Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-24 / 52. szám
Thursday. December 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD t fLUOGVfin én -Cátom... Írja: EHZV Enyhülés és haladás Kedves vendéget köszöntöttünk Los Angelesben a közelmúltban: Gárdos Emil felesége látogatott meg bennünket először, amióta férjével Magyar- országba költözött. Amikor meghívásunkra résztvett a hónap minden negyedik estjén tartott lapbizottsági gyűlésen, megkérdeztük, mi a véleménye arról, amit ennyi idő elmúltával itt tapasztalt és kértük, tegyen ösz- szehasonlitást az itteni és az óhazai élet között. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor ez a szimpatikus “amerikai” nő MAGYARUL számolt be élményeiről, még pedig nagyon választékos magyarsággal. Abból, amit személyes tapasztalatai alapján mondott, a következőket jegyeztem meg: Az építkezés és az általános fejlődés Amerikában, különösen New Yorkban “fantasztikus”. Látszólag mindenben bőség van, nagyobb bőség, mint Magyarországon és általában Európában. Ami megdöbbentő, hogy ennek ellenére aránylag túl magas a munkanélküliség. Az emberekkel való beszélgetésből kiderül, hogy az amerikaiak nem élnek nyugodtan, gondtalanul. Amitől “félnek”, elsősorban: munkájuk, állásuk elvesztése; másodsorban: betegség. Mind a kettő tönkreteheti az átlagos amerikait. Ellentétben ezzel, Magyarországon az emberek nyugodtan, gond nélkül élnek, mert munkanélküliség nincs — sőt, inkább munkáshiány van —, és betegség esetén fiatalról-öregről, dolgozóról-nyug- dijasról, gondoskodás történik. Sokan utaznak külföldre, még többen látogatják a mozikat, színházakat, múzeumokat, kiállításokat. Gárdosné látogatása idején a feleségem leánykori barátnőjétől kapott levelet. Mielőtt néhány idézetet közlök abból, megjegyzem, hogy az illető nő nem tagja a Dolgozók Pártjának és nincs “nagy” állása. Tudtunkkal kb. 1,500 forint havi fizetése van. Többek Jsözött ezt irta: “A szomszédos országokkal összehasonlítva, nálunk sokkal jobbak a viszonyok. Persze nekünk van egy Kádárunk, az Isten tartsa meg őt jó egészségben sokáig! Mindenki szereti őt. “A hónap elején Szászországban voltam 8 napig. Két évvel ezelőtt is voltam ott, de akkor Drezdában alig fél órai időm volt végigszaladni a képtáron. Most egy teljes napot töltöttem ott. Sok minden látnivaló között a Sixtusi Madonnát mindenkinek, aki csak teheti, látni kéne. “Itt mindenki össze-vissza utazik. Elmennek minden évben 8—10-szer Csehországba, néhányszor Bécsbe, mert útlevél könnyen kapható. “A fő szórakozásom a hangverseny bérletem. Pár hete Casals Pablo a saját oratóriumát vezényelte. A ‘Jászol’ volt a cime. Csodás este volt. Nagy művész és becsülendő, amit a Béke érdekében tesz. Fischer Annit is hallottam zenekarral. Néhány jó filmet is láttam. A legjobbak egyike Tennessee Williams ‘Az i)fjuság édes madara’ volt.” Aki szereti szülőföldjét és szivén viseli a magyar nép sorsát, annak a lelke is örül, amikor ilyeneket hall vagy olvas... A napokban a Magyarok Világszövetsége jóvoltából megkaptam az 1964-es “Magyar statisztikai zsebkönyvet”, amely nagyon Ízléses kivitelben évenkint jelenik meg. A zsebkönyv hasznos nemzetközi népességi és földrajzi adatokat is közöl, de engem elsősorban az ország fejlődése és a nép életszínvonalának emelkedése érdekelt. Látom, hogy Budapest és Szeged kivételével a népesség mindenütt természetes szaporodást mutat. Amig 1938-ban minden ezer lakosból 46, 1949- ben pedig 58 rádió előifzető volt, addig 1963-ban számuk már 243-ra emelkedett. Tv-re 1962-ben minden ezer lakosból 325, 1963-ban 466 fizetett elő. A mozilátogatók száma a 47 millióról 1950- ben, 115 millióra emelkedett 1963-ban. Ugyanez idő alatt a színházlátogatók száma 3 millióról 5.8 millióra emelkedett. A magyar nép soha annyit nem olvasott, mint ma, mert nem is kapott arra alkalmat. 1950-ben 20 millió példányban adtak ki könyveket, 1963- ban 44.8 milliót. Ugyanez idő alatt a napilapok példányszáma 290 millióról 555 millióra emelkedett. 1950-ben minden tízezer lakosra 11, 1963-ban 17.7 orvos jutott. Ugyanez idő alatt minden tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 55.7-ről 74.4-re emelkedett. A munkások és alkalmazottak reáljövedelme; a parasztság jövedelme és fogyasztásának reálértéke; az egy főre jutó fogyasztás a fontosabb élelmiszerekből és a takarékbetétállomány az egész vonalon egészséges emelkedést mutat. Az 1963. év folyamán 584,688 turista volt Magyarországon, több mint kétszerannyi, mint az 1960. évben. Külföldre 572,380 magyar polgár utazott. Oly nagy számban utaznak a nyugati országokba, hogy a nyár folyamán Budapesten külön irodát nyitottak ezeknek lebonyolítására. Élelmiszerből, ruházati cikkekből és vegyesiparcikkekből; bútorból, porszívókból, villamos hűtőszekrényekből, tv-ből és személygépkocsikból sokkal többen vásároltak, mint az előző években. 1963-ban emelkedett a traktorok száma, a műtrágyái elhasználás és az öntözött területek. A fontosabb növények — búza, árpa, kukorica, cukorrépa — termésátlaga is magasabb volt, mint bármikor 1931 óta. Ugyanez áll a szén- és kőolaj, valamint az acél- és villamosenergiatermelésre is. A nemzeti jövedelem az 1949-es évi 100 alapot véve. 1963-ban 263-ra emelkedett. A fenti adatoknak és sok más adatnak (amelyekben a zsebkönyv bővelkedik) szakértői analizálását talán majd elvégzi lapunk gazdasági szakértője, Eörsi Béla, mert ehhez én nem értek. Amit itt nagyon kivonatosan közöltem, azt azért tettem, hogy szülőföldünk fejlődése és a magyar nép életszínvonalának, kulturális életének emelkedése feletti örömömet megosszam lapunk olvasótáborával. Akik személyes tapasztalatból számolnak be és akik levelet Írnak, alátámasztják a statisztikai zsebkönyv adatait; külön-külön és együtt megcáfolhatatlan bizonyítékát nyújtják annak, hogy Magyarország az “enyhülésben” és a haladásban jelentős lépésekkel megy előre egy jobb és biztosabb kor felé. Ezt csak azok nem látják és nem akarják látni, nem akarják elismerni, akik szülőföldünk elleni uszításból élnek. Szerencse, hogy káros s szégyen- teljes igyekezetük napról-napra hiábavalóbbnak bizonyul. A Magyar Szó olvasóinak, barátainak kellemes ünnepeket, jó egészséget és BÉKÉS, boldog uj esztendőt kívánok! E. H. Neuwald sanak, ha szomszéd szomszéd ellen összeesküdik, akkor a világ primitiv anarchiába fog süllyedni.” Ez már a negyedik Stevenson volna. Kérem tehát, hogy közöljék a Stevensonok pontos keresztnevét és középső kezdőbetűjét, valamint rokoni kapcsolataikat, hogy jobban megérthessék az olvasók az amerikai külpolitikát. Tájékozatlan olvasó Elmélkedés az “Osfor”-ról LOS ANGELES, Cal. — A Magyar Szó nov. 26-i számában olyan cikket olvastam, melyet sohasem fogok elfelejteni, amig csak élek. A cikk cime: Érdemes-e a Holdba menni? A cikk végén csak eny- nyi áll: Ostor, de hogy melyik ostor, azt nem tudom. Én ugyanis ismerek ostort, a kisgazdának is volt ostora, amivel a lovát hajtotta, a kondásnak is volt, az másformáju, kurta nyelű volt; úgyszintén a csordásé és csikósé is. Azután hallottam Isten Ostoráról, de hogy az hogy néz ki, azt nem tudom, mert nem láttam soha. Sehogy se tudom elképzelni, hogy miért Ostor a neve, hacsak nem azért, hogy az ember szeretné tudni mindazokat, amik a cikkben meg vannak írva és mégis képtelen erre, ezért úgy gondolom, hogy a cikk írója ezt a nevet gondolta a legmegfelelőbbnek. Bárhogyan is van, ilyen tanulságos cikket a világegyetemről csak akkor olvastam, amikor lapunk kinyitotta lelki szemeimet; hogy mikor volt ez. már nem is tudom határozottan, de talán úgy 18—20-ban. Akkor is volt egy ilyen cikk a lapunkban Kopernikuszról. Ez volt az első alkalom, amikor kezdtem megérteni a világegyetem lényegét, ahogyan a magasabb iskolákban tanítják. Igaz, én nem jártam oda soha, de olyan emberrel hozott össze a sors, aki járt és attól hallottam ilyesmikről beszélni. De leginkább a lapunk érttette meg velem ezt a kérdést. Viszont ez a nov. 26-i lapszámban megjelent cikk még bővitette elképzelésemet a világegyetemről. Ilyen cikket a kis polgári lapok nem közölnek, mert olvasóikat meg akarják menteni az egyházak részére, a papok híveinek. Talán még Rev. Gross se írna ilyen cikket, habár ő a munkások tanítója, de ezt inkább politikai és társadalmi téren végzi. Taylor Szabó József VÉLEMÉNYEK A NAPTÁRRÓL LONG ISLAND, N.Y, — Alig pár órája annak, hogy megkaptam az 1965-ös naptárt és képtelen vagyok letenni a kezemből. Sok szép és jó naptárunk volt már, de ilyen még sohasem. Képtelen vagyok szavakat találni az érzelmeim kifejezésére; tanulságos, csodálatos, megdöbbentő, biztos vagyok abban az egész USA-ban nem lehet egy ilyen olvasmányt találni, Ez nem is naptár, ez egy lexikon. Magam előtt is érthetetlen az a betege? fájdalom amit érzek, mivel nincsen angolul irva, én szeretném ezt a naptárt mindenkinek a kezébe adni és kikiáltani: Emberek, vakok, lássatok, tanuljatok mielőtt még nem késő. Itt küldöm naptár árát és rendelést öt naptárra. A felülfizetést fordítsák a lap fenntartására. Adele Stern ★ NEW YORK, NY. — Én is megkaptam már a naptárt, nagyon köszönöm, hogy megküldték. A fedőlapja különösen megragadta a figyelmemet, mert gondolkodásra késztetett. Látom, hogy a magyar-amerikai barátságot akarják kifejezni vele és azt, hogy minél nagyobb kapcsolat fejlődjön ki szülőföldünk és fogadott hazánk között, így legyen! Ami a tartalmát illeti, eddig csak annyi időm volt, hogy átlapozzam, de a különböző képek máris lenyűgözően hatottak rám. Nagyon szépek az illusztrációk is, Zilzer Gyula művész Írása rendkívül érdekes, müveinek közlése nagyon jó gondolat volt. Gyönyörűek a képek Magyarországról, az odalátogató amerikaiakról, bár minél több ilyen képet láthatnánk a lapban is. A naptár annyira megtetszett, hogy öt dollárt küldök érte, és megrendelem egy jó barátomnak is, kérem, küldjék el az én nevemben. K. R. MINDENKI IRKAT Jó ANC0L LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. X. ^ ^ Hány Stevenson van? NEW YORK, N. Y. — Tudom, hogy a Stevenson család tagjai régi politikusok, csak azt nem tudom pontosan, hogy hányán politizálnak ma, mert nehéz őket egymástól megkülönböztetni. Itt gondolok az 1952-es és 1956-os elnökjelölt Stevensonra, meg a jelölésre 1960-ban sikertelenül pályázó Stevensonra, akinek nézeteivel minden haladó és békeszerető ember bátran egyetérthetett, aki rámutatott, hogy a U.S.-t a világ nagy részén a békére nézve súlyosabb veszélynek tartják, mint a Szovjetuniót; aki kritizálta, hogy Amerika nem hajlandó az igazi leszerelésről tárgyalni és amig itt a vezetők szabadságról beszélnek, addig a világ legrosszabb diktátorait támogatják. Aki felhívta a Szovjetuniót, hogy Amerikával együtt biztosítsa a Kongó demokráciáját és függetlenségét. Azután jött a másik Stevenson, az Egyesült Nemzetek amerikai főmegbizottja, akinek szavait Kruscsev sajnálattal hasonlította össze a korábbi, progresszív és humánus Stevensonéval, akivel kapcsolatban Ceylon küldötte mondta: nemcsak két Kina van, de két Stevenson is; akit benn és kinn nyiltan hazudozással vádoltak, amikor tagadta Amerika szerepét a kubai invázióban és a kubai nép felkeléséről képzelődött; aki háborúval fenyegette a Szovjetuniót, ha “nem fékezi ambícióját.” Aki nem a rendőrállamot támadta, mint az első Stevenson, hanem végigutazta Dél-Amerikát, követelve ott a rendőrök erősebb felfegyverzését a népi mozgalmak ellen és aki a nyugati félteke országainak Kuba elleni közös támadását hirdette, hogy kiirtsák a “szocializmust, melyet nem tűrhetünk el az amerikai kontinensen.” De megjelent a szintéren egy másik Stevenson is, aki olyan költőien fejezte ki magát, hogy “a forradalom vihara a legszebb zene a mi fülünknek.” Most végül az ENSZ-ben megint egy újabb Stevenson képviseli Amerikát, aki azt mondja: “Ha minden nemzetközi vetélkedésből uj spanyol polgárháború lesz, ha mindegyik frakció más afrikai és más nagyhatalmat von be a vitába, akkor véres és szégyenletes lesz a független Afrika történelme. . . Ha a világ kormányaiméin ismerik el más kormányok jogát az élethez és ha nem tartózkodnak attól, hogy más kormányokat eltávolít-
