Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-07-02 / 27. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July, 2; 1964 ' - , - . ■ Ml TorTcMUAZ Pénz a vízben 123 forrás Budapesten — Bizottságok munkában AZ EMBER szereti a meleg vizet. Különösen akkor, ha nem kell melegíteni, mert ingyen hevíti a föld mélye. A Budán utazgató peleskei nótárius — Gvadányi József irodalmi szülötte — már 1788- ban igy álmélkodott Szt. Gellért hegyének tövén: “Néhány meleg fürdők bennek találtatnak, Minden sorból valók ezekben mulatnak, Doktorok, borbélyok ezek körül laknak. Azért is betegek itt felgyógyulhatnak..,” Korunk embere már nemcsak a gyógyerőt igényli e föld alatti energiától, amely csupán Bu­dapest területén — a világon páratlan bőséggel — 123 helyen, naponta 40 millió liter meleg és 30 millió liter langyos vizet buzogtat a felszínre. Még nagyobb gazdagságról árulkodnak a hidro­geológiai tréképek—ezek azt mesélik el a mappák barátainak, hogy az ország területén mintegy 15 ezer artézi kút van. A reumások Mekkája A kutató, számitgató mai tudomány bizonyítot­ta és kiderítette, hogy Magyarország a “reumá- sok Mekkája”, mint azt az 1930-as évek idegen- forgalmi propagandája — nem alap nélkül — hir­dette. Aki ide utazott ezer kilométerekről és bete­gen, nem bánta meg — gyógyultan ment haza és Magyarország gyógyvizeinek propagandistája lett. Ennek eredményeként 1930 és 1943 évek kö­zött "Budapest fürdőváros” fürdőinek forgalma csaknem megduplázódott, az idegenforgalom pe­dig valutaszerző “exportcikkeik” rangsorában a harmadik helyen állt! Elfelejtette volna ezt a külföld, amelynek régi zarándokai márványba is vésették hálájukat a gyógyulásért és a vendég­szeretetért ? Ámde régi már e dicsőség. . . 1960-ban és 61- ben, a Lukácsban mindössze 14 külföldi beteg keresett gyógyulást ... Mi történt Magyarország gyógyfürdőinek világhírnevével? Egy kanadai utazási vállalkozó 1962-ben évente 600 reumás beteget szeretett volna Budapestre irányítani — gyógyüdülésre. Hatvan szobát és 32 kádat igé­nyelt ehhez. Nem vállalhatták—és elestek évi fél­millió dollártól. Tavaly svájci balneológus professzorok jártak Budapesten és igen lelkesen dicsérték hévizét.. . Gyógyfürdőző idegenforgalom? — Nem, azt nem lehet ilyen zsúfolt fürdőkben elképzelni.. . — ez volt a véleményük. E véleményből önként adódik a kérdés: Ha Ma­gyarország adottsága ilyen, miért nem teremt­hetnek meg a kor követelményeinek megfelelően, világszínvonalú gyógyfürdőkulturát, ahol ma már 85 helyen 390 orvosilag és nemzetközileg elismert hőforrás és hévíz buzog? Hiszen ezt már a törö­kök is megtették Szolimán korában, otthagyván a Császárfürdőt, a Királyt és a Rudast. Fütik a melegvizet Az első tétel mindjárt meghökkentő: azért mert drágán építkeznek. Az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet irányításával kidolgozott für­dő-tanulmány — a többi közt —- megállapítja: Magyarországon egy luxus gyógyszállói férőhely létesítése 250 ezer forintba kerül! Ez azonban már a beruházási politika alapjait érinti. A második vitatétel: Magyarország hévizeinek, más irányú hasznosítása (például a termál-fűtés) állítólag máris csökkenti a főváros balneológiái vi- lághirét megalapozó gyógyforrások hozamát. A fürdők 336 százalékában tüzelővel (!) melegí­tik a vizet. Sok helyütt még a hosszú csőutakon kihűlt hévizeket is. Modernizálni — rövidíteni -— kellene az értékes viz útját. Érdemes. Hiszen a 33 méteres világátlaggal szemben Magyarország területén a föld mélyében már 18- •—20 méterenként emelkedik egy-egy Celsius-fok- kal a viz hőmérséklete. Ez azt jelenti, hogy az 1000—1500 méteres fúrásokból 90—100 fokos termálvizet tudnak a felszínre hozni. Ennek pél­dája a régi Széchenyi-fürdő és a legújabb szegedi feltárás. Szinte mérhetetlen mennyiségű és vi- Bzonylag olcsó molegviz ez, csak jobban kellene hasznosítani. Lehetne is, mert a föld mélyének vizei gyógyerejü ásványokat is oldanak, igy ala­kulnak “csodavizekké”. Ám nemcsak a betegeket gyógyító szénsáv,- al­kali-, kén-, vas-, jód-, brómtartalom jelentős, ha­nem a népgazdaság “egészségét” erősítő geoter­mikus hőenergia-kincs is. A legutóbbi felmérések- szerint Magyarországon 164 olyan nagyhozamu kút van, amelynek vize 35 Celsius-foknál maga­sabb hőmérsékletű — tehát hőenergia-átadásra alkalmas. Közülük 46 kút vize 60 fok feletti, s ezek felhasználható természetes hője annyi ener­giával ér fel, amennyit évi 2,000 tonna szén ha­talmas: kazánokba lapátolásával tudnának nyerni. Ám kevés a szén és még kevesebb a lapátoló ember — a hőenergia viszont ott van a föld alatt, csak le kellene érte nyúlni, nem is nagyon mélyre és nem is a forró vízért... Ugyanis csu­pán az olaj- és földgázkutatások alkalmával — a próbafúrásoknál — felbuggyanó hévizek évente 35 ezer vagon kőszénnek megfelelő energiát ad­hatnak. Ennek a hőenergiának nagy része gazda­ságosan felhasználható lenne a mezőgazdaságban is, főként a zöldség- és virágkertészetekben. Jó példa is van már több mint tiz éve: a percenként 1,100 liter 70 fokos meleg vizet adó hajduszo- boszlói hőforrás komplex — több lépcsős — hasz­nosítása. A lépcsőfokok a következők: 1. A 70 fokos hévízzel először üvegházakat fü- tenek. 2. Az üvegházakban 55 fokra lehűlt vízzel a hol­landi ágyakat fütik. 3. A hollandi ágyakban kb. 40 fokra lehűlt vi­zet a gyógyfürdőkbe vezetik. A hajduszoboszlói tsz-ben igy télen is virágza­nak a délszaki növények és háromszor szüretelnek egy évben paprikát. Karcag—Berekfürdőn “vélet­lenül” feltárt 54 fokos hévízzel fütik a Béke tsz 1200 négyzetméteres üvegházát és csibenevelőjét. A gazdag magyar hévizkincsnek azonban még csak kis részét — kb. 15 százalékát, a fürdöidény- ben pedig alig egyhamadát — hasznositják. (A fővárosban 500 lakást fütenek termálvízzel. Sze­geden egy 90 lakásos telepet fiit a viz — jövőre többet.) A hévizek mezőgazdasági hasznosítását bajos lenne egész számokkal mérni — csak törtekkel lehet. Segíthetne a jó gazdasági agitáció,, hi­szen a Tiszántúlon sok uj hőforrás vize a folyók­ba kerül. Ugyanakkor Európa számos országában 5000 méteres mélyfúrásokat is végeztetnek meleg viz után. Izlandban, Evegard város közelében már 70 ezer négyzetméter területű üvegházat füt a geotermikus ingyen energia. íme a “csodavizek” második nagy haszna: a hideg északi fekvésű Iz- land évente 100 ezer mázsa “déli” paradicsomot termel és fővárosában a lakások felét fütik ter­málvízzel. A gyógyhatással, a mezőgazdasági hasznosítás­sal és a lakások fűtésével azonban még távolról sem merült ki a hévizek kincstartaléka. Még napjaink geológusait is meglepte, amikor kiderítették a hévizekben oldott vegyianyagok mennyiségét. Dr. Polinszky Károly Kossuthdijas vegyészmérnök sóshartyáni kísérlete bizonyítja: Magyarország termálvizeivel évente mintegy 130 tonna jód, 290 tonna bróm és oldott só folyik el. Jó részét gazdaságosan “meg lehetne fogni”, a sok tonna nyersanyag kell is a vegyiparnak, s a módszer kidolgozott... j 4900 milliárd köbméter Az igazság az, hogy a sok évi — helytelen gaz­dasági szemléletből fakadó — szünet után, mosta­nában figyelmet fordítanak a hévizekre. Tudós munkaközösségek és a Gazdasági Bizottság is foglalkozik már napjainkban a hévizek hasznosító sának problémáival. Biztos, hogy érdemes, hiszen az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szak­értői nemrégiben számították ki, hogy a magyar föld mélyének harmadkori porózus rétegeiben 4900 milliárd köbméter — átlagosan 90 Celsius- fok hőmérsékletű — héviz-kincs rejtőzik. Ennek energiája sokszorosa Magyarország összes ener­giatartalékának: a szénnek, kőolajnak, földgáz­nak. A Lukács-fürdő vizébe pengőket, koronákat, fo­rintokat dobáltak a meggyógyult, hálás betegek. Van ebben a naiv babonában valami racionális jelkép is: a hévízdnegérdemli a pénzt, kamatostul adja vissza. Horváth Mihály NAPVILÁGON GORSIUN TITKAI Húszezer római kori lelet egy kutban. — Az idei tavasz a múlt emlékeinek gazdag ter­mését ígéri a régészeknek Fejér megyében, Tác község közelében olyan feltárások folynak, ame­lyeknek ritka látványossága, kulturális értéke alighanem nemzetközi érdeklődésre is számot tart. Árulkodó sírok Tác mellett egy hatalmas, IV. százedbeli teme­tő feltárásán szorgoskodnak a régészek, amely a jelek szerint Magyarországon eddig legnagyobb­nak ismert dunaújvárosi római kori temetőnél is terjedelmesebb. Több ezer sir vár itt kibontásra. A csontvázak mellett talált pnézdarabokból Ítélve 370—450 között, a 6000—8000 lélekszámú Gor- sium kelta lakói temetkeztek ide. A temető létét egyébként már évtizedek óta sejtették a régé­szek, mig aztán 1944-ben egy repülőbomba egy helyütt kirobbantotta a földet, s bizonyságot adott. A sírokból könyen megállapítható, hogy a te­mető község felőli oldala a tehetősebbek, ellenke­ző oldala a szegényebbek parcellájául szolgált. Mégis, amint szemünk láttára hámozzák ki a vas­kapcsokkal, malterral megerősített balatoni vörös kőből készített súlyos, előkelő szarkofágot a félmé teres mélységből, s nyitják széjjel, a csontváz társaságában egyetlen tárgyat sem látunk. Vi­szont mellette, egy egyszerű téglasirban ujjnyi il­latszeres edénykéről, aranygyűrűről, borostyán gyöngyről, csont hajtüről pereg le a homok, utób­bit stilizált lókoponya díszíti; az előkerülő női csontváz karján, könyöktől csuklóig, bronz karpe- recek zörögnek. A sírokat egyenetlenül ásták, van, amelyik kétméteres mélységben rejti halott­ját, van, amelyik csak két ásónyomnyira. Odébb egy alig méteres hosszúságú földsir kör­vonalai bontakoznak ki, alighanem gyermekcsont­váz lesz benne. Később egy negyedik sir is szabad ég alá kerül, ennek is megvan a maga szenzáció­ja. A sir két végén egy-egy folt sötétlik elő a ta­“Központi fűtés" másfélezer évvel ezelőtt lajrétegen. Az árulkodó föld közli: korabeli sir- rablók fúrtak le ott, ahol ékszert sejtettek, a láb­nál és a fejnél. Előkerül a csontváz is, restauráto­rok — fiatal régészgyakornokok — veszik keze­lésbe. Ahogyan óvatosan lemossák a koponyát, úgy tűnik elő az 1500 éves teljesen ép, fehéren ragyogó fogsor. .. Gyilkosság — 1500 évvel ezelőtt A temetőtől néhány száz lépésre mintha I om- peji romjai, falai elevenednének meg kicsinyben. Gorgium, amely a IV. század végén a Herculea nevet kapta, a mai fogalmak szerint legalábbis Székesfehérvár jellegű csomópont szerepét töltöt­te be: Aquincum, Sopianea (Pécs), Brigettio .(Szőny) és Arrabona (Győr) utjai futottak itt össze. A település eddig ismert központja a Villa Amasia, egyetlen hatalmas épületből, afféle ma­jorságból áll. A majorság szélén található az ed­digi feltárások egyik legritkább és leglátványo­sabb emléke: három méter átmérőjű, tiz méter mély kút bontakozott ki az ásók alól. Ilyen méretű kutat a római kori leletek között Pannóniában hiába keresnénk, de még Itáliában is ritkaság. A téglával bélelt kutból először az év­századok során belekerült földtömeget távolítot­ták el, s eközben nem kevesebb, mint húszezer használati tárgyra, leletre, töredékre bukkantak: hajdan beleejtett, vagy belepottyant női hajtük­re, facsöbrökre, állatcsontokra, vödörfülekre, lán­cokra. A munkálatok idején a kutból viz tört elő, s a leletmentés immár szivattyúk segítségével ■ folytatódott, egészen addig, amig csak súlyos kő­lapok el nem torlaszolták a kút fenekét. Amikor nagy nehézségek árán ezeket is eltávolították egy férficsontvázat pillantottak meg a régészek. Lá­bán a bőrsarut, a legnagyobb meglepetésre, szin­te hiánytalanul konzerválta a viz alatti levegőré­teg. Halántékán zúzott repedés, minden valószí­nűség szerint a tetem mellett heverő kard mar-

Next

/
Thumbnails
Contents