Amerikai Magyar Szó, 1965. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1965-03-04 / 9. szám

Vol. XIV. No. 9. Thursday, March 4, 1965 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York, N.Y. 10003. Telefon: AL 4-0397

A HÁBORÚS FÁST SZÍNVALLÁSA

Évek óta nyílt titok volt, hogy Washington vezető politikai, katonai, gazdasági és diplomáciai köreiben létezik egy rendkívül nagybefolyásu csoport, amely elérkezettnek látja az időt Kina és Észak-Vietnam megtámadására és elpusztítására s ezzel kapcsolatban, vagy párhuzamban a Szovjetuniónak ultimátumszerű kihívására. E kihivás célja a kapitalizmusnak a kelet-európai szocialista államokban való visz- szaállitása volna. Ha ezt a Szovjetunió nem engedné meg, akkor azt is megtámadnák.

Ez a politika volt a magva Goldwater külpolitikai programjának. Az amerikai nép — megértve e program szörnyű lehetőségeit — megsemmisítő vereséget mért a republikánus jelöltre.

Ez a vereség azonban csak ideiglenesen hallgattatta el az amerikai háborús pártot. A vietnami háború számunkra sikertelen kimenetele uj alkalmat adott a háborús pártnak — az úgynevezett héjáknak (hawks) — a háborús izgatás felfokozására.

A háborús párt programját és érvelését teljes brutális cinizmusával nyilvánosságra hozta a New York Times katonai rovatának szerkesztője, Hanson Baldwin, a lap február 21-i számának magazinmellékletében: "Választanunk kell megadás tárgyalás vagy harc között." Baldwin háborút ajánl.

Ez a cikk hosszú, talán örök időkre helyet foglal a történelem háborúra uszító legbrutálisabb okiratai között. Napóleon, II. Vilmos császár háborús nyilatkozatai elhalványodnak mellette. Egyedül Hitler és Göbbels kannibál nyilatkozatai szárnyalják túl a leplezetlen erőre való támaszkodás hangoztatásában.

Hanson Baldwin mindenekelőtt lerántja azt az amúgy is vékony lep'et, amellyel kormányunk a vietnami polgárháborúba való beavatkozásunkat eddig igazolni próbálgatta: "Washington politikája — írja Baldwin — amely arra a MESÉRE (fiction) volt alapozva, hogy mi csupán segítjük a vietnami kormányt a felkelők leverésében, az utóbbi 4 év folyamán kudarcba fulladt."

Néhány sorral lejjebb, még ennél is brutálisabb nyíltsággal mutat rá Washington inazi célkitűzésire: "Az '*k~u- nak, melyek miatt harcolnunk kell Vietnamért, semmi közük sincs ahhoz, hogy Saigonban biztosítani akariuk a dem-krá- ciát, varív szabadságot. WASHINGTONBAN TÚL SOKAT KÁNTÁLTAK EZZEL KAPCSOLATBAN!"

(Folytatás a 3-ik oldalon)

fifj) A vietnami válság

Lapzártakor érkezett érte-i sités szerint hétfőn 150 amerikai és dél-vietnami repülőgép újabb bombatámadást intézett észak-vietnami területeken. Észak-vietnami jelentések szerint 24 repülőt lelőttek.

♦

A dél-vietnami legújabb bábkormány minis ztereinöke,

Phan Huy Quat sajtókonferencián kijelentette, hogy addig szó sem lehet a béke helyreállításáról, “amig a kommunisták abba nem hagyják az általuk provokált háborút és felhagynak a tőlük, északról eredő támogatással.” Ez az immár klisé-szerű kijelentés a dél-vietnami kormány részéről

Kosygin elitéli a “Fehér Okmány-I”

A Szovjetunió miniszterelnöke, Aleksei N. Kosygin meglátogatta a kelet-németor- országi Lipcsében rendezett áruminta-vásárt. Az ünnepi fogad tatáson kijelentette, hogy az amerikai kormány által Washingtonban kiadott “Fehér Okmányt”-t nem lehet fehér, hanem inkább fekete okmánynak nevezni. “Az amerikaiak gyászos tetteit Vietnamban nem lehet fehér könyvben közzétenni.”

Kosygin úgy nyilatkozott, hogy nem olvasta az okmány szövegét, de “a védtelen nők és gyermekek meggyilkolását és otthonukból való kiűzését nem lehet fehér könyvben kinyomtatni. .. senki sem adna hitelt az ilyen fehér okmányI nak.” Majd megjósolta. ho<*y “Egész Ázsia — nemcsak Dél- kelet-Ázsia — egyesülni fog annak eredményeképpen, amit ott Vietnamban az amerikaiak ■ véghezvisznek.”

Moszkvában összeült a nemzetközi pártgyülés

Március elsején Moszkvában megnyílt a nemzetközi kommunista, szocialista és munkás-pártoknak a Szovjetunió KP-ja által összehívott nagygyűlése, amelyen kb. 20 szocialista ország pártja vesz részt. A nagygyűlés célja, hogy a pártok megbeszélése- í két tartsanak a nemzetközi j fejleményekről, a háborús ve- ! szélyről és a pártok egységének szükségességéről.

megadja a jogcímet és az ürügyet az Egyesült Államoknak, hogy Észak-Vietnam elleni újabb támadásokkal kiterjesz- sze a háborút egész Délkelet- Ázsiára.

Most már azt a lászatot sem keltik az amerikai bombázásokkal, hogy ezeket a déli gerillák támadásainak megtorlásaként hajtják végre.

Számos fejlemény arra mutatott a múlt hét folyamán, hogy a Johnson-kormány — korábbi ünnepélyes ígéretei ellenére — fokozni készül az Egyesült Államok beavatkozását a dél-vietnami polgárháborúba és azt nemzetközi háborúvá akarja kiszélesíteni. Johnson elnök, aki a választások előtt élesen kritizálta Goldwatert, mivel az fegyveres beavatkozást sürgetett más országok belügveibe a kommunizmus elleni harc jelszavával, a múlt héten leplezetlenül részesévé vált a vietnami polgárháborúnak és ép oly leplezetlenül megfenyegette Észak-Vietnamot légitámadásokkal, ha az az ország nem segít nekünk a dél-vietnami szabadságharc vérbefojtásá- ban.

(Folytatás a 2-ik oldalon)

A kormány ismét bevádolta a K.P.-t

A Johnson-kormány másodszor is bevádolta szövetségi törvényszék előtt a Kommunista Pártot a McCarran-törvény alapjan. A vád az, hogy nem regisztráltatták magukat, mint “idegen ügynökök”-et.

A kormány idevonatkozó el- *-0 • vádirata még mindig érvényben van. bár a szövetségi fellebbezési törvényszék azt már egyszer visszautasította. A bíróság szerint a kormány nem kötelezhet egy szervezetet regisztrálásra, csak úgy és csak akkor, ha e szervezet valamely tagja “önként” vállalná a regisztrálást. Különben az eljárás összeütközésbe kerülne az alkotmány azon rendelkezésével, hogy amerikai polgárt nem lehet önmaga bevádolására kényszeríteni.

A kormány a második vádirattal igyekszik a törvényszék e kifogását kielégíteni. Azt állítják, hogy ők tudják; van egv olyan személy a kommunista pártban, aki hajlandó volna regisztrálni.

Nem kell az embernek nagy képzelőtehetséggel rendelkeznie annak megértéséhez, hogy a kormány itt nyilván egy, a kommunista pártba beküldött besúgójára, ágens provokatőrre gondol.

Az igazságügyminisztérium, amely mind a mai napig nem tudta vád alá helyeztetni a három polgárjogi mártír gyilkosait Mississippiben, éppúgy mint a néger és fehér nép elleni gyilkos terror száz és száz alkalmazóját, nagy lelkesedéssel szerkeszti a vádiratokat olyan amerikai polgárok ellen, akiknek az a “bünük”, hogy más elképzelésük van a néo jövőjéről és jólétéről, mint a nép jelenleg nagyobb részének.

Nem érdektelen visszaidézni Truman volt elnök véleményét erről a törvényről, melyet a Johnson-kormány tagjai most oly nagy ügybuzgalommal akarnak a nép felszáj- kosarazására felhasználni:

“A McCarran-törvény egyértelmű alkotmányunk szabadságjogi rendelkezései (Bili; of Rights) eltörlésével.”

“A McCarran-törvényjavas- láL,gálád (vicious) javaslat volt. A kormányt a gondolat- ellenőrzés útjára vezette. E javaslat célja az volt, hogy besúgókat szerezzen. Amikor íróasztalomra került aláírás végett, tudtam, hogy bajba kendők, ha megvétózom. De1 meg voltam győződve, hog; I

NYÍLT LEVÉL JOHNSON ELNÖKHÖZ VIETNAM ÜGYÉBEN

A Magyar Szó szerkesztősége fenntartás nélkül csatlakozik az amerikai egyetemi profesz- szorok számottevő csoportjának leveléhez, melyet Johnson elnökhöz intéztek vietnami politikánk megváltoztatása érdekében. Itt közöljük a levél lényegesebb részeit:

“Egyoldalú beavatkozásunkkal támogatunk egymást követő demokrácia-ellenes kor- rnán yokat Dél-Vietnamban, olyan kormányokat, amelyeket a nép többsége ellenez.

“Erkölcstelen és embertelen háborút vívunk abban a távoli országban, amely már eddig is mérhetetlen szenvedést hozott annak népére.

“Újonnan indított légitámaezt a javaslatot félelemből, vak, esztelen félelemből fogadta el a kongresszus. Nem törődve a következményekkel, megvétóztam.”

E “gálád javaslatból” alakult törvénnyel igyekszik a, .1 o h nson-kormány Amerika “szabadságát” védeni bent az országban.

Épnuvy, mint ahogy “védi” szabadságunkat indokínában egy semleges ország bombázásával és a harmadik világháború kockáztatásával.

dósainak Észak-Vietnam ellen fokozzák a veszélyt, hogy az eddig csak helyinek bizonyult vNzá'v nagy háborúvá fog kiterjedne

“Azt állitiuk. lio°v »7 E^v« sült Államok nénkormánvt támogat külföldi felforgatás ellenében. A kongresszus és a közönség rendelkezésére álló bizonyítékok megcáfolják a vietnami viszály ilyetén értelmezését.

“A tény az, hogy U.S.. egy olyan kormányt támogat, mely nem élvezi a nép többségének támogatását. Lehet-e másképp megmagyarázni azt, hogy 35 ezer főnyi Vietcong egyre nagyobb sikerrel harcol a 200 ezer főnyi kormányhadsereg s azok 23.000 főnyi amerikai ‘tanácsadói’ ellen?

“Mit jelent politikánk külföldi presztízsünk szempontjából? A dél-vietnami katonai diktatúra támogatásával aláástuk abbeli meggyőződésünk- be vetett hitet, hogy nemzetek szabadon, külső beavatkozás nélkül intézhessék sorsukat. Bár megígértük az 1954-i genfi egyezmény tiszteletbentar-: fását, megszegtük ezt azzal, hogv fegyvert és katonaságot szállítottunk Dél-Vietnamba. meghazudtoltuk a nemzetközi jog tiszteletbentartására von a t kozó becsületszavunkat, amidőn vonakodtunk ezt a viszályt nemzetközi döntőbíráskodás, vagy az Egyesült Nem- ! zetek elé terjeszteni.

“Minél tovább tart a háború Dél-Vietnamban, annál na- j gyobb kiszélesedésének veszélye. Észak-Vietnam bombázása nem változtatott a dél-vietnami hadihelyzeten, de lényegesen növelte a háború kiterjedésének és a nukleáris háborúnak a veszélyét.

“Elnök ur, mi sürgetjük Önt a következő lépésekre:

! “Vessen véget amerikai katonák és fegyverek szállításának Dél-Vietnamba.

“Kérjük, hasson minden eszközzel az egyezményes meg oldás elérésére, melynek révén egy független, semleges kormányzat alakulhat ki és ?z amerikai katonaságot vissza lehet vonni.

“Kérjük, terjessze r.z ü",7'v egy nemzetközi bizottság e’é és vessen véget egyoldalú és törvénytelen beavatkozásunknak.

“Minél tovább folytatiók jelenlegi politikánkat, annál jobban csökken a megoldás lehetősége.”

A felhívást közel 600 egyetemi tanár irta alá.