Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-30 / 31. szám
Thursday, July 30, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 auoGtjan én-6átorn.„ X rja: EH2T Kedves Képviselő Ur! Nem tudom, hogy az ország különböző részeiben lakó olvasóink részesülnek-e abban a szerencsében, hogy Washingtonba küldött képviselőik ha- vonkint kérdőívvel és rövid beszámoló-féle jelentéssel keresik fel őket, mint ahogyan engem minden hónapban felkeres a mi képviselőnk, aki Al- phonzo Bell névre hallgat. Május hónapban például a következő kérdésekre kért választ a kerületében lakó szavazó polgároktól: 1. Hive vagy-e annak, hogy a-nemzeti adósság jelenlegi 315 billiós mennyezetét feljebb emeljük? 2. Amellett vagy-e, hogy Amerika támogasson egy katonai támadást az észak-vietnami ellenséges bázisok ellen? 3. Vállalja-e kormányunk egy második csatorna építésének költségeit Közép- Amerikában? 4. Pártolsz-e olyan javaslatot, hogy nyilvános iskolákban megengedjék az imádkozást és a biblia olvasását? 5. Kielégítőnek tartod-e az Egyesült Nemzetek béke-fenntartó küldöttségének munkáját Ciprus-ban? 6- Lehetségesnek tartod-e a békés egymásmelleit való élést olyan nemzetekkel, amelyeknek kommunista kormányuk van? (Az utóbbi kérdésre adott válaszok 59 százaléka “igen” volt.) Hogy kerületünk választóinak tetszettek-e vagy sem ezek a kérdések, avagy inkább arról szerettek volna kérdés-feleletet játszani, hogy lenne-e mód a tulmagas élelmiszerárak leszállítására? Vagy arról, hogy mikor lesz már védelem az anyagi tönkremenés ellen, ha betegség esetén kórházba kerül egy idős polgár? — ezt. külön körlevélben kéne megkérdezni, amire a képviselő urak nem vállalkoznak. így hát nem marad más hátra, mint választ adni a Washingtonban ülő nagyságok kérdéseire, akár érdeklik azok a szavazókat, akár nem. Néhány nap előtt megérkezett a rendszeressé vált havi jelentés, a beszámoló a májusban feladott kérdésekre beérkezett feleletekről, a képviselő ur megjegyzései és az újabb kérdések, amelyekre választ kér: 1. Gondolod, hogy délkelet ázsiai kötelezettségeink olyan szilárdak legyenek, mint álláspontunk Berlint illetőleg? 2. Hiszed-e, hogy a “Háború a szegénység ellen” ügyében hozott rendelkezéseink hatásosak? 3. Helyesled-e, hogy fizetett TV álljon a közönség rendelkezésére? 4. Megszüntesse-e a Kongresszus a szövetségi fogyasztási adókat? 5. Amellett vagy-e, hogy bizonyos körülmények között Amerika üzletet kössön kommunista országokkal? 6. Helyesled-e, hogy képviselők fizetése más szövetségi fizetésekkel arányban emelkedjen? A havonta beérkező kérdésekre eddig lelkiismeretesen megadtam a válaszokat és megreszkiroz- tam az 5 cent bélyeget, amely nélkül nem viszik el levelemet a távoli fővárosba. Képviselőnk megjegyzéseit vagy elolvastam, vagy nem, mert előre tudtam, hogy azoknak megtételével képviselőnk egyetlen célt óhajt szolgálni: kielégíteni a szavazók többségének óhaját és a világért sem megkockáztatni valami olyan véleményt, amely egyetlen egy szavazat elvesztésének kockázatával járna. A napokban érkezett kérdőív kitöltése után kivételesen elolvastam a képemet viselő Alfonz megjegyzéseit, amelyeknek közlésétől megkímélem az olvasót. Ahelyett inkább itt adom azokkal foglalkozó levelem fordítását: Tisztelt Képviselő Ur! Mellékelten küldöm, válaszomat a junius hónapban feladott kérdésekre. Egyben felhasználom az alkalmat arra, hogy néhány megjegyzést tegyek a “Határozottság Délke- let-Ázsiában” cimü észrevételeire. Ön “jónak” nevezte a “Hadügyminisztérium jelentését, hogy thailandi katonai felszereléseink megerősítést nyertek.” Ugyancsak “jónak” nevezte, hogy “Felt admirális taiwani kijelentései szerint nemzetünk ‘kész háborút kockáztatni kommunista Kínával’.” És végül “jónak” nevezte “Maxwell Taylor követ szigorú álláspontját.” Azután: ama véleményének adott kifejezést, hogy “az elnök legyen sokkal határozottabb ebben a kockázatos helyzetben.” Mint választóinak egyike, azt hiszem, hogy jó lenne, ha az elnök ÉS ÖN határozottabb lenne a magunk okozta problémák békés megoldásának kérdésében. Szeretném, ha az elnök még szavazatok elvesztésének kockázatával is sokkal határozottabb lenne a szégyenteljes és veszedelmes helyzetben, amely fennáll a déli államokban, ahol templomokat földig égetnek, magánházakba dina- mitot hajítanak és belövöldöznek, kis gyermekeket izekre robbantanak és ártatlan embereket hideg vérrel legyilkolnak. Szeretném, ha az elnök ÉS ÖN határozottabb lenne a munkanélküli milliók és a szegénységben élő tízmilliók kérdésében, mert ez a MI ÜGYÜNK, — mint ahogyan Délkelet-Ázsia, Berlin, Taiwan, Kongó és Ciprus NEM AZ Szeretném, ha az elnök ÉS ÖN mindig emlékezne és soha el nem felejtené, hogy “háborút kockáztatni” soha nem volt “jó”, ellenkezőleg: mindig ostobaság és szégyenteljes volt és ma sokszorosan az. Tisztában vagyok azzal, hogy erős jellem kell ahhozr hogy valaki az alkalmazkodás árja ellen ússzon, de elvárnám, hogy az én képviselőm legA TESTVÉRISÉG TÖRTÉNETE (Folytatás) A Testvériség, illetve az International Workers Order ellen már teljes gőzzel folyamatban volt a feloszlatási eljárás. Tom Clark akkori igazságügyi miniszter — ma a Legfelsőbb Bíróság tagja —, a “felforgatok” listájára tette az IWO-t és a Superintendent of Insurance of the State of New York, Alfred J. Boh- linger a bíróságra vitte az ügyet, ahol az IWO feloszlatását kérelmezte. A bíróság 1950 december 15-én hozott határozata értelmében az IWO semmiféle uj akciót nem kezdhetett. Uj tagok felvételét megtiltották és bármilyen segély- vagy üzleti kifizetés csakis az Insurance Dept. ellenőrzése és aláírása után történhetett. Az IWO minden tulajdonát, irodáit, ingatlanát vesztegzár alá helyezték. 1951 január 8-án az IWO Védelmi Bizottság kérte a bíróságot, hogy e vesztegzárat oldja fel. A bíróság ebben egyelőre nem döntött, de beleegyezett a kihallgatásba. A kihallgatások január 29-től április 13-ig tartottak, de a bíróság akkor sem hozott döntést. A vesztegzár feloldására nem is került sor, mert végeredményben a bíróság az IWO feloszlatása mellett döntött. A Védelmi Bizottság a New York State Supreme Court (New York Állam Legfelső Bírósága) elé vitte az ügyet. A védelmi mozgósítás A Védelmi Bizottság óriási erőfeszítéssel szedte össze a védelem megszervezéséhez, a fellebbezés kiadásaihoz szükséges dollárokat. Könyveket kellett nyomtatni, mert a fellebbezési iratokat csak könyvformában lehetett a Legfelső Biróság elé vinni. A 7 millió dolláros IWO vagyon le volt zárva és a szervezetnek saját védelmére sem volt pénz engedélyezveAmerika sok tekintélyes egyéne felsorakozott az IWO mellett, a magyar sajtó egy része, sok magyar szakszervezeti vezető és tag tiltakozott a rendelet ellen. A végzés Az eredeti vádiratra 196 oldalas könyvben 1951 junius 7-én nyújtotta be, az IWO Védelmi Bizottsága fellebbezését a Supreme Court-hoz. A fellebbezésre a New York Supreme Court Appellate Division 1951 julius 1-én a következő Határozatot hozta: “Az IWO Policy Holders Protective Committee fellebbezésére a válasz az, hogy a Superintendent of Insurance jogosan fel van hatalmazva, hogy a szervezetet feloszlassa azon az alapon, hogy a szervezet további működése veszélyeztetné a tagság érdekeit, hogy a szabályokat megsértette és. hogy a Szovjetunió ügynöke. (Arm of USSR) “A szervezet pénzügyi helyzete kielégítő és nem áll fenn a veszély, hogy a vezetőség tagjai saját érdekükben a szervezet vagyonát eltulajdonítanák, de megvan a veszély, hogy a moszkvai Politburo parancsára a szervezet vagyonát Moszkvába áthelyeznék és igy működése veszélyes a tagságra, a hitelezőkre és az amerikai népre. “Továbbá, a Litván Munkás Irodalmi Egylet valaha olyan forradalmi hangon irt, hogy csupán ez a tény is elegendő volna a szervezet feloszlatására. “Továbbá az IWO vezetői nem hisznek az amerikai Credit System-ben és igy megtörténhetik, hogy az IWO üzletfelei megkárosodnak.” (A fenti kivonatos idézeteket a New York Public Library N. Y. Supreme Court No. 280 könyvéből vettük ki.) alább egy kis mennyiséget bírjon belőle. ★ Bevallom — négyszem között az olvasóval —, hogy ez a levél olyanok közé tartozik, amelyeket rendszerint nem tesznek ki az ablakba, de nekem megírásával nem is az volt a célom. Valószínűleg vannak mások is, akik hasonló kérdőíveket és havi beszámolókat kapnak képviselőiktől, mert nem hiszem, hogy ez az én képviselőm szabadalmazott találmánya lenne. Ha igy van, ajánlom, hogy barátaink olvassák el a “megjegyzéseket” és amikor szükség van rá, ne szégyeljék megmondani apertán a véleményüket. Elvégre a mi szavazatunktól függ, hogy ezek az urak megtarthatják-e a “job”-jukat, avagy más valakit választunk a helyükbe, akiknek—amikor jónak látjuk — olyan levelet írhatunk, amelyet —< nem tesznek az ablakukba! Ezt a határozatot hozták, annak ellenére, hogy gz ügyvédek, Raphael H. Weissman és Frank Donner a 196 oldalas könyvet bemutatták, mint védekezést a vádak ellen kiemelve, hogy ez a faji megkülönböztetés nélküli, demokratikus szervezet nem lehet az amerikai nép ellensége, s az a vád, hogy a vezetők a Szovjetunióba vinnék át az egylet vagyonát háború esetén, elképzelhetetlen. A Védelmi Bizottság újratárgyalást kért, amire 1952-ben határozat jött, mely ezt megtagadta, viszont újabb fellebbezést engedélyezett. Éveken át tartott ez a bizonytalanság. Sokan kimaradtak a szervezetből, akiknek állása függött attól, hogy tagjai a szervezetnek. Ha az apa volt tag és a fiának vagy lányának olyan állása volt, ahol htiségesküt kellett letenni, ott az apa kimaradt a szervezetből- Elegendő volt az útlevél megvonásához, ha a kérelmező IWO tag volt. A magyar osztályok nagy válságon mentek keresztül. Ötvenéves múltjuk, munkájuk teljes megsemmisítésével álltak szemben. A munkásotthonok, melyek az IWO tulajdonában voltak, szintén fenyegető jövő előtt állottak. Amitől féltek, az be is következett. A New York Public Library egyik könyvében néhány sort foglal el a végzetes döntés: “Appellate Division of the New York Supreme Court. — 1954. People of the State of New York, by Alfred J. Bohlinger Herman A. Seligson Respondent of IWO Policy Holders Protective Committee ORDERS UNANIMOUSLY AFFIRMED NO OPINION Present Judges: Callahan, J. P. Breitel, Bastow, Botéin and Bergen J. J.” E néhány hideg szó volt a N. Y. Supreme Court válasza a 186,000 taggal rendelkező, virágzó, haladó szervezet fellebbezési kérelmére. A magyar Testvériség 10,000 taggal volt képviselve, amikor az eljárás megindult és a tagság nagyrésze végig kitartott a nehéz időkben. Az ötvenéves tradícióval rendelkező szeretettel épített szervezet megsemmisült, a hidegháború áldozata lett. A jórészben deresedő fejű tagság álmélkodva nézett körül, mi is történt a mi szeretett Amerikánkban. Vége a Testvériségnek? A szervezet nemcsak betegsegélyző volt, hanem otthon, ahol évtizedes barátság fejlődött ki a tagok között és most mindennek vége. Az IWO Védelmi Bizottsága óriási erőfeszítéssel gyűjtötte a pénzt, hogy az ügyet az amerikai Legfelsőbb Bü’óság elé vigye- Végre kikerült is a fellebbezést beterjeszteni a U.S. Supreme Court-hoz. A válasz: a biróság nem hajlandó meghallgatni az ügyet. # Az International Workers Order ezzel megszűnt. Vele együtt a Testvériség is. A haladó szellemű amerikai magyarságot nem törte meg a Testvériség elvesztése. Hamarosan társaskörök és egyletek szerveződtek az ország több részén, melyek ma is betöltik hivatásukat. Céljuk elsősorban az amerikai munkásság életszínvonalának emelése, amely a szakszervezetek támogatásában nyilvánul meg, úgyszintén a néger nép felszabadulási mozgalmának támogatása. Harcolnak a társadalombiztosítás kibővítéséért és a Medicare bevezetéséért. Műkedvelő és önképző előadásaikkal istápolják a magyar nyelv, a magyar kultúra szeretetét, becsülését. E. S. MWWVAAA(U\A/UVV<VVV\A>UMA>UVVWWVAAn/VVM A MAGYAR SZÓ A TE ÚJSÁGOD! TÁMOGASD, SZEREZZ UJ ELŐFIZETŐTŐ j MAGYAROK AMERIKÁBAN
