Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-23 / 30. szám
SfttH- "!i <r-*-rr< Thursday, July 23, 1964 Rácz László: Választási komédia Mexikóban A hidegháborúban a nyugati hatalmak állandóan azzal érvelnek a szocialista államok ellen, hogy ezek nem hivatkozhatnak “szabad” parlamenti választásokra, nem úgy mint a “szabad világ” kormányai. Hogy mennyire rosszhiszemű ez az érvelés, elég rámutatni arra, hogy sem a fasiszta spanyol diktátor, avagy Salazar, Portugália évtizedes diktátora, nem is szólva Latin-Amerika újdonsült katonai vezetőiről, nem éppen parlamenti választások utján ragadták magukhoz a kormányhatalmat és mégis a nyugati diplomácia, elsősorban Washington, szövetségesei. De tekintsünk el ezektől a “szépséghibáktól” és vizsgáljuk meg kissé közelebbről, milyenek is azok a “szabad parlamenti választások” a valóságban, melyeket a hidegháborúban, mint a “szabad világ” ismérvét di- csőitik. Nem kell nagyon messzire mennünk, csak az Egyesült Államok déli szomszédjáig, Mexikóig, ahol a napokban, julius 5-én választották meg hat évre az uj köztársasági elnököt, egyidejűleg a képviselőház és a szenátus uj tágját is. Előre kell bocsátanunk, hogy Mexikó, Latin- Amerika “legdemokratikusabb” állama, ahol a "gorillák” — nem úgy, mint sok más latin testvérországban — egyelőre még nem játszanak politikai szerepet; ahol a félévszázad előtt lezajlott véres paraszt-kispolgári forradalom emléke még nem halványult el egészen. Ebben az országban kereken tizenhárom millió dolgozóval szemben alig másfélszázezer kapitalistát — köztük 15,000 milliomost — számolhatunk. De még az uralkodó osztály tagjai is féltéglával verik a mellüket, hogy ők is forradalmárok. Ugyanezt állitja magáról a mindenható kormánypárt: P.R.I. (spanyol rövidítés: Intézményes Forradalmi Párt); hasonlóképpen a köztársasági elnöktől kezdve minden számottevő polgári politikus- A “forradalom” és a “haza’” szólama uralta az egyébként nyugalomban és csendben lefolyt júliusi választásokat. Sok hűhó semmiért! Mert a választások eredménye már jóelöre el volt döntve a következő meggondolásokból. Mint egy mexikói pártokon felüli jogtudós, E. Pallares irta, a “demokratikus” Mexikóban a mindenkori köztársasági elnök olyan rendkívüli hatalmat tart kezében, amelyet sem belpolitikai, sem külpolitikai téren nem korlátoz a fejbólintó jáno- sokként működő képviselőház és a szenátus. A törvényhozás és bíráskodás hasonlóképpen a kormányhatalom, a köztársasági elnök függvénye. Ezért, amikor a jelenlegi elnök, Lopez Mateos a teljhatalmú kormánypárt utján mint jelöltjét az elnöki székre, eddigi közeli munkatársát: Diaz Or- daz-t (volt belügyminiszterét) nevezte meg a julius 5-i választások kimenetele máris el volt döntve. Mint a baloldali “Politica” hónapokkal ezelőtt irta: “az elnök már kinevezte utódját, mint trónörököst”. A lefolyt választások eredménye — amit a kormány által lepénzelt sajtó, mint a választók politikai érettségének bizonyítékát és a demokrácia diadalát könyvelt el — száz százalékosan igazolta a baloldali sajtóorgánum jövendölését. Ez a jövendölés már azért sem volt nehéz, mert a választási propaganda, mint monopólium, teljesen a kormánypárt, a P.R.I. kezében van. A választást megelőző gyűlések, plakátok, a rádió, televízió és mozik, mind a hivatalos jelölt megválasztását biztosították. Maga a hivatalos kormánypárt évek óta magában foglalja a majd két milliót számláló szak- szervezeti központot (C.T.M.), valamint a földművesek országos szövetségét (C.N.C.) több mint 3 millió taglétszámmal. Ezeken felül a további milliókat számláló városi és állami bürokrata szervezeteket- Ezek már egymagukban biztos többséget jelentenek a kiszemelt elnökjelölt számára. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet milliós dolgozó tömegeket csordaként a választási urnákhoz terelni, leszavaztatni a mindenkori kormányjelöltekre? Csak oly módon, hogy a forradalmi vívmányok évtizedek óta folyó lemorzsolódásával, a baloldali politikai pártok vezetői vétkes mulasztással a dolgozók szervezeteit az úgynevezett “char- ro”-t a kormány korrumpált lakájainak irányítása alá engedték. Ezek azután demagógiával, de főként terror alkalmazásával, parancsszóra szállítják tömegeiket a felülről előirt célokra, főként a választásokra. Aki nem paríroz, azt kizárják a munkából; vidéken kiforgatják kis földjéből. A forradalmat követő 1917. évi alkotmányban biztosított egyesülési és gyülekezési szabadság, a széleskörű sztrájkjog az utóbbi években már csak papíron létezik. Az említett baloldali sajtóorgánum, “Po- Jitica” négyhasábos közleményében olvasta fejére az elnökjelöltnek, Diaz Ordaz-nak, hogy belügyminiszteri ténykedése során mennyi megdöbbentő törvénytelenséget követett el; hogy 1959-ben az ő utasítására törte le a katonaság és rendőrség a vasúti munkások törvényes sztrájkját; fogságba hurcolva ötezer sztrájkolót; hogy a vasutas szak- szervezet egész vezetőségét — alkotmányellenes törvény alapján “társadalmi felforgatás” vádjával — az ő közbenjárására Ítélte el egy mindenre kész bíróság, összesen több mint kétszáz évi börtönre, ahol már öt éve senyvednek. Hogy a belügyminiszter utasítására fogták le a kommunista párt egész vezetőségét, köztük a nagynevű festőt: Alfaro ^i- queiros-t. Hogy a belügyminiszter pribékjei törtek le az egyetemi ifjúság minden radikális megmozdulását. Hogy az ő parancsára akadályozták meg ismételten a forradalmi Kuba melletti szolidaritás akciókat, lábbal tiporva az alkotmányban biztosított egyesülési jogot. Hogy két éve katonák — felső parancsra —- gyilkolták le bestiálisán a forradalmi paraszt vezért: Ruben Jaramillot, egész családjával együtt anélkül, hogy a kormány az ismert gyilkosok ellen eljárást indított volna. Mindezen vádpontok nem mutatják a már megválasztott uj elnököt olyan színben, hogy mint propagandája során mondotta, ő az egész mexikói népet kívánja majd képviselni. Annál meglepőbb volt a jól megrendezett választási komédia során, hogy egyes baloldali vezetők eszközül szolgáltak a választási demagógiának. Elsősorban Lombardo Toledano, a P.P.S. (szocialista néppárt^ elnöke, aki egynéhány mandátum elnyeIrta: VICTOR PERLŐ A szocialista országok iránya E rovatsorozat első cikkét egy levélíró elitélte, mint “félrevezető és marxista-ellenest. . . A tények és számok nélküli átlagos kijelentések azt a benyomást keltették, mintha a kapitalista és szocialista országok párhuzamos vonalon fejlődnének, körülbelül ugyanabban az iramban.” Én azt írtam, hogy a kapitalista országokban 34 százalékkal emelkedett a termelés 1957 és 1963 között, mig az európai szocialista országokban az emelkedés 81 százalékos volt. Ez nem nevezhető számok nélküli beállításnak, sem pedig “ugyanabban az mamban.” A szocialista országokban volt lelassulás, bizonyos gazdasági nehézségek következtében, s nem jár neheztelés, amiért ezt megírom. 1963-ban a Szovjetunió nemzeti reáljövedelme majdnem 5 százalékkal növekedett és 3%-kal a KGST-hez (Köl- Gazd. Segítség Tannácsa) tartozó országokban, a 7, illetve 6%-os 1961-es növekedéssel szemben. Az ipari termelés 7 és fél százalékos volt a KGST-or- szágokban 1963-ban, az 1962-es 9%-kal szemben. A lelassulás oka, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Tanulmánya szerint, a rossz időjárás volt. Nagyon zord tél súlyosan érintette Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország és Lengyelország ipari termelését- Szárazság és más, a mezőgazdaságra káros időjárás, a Szovjetunió gabonatermését vágta le. Egyes országokban viszonylagos munkaerőhiány állott be. A 2. világháború alatti nagyon alacsony születési ráta Kelet-Európábán, a ’60-as években az ifjú munkások normálisnál alacsonyabb számában jelentkezett, Más gazdasági egyensúlyhiány: a mezőgazdaság visszamaradt az ipar mögött, a csehszlovák tervezésbe hibák csúsztak, az ipari nyersanyagellátás nem elégítette ki a szükségletet. A külkereskedelemben is voltak eltolódások. A Közös Piac által felállított akadályok a szocialista országokat is érintették, akárcsak néhány kapitalista országot. Súlyos nehézségeket okoztak a Kina és a KGST-országok gazdasági viszonyában beállt változások, korlátozások. A külföldi segély terén történt elkötelezettségek veszteségekhez vezettek. Végül, 1961-ben, az Egyesült Államok, Nyugat- Németország és az Egyesült Királyság felgyorsították a fegyverkezési versenyt. A Szovjetunió kényszerülve volt követni az eljárást. Védelmi költségvetése, amely a mültban és most is alacsonyabb a mienknél, három év alatt 50%-kal nőtt. Egy olyan országban, amely nem rendelkezik felhalmozott vagyontartalékkal, ez komoly kimerülést jelent. Mindezen hátrányok ellenére a szocialista országok még mindig gyorsabb fejlődést mutattak, mint a kapitalista országok és különösen a Szovréséért, a párt hivatalos jelöltjének nyilvánította a tagadhatatlanul reakciós Diaz Ordazt. De még nagyobb csalódást okozott elvhü baloldali körökben a nagynevű Lázaro Cárdenas generális — volt köz- társasági elnök — nyílt kiállása a hivatalos jelölt mellett, annak ellenére, hogy megcáfolhatatlan tények tanúskodtak Diaz Ordaz ellen. A valóban osztálytudatos tömegek, köztük a fél-illegalitásba kergetett kommunista párt, valamint elvhü dolgozók és szellemi munkások, megkísérelték a választási komédiát kellő értékére leszállítani. Táborba tömörültek és FEP (Népi Választási Front) név alatt, köztársasági elnöknek Danzos Palominot, képviselőnek pedig a börtönben szenvedő politikai foglyokat jelölték. Propagandájuk során igy akarták a dolgozókat a választási komédia lényegéről felvilágosítani- A kormány megtagadta a FEP regisztrálását és minden terroreszközzel megakadályozta választási propagandájukat. Eltekintve attól, hogy a választási komédia elérte célját és a kormánypárt jelöltjei diadalmaskodtak, tragikus jelentősége ennek a “választásnak” az amúgy is leronibolt baloldali tábor további gyengülése volt. Figyelmeztetés ez arra nézve, hogy az uj elnök kormányzása során, a reakció további győzelmével kell majd számolni. Hogy ez nem alaptalan jövendölés, azt bizonyítják a válasz tásról kiadott részlet-eredmények. Ezek szerint a katolikus klérus és nagytőkések irányítása alatt álló “ellenzéki párt”: a P.A.N. (Nemzeti Akció Pártja) majd egy millió szavazatot nyert országos méretekben. A szavazatokat elbutitott kispolgárokból, főként a vallásos női tömegekből szerezte. A választási komédia végső eredményben csak any- nyit bizonyított, hogy Mexikó újabb mélypontra jutott a lejtőn. jetunió nyert az Egyesült Államokkal szemben. Például, ipari termelése 8 és fél. százalékkal nőtt a múlt évben, a mi 5%-os emelkedésünk mellett Bulgária, Románia és Jugoszlávia délebbre eső országok, amelyeket nem érintett annyira az 1963-as szigorú tél, kitűnő növekedési arányokat élveztek Ipari termelésük ugyanabban a sorrendben 10—- 12 és 16%-kal növekedett h? .életszúrzcaal minden szocialista országban állandóan emelkedett. Visszanyeri-e gazdasági növekedésük az előbbi lendületet? "A termés örvendeztető látvány" fejeimmel az Izvesztiában cikk jelent meg az időjárási és termőföldi helyzetről a Szovjetunióban. A junius 14-én megjelent beszámoló a jótól a bőségig menő aratást helyez kilátásba minden területen, a szibériai szüzföldeket beleértve. A mezőgazdasági vegyszerek emelkedő készlete, az öntözési rendszer kiszélesítése, a több és jobb felszerelés és raktározási lehetőség, a modern eljárások nagyobbfoku elsajátítása, csökkenteni fogja az időjárás kiszámíthatatlanságának következményeit és néhány éven belül a szovjet mezőgazdaság jelentős előretöréséhez fog vezetni. A munkaerőtartalék is kezd nőni a háború utáni születésszaporulat eredményeként. Az Egyesült Államokbeli közgazdász, Warren Eason, megállapítja, hogy az 1965. évvel kezdődően a szovjet munkaerő kétszeres arányban fog növekedni az azt megelőző 10 évhez viszonyítva. A kelet-európai országok igyekeznek legyőzni a nyersanyaghiányt, amit a Szovjetunió már néhány évvel ezelőtt megtett. A KGST tárgyalásokat folytat a Közös Piaccal a kereskedelmi kapcsolatok megjavítására. Ebben az évben a szocialista országok előnyösen fejlesztették kereskedelmüket a kapitalista országokkal, különösen a nagyon hiányolt vegyipari berendezések és az eljárási ismeretek beszerzése terén, liberális hitelfeltételek mellett. A feszültség szerény enyhülése lehetővé teszi a Szovjetunió fegyverkezési költségvetésének 5%- kal való leszállítását, ami mindennél előnyösebb tényezővé válhat. Még vannak lényeges problémák, különösen az áldatlan gazdasági viszonyok Kina és a KGST-országok között. Uj, még nem észlelhető nehézségek bizonyára fognak mutatkozni. Bármilyen komoly nemzetközi krízis, gyökeresen megváltoztathatja a lehetőségeket. De egészében lényeges haladás van a visszatartó tényezők legyőzésében. A szocialista országokban már ebben az évben lesz gazdasági növekedés, valószínűleg az 1963-asnál nagyobb arányban. A gazdasági verseny lendületének drámai gyorsulása várható, amikor az ázsiai, afrikai és latin-amerikai szocialista országok is mint lényeges ipari hatalmak fognak kibontakozni. Világméretii gazdasági fellendülés 7 ' te '■ ■ - V' . • ■ -• ... £ ~t\ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD