Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-07-23 / 30. szám
lüíffc ^ W T '* ^ 4V*#Ä&fl- H Äípjí 'í ip *<F >v< a :- r- u> .n ^ AMERIKAI MAGYAR SZQ — rfUNGARtAN WORD Thursday, July 23, 1964 A SAN FRANCISCOI KONVENCIÓ A U. S. FASIZMUS ELŐFUTÁRA (Folytatás az első oldalról) howert a republikánus pártból. “Ön nem veszi tudomásul, hogy a republikánus szavazópolgárok 60 százaléka nem osztja az Ön nézeteit. “Az ön hivei nem veszik tudomásul e tényt. Beismerik, hogy ön egy kisebbségi jelölt, de úgy érzik. hogy megvásároltak, megvettek vagy kompromittáltak elég delegátust ahhoz, hogy biztosítsák a szavazás kimenetelét az ön javára.” “Remélem, lesz bátorsága ahhoz, hogy e kérdéseket a nemzet szemeláttára a televízión kivitassuk.’’ Nos, Goldwater nem fogadta el az ajánlatot. Miért menjen vitázni, amikor hivei már “felvásároltak” vagy megvesztegettek elegendő delegátust jelölése biztosítására? Lehurrogják a szónokokat Ilyen előzmények után nyílt meg a konvenció. Hogy milyen szélsőséges elemekkel rakatták meg Goldwaterék a konvenciót, annak jellemzésére legyen elegendő két incidens megemlítése. Először az, hogy a konvenció lehurrogta saját megnyitó szónokát, Hatfield oregoni kormányzót, mert megnyitó (keynote) beszédében kritizálni merte a John Birch társaságot. A következő nap Hatfield több száz levelet kapott a Birch-banda tagjaitól, akik ‘demagóg”, “keresztényellenes”, “moszkvai ügynök” és ehhez hasonló jelzőkkel illették. Rockefeller kormányzó alig volt képes szóhoz jutni, amidőn a Birch társaság tagjait megbélyegző javaslat mellett akart felszólalni. Akkora volt a fasiszták üvöltése, hogy hat percig kellett várnia, amig képes volt beszédét megkezdeni, amelyet aztán szüntelen közbeszólásokkal zavartak. Amerika történetében szinte példátlan látvány volt, amikor az ország egyik leggazdagabb embere, a legnagyobb állam kormányzója, a párt egyik elnökjelöltje panaszkodva jelentette ki: “Kérem ez az ország azért még mindig szabad ország!” bi A konvenció aztán minden módosító javaslatot, amely enyhítette volna a Goldwaterék által eredetileg megszövegezett ultra-reakciós pártprogramot, felkiáltással leszavazott. Johnson a "swindler" A szavazás szerdán este folyt le. Goldwater, mindjárt az első menetben megszerezte a jelöléshez szükséges többséget, 883 szavazatot Scranton pennsylvaniai kormányzó 214 szavazatával szemben. Még mielőtt a szavazás megtörtént volna Goldwater kimutatta foga fehérjét és előrevetette tervbevett kampányának jellegét, amikor egy újságíró megjegyzésére adott válaszában Johnson elnököt “Amerika legnagyobb svindlerének” nyilvánította. “A legnagyobb hamisítvány, amely forgalomban van”, mondta volt szenátor kollégájáról, az Egyesült Államok elnökéről. Az elfogadó beszéd Ilyen előzmények után jött el az elnökjelöiti beszéd elmondásának alkalma, amellyel Goldwater betetőzte, ha ugyan szüksége volt arra, reakciós hitvallomását, programját a szélsőséges elemek nyílt védelmezésével és bátorításával: "A szabadság védelmében a szélsőségesség nem bűn — mondotta — mérséklet az igazság követésében nem erény.” Ez az otromba, demagóg és nyilván valamely ügyes firkásza pillanatnyi elmezavarában (melyet az illető inspirációnak tartott) megszületett frázis kisérteni fogja Goldwatert nemcsak a jelenlegi elnöki kampányában, hanem egész életében. Nem azért, mintha formailag nem volna benne igazság, hanem azért, mert e kijelentésével a John Birch bandát, a Ku-Klux-Klant, a mississippii gyilkosokat, a faji mániákusokat közvetve a “szabadság védelmezőinek” minősítette. Beszéde központi témája felhívás volt a republikánus párt tagjaihoz, hogy megválasztása révén “szabadítsuk fel az amerikai népet és gyújtsunk világosságot a szabadság számára az egész világon." (Ugyan kit akar Amerikában felszabadítani ez a demagóg? Nem a négereket, az egyik politikailag valóban elnyomott réteget, hiszen a polgárjogi törvény ellen szavazott. Inkább a mississippi-i “vörösnyakuakat”, a faji mániákusokat, hogy még szabadabban tombolhassanak. És hogyan akar “világosságot gyújtani” a szabadság számára? Az atom bomba fényével, amelyet Déi-Vietnam népére akar ledobatni?) Majd nagy bölcsen a következő megállapítást tette: “A magántulajdon szentsége az alkotmányos kormányzat alapja egy szabad társadalomban.” Mintha valaki veszélyeztetné Amerikában a “magántulajdon szentségét,” ami már szentebb nem is lehet, hiszen az idén érték el Goldwater ur tőkéstársai a legmagasabb profitot Amerika történetében. Persze nem szábad szem elől tévesztenünk, hogy Goldwater táborában lelhetők fel azok a zabolátlan tőkések is, akik szeretnék eltörölni a jövedelmi adót, eltörölni a társadalmi biztosítást is és ehelyett a kormányzat fenntartásához szükséges adót forgalmi adó révén előteremteni. Ez, ifiinden valószínűség szerint, a dolgozó osztály adóterhét-duplájára emelné fel, és emellett irgalmatlanul sújtana mindenkit, még az évi 100 dolláron aluli jövedelemmel rendelkezőt is, mert min den közszükségleti cikk, a kenyértől és sótól kezdve, adózva lenne. Ezek a tervek húzódnak meg Goldwater ájtatos frázisai mögött a magántulajdon “szentségéről ” “A jóisten — mondta ez a hitbuzgó atombombád politikus -— ezt az országot a bátrak otthonává emelte, hogy virágozzon, mint a szabad emberek országa, nem pedig arra, hogy a kollektivizmus mocsara legyen és hogy meggörnyedjen a kommunizmus hetvenkedése előtt.” A Johnson-adminisztrációt kíméletlenül ostorozta, mivel “nem biztosítja a nemzetet a belső erőszaktól. A történelem azt bizonyítja, hogy semmi sem késziti elő a zsarnokságot jobban, mint az, amikor a felelős közéleti vezetők nem tartják fenn a közbiztonságot az utcákon a csatangoló betyároktól.” Belföldi reagálás Goldwater konvenciós győzelme, a konvenció előtt, alatt és után tett megjegyzései, általános megdöbbenést váltottak ki Amerikában és az egész világon. Brown kaliforniai kormányzó a következő kijelentést tette: "Goldwater elfogadó beszéde a fasizmustól bűzlik." Drew Pearson, a neves újságíró és kommentátor, szintén rámutat a san-franciscoi események fasiszta jellegére: "A fasizmus bűzét lehetett érezni e városban a konvenció egész tartama alatt, bárhova mentünk is." “Éreztem" az egyik Goldwater-párti gyűlésen, amelyen a Birch társaság egyik vezére beszélt. Éreztem a milliomos mccarthysta Hunt szállodai főhadiszállásán, ahol gyártották a Goldwater röplapokat. “Éreztem, amikor egy fegyveres rohamosztagos megakadályozta Scranton kormányzó feleségét, hogy keresztülmenjen azon a folyosón, amelyen Goldwater lakosztálya volt. “Éreztem amikor a konvención az egyik déli delegátus azt a kijelentést tette, hogy Oswaldnak a kongresszus becsületérdemrendjét kellett volna adni Kennedy meggyilkolásáért.” A newyorki Herald Tribune, a republikánus párt főszócsöve a keleti államokban, a következő megjegyzést fűzte Goldwater jelöléséhez: “A republikánus párt most szemtől szemben áll a közvetlen veszéllyel a gyűlölet és bigottság hivei részéről. Nehéz lesz Goldwater szenátornak ezeket az elemeket korlátok között tartania...” Goldwaternek persze esze ágában sem volt ezeket “korlátok között” tartani. Ellenkezőleg, elfogadó beszédében megveregette vállukat, megdicsérte őket. A Boston Globe szintén rámutat arra, hogy a republikánus párt “komoly problémával néz szembe, a szélsőségesség, a faji gyűlölet problémájával. De túl józan a párt ahhoz mintsem teret adjon a szélsőségeknek.” A Philadelphiai Bulletin becsületesen rámutatott a san-franciscoi események egyik igen fontos rugójára: “Gondolkozó emberekben felmerül az a gondolat, hogy a delegátusok többsége azért sorakozott fel Goldwater mögött, mivel úgy remélik, hogy ő az a republikánus jelölt, aki leginkább számíthat a négerek egyenjogúságát ellenző fehérek támogatására. Ha ez volt az igazi indoka választásuknak, akkor nem válik becsületükre, de súlyos veszélyt hozhatnak a nemzetre. Goldwater szenátoron a felelősség, hogy ez a veszély a minimálisra szorítkozzon.” Megdöbbenés külföldön A külföldön még egyöntetűbb volt a riadalom Goldwater jelölésével kapcsolatban. A szélsőjobb- oldaltól, a szélsőbaloldalig az egész sajtó csaknem egyöntetüleg megdöbbenésének adott kifejezést, hogy Amerikában ilyen ember válhatott egy nagy politikai párt jelöltjévé. Le Monde, a legbefolyásosabb francia lapok egyike “nyomd meg a gombot-rendőrnek” nevezte Goldwatert kijelentve, hogy "reszketünk, ha arra gondolunk, mi történne, ha ez a nihilista győzne." A brüsszeli sajtó egyöntetűen katasztrofálisnak nevezi azt a lehetőséget, hogy Goldwaternek sikerülne bejutni a Fehér Házba. India legbefolyásosabb napilapja a “Times of India”, ezt irta a konvencióról: “A goldwaterizmus az öntelt arroganciának, a tudatlanságnak és felelőtlenségnek a keveréke. Hogy egy ilyen ember szenátor lehet Amerikában, az magábavéve eléggé nyugtalanító. De ennél is sokkalta aggasztóbb az, hogy a republikánus pártban ily sok követőre tehetett szert.” Argentínában, ahol a politikai légkör egyáltalán- nem nevezhető liberálisnak, a legnagyobb napilap a Mundo egy rajzot közölt az első oldalon, mely két, egymással ölelkező gorillát ábrázolt. A kép alá ez volt Írva: “Gratulálok komám, győzött Gald- water barátunk.” Brazíliában, ahol szintén amerika-barát reakciós kormány van hatalmon és ahol a sajtó ennélfogva szintén óvatosan kezeli az amerikai politikai eseményeket, a vezető lapok egyhangúan a reakció győzelmének könyvelik el Goldwater jelölését. A “Journal de Brasil” ezt Írja többek között vezér- cikkileg: “Goldwater az USA és a Szovjetunió közötti békés együttélés politikája elvetését hirdeti. Szítja a faji ellentétek lángját, ki akarja vonni az Egyesült Államokat a UN-ből és atombombákkal akarja ‘megoldani’ Délkelet-Azsia problémáit.” Hongkongban, amely mintegy idegközpontja a távolkeletnek, az az egyöntetű vélemény a diplomáciai testület tagjai között, hogy Goldwater, ha bejut az elnöki székbe, atom-katasztrófába ránthatja a világot. Az afrikai Nigéria köztársaságban a parlamentben az égjük képviselő szóvá tette a san-franciscoi konvenciót és Goldwatert “a 20-ik század legveszedelmesebb amerikai”-jának nevezte. Mit irt a szovjet sajtó? A szovjet sajtó Goldwatert az amerikai fajgyűlölők, bennszülött fasiszták és az atomháborút követelők képviselőjének minősiti. A Pravda julius 17-i számában Goldwater az amerikai uralkodó osztály világnézete és politikája legtisztább termékének nevezi: “Goldwater és elnökké jelölése lett a következménye a hidegháború politikájának, a mccarthyz- musnak, az antikommunista hisztériának. Az amerikai sajtó ama, felelősebb része”, hangoztatja a Pravda, “amely felismeri ez uj fejlemény várható következményeit és amelyet aggaszt Goldwater jelölése, nem meri e tényeket beismerni.” Kik pénzelik Goldwatert? Lapunk julius 16-i számában már röviden utaltunk azokra a pénzforrásokra, amelyek lehetővé tették Goldwater kampányát a republikánus elnökjelöltség elnyerésére: Ezt irtuk többek között: “...a hirtelen meggazdagodott texasi olajmilliárdosok, akiket az olajkonjunktura a régebbi keleti pénzdirtasztiák, a Rockefellerek, Mellonok, Du- pontok, Harrimanok, Kuhnok, Lehmanok, Loeb- ok konkurrensévé tett...” — sorakoznak fel mögötte. Ezt a megállapításunkat most a tőkés sajtó egyik vezető publicisztájának, Drew Pearsonnak beismerésével támaszthatjuk alá. Ez az elsőrangú benfen- tes kapcsolatokkal rendelkező újságíró a következő megállapításokat teszi a Goldwater-mozgalpm pénzügyi hátteréről az amerikai sajtóban több mint száz lapban julius 19-én megjelent szindikált rovatában: “A hatalmi egyensúly a republikánus pártban áttolódott a Morgan, Rockefeller bankcsoporttól és a keleti “Ivy League” (Harvard, Yale egyetemeket kultiváló réteg) arisztokráciától az. . . újonnan, meggazdagodott türelmetlen elemekhez.” “12 évvel ezelőtt a keleti pénzoligarchiának, amelynek akkor Thomas Dewey volt a politikai fő ügynöke, sikerült a jelölést a konzervatív nyugati erők jelöltjétől, Taft szenátortól, Eisenhowerhez J2—
