Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-17 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 17, 1964 ± Az AFL-CIO kidolgozót! javaslatai Az AFL-CIO vezetőbizottsága Washingtonban tartott ülésén hozott határozatai kiemelik annak szükségességét, hogy a szavazó polgárok választási mandátuma megvalósuljon. A vezetőbizottság vázlatos terveket dolgozott ki azokról a törvényjavaslatokról, amelyekért a szakszervezetek harcolni fognak a kongresszus következő ülésszakán. Ezek között a legfontosabbak: u0 Minden államban a szakszervezetek Tíölcsö- nös egyezkedési jogának (collective bargaining) helyreállitása és a munkásellenes törvények eltörlése. A Medicare megvalósítása és a társadalombiztosítás kiterjesztése. A munkanélküli biztosításnak a viszonyoknak megfelelő kibővítése. v* A munkabér-törvény olyan alapos étszervezése, hogy erős fegyverré váljék a “nyomor elleni háboru”-ban; a 2 dollár mimimális órabér, a 35 órás munkahét megvalósításával és a lényegesen magasabb túlóra-bérezéssel. v0 A közoktatási szövetségi segély kiterjesztése, hogy ennek révén minden amerikai gyermek annyi iskoláztatásban részesülhessen, amennyire képességei feljogositják. V0 Nagyméretű városujitási program megvalósítása, amely megakadályozza a városok leromlását, beleértve az alacsony házbérü közlakás-épitke- zést és a közlekedés kiterjesztésére újabb alapok kiutalását. v0 Az eddig elhanyagolt közmüvek építkezésének újbóli megkezdését, u.m. vízvezeték és kanálishálózatokat, kulturközpontokat és középületeket. v0 A természeti kincsek megmentése és kultiválása. v0 Az adórendszer megváltoztatása, a forgalmi adó nagyrészének eltörlése és a kisjövedelműek adóterhének enyhítése. u0 Törvényhozás a fogyasztók érdekeinek védelmére, a közönség becsapása ellen a kölcsönzővállalatok, a kereskedelmi csomagolások szabályozása. Az AFL-CIO vezetősége egyéb javaslatokat is ajánlott, majd a következő kijelentéssel zárta be ülését: “A nyomor, a munkanélküliség, a megkülönböztetés s a tudatlanság tűrhetetlen olyan társadalomban, amelynek módjában áll, hogy ezeket megszüntesse. .. Amit mi javasolunk, az nem más, mint nagyarányú befektetés Amerika jövőjébe — olyan befektetés, amelyet az ország könnyen megengedhet magának és amely okvetlenül szükséges az ország haladásához, és a béke jövőjéhez mindenütt a földön.” Nemzetközi konferencia az automatizálásról Washingtonban, december 8-tól 10-ig nemzetközi konferencia volt az automatizálás problémáiról, az Egyesült Államok, Kanada és a gazdasági együtt működés 21 országának égisze alatt. A különböző gazdasági rétegeket képviselő 150 résztvevő közt szakszervezetek képviselői is jelen voltak. Az amerikai delegációban ott volt Al. J. Hayes, a Mechanists, Walter Reuther az Auto Workers és Joseph A. Beirne, a Communication Workers elnöke; rajtuk kivül George Harrison és Nathaniel Goldfinger szakszervezeti vezetők. A konferenciát abból a célból hívták egybe, hogy “az automatizálás előnyei úgy az iparra, mint a munkásságra kiterjedjenek, anélkül, hogy a munkásság megszenvedje”, mondotta a Labor Department kéDviselője. Reméljük, hogy a konferencia erőfeszítései sikerre vezetnek. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az automatizálás miúdig csak a nagyüzemek érdekeit mozdítja elő és a munkásság számára egyre kevesebb munkalehetőséget, egyre nagyobb munkanélküliséget eredményez. A fercoklpi Miógyár személyszállító hajókat gyártson A Columbia University egyik professzora, a neves Seymour Melman gazdasági szakértő azt ajánlja, hogy a newyorki Brooklyn Navy Yardot alakítsák át személy- és kereskedelmi hajók gyártására. Robert McNamara honvédelmi miniszter nemrég bejelentette, hogy a kormánynak nincs szüksége többé a Navy Yard-ra és gazdasági okokból lezárják. A 9,600 polgári munkást foglalkoztató hajógyár- megszűnése nagy tiltakozást váltott ki, mert sokezer embert foszt meg munkájától. Egyes szakszervezetek megkérték Melman professzort, hogy foglalkozzon a Navy Yard kérdésével, amelyből kifolyólag egy három részből álló programot dolgozott ki. Ennek egy részét előzetes tanulmányok képezik, egy része a változtatások bevezetéséből áll és végül a leszűrt tapasztalatokat más tengerészeti hajógyárak békés átszervezésére is alkalmazhatják. Professzor Melman elgondolása első megvalósítása lehet a háborús berendezések békés célú átszervezésének. Hogy állunk a részvényekkel? A részvénytulajdonosok száma az Egyesült Államokban tiz év leforgása alatt 6 és fél millióról 17 millióra növekedett. Ennek nyomán sok szó esett a “népi kapitalizmusról”. Mintaképül szolgáltatták arra, hogy miként omlik le a válaszfal a béréből élő egyszerű ember és a “corporation” igazgatója között. Robert Lampman, a gazdasági kutató intézet munkatársa ennek az állításnak az igazát keresve statisztikai vizsgálatba kezdett, amely a végén a következő tényeket mutatta ki: 17 millió magánszemély kezében 400 milliárd dollár értékű részvény van az Egy. Államokban. Ámde a 320 milliárdot kitevő részvény (azaz 80 százalék) csupán 272 ezer személy tulajdona (azaz a tulajdonosok 1.6 százalékáé). Milyen társadalmi rétegekből toborzódnak a Alig 120 mérföldnyire a newyorki Manhattan Times Square-től keskeny fekete aszfaltút ágazik el a Hudson-folyó mentén haladó Taconic Parkway- ből. Ha a kiránduló véletlenül letér a kényelmes autóutról, csakhamar táblák jelzik, hogy tilos területre tévedt. Az erdős-dombos tájon semmilyen különös látnivaló sincsen, csak egy egyszerű kétemeletes téglaépület hívja fel magára a figyelmet, az egyik domb tövében. Továbbhaladva éles kanyar után hatalmas acélkapu zárja el az utat, s a gyanútlan turista kocsiját pillanatok alatt állig felfegyverzett őrök veszik körül. Mr. Knaust ügyfelei előtt azonban kinyílik a kapu, s megfelelő igazoltatás után tovább hajthatnak. De alig 70 lábra juthatnak előre a kétoldalt elhelyezett gépfegyverállások között, újra kapuba ütköznek. Újabb igazoltatás után innen már csak gyalogszerrel folytathatják útjukat. Vagy 45 lábra távolabb újra megakadnak, ezúttal gigantikus, 20 tonna súlyú kapu előtt állnak. Csengetésre fegyveres őrök tűnnek fel a golyóálló üvegből készült háromszoros ablak mögött, s hangszórójukkal a jelszót tudakolják. Ha minden rendben van, nesztelenül feltárul az óriási acélkapu, elmozdul a mögötte levő páncélrács is — 885 láb hosszúságban szabad az ut a hegy belseje felé, a világ legbiztonságosabb kincséhez. Azok a bányászok, akik évszázadokon át fejtették itt a vastartalmú ércet, aligha gondolhatták, hogy Mr. Knaust egykor mesés hasznot húz majd munkájukból. Több száz évig művelték a bányát, az érckészlet azonban megcsappant, a századfordulón bezárták a bányát, tárnáit befalazták. Vagy három évtizedig a madár sem járt ezen a tájon, mígnem Hermann Knaust, a német származású gombatermesztő fe! nem figyelt az elhagyott bányára, amelynek sötét tárnái a gombatermesztés kitűnő lehetőségeivel kecsegtették. Rövid alku után 1936-ban létre is jött a vásár: potom 9 ezer dollárért tulajdonába került a “vashegy”. A meddő vasbányá Knaust kezében aranvbánvává vált, néhány év alatt csaknem egymillió dollárt hozott a gombatenyésztés. Pedig a nagy üzlet körvonalai még csak ekkor derengtek fel Mr. Knaust elméjében. A második világháborút követő években, amikor Amerika- szerte még csak vitatkoztak az atomtámadás ellen védő óvóhelyek létesítésének lehetőségéről, munkához látott: saját költségén hatalmas atombiztos trezorrá építette át bányáját. Csakhamar szakértőkre is talált, akik kimutatták, hogy a domb vastartalmú kőzetei még a hidrogénbomba robbanásának következményeitől is megvédik a trezorban elhelyezett értékeket. És Mr. Knaust ezúttal sem részvényesek, akik közül egyébként 16,730,000- nek nincs is a gyakorlatban befolyása a részvény- társaságok ügyvitelére? Robert Lampman a következő megoszlást tárta fel: 36 százalékuk szabad foglalkozású, 33 százalékuk vállalati igazgató. A többiek között a magánzók és a szolgáltatási szektorban alkalmazottak után következnek a munkások és a farmerek. A részvényesek 3 százaléka munkás és 1.4 százaléka farmer. Minden 300 amerikai munkásból egynek van részvénye. üsgkezdofltek az acélipari tárgyalások (Folytatás az első oldalról) fontos kérdésre kiterjednek, de egyelőre még nem lehet tudni, melyekre helyezik a fő hangsúlyt. A követelések között felsorolták a jelentős fizetés- emeléseket, a megélhetési mérőszám visszaállítását, a nyugdíj felemelését és a korábbi nyugdíjaztatást, az élet- és egészségi biztosítás kiterjesztését, több fizetett ünnepnapot és magasabb túlóra fizetéseket. A tervek részletesen felsorolják a munka- viszonyokban szükséges javított állapotokat és a helyi üzemek dolgozóinak követelményeit is. Görögország újabb ötmillió dollár összegű kölcsönt kap az Egyesült Államoktól. Ez év októberében már megállapodás született egy 22 milliós kölcsönről. » • • Az első afrikai női miniszter Ella Koblo-Gulama; Sierra Leone kormányában tárca nélküli miniszteri tisztséget kapott. • • • Most közzétett statisztikák szerint másfél millió amerikai vesztette életét autószerencsétlenség következtében, amióta az első autók megjelentek az Egyesült Államok utjain. tévedett: a gombák ugyan jól fizettek, de még hatalmasabb hasznot húzhatott az atombomba “gombájából.” Vashegyének belsejét ma föld alatti járatok, termek kusza szövevénye hálózza be. Az egyes helyiségeket méter vastag betonfalak, tűzálló acélkapuk választják el egymástól, a falakon öt centi- méteres páncéllapokból kialakított széfekkel, és olyan zárakkal, amelyekkel állítólag a legagyafur- tabb kasszafurók sem boldogulnának. A világ legnagyobb trezorjának saját erőmüve van a föld alatt, továbbá számos olyan berendezése, amellyel 80 napra teljesen függetlenítheti magát a külvilágtól. Saját vizmü gondoskodik az ivóvízről, klímaberendezés a radioaktiv portól megtisztított levegőről, önműködő berendezések ragisztrálják a levegő radioaktivitását, de erre a célra az őröket is felszerelték Geiger-Müller számlálókkal. Minden őrnek olyan rádióberendezése is van, amellyel nemcsak egymással, hanem Hudson város rendőrségével is azonnal kapcsolatot létesíthetnek. Mr. Knausnak mindenki ügyfele lehet, aki szolgáltatásait meg tudja fizetni. S ez nem kis szó, hiszen a széfek évi bére köblábanként (0.028 köbméter) 25 dollár. A föld alatti trezor tehát túl drága ahhoz, hogy aranyat, ékszert, pénzt tároljanak benne. Az első kliens egy nagybank volt, amely az évi 200 ezer dollárért bérelt teremben 200 ezer ügyfelének névaláírását őrzi mikrofilmen, továbbá könyvelési bizonylatainak és más fontos okmányainak kópiáit — az atombomba pusztításától is biztonságban. (Már kérdés: milyen hasznát veheti, ha ügyfelei elpusztulnak?) Biztositó társaságok, ipar- vállalatok mérlegeiket, gyártási eljárásaik, szabadalmaik okmányainak őrzését bízzák Mr. Knaustra, egyes filmgyárak pedig legsikeresebb játékfilmjeik negativjait tárolják a vashegy gyomrában. Régi kliens egy genfi bélyegkereskedő is. Évente több alkalommal New Yorkba repül, taxival a vashegyhez hajtat, kinyitja széfjét, egy-két bélyeget betesz albumába, s tüstént hazarepül Genfbe. Egy idős hölgy mindössze néhány levelet deponált, egy nagymama pedig évi 25 dollárt fizet jegykendőjének őrzéséért. Mr. Knaust nem mindennapi üzlete oly kitünően megy, hogy alig győz eleget tenni a megbízásoknak. Helyiségeit állandóan bővíti, s legutóbb már olyan szállodát is berendezett a vashegy mélyén, amelyben 30 napos biztonságos tartózkodást garantál. Egy alkalommal megkérdezték tőle: vajon mi lesz, ha veszély esetén hatalmas tömeg rohanja majd meg szállodáját? Tartok tőle — mondta —, hogy kivül kell maradniuk, hiszen tudjuk, mivel tartozunk állandó ügyfeleinknek. MWM\ftWWMVWVWWAVWWWUWWWWWWWUW«»«»WWWVWWWVWWW>A<WWW<t)\WVWIWWWWW “ATOMKENCS” A VASHEGY GYOMRÁBAN
