Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-24 / 52. szám
Thursday, December 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 A HOTTol KOVÁCS Göcsej fővárosától nyugatra kis, régi falucska húzódik. A 700 éves települést — hajdanán Holttóként emlegették a krónikások —, csak 450 éve nevezik mostani nevén, Hottó. Az erdős domboldalon meghúzódó kis település régen hires. A környéken sehol nem tudták úgy kicifrázni a vasárnapi vászoninget, a fej- és vállkendőket, a csecsemőkelengyét, mint az itteni lányok. Szerte Göcsejben nem faragott senki olyan cifra botocskát, tulipános ládát, tükörtartót. Sehol egy legény nem tudott olyan diszt kanyaritani a bicskájával a kapuk előtti padokba, mint az itteniek. Nagy becsben áll a zalaegerszegi múzeumban ma is egy több száz éves faeke, innét, a faluból. Az idősebbek azt is megerősitik,. hogy a csorosz- lyát, az ekevasat Soós Antal kovács valamelyik dédnagyapja kalapácsolta. 250 éve... A község szivében ott húzódik ma is e több száz éves kovácsmühely. A szalmafedeles házikó apró vasrácsos ablakain belopódzó napfény, a kohó vörös fénye világítja meg a ma már kincs számba menő gerenda réseit, a több száz éves fúrót, a srófhuzót — a többi korabeli szerszámokat. A falu, de a környék legidősebb kovácsa — ki tudja hányadik unoka már a műhelyben —, Soós Antal bácsi sem tudja pontosan, hogy az ő dinasztiája hány száz éve üti itt a vasat. Eltelt már 250 esztendő is, hogy e műhely előtt vasalják a szekereket, patkolják a lovakat, élesítik a favágók fejszéjét, az aratók kaszáját. Kora reggeltől csengett, csilingelt itt a kalapács mindenkor és úgy, hogy egyszer-egyszer az eger- szegi öreg templom harangján is túl tett. Négy markos legény nyomta a fujtatókat és pattogott a szikra. Soós mester kalapácsára megszólalt a szokásos strófa. — Fújtasd Dádé, fújtasd... — Hadd üljön a vas. — Majd jön a paraszt, hozza a garast. — Jó lesz pálinkára. Hej, bizony, igy volt ez hajdanán — emlékezik Antal bácsi, akinek a napokban vette ki kezéből a fogót, a kalapácsot az idő. Hetvenéves. Magas, szikár tsz-kovács, pihenni tér, nyugdíjazták. A kovácsmühelyhez néző ablakhoz ül, gondolkodik, Hatvan év egy üllővel, egy kalapáccsal. Nehéz abbahagyni... Vajúdik, töpreng. Amikor ott jártunk is, fel, alá járt, aztán gondolt egyet. Legyintett. — Nem vagyok öreg — mondta. Szaporára vette lépteit, és elindult a kovácsmühely felé. S először a tornác előtt állt meg, aztán letelepedett egy bakra. Betekintett a kovácsmühely ajtaján, ahonnét akkor is olyan zeneszó szivárgott ki, mint egykor. Körülnézett és megfogta a nagykalapácsot. Muzsika Vígan táncolt a 200 éves üllőn a kalapács, talán az alatta levő 100 esztendős tölgyfatuskó is büszkén hallgatta a zenét. Az ilyen muzsika csalta ide esténként a falu apraját-nagyját, s ez állított meg itt minden járókelőt. A lovat azért kötötte ide a gerencsér, itt állt meg gebéjével az ószeres. Lobogott, pattogott most is a tűz a kohóban. Uj szikrák hullottak széjjel a mester keze nyomán. Úgy verte az üllőn utoljára a ritmust, hogy Dankó Pista is megirigyelte volna, ha hallja. Hallgassuk csak... — Kipp-kopp, te kovács, ugye vígan kalapálsz? — Kipp-kopp, te kovács, jó szerszám a kalapács! Jó bizony. Erre emlékszik Antal bácsi, ahogy kissé hajlottan kisétált a régi műhelyéből, és visz- szanéz. Az ódon műhely emlékei, a fekete gerendák, a koromlepte régi polcok, ismerősök. Ketten emlékeznek, a mester és a több száz éves szerszámok. Kezével végig simogatja a kétszárnyas régi ajtót, aminek félfájába annyi szeget próbáltak ki, de a szu még mindig nem fúrhatta bele magát... — Patinája van ennek — mondta halkan és nagyot pendített a kalapáccsal. Varjúnak nem lehet holló a fia. Mindig kovácsok voltunk — tette hozzá büszkeséggel. Négy rövidet és három hosszút csendült az üllő a kalapács ütésétől, s aztán igy szólt: — Tudja, milyen jel ez?... Ha ezt meghallotta egyszer a füle, úgy vágódott ide, mint sebes vágtában a ló. így volt ez a műhelyben, ki tudja mióta. A segéd, az inas jött a kalapácsütésre, de a mester sokszor kérésre, parancsra. Hozzá mindenki bekopogtatott, éjnek idején, de bezörgettek hozzá máskor, máshol is. — Antal!... Antal. Magát keressük. Jöjjön, gyorsan, gyújtson csak tüzet — tört be Hári Dezső, a vidék egyik urasága, a lakodalmas házhoz. Antal bácsi volt ott a nász. A kovácsmester elko- morodott, lesütötte a szemét, gondolkodott, s aztán igy szólt: Ki volt a legény? — Mit akar kend, ilyenkor, nem tudja, hogy... — Siessen Antal, holnap indulok a versenyre —■ parancsolt rá. Meg kell vasalnia a lovam, de tudja, úgy... Az öreg elbaktatott a kovácsmühelybe. Maga elé kötötte bőrkötényét, s aztán az urasághoz szólt: — Mutassa csak a csikó lábát! És úgy ráverte a vasat, hogy Mátyás király kovácsa se szebben, se jobban. Az első díjból Antal bácsi egy pohár bort és egy pörköltet kapott csak. — Ki volt a legény a faluban? Ezt bizony esténként a kovácsmühelyben döntötték el. Alig várták a műhely előtti bakon — vagy félig kész kerékagyon labukat lógató fiatalok —, hogy Antal bácsi pörölyével aznap utolsót pendítsen. Ettől kezdődött az igazi este. A mesék és tréfák között, volt az igazi erőpróba. Egy kézzel kinyomni a kisebbik, a 35 kg-os üllőt, és kettővel a nagyobbikat, a 90 kilósat. Csak az lett legény Hottón... Minden reggel újra csendült a műhelyben az üllő. Visszhangzik tőle a göcseji hegyhát, a zalai vidék. Ilyen muzsikaszóra ébred ma is a község szorgalmas népe. Soós Antal bácsi a bucsuzáskor még egyszer az üllőre vert Vas nyelven mondta: — Kipp-kopp, te kovács, jó szerszám a kalapács ... Antal bácsinak is ez volt hat évtizedig, s az lesz az unokának is. Mert, aki egyszer a kalapácsot megemelte... Györkös József Érdekes magyarországi levél PERTH AMBOY, N. J. — Kérem, ha tehetik, közöljék ezt a levelet, melyet testvéremtől kaptam. Meg kell jegyeznem, hogy András testvérem 85 éves lesz ez év decemberében. Ugyancsak azt is, hogy ismerek itt olyanokat, akik tizenkét ezer dolláros évi keresetből is alig tudnak valamit félretenni. A levélből csak egyes családi vonatkozású dolgokat hagytam ki és úgy érzem, hogy a levél érdekes, szinte közügynek tekinhető. Eredetijét megőrzőm, hogy ha esetleg “Az Ember” szerkesztője, vagy más kételkedne benne, megnézheti. Fontos, hogy az amerikai magyarság meglássa, milyen szépen halad szülőhazánk előre. B. Skapinetz Kedves Bertalan öcsém és Klára Sógornőm! A szept. 30-án irt leveleteknek nagyon megörültem, mivel elküldtétek a kedves dédunokák fényképét is. És ezúttal kívánok nektek sok szerencsét, hosszú életet és teljes jó egészséget gyermekeitek és unokáitokkal együtt, hogy egymást szeretve, öröm legyen az életetek. örömmel tudatom, hogy Zoltán fiamat szeptember 1-től kezdődőleg felvették az itteni Állami Gazdaság asztalosmühelyébe. Azóta ott dolgozik. Ennek nagyon örülök, nem kell már aggódnunk azon, hogy nincs elég munka a műhelyünkben. A múlt télen igen nehéz volt a helyzetük munkahiány miatt. Azért kellett nekem is a vendéglőből étkeznem. így már meg fogja szerezni öregségére a nyugdijat is. Mint kezdő, most nyolc forint óradijat kap, úgy tudom, hogy idővel emelkedni fog a fizetése. Naponta 8 órát dolgoznak és hárman vannak. Azóta már vett Zoltán fiam egy uj egyszemélyes motorkerékpárt, azon jár ki. Reggel 6 órakor kezdik a munkát és délután 3-ig tart. Ha hazajön, egy keveset még otthon is dolgozik. A nyáron volt több munkája, mint a múlt évben és tudott keresni elég szépen. Aug. 15 óta náluk vagyok és dolgozgatok egy keveset, amennyit bírok. Akkor volt még több bevégezni való munka és hivott engem is segíteni, hogy szept. 1-re készen lehessen a vállalt munkával. így is történt. Azóta náluk vagyok napközben és ott kapok ebédet, vacsorát is és csak aludni megyek haza. Az iparigazolvány még mindig az én nevemen van, egyelőre nem is adjuk be, s ha jön egy kis könnyű munka, amit meg tudok csinálni, azt elkészítem, a nehezebbet megcsinálja Zoltán. Ilonka mennem is keres pénzt kézimunkákkal, sokféle munkát tud szépen végezni. így tehát már biztosítva van a megélhetésük és a leányaikat is fogják tudni taníttatni! Józsi fiamék egészségesek és két fiuk S. Ujhelyen gimnáziumban tanul, ott is laknak és étkeznek. Gyula fiamék is egészségesek és jól vannak. A fiuk ez év végéig az itteni állami gazdaságban, mint gyakornok működik. Újév után vissza kell mennie Pestre az egyetemi iskolába, állami vizsgát letenni. Most rátérek a leveledben közölt dolgokra. A) Itt nálunk is igen nagy az ifjúság törekvése a magasabb tudásért, amit régente — mint irod is — nem lehetett a munkásnép gyermekeinek csak nagy ritkán elérni. Ennek én is és mindenki örül. Adva van, hogy magasabb tudással sokkal köny- nyebb az élet, ha tisztességes életmódot folytat az ember. B) A választásra vonatkozólag az itteni újságokból olvastam, hogy Johnson győzelme a józan ész győzelme volt! Nagy örömömre szolgál ez az eredmény, hogy a nagytömeg nép győzött az arany- gyűjtők felett... Remélem kedves testvérem, hogy a te aggodalmaid is megszűntek. így már merem remélni, hogy amig én élek, nem lesz atomháború!... C) Visszatérve az előbbi témákra, az újságok többször megemlítik, de a közhangulatból is tapasztalható, hogy azért igyekeznek a fiatalok magasabb iskolai tanulmányt végezni, mert már mind irtózik a munkától, különösen a mezőgazda- sági, illetve a paraszti munkát utálják, pedig ha a megélhetés fenntartásához szükséges élelmi cikkek termelésében nagy hiány lesz idővel, akkor mindenki éhezni fog!... Ezen a bajon már gépek segítségével igyekeznek segíteni, de a gépek nem tudnak mindent elvégezni. Ahhoz emberi kéz is kell! Hogy hova fog ez fejlődni, az a jövő titka! D) Van már annyi gép mindenfajta munkához, hogy bámulatos! Itt Tarcalon is az utcán minden percben rohannak az autók, motorbiciklik, kerékpárok, hogy az ember reszket félelmében, ha az utcán keresztül akar menni. A háztartások is erősen gépesítve vannak már. Érdemes megemlíteni, Zoltán fiaméknál a következők vannak: mosógép, porszivó-gép, kötőgép, selyemharisnyához szemfelszedő gép, hősugárzó gép, villamos melegítő gumipárna. Mindezekkel a menyem, Ilonka szépen tud dolgozni, ezenkívül drukkolás, illetve asztalterítők stb. kivarrásához előnyomást is végez. (Elég ügyes asszony, meg kell dicsérnem.) E) A községek fejlesztése, szépítése is erősen halad az egész országban. Itt nálunk most épül a vízvezeték. Az alapcsövek már le vannak rakva ax utcákban. Tokajból lesz idevezetve a viz, az év végére már üzembe hozzák. A tervek szerint az utcákon levő kifolyókból kaphatunk majd jó ivóvizet. A lakásokba a viz bevezetését csak tavasszal fogják megkezdeni. F) A kopaszhegy tetején épült televízió-telepen még mindig dolgoznak. A három-emeletes épület már készen van, most még továbbépül a televízió leadó-felvevő torony, már most is több mint száz méter magas, de még magasabbra építik. Világraszóló építmény lesz... A müut a község közepéből a fő-utcából vezet fel a Kopasz hegy 525 méter magas csúcsára, 5 és fél kilométer hosszúságban. És a lakásom éppen ezen az útvonalon van. így minden nap látom a forgalmat. Nagyon sok felnőtt diák látogatja e ritka építményt. Jönnek gyakran közeli országokból is. Ennélfogva rohamosan fejlődik a községünk is. Van már sok uj épület, gyönyörű kulturház, emeletes iskolák, munkáslakások. Ezek állami épületek. Tehát van hol szórakozni! És a keresetet elkölteni. Sok házban van már televízió és rádió is csaknem minden házban. Általában a nép is elég jól érzi magát. Csak az a baj, hogy mindenki csak annyi fizetést kap, amiből szűkösen megél. De abból öregségére vagy betegség idejére megspórolni csak nagyon kevés ember tud mert a kereset a kiadáshoz mérten kevés! Ezekután a gyermekeim és testvérünk nevében is, jókivánságainkat küldöm és vagyok mindvégig szerető testvér és sógor: Skapinyecz András Tárcái, Zemplén megye KEW KELL CSOMAGOLNI! - NEM KELL VÁMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segithe► ti mkonait IKKA-csomagohkal! * ► Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját könyveit Magyarországból kihozhatja általunk KERJEN ÁRJEGYZÉKET ; BÜOWIHEU 15 PrtrK Row New York 38, N.Y. Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Telefon: BA 7-1166-7 »*. .O. — A A A A A. A A A Jkii
