Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-24 / 52. szám
Thursday, December 24, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: Egy diktátor tündöklése és bukása Juan Domingo Peron — Argentina volt katonai diktátora — a világháború kitörésekor kezdte meg tüneményes ivelésü pályafutását. Nem lesz érdektelen közelebbről megvizsgálni, hogyan jutott az argentinai hadsereg paraszti származású, ismeretlen nevű ezredese, előbb a hadügyminiszteri székbe,, majd 1946 februárjában a köztársaság elnöki tisztségébe. Hogy miként tudta kilenc éven át korlátlan hatalommal irányítani egy majd három millió négyzetkilométer kiterjedésű ország sorsát. Peron lépésről-lépésre generálissá, majd katonai diktátorrá válva, a háború zavarában elsősorban későbbi feleségének, a hasonlóképpen igen szerény viszonyokból felcseperedett Éva Duarte- nak köszönhette, hogy üstökösszerüen emelkedő politikai szerephez jutott. Éva falujából 1940 elején került fel a fővárosba: Buenos Airesbe. Moziszinésznő szeretett volna lenni. De meg kellett elégednie egy jelentéktelenebb fővárosi rádióállomás bemondói állásával. Mégis ez volt az a pozíció, ahonnan minden politikai előkészültség nélkül, sikerült magát a főváros “kis embereinek”, majd később a munkásság széles rétegeinek szivébe beférkőznie. Éva a gazdag Argentina dolgozó tömegeinek nyomorát — melyet közelről isrnert — ostorozta beszédeiben. Ennek orvoslására széleskörű jótékonykodás szükségességét propagálta. Ezzel nyerte meg jelentős tömegek ragaszkodását. De egyidejűleg ezenkívül ügyesen ki tudta használni a kezdődő háborús konjunktúrát is. A világháború kitörésével a német náci diplomácia lázas tevékenységbe kezdett az amerikai kontinensen is. Az Egyesült Államokban, valamint Közép- és Dél-Amerikában mozgósította a német- származású népi csoportokat; egyidejűleg busás megvesztegetésekkel az egyes országok polgári sajtóját is a náci ügy érdekében. Buenos Airesben a német náci követség felfigyelt Éva népszerűségére. Nagyobb pénzösszeg folyósításával megszerez te Évát náci ügynöknek. Nagy jelentőséget tulajdonított ugyanis annak, hogy Éva, mint Peron ezredes barátnője, fontos hadi információkat is szolgáltathatott. A háború után a buenos-airesi náci követségen és a Berlinben feltalált eredeti nyugták megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a jótékonyságot hirdető Éva és barátja, majd későbbi férje, Peron, jelentős összegeket vettek fel a német náci kémközponttól egyéni célokra. így kezdődött Peron tüneményes pályafutása, elsőnek mint náci kémé. Ezzel magyarázható meg az is, hogy Peron megbízója: Hitler harmadik birodalmának bukása után is, állta a megállapodást megbízóival. Mint Argentina katonai diktátora, búvóhelyet biztosított nemcsak a kézrekerült Eichmannak, de több más náci főembernek is, köztük a mindmáig sikeresen bujkáló Bormannak. Hitler legfőbb bizalmasának. Hogy védnöksége alatt nyugodtan szervezkedhetett egy náci terror-organizáció: a Ta- caura, mely még újabban is ismételten életjelt ad magáról. Peron, felesége Éva népszerűségének és az osztálytudatlan tömegekkel való szoros kapcsolatának köszönhette csupán, hogy megszervezhette saját politikai pártját: a “Justicionalista Pártot”. Ez a meglevő társadalmi igazságtalanságok megszüntetésének követelésével kezdte toborozni tagjait. A párt rövidesen százezreket számlált soraiban. A kispolgári elemeken felül széles munkásrétegeket is. A náci propagandától eltanult demogógiával Peron és Éva “igazságot”, jogot és emberibb életet ígért a nyomorgó tömegeknek; a nincstelen “de- camisodos”-oknak — azoknak, akiknek még ingük sincsen —. Szavakban, ígéretekben utánozták a volt nagy francia polgári forradalmat, amely hasonlóképpen a “sahs culotte” — az alsóruhát is nélkülöző — szegényeket tudta mozgósítani céljai elérésére. A rosszemlékű nácizmus örökségeként kell tekintenünk azt a hatványozott személyi kultuszt, mely a justicionalista párton belül—sajnos ennek széles ipari munkás tagjai sorában is — Éva és Peron személyét körülvette. Ugyanaz a jelenség ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 « ’ Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bal- < ' Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország 4 ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ez, mely a német náci pártban a “vezér”-ből: Hitlerből, istent faragott és amely lehetővé tette, hogy milliós tömegek vakon a pusztulásba kövessék. A justicionalista párt korrupt alvezérei voltak azok, akik jólszervezett taktikájukkal Argentínában a ténylegesen kis koncepciójú, volt náci kémekből: Feronból és feleségéből nagy társadalmi reformereket, nagy államférfiakat és bálványokat mintáztak meg. Az őrültséggel határos személyi kultusznak volt az eredménye, hogy Évának korai elhunyta után, a 60 ezer tagot számláló argentinai élelmezési munkások szakszervezete a Vatikánhoz fordult, hogy iktassa Évát jótékony akciói elismeréseként, a katolikus egyház szentjei sorába. Osztálytudatlan tömegek elvakult támogatásával Peron generális 1946-ban Argentina államfőjévé válik. Kilenc évi kormányzása alatt — mint teljhatalmú katonai diktátornak — módjában állott volna hazug, demagóg Ígéreteit valóra váltani. De hangzatos antiimperialista kijelentéseken kivül, semmi érdemleges intézkedést nem tett a meglevő és fokozódó társadalmi igazságtalanságok megszün tetősére. Osztálybeállitottságának megfelelőleg nem vitte keresztül az annyira esedékes földosztást; nem nacionalizálta a bel- és külföldi kapitalisták kezében lévő nagyipari és gyári üzemeket. Uralma alatt csak a korrupció és a tömeg elszegényedése vált még érezhetőbbé. De az uralkodó osztályok és patrónusuk az Egyesült Államok diplomáciája még a demagóg fenyegetéseket is sokallta, annak ellenére, hogy ezek mögött nem volt komoly szándék, hogy az ország gazdasági viszonyait megváltoztassa. A katolikus klérus támogatásával a “gorillák”: generálisok és tengernagyok, 1955-ben fegyveres felkeléssel vetettek véget Peron uralmának. Peron súlyos dollármilliókat “kimenekítve”, emigrációba kényszerült; tényleges politikai érzelmeinek megfelelőleg: Franco generális Spanyolországába (ahol többek közt a volt dominikai bukott diktátor, Trujillo családja és egyidőben a vé- reskezü kongói áruló: Csőmbe is menedéket talált). Nábob módjára élve, Peron Madridból irányította alvezéreit, hogy tartsák életben pártja aktivitását, mert ezt a hatalomra került gorillák illegalitásba, a föld alá szorították, csakúgy, mint az osztályharcos argentinai kommunista pártot. Az alvezérek — főként a peronista szakszervezetek vezetői nyomására—Peron nemrég nagy sajtópropagandával bejelentette, hogy visszatér hazájába, hogy személyesen vezesse az elégedetlen és az uj politikai “megszilárdulásban” tovább nyomorgó dolgozók harcait. Az alvezérek állandóan buzdították Peront erre az elhatározásra, mert jól tudták, hogy' a megcsalt “kisemberek” és a demagógiával félrevezetett munkásrétegek a justicionalista pártban, mindjobban kiábrándulnak a Peron iránti személyi kultuszból. Hosszas habozás után Peron végrehajtotta hazautazási tervét. De ez rög- tönösen dugába dőlt. Az argentinai kormányelnök, Illia, aki ténylegesen csak leplezi a gorillák uralmát, a leghatározottabban megtiltotta a volt diktátor hazatérését. Peron és kísérete repülőgépét Rióban, ahol átszállni készült Buenos Airesbe, Brazília katonai diktátora Branco generális azonnal visszaparancsolta Spanyolországba; Franco viszont, hogy további kellemetlenségeket elkerüljön a vele egy húron pendülő argentinai kormánnyal, a sikertelenül visszatért Peron mozgási lehetőségét alaposan megszorította. A volt diktátort egy távoli spanyol szigetre internálta. A nagy hűhóval beharangozott politikai akció ilymódon meghiúsult. Az egyetlen látható eredmény csupán annyi, hogy az argentinai dolgozó rétegek semmiképpen sem válaszoltak olyan élénken Peron feltámadási kísérletére, és a reakciós kormány intézkedésére, mint ahogy a volt katonai diktátor, Peron és korrupt alvezérei számították. Apró-cseprő tiltakozásokon kivül, az élet Argentínában folyik tovább. Sztrájkokban a dolgozó munkások és baloldali értelmiségek részéről nincsen hiány. De ezeket az osztályharc: gazdasági és politikai érdekek s nem a demagóg justicionalista párt jelszavai irányítják. A személyi kultusznak és Peron tündöklésének Argentínában végeszakadt. * • UJ EGYETEMI városrészt adtak át Havannában ; hamarosan 600 diák kezdi meg itt a tanulást a műszaki és az állatorvosi fakultáson. Januárban további tanszékek és intézetek nyílnak. • • • Az orgonazene történetében páratlan leletre bukkantak Dániában. A jütlandi Clausholm temp__________________________________________ Hódit a U.S. toké Franciaországban Franciaország legnagyobb elektronikus gépgyára a Bull, amely az országot ezen a téren világviszonylatban a második helyre állította, átkerült az amerikai General Electric kezébe. Buliék kereskedelmi hálózata kiterjed a világ ötven országára. A vállalat évi forgalmának mintegy 14 százalékát fordította tudományos kutatásokra, ami a francia ipar viszonylatában igen jelentős hányad. A Buli-gyár volt az első, a melyl935-ben olyan számológépet szerkesztett, amely percenként 150 sort tudott leírni, 1952-ben elsőnek alkalmazta az elektronikus számítógépekben a germánium diódákat; 1960-ban hozta ki, ugyancsak elsőként, azt a számítógép-együttest, amely egyidejűleg egészen különböző feladatokat képes megoldani (Gamma— 60). Amikor az elmúlt év végén az úgynevezett “Buli- ügy” nyilvánosságra került, rövidesen államügy- gyé nőtt. A kereskedelemben és az iparban a mesés sebességgel dolgozó elektronikus berendezések ma már általánosak s a honvédelemben egyenesen nélkülözhetetlenek. 1963-ban Buliék helyzete katasztrofális lett. A haszon, amely 1961-ben még 8.3 millió frank volt, 1962-ben pedig 2.1 millióra csökkent, most már 42.6 milliós deficitre változott és ehhez járult a vállalat áruraktárának elértéktelenedése is. Összesen 128 millió frankra volt szüksége a cégnek. Honnan szerezzék? A Banque de Paris et des Pays-Bas, Buliék részvényese, nem volt képes vagy hajlandó segíteni. 1963 decemberében Georges Vieillard, a cég egyik vezetője elutazott az USA-ba. Akkoriban a következőképpen vélekedtek: “A Buli-problémát nem lehet tisztára francia módon megoldani. Be kell vonni az amerikaiakat az üzletbe, fel kell használni az ő eljárásaikat, de nem szabad engedni, hogy magukhoz ragadják a többséget.” Vieillard New Yorkban jogi hatállyal nem bíró jegyzőkönyvet irt alá a General Electric-kel és ebben az amerikai vállalat húsz százalékos részvételét irányozta elő, azzal a kikötéssel, hogy a szerződés csak a francia kormány jóváhagyásával jöhet létre. A kormány nem hagyta jóvá. Szakértőket nevezett ki a helyzet tanulmányozására. Január elején még Georges Pompidou is arra célzott, hogy Buliék bajaira sikerülhet “francia megoldást” találni. Az Elysée palotában és a pénzügyminisztériumhoz közel álló körökben ekkoriban szívesen hangoztatták, hogy végtére is Franciaország ipari függetlensége forog kockán. Április 14-én a vállalat 2.000 részvényese a Champs Elysées Színházban gyűlt össze és a szinpa dón Buliék igazgatótanácsa foglalt helyet. Elvben biztositaniok kellett “a Buli-cég jövőjét francia keretek között.” Ezzel szemben a végrehajtótanácii beszámolójához utolsó percben hozzáfűzött stenci- lezett lapon közölték, hogy a francia pénzügyminisztérium “nem zárja ki a figyelembevételét a nemzetközi konkurrencia realista megítélésének és esetleges uj együttműködések megvalósitásár nak.” Vagyis diplomáciai nyelven kifejezve, a francia pénzügyminisztérium engedett a negyvennyolcból. Röviddel később a Bull cég holdinggá alakult át Z vállalat formájában: az egyik cég termeli a gépe két és folytatja a tudományos kutatásokat (ebből Bullákat illeti meg a részvények 51, a General Electricet pedig a részvények 49 százaléka); a második társaságban a General Electric-é a többség (51 százalék), s Buliék a részvények 49 százalékának birtokában, az elektronikus berendezések forgalomba hozatalát látják el. Végezetül a harmadik társaság a piackutatásnak, valamint a termékek Franciaországban és a frank-övezetben való terjesztésének szenteli magát (Buliéké a részvények 51, a General Electric-é a részvények 49 százaléka). A részvényeseket pedig azért hívták össze hogy ezt a megállapodást hagyják jóvá. A General Electric a világ negyedik legnagyobb vállalata. Üzleti forgalma annyi, mint az egész francia költségvetés egynegyede. 179 üzeme van az USA-ban, 264,000 embert foglalkoztat. Hogyan lehetett volna ellentállni neki? A francia kormány először azt hitte, hogy lehet, utóbb rájött, hogy képtelenség. De Gaulle tábornok, úgy látszik, kénytelen volt meghajolni a tények előtt, amikor beleegyezett, hogy az amerikaiak megkaparintsák a Bull vállalatot. De manapság, amikor a gazdasági élet nagymértékben meghatározza a politikai irányzatokat, hogyan lehet ilyenformán igazolni a nemzeti függetlenségről elhangzó kijelentéseket? lomban XVI. századi régi, kotta jegyekkel sűrűn teleirt orgonazene kéziratát találták meg.