi rzenáloH'ak, támooatá'i'król biztosítva őket és elismerés"!-r»f fei^-ve ki > küzdelmükért a béke érdekéken. U-minrkk-r ii'i'tnk saját ál'rmimk szénát- raJ ké-ve "’-•** hassanak oda, hogy a viefnr-'i háborút tárgyalás utján fejezze be korrnányurk. ú ■s L S h a íb i. i5, lt. b S y )k a a ti n a* 5, > 3. s it y is 11 r1. }•S t, l1;a 11 4. i, ar, Ítéld 4X y i5Z tCt iL . I iZ 1r-
