Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-08-06 / 32. szám

Thursday, August 6, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

5

Rácz László:

Pergőtűz Kuba ellen

A küszöbön álló elnökválasztás újabb lökést adott a washingtoni diplomáciának, hogy a hidegháborút kiélesitse. Látható bizonyítéka ennek, hogy pergőtüzet inditott a forradalmi Kuba ellen. Az Egyesült Államok hathatós segítségét élvező kubai ellenforradalmárok: “a gusanok” — magyarul: férgek — újabban naponként kísérleteznek fegyveres támadásokkal volt hazájuk ellen. Ugyanekkor Guantanamoban — az USA hadi-bázisa Kubában — az ott állomásozó amerikai zsoldosok próbálják az évek óta tartó hidegháborút “piszkos” háborúvá változtatni, akárcsak Dél-Vietnamban.

Célzatosan kiválasztva az időpontot, Washington mozgósitotta segédcsapatait, hogy julius 26-ra — a kubai győztes forradalom fontos évfordulójára — teljes vesztegzárt vonjon Kuba köré. Julius 21-én összeült az OAS (az Amerikai Államok Szervezete), melynek feje és parancsolója az Egyesült Államok, hogy tanácskozzon és Ítélkezzen Kuba felett. Miután Kubát forradalma győzelme után kizárták ebből a kontinentális szervezetből, a többi húsz tagállam külügyminisztere vett részt az Ítélkezésben. Az ülés egyetlen napirendi pontját Venezuela kormányának vádja képezte a tekintetben, hogy Castro kormánya állítólag jelentős fegyverszállításokkal akarta volna megsegíteni a venezuelai gerillák nemzeti felszabadításért folyó küzdelmét. Ezért a washingtoni diplomácia kezdeményezésére, a legszélesebb körű szankciókat (büntető intézkedéseket) követelt a kubai forradalmi kormány ellen; a diplomáciai kapcsolatok azonnali megszakítását, a kereskedelmi bojkott maradéktalan végrehajtását, a tengeri- és légi közlekedés megszüntetését Kubával a húsz amerikai állam részéről.

Tudnunk kell, hogy az amerikai lakáj-államok nagyrésze (melyek nyílt, vagy leplezett katonai diktatúra alatt nyögnek), még előzetesen eleget tett ezeknek az óhajoknak. Mindössze négy latin-amerikai állam: Chile, Uruguay, Bolivia és Mexikó tart fenn diplomáciai kapcsolatokat a forradalmi Kubával. Végeredményben tehát e négy ország kormányának kényszerítésére irányult az OAS — helyesebben Washington — büntető akciója. Úgy gondolták, hogy a julius 26-i évfordulóra adják majd meg a diplomáciai kegyelemdöfést Castro kormányának.

Elsősorban Mexikó ellen irányult a diplomáciai nyomás, mert ez az egyetlen latin-amerikai ország melynek a diplomáciai kapcsolaton kívül rendszeres légi összeköttetése is van Havannával. Mint a jónevü baloldali mexikói iró: Carlos Fuentes irta, az OAS jól megrendezett Ítélkezése, tulajdonképpen “Mexikót ültette a vádlottak padjára.” De ez- zel a “vádlottal” a washingtoni diplomácia törököt fogott, mert még az OAS ülése előtt Mexikó külügyminisztere Gorostiza hivatalosan bejelentette, hogy kormánya a leghatározottabban ellene van minden mondvacsinált vád feletti Ítélkezésnek Kuba ellen. Bejelentette, hogy ép ebből az indokból, nem is fog résztvenni személyesen az OAS ülésén; hivatkozva a demokratikus állami önrendelkezési jogra (autodeterminacion) és egyidejűleg a be-nem-avatkozás elvére, mindjárt kinyilatkoztatta, hogy Mexikó kiküldöttje tiltakozni fog az OAS előre elkészített Ítélkezése ellen, ami bekövetkezett an nak ellenére, hogy Washington részéről nem hiányzott a kísérlet, hogy Mexikót és a másik három ellenzéki kormányt “jobb belátásra” bírja. Nem volt véletlenség, hogy Mr. Mann külügyi al-állam- titkár és a latin-amerikai ügyek fő irányitója, a kubai forradalom megrögzött ellensége, közvetlenül az OAS ülése előtt Mexico Cityben hirtelen megrendeztette a “Szövetség a Haladásért” — latinamerikai tagozatának kongresszusát, felélesztve ez alkalomból ezt a már majdnem eltemetett akciót. A kongresszuson milliárdos kölcsön-igéretek hangzottak el a washingtoni kormány és állami nagybankok képviselői részéről, a “visszamaradott” latin-amerikai országok megsegítésére. (Csak arról nem volt szó, hogy a latin-amerikai exportcikkek, nyersanyagok mesterségesen lenyomott árát az Egyesült Államok imperialistái emelni akarnák.) De fenyegetésekben sem volt hiány Mexikó ellen. Rogers demokrata képviselő Floridából, megkockáztatta azt az érvét, hogy Mexikó kormányát kényszeríteni kellene “merev” álláspontja megváltoztatására, hiszen az Egyesült Államok majd félbillió tonna cukrot vásárol Mexikótól a Kuba ellen irányult kereskedelmi bojkott következtében. De sem a mézes madzag, sem a fenyegetés nem használt, Mexikó kormánya hü maradt külpolitikájában ahhoz az anti-imperialista vonalához, amelyet a félévsz ázados mexikói forradalom óta következetesen vezet. Mexikó képviselője éles szavakkal bélyegezte meg az OAS lakájainak jogi és politikai érvelését Kuba elítélésénél, mint a béke elleni támadást. A szankciókat végül is csak 15 kormány külügyminisztere szavazta meg (a vádló Venezuela képviselője nem szavazhatott). Az említett négy állam nem-mel szavazott. A szótöbbséggel hozott ítélet Kuba ellen ily módon nem érte el célját. Annál kevésbé, mert a szankciókban említés sincs arról, hogy a négy állam kormánya záros határidő alatt kell, hogy megszüntesse a diplomáciai kapcsolatokat Kubával; valamint arról sem, hogy Mexikó köteles lesz-e ezen felül megszakítani a légi összeköttetést Havannával.

Washingtonban jól tudták, hogy ilyen intézkedések a mesterségesen összeeszkábált össz-ameri- kai szolidaritást azonosan megbontanák és az OAS felbontásához vezetnének. Újat az ítéletben csak az a fenyegetés tartalmaz, hogy a jövőben az OAS vagy valamelyik tagállama fegyveresen is felléphet Kuba ellen, de valójában ez sem újdonság. A pártatlan nemzetközi közvélemény még nem felejtette el, hogy három évvel ezelőtt ez be is következett, amikor az Egyesült Államok kormánya és két zsoldosa: Nicaragua és Guatemala kénytelenek voltak beismerni, hogy a ‘gusanok’ az ő aktiv közreműködésükkel intéztek támadást Kuba ellen. Természetesen ekkor nem ült össze Ítélkezésre az OAS.

A Svéd Bankok Szövetségének kiadásában megjelenő Economic Review áprilisi számában négy cikk jelent meg a szovjet közgazdaságról, amelyet ez év márciusában a USSR-ban járt svéd bankárok és közgazdászok Írtak.

Goran Ennerfelt, a stockholmi közgazdasági iskola tanára, úgy találta, hogy hibái ellenére “a szovjet gazdaság egészében kielégítően működik... a tervező irodák teljesen tudatában vannak azoknak a problémáknak, amelyekkel szembe kell nézniük, valamint a hiányoknak, amelyek fennállnak. De azt is tudják ugyanakkor, hogy milyen irányban kell keresniük a megoldást...”

Közgazdász-kutatók hatalmas csoportjai, szorosan együttműködve, “nagy előrehaladást értek el a legbonyolultabb gazdasági problémák megoldásának az irányában. . . Modern adatfeldolgozó módszerek” lehetővé teszik a tervezés “legzavaróbb szűk keresztmetszetének” a megoldását is, a roppant tömegű statisztikai adat meglehetősen gyors feldolgozásával a zökkenésmentes vezetés számára.

Bert Lindstrom, a Goteborgs Bank igazgatója és Ennerfelt megmagyarázzák, hogyan próbálják a közgazdászok és vállalatvezetők tökéletesíteni módszereiket a munkások teljesítményének a fokozására és a vállalatok jövedelmezőségének az előmozdítására. Az Egyesült Államok sajtója azt a zagyvaságot terjeszti, hogy a Szovjetunió átveszi a kapitalista rendszert. A svéd bankár ezzel szemben helyesen állapítja meg, hogy: “Az ideológiai bázisa ennek Kari Marx elmélete, tekintetbe véve a munkát és az önköltséget.”

A szerzők azt állítják, hogy “ami a szervezést illeti, az orosz ipari gépezet nehézkes és bürokratikus módon működik.” Leírják azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmazásával akarja az ország legyűrni a problémákat, és igy megemlítik: “a tervezés mutatószámainak rendszerét megjavították. .. hogy a vezetést a ‘helyes’ vonalra tereljék. -A vállalatvezetők műveltségének emelkedő színvonala növeli az esélyt arra, hogy a felmerülő problémákat megoldják.” Ezután arra a következtetésre jutnak, hogy: “Nem szabad lebecsülni az orosz ipar export piacon való versenyképességét.”

Ehhez még hozzá kell adni, hogy a Szovjetunió már vonzó és kifizetődő piac. így tehát a jövő fejleményeit gondosan kell figyelnünk, mondják a szerzők — arra célozva, hogy a svédeknek a legalaposabban ki kell használniuk a szovjet növekedés által nyújtott lehetőségeket.

A hivatalos amerikai propaganda úgy Írja le a szovjet életszínvonalat, mint amely mélységesen alacsony és arra céloz, hogy még ez is süllyed. A svédek életszínvonala a legmagasabb Európában. De Folks Holden, a Svéd Munkáltatók Szövetsége Nevelési Osztályának a vezetője a következőket írja: “Általános európai mértékkel mérve a szovjet életszínvonal nem különösen alacsony és emelA Kuba elleni pergőtűznek egyelőre csak az a pozitív eredménye, hogy Mexikóban még jobban összekovácsolta a meglévő anti-imperialista egységfrontot. Széles dolgozó tömegeket tömöritett az elnök, Lopez Mateos külpolitikája mögé, annak ellenére, hogy ez a kormány a belpolitikai vonalon elvesztette népszerűségét. Férfias kiállása a nemzeti önrendelkezési jog és a szigorú be-nem- avatkozás elve mellett — az északi imperialista nagyhatalom minden nyomása ellenére is — azt eredményezte, hogy a kommunista párt, a szociális ta néppárt, az intellektuelek jelentős szervezetei ünnepelték Mexikó következetes külpolitikai vonalvezetését. Még csak a kapitalista érdekképviseletek is, amelyek pedig igazán nem gyanúsíthatok azzal, hogy rokonszenveznének a forradalmi Kubával, sem helyezkedtek szembe ezzel a külpolitikával. Mert a fejlődő iparosítás során szabadulni szeretnének a gyarmati profitot habzsoló északi imperialista tábor nyomásától.

Ami a forradalmi Kubát illeti, Fidel Castro a julius 26-i évforduló alkalmából az összes dolgozó rétegek nevében adta meg a méltó választ, kijelentve, hogy az OAS nem rendelkezik erkölcsi erővel ahhoz, hogy a kubai forradalmat elitélje. Valójában az OAS szankciója csak azt igazolja, hogy “nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös.” De ez esetben az imperialista gyilkos gazda nélkül számol. A kubai forradalmat sem kiterjesztett bojkottal, sem nyílt vagy leplezett fegyveres támadással nem lehet megfojtani. Biztosítéka ennek nemcsak a kubai dolgozó osztályok ellenállása, hanem e földrész elnyomottainak szolidaritása és a szocialista országok testvéri segítsége.

kedik.”

Cikkének nagy részében a szovjet nevelés bámulatos előrehaladását Írja le és ennek kapcsolatát a fiatalság életpályájára. 1970-re minden szovjet fiatal elvégzi a középiskolát. Holden ámulatának ad kifejezést “az alapos és rendszeres módszert illetően,” amellyel évek hosszú folyamán kitervezték és kiszámították a közoktatás átalakítását. 1966-ra a tanítóképzőkbe iratkozó növendékek száma megkétszereződik, és ugyanerre az időre felépitik az eh hez szükséges épületeket is. A cikk megírása óta jelentős mértékben emelték a pedagógusok fizetését, ami nyilvánvalóan még több fiatalt fog erre a pályára vonzani.

A magasabb műveltséget igénylő munkásoknak minden előnyt megadnak. Az egyetemeken a felvételi helyek 50—80 százalékát azok számára tartják fenn, akik “gyakorlati munkát végeztek egy néhány éven keresztül.” Azoknak, akik nappal dolgoznak és esti tanfolyamra járnak “egy szabadnapot adnak egy héten, ugyanakkor teljes fizetést élveznek; a vizsgák előtt, ugyanezen az alapon egy teljes hónap szabadságot kapnak.”

A növekvő és műveltségi színvonalában emelkedő munkásosztály “fogyasztási igénye is növekedni fog, csakúgy, ahogy meg fogja követelni a nagyobb választékot is. . . Ennek az lehet az eredménye, hogy a nagy szovjet piac egyre vonzóbbá válik a kereskedelem számára, a fogyasztási javakat és az ezeket gyártó termelési eszközöket illetőéin is."

A svédek különlenyomatot készitetlek ezekről a szovjet gazdasági életet tanulmányozó cikkekről az amerikai közgazdászok részére. Ä két rendszer békés együttélésében bizó kapitalistáknak becsületes állásfoglalására nagy szükség van itt Amerikában. Az Egyesült Államok kutató munkát végző közgazdászai közül nagyon sokan engednek a hivatalos propaganda nyomásának és elfogadják ennek szólamait. És sokan — ahogy ezt a The Invisible Government (A láthatatlan kormány) cimü könyv most megerősítette —, a Cl A fizetett alkalmazottai. A hivatalos támogatással és jóváhagyássá folytatott tanulmányok a szovjet közgazdasággal kapcsolatban nem az ismeretterjesztés, hanem a rágalmazás céljait szolgálják.

Az amerikai nép és számos amerikai tőkés, a svédekhez hasonlóan, csak nyerhet azon, ha jó kapcsolatot épit ki a Szovjetunióval, és megszerezheti a mi részünket a “vonzó és kifizetődő piacból.”

Dánia felülvizsgálja NATO-tagságának kérdését, ha Goldwater, a köztársasági párt elnökjelöltje továbbra is ragaszkodik jelenlegi külpolitikai irányvonalához, s ha ez túlsúlyba kerül az Egyesült Államok politikájában — közölte a dán közoktatás- ügyi miniszter egy nyilatkozatában.

Victor Perlő:

SVÉD BANKÁROK A SZOVJET KÖZGAZDASÁGRÓL