Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-24 / 52. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN W0RI4 HARO A SZÓLÁSSZABADSÁGÉRT A CALIFORNIA! EGYETEÜEN Irta: LUSZTIG IMRE Talán helyénvaló azzal kezdeni e beszámolót, hogy a szólásszabadságért folyó harc az emberiség történetében már a kezdettől fogva nem volt elvont küzdelem, hanem mindig szoros és szerves része az elnyomottak, a kizsákmányoltak, a jogfosztottak érdekeiért folyó küzdelemnek. így volt ez Spartacus idején, amikor a szólásszabadságot a rabszolgák szervezésére használták fel. így volt ez a kereszténység születése alkalmával, amikor a szólásszabadság abban nyilvánult meg, hogy a tömegek a “pénzváltók” ellen lázadtak fel. így volt ez a középkorban, amikor a szólásszabadság szóvivői harcoltak az egyházi dogmák ellen. Ekkor mondotta Galilei: “mégis mozog a föld” és börtön járt néki szólásszabadságban való hitéért. így volt ez Dózsa György idejében, amikor a szólásszabadság abban nyilvánult meg, hogy a jobbágyokat a feudális rendszer ellen toborozzák. Az 1848—49-es években, Magyarországon, a szólásszabadság úgy kelt életre, hogy a magyar szabadsághősök a magyar zászló köré tömörültek, az ország függetlenségének kivivására. Mi a szólásszabadság lényege MA? Az Egyesült Államok népe számos nagy problémával áll ma szemben. Az egyik legégetőbb kérdés a néger nép jogfosztottsága. Vagy ugyanezt a problémát úgy is (és talán jobban) azzal lehetne meghatározni, ha azt mondanánk, hogy a több mint húsz millió néger nem hajlandó másodrangu polgárként élni és egyenjogúságot követel úgy a gazdasági, mint politikai és kulturális téren. A California Egyetem hallgatóinak jelentékeny része azon a véleményen van, hogy a néger nép ezen óhaja jogos, nemcsak az amerikai alkotmány, de az erkölcsi elvek alapján is. A diákok e véleményt többek között úgy nyilvánították, hogy pénzt gyűjtöttek azon szervezetek részére, amelyek a déli államokban a négereket oktatták és segítették, hogy szavazó polgárokká váljanak; piketel- ték a Bank of America hivatalát, mert ez az intézmény megkülönböztetést gyakorol a négerek ellen; agitáltak azon állam-alkotmányi módosítás ellen (Proposition 14), amely lehetővé tette, hogy egy háztulajdonos megtagadja házának eladását néger egyénnek. Lázadnak a diákok Már az akadémiai év kezdetén, a californiai egyetem vezetősége, dr.. Carl Kerr igazgatóval az élén, ukázt adott ki, amely megtiltja az egyetemi hallgatóknak a politikai tevékenységet. Az ukáz értelmében az egyetemi hallgatók nem vehetnek részt sem az egyetem területén belül, sem annak határain kívül politikai és társadalmi akciókban, mozgalmakban. Az egyetem hallgatói azonban nem voltak hajlandók a vezetőség diktumát elfogadni. Egységfront alakult ki a diákok összes szervezetei közt és megindult a szólásszabadságért folyó harc: a FREE SPEACH MOVEMENT. (Az egyetemen és országszerte ezt a mozgalmat FSM néven ismerik.) A következő diákszervezetek sorakoztak fel: A Faji Szervezetek Egyenjogúságának Kongresszusa, a Tanulók Nem-erőszakos Koordináló Bi- : zottsága, á Fiatal Demokraták, a Fiatal Republikánusok. a Szocialisták Ifjúsági Szervezete, -A W.E.B. DuBois Klubok, az Egyetemi Nők* Béke Szervezete és még számos más diákcsoportEÖsszesen 20 szervezet vett részt a harcban. Támad az egyetemi vezetőség A diákok szeptember 28-án néhány asztalt állítottak fél az egyetem Sather kapujánál. Az asztalon irodalom volt, amelyet a néger nép jogaiért harcoló szervezetek bocsátottak ki. Az asztalnál lévő diákok pénzt is kollektáltak e szervezetek részére. Az egyetem vezetői eljárást indítottak nyolc diák ellen; azzal vádolták őket, hogy megszegték az intézmény szabályait. A diákok Mario Savio vezetésével azt az álláspontot foglalták el, hogy az egyetemi vezetőség ukáza alkotmányénenes és ezt az ukázt csak a diákok ellen alkalmazzák, nem az egyetem tanári kara ellen. Teller hirdethet atomháborút Dr. Edward Teller a californiai egyetem egyik tanára. Ez az egyén — mondották a diákok —, az utolsó pár esztendőben az ország minden részében az atomháború eszméjét hirdeti Ha Teller professzor résztvehet ilyen politikai mozgalomban, akkor a diákoknak joguk van a béke mellett, a néger nép jogaiért folyó vagy bármely más politikai mozgalomban résztvenni. Az egyetemi hallgatók felhoztak egy másik példát is. 1960 januárjában az állami képviselőház egyik bizottsága tárgyalta az állam mezőgazdasági munkásainak helyzetét. Köztudomású, hogy e munkások ezrei a legnagyobb nyomorban élnek; hogy nem áll rendelkezésükre a legelemibb egészségi felszerelés; gyermekeik nem kapnak kellő iskoláztatást. Mindez nem akadályozta meg George Ma- herert, az egyetem egyik professzorát, hogy megjelenjen a bizottság előtt és mint tanú elmondja, hogy a mezőgazdasági munkásokat nem zsákmányolják ki .Érdemes megjegyezni, hogy a profesz- szor megkapta jutalmát a nagybirtokosok érdekében tett tanúskodásáért: kinevezték mezőgazdasági állami tanácsos-helyettessé. Ellentámadásba mennek a diákok A szeptemberi események egyik következményeként, az egyetem vezetősége felfüggesztett nyolc hallgatót, annak ellenére, hogy az egyetemi diákok szervezete beadványt nyújtott át a vezetőségnek, 400 egyetemi hallgató aláírásával. Mind “bevallották”, hogy résztvettek az “egyetemi törvények meg szegésében”, ők is segítették a “tiltott” irodalmat szétosztani és pénzt gyűjteni a négerek jogaiért harcoló szervezetek részére. Ennek ellenére az egyetem vezetősége csak a nyolc diák ellen hozott döntést, amit egyik tömeggyülés a másik után követett. Október 2-án, 3,000 diák tüntetett Clark Kerr igazgató hivatala előtt. Benn az épületben tárgyalás folyt az intézmény vezetősége és a diákok megbízottai között az egyre fokozódó válság megoldására. Kerr igazgató megfenyegette a diákok vezetőit, mondva, hogy 500 fölfegyverzett rendőr áll készen, hogy a tüntető diákokat szétverje, ha a tárgyalás nem végződik eredménnyel. A helyzet feszült volt. A diákok vezetői nem akartak alkalmat adni provokációra. Egyezmény jött létre egy bizottság megszervezésére; ebben részt kell vennie az egyetem vezetőinek, a diákok és a tanárok képviselőinek. E bizottság feladata lesz a felfüggesztett tanulók ügyének felülvizsgálása és az Intézmény szabályainak kidolgozása, melyek Útmutatóul szolgálnak majd úgy a diákok, mint a professzorok politikai tevékenykedéseinek. Az egyezmény aláírását követő napokban a diákok vezetői várták, hogy meghívást kapjanak az egyezmény kivitelezésére. A meghívás nem érke-' zett meg, ehelyett az egyetem vezetősége a diákok és a professzorok megkérdezése nélkül, önkényesen felállított egy bizottságot a felfüggesztett tanulók és a szólásszabadsággal kapcsolatos kérdések megoldására. A diákok persze nem voltak hajlandók ezt az önkényes módszert elfogadni és törvénytelennek minősítették a bizottságot. Ismét megkezdődtek a tömeggyülések, piketelések, demonstrációk. Felsorakoznak a szakszervezetek A szólásszabadságért folyó harc ekkor már túllépte az egyetem határait. Egyik szakszervezet a másik után sorakozott fel a diákok mellett. Többek között a San Francisco-i Munkástanács Központja, a Tanítók, a Rakodómunkások és az Épületek Személyzeti Munkásainak szakszervezete szállt síkra az egyetemi hallgatók mozgalmának támogatására. Az asztalosmunkások 550-es lokálja november 20-i dátummal levelet intézett az egyetem vezetőségéhez, azzal vádolva az adminisztrációt, hogy olcsó, rosszminőségü és déli, szervezetlen üzemekben gyártott bútort vásárol és igy megkülönböztetést gyakorol a kaliforniai szervezett munkásokkal szemben. A Building Service szakszervezet állal Tfogadott határozati javaslat többe1- között a köve (közöket mondja: “57.000 szervezett munkás nev.'br! a ^nagyobb felháborodásunknak adunk kifejezést az egyetem vezetőinek magatartásává' k kan. Szívvel létekkel az egyetemi . b 'gátjuk, akik ,olv bátran és elszántan harcolnak eszméikért. melyeket jogosnak tartan:;.]: " Miután az egyetem vezetői ragaszkodtak - hhoz, hegv az általuk alkotót' szabályok mo •sert •it megbüntessék. a tüntetése’ isméi S miután a békés tömeggyülések petíciók v; hozták meg a kellő eredménvf. december eis" hetéThursday, December 24. 1964 ' ** 1 ~ ' T ben a diákok bementek az Intézmény Sproul-ter- mébe, ott leültek és nem voltak hajlandók eltávozni, amig kielégítő egyezmény nem jön létre a diákok, a professzorok és az egyetem vezetői között. Az egyetemi vezetőség Brown kormányzóhoz fordult segítségért, aki kirendelt ötszáz állami rendőrt. A rendőrök parancsnoka felszólította a diákokat, hogy hagyják el az épületet. Ha nem, letartóztatják őket. Senki sem távozott. Megkezdődtek a letartóztatások. Több mint 800 egyetemi hallgatót hurcoltak börtönbe. A biróság által kiszabott óvadékot (bail) az egyetem professzorai adták össze. A letartóztatásokra, az egyetem vezetőségének terrorjára a diákok általános sztrájkkal feleltek. Az Intézmény hallgatóinak kb. 80 százaléka támogatta a sztrájkot, bojkot- tálta a tantermeket. A helyzet tarthatatlanná vált — az egyetem vezetői részére. Nvjlvánvaló lett, hogy az egyetem diákjai nem hajlandók feladni alkotmányos jogaikat es készek a narcot folytatni. Közben a professzorok óriási többsége szintén felsorakozott a diákok zászlaja alá. Szót emeltek a református, evangélikus, baDtista és a többi vallás papjai, miniszterei a diákok állásfoglalása mellett. így az egyetem vezetősége előtt csak egy ut állt: kapitulálni, megadni a hallgatók jogos követeléseit. Az egyezményt a professzorok által elfogadott határozati javaslat alkotta. A javaslat értelmében felmentik a letartóztatott diákokat és érvénybe lép a hallgatók politikai tevékenységét és szólásszabadságát biztositó egyezmény. Ez győzelmet jelentett a Szólásszabadsági Mozgalom részére. Az egyetem vezetősége döntést hozott december 19-én tartott gyűlésén, mely szerint érvényre emelik azokat a határozatokat, amelyek korlátozzák a diákok politikai tevékenységét. E határozat ellensúlyozni igyekszik az egyetemi hallgatók győzelmét. Füstbe megy a vörösfalás A harc folyamán a szólásszabadság ellenségei, a privilégiumok támaszai és mindazok, akik félnek a népi mozgalom kifejlődésétől, melyben a diákok, a szakszervezetek és a néger nép szervezetei részt- vesznek, mindent elkövettek, hogy aláássák a mozgalmat. Céljuk érdekében azt a vádat emelték a mozgalom ellen, hogy a “vörösök befolyása alatt van.” Igaz, hogy a Szólásszabadsági Mozgalom magában foglalta a baloldali, a jobboldali és a középen működő szervezeteket egyaránt. A harc folyamán, a legreakciósabb szervezet, az ifjú republikánusok klubja, levált a mozgalomról, de a többi szoros együttműködésben továbbharcolt a győzelemig. Az alaptalan vádra, többek között, Richard M. Abrans, az egyetem helyettes történelem tanára, a New York Times-hoz intézett hosszú levelében ad választ. Nemcsak azt bizonyltja, hogy a Szólásszabadsági Mozgalmat egyetlen politikai párt sem tulajdonította ki, hanem azt is, hogy az országban megjelenő újságok sok más tekintetben hamis híreket közöltek a mozgalom mivoltáról, működéséről. Most, hogy a mozgalom elérte egyik legfontosabb célját, munkáját minden bizonnyal tovább fogja folytatni. Terjed a mozgalom Minden jel arra mutat, hogy a diákok mozgalma egy vagy más formában, egyre több egyetem hallgatói között ver gyökeret. Nem véletlen, hogy a Columbia Egyetem 130 tanára petíciót nyújtott be az egyetem vezetőségéhez, engedjék meg, hogy az étterem alkalmazottai szavazhassanak, óhajtják- e, hogy érdekeiket egy szakszervezet képviselje. Nem véletlen, hogy a Princeton Egyetem diákjai és professzorai nyolc tonna élelmet és ruhát indítottak útnak Mississippi állam néger lakosainak támogatására. Nem véletlen, hogy a Georgetown Egyetem tanárai síkra szálltak. Dr. Francis E. Kerns, 33 éves angol tanár-helyettes érdekében, akit azért bocsátottak el állásából, mert kritizálni merte a reakciós egyetemi vezetőséget. Mario Savio, a Californiai Egyetem Szólásszabadsági Mozgalmának egyik kimagasló vezetője meglátogatja az ország többi fontosabb felsőiskoláját és szervezkedésre szólítja fel a diákokat “a katonai és a monopóliumi kombináció” ellen. A néger nép mozgalma mellett, az egyetemi hallgatók harca váltja ki a legnagyobb megelégedést azok között, akik a demokrácia továbbfejlesztését, a nyomor elleni harc előmozdítását, az emberi jogokért. való küzdelmet és a béke megteremtését tartják fő életcéljuknak. A Californiai Egyetem Szólásszabadsági Mozgalmának e nagy győzelme csak egy, de fontos határkő azon az utón, amely egy szebb és jobb rendszer felé vezet. ' ”:
